Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-17 / 141. szám
Június 17., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége ül Már most azon kellene gondolkodni, mi lesz '97 után A volt külgazdasági miniszter, Kádár Béla, az országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke külgazdasági helyzetünkről és a távlatokról beszélt előadásában. □ Hajói emlékszem, tartott már egy hasonló rendezvényen hasonló témában előadást, és akkor is meglehetősen borúlátó képet festett a gazdasági helyzetről. • Tizenhat évvel ezelőtt, 1978-ban is beszéltem az akkori közgazdász-vándorgyűlésen, s valóban, altkor is hasonlót mondtam: ahhoz, hogy a gazdaság bajait az igen nehéz és súlyos helyzetben orvosolni tudjuk - lehetőleg jól és gyorsan, a legkisebb fájdalmak mellett - ahhoz mindenekelőtt az egészség- ügyi állapotunk gyarlóságának okait kell helyesen látni. Ha nem látjuk tisztán azt, hogy a költségvetés és a fizetési mérleg hiányának az oka nem egyszerűen a jövedelmek elszaladása és a túlzott mértékű kereslet; hanem éppen ellenkezőleg, a magyar gazdaság gyenge kínálati helyzete és jövedelemtermelő képessége, akkor fordítva ülünk fel a lóra. Hogy ki lehessen nőni a költségvetés, a fizetési mérleg deficitjét, ahhoz az exportáru-alapokat kell bővíteni, ez a bővítés növekedést geijeszt a magyar gazdaságban, ez javítja a foglalkoztatást, az pedig költségvetési bevételeket is teremt. □ Jó, jó, de hogyan lehet ezt elindítani ? • Nyilvánvalóan vannak ennek szervezeti összefüggései és gazdaságpolitikai perem- feltételei. Például, a magyar lakosságot érdekeltté kellene tenni, hogy önkéntes megtakarító legyen, nem pedig kényszerrel elvonni a jövedelmét... □ Mintha a nyitó, plenáris ülésen Komái János akadémikus is hasonlót mondott volna... • Kornai professzor az adócsökkentés, gyakorlatilag egy kínálatorientált gazdaságpolitika mellett tette le voksát. Más megjegyzéseiben viszont rendkívül erőteljesen érvelt a szükségszerűen korlátozó, jövedelemszűkítő intézkedések, illetve a stabilizációs politika elsődlegessége mellett. Itt ütköznek különböző felfogások: lehet úgy stabilitást javítani a gazdaságban, a költségvetésben, a fizetési mérlegben, a társadalomban, hogy csak szűkítek. Lehet úgy is, hogy egy erőteljes növekedés hatására nő a megtakarítási hajlam, a műszaki fejlesztésre, a külföldi tőke bevonására, a beruházásokra, a szellemi tőke képzésére fordítunk többet, s akkor javulhat az áruk versenyképessége, elviselhetőbb lesz a deficitfinanszírozás, csökkenhet a fizetési mérleg egyensúlyhiánya. Az ebből adódó jövedelemgyarapodás pedig lehetővé teszi a stabilizálódást, és azt a fö célt, hogy öt év múlva bent lehessünk az Európai Unióban. Ám egy zsugorodó, nem felzárkózó, instabillá váló gazdaságban az úgynevezett stabilizációs tervekkel nagyon nehéz lesz bemasírozni az Unióba, és hát nincs is nagy kereslet ilyen szegény rokonok befogadása iránt. □ Előadásában nagyon sötét képet festett a nem is oly távoli jövő költségvetéséről: hogy tudniillik 1997-ben már nem lesz privatizációs bevétel, megszűnik az import vámpótlék, jelentékenyen mérséklődnek a vámtételek, s ezáltal csökkennek a bevételek. Jó lenne tudni: ezeket a kieső bevételeket miből pótolja a kormány'? • En soha nem szoktam sötét képet festeni, mert az egy közgazdász és gazdaságpolitikus számára a képzelőerő végső kimerülését jelenti. Aki mindig azon siránkozik, hogy kényszerpályán vagyunk, az legjobb, ha azonnal beszünteti a gazdaságpolitikusi, közgazdasági ipart. Azért vagyok borús, ami jelenleg folyik. Ez az, amit a katonai stratégia felperzselt földnek nevez. Most óriási az ünneplés, mert a kormány 170 mil- liárdot összekapar a gazdaságból, de hát ennek több mint a fele az import vámpótlék bevezetéséből ered. Körülbelül egyötöde pedig a forintleértékelések miatt megdrágult importtermékek utáni adóbevételekből. Ez a fizetési mérleget valamelyest javító lehetőség még nem egészen két évig tartható fenn, partnereink egyre sűrűbb fejcsóválása közepette. Fokozatosan, két éven belül le kell építeni a vámpótlékot, s ennek bevétele ■akkor kiesik a költségvetésből. Az okos pénzügyi kormányzatnak arra kellene gondolnia, hogy mivel viszi 1997-ben tovább a boltot? Ráadásul európai megállapodásaink következményeképp nekünk is meg kell kezdenünk a vámok csökkentését. Ez any- nyit jelent, hogy a vámbevételek aránya a GDP-hez viszonyítva erőteljesen csökkenni fog, négy százalékról egy százalék alá. A költségvetésnek pedig már most kellene gondolkodnia azon, hogy 1998-ban honnan sajtolja majd ki a kieső pénzeket. Ezt a gondolkodást pedig nem látom... Komáitól Bokrosig A magyar közgazdaság-tudomány kiemelkedő személyisége, Komái János akadémikus nyitotta meg a XXXIII. Közgazdász Vándorgyűlés három napon át tartó előadássorozatát, amelyet tegnap délelőtt Bokros Lajos pénzügyminiszter helyzetelemzése zárt. Talán véletlenül, talán tudatosan alakult így az ország közgazdászainak képviselőit összegyújtó rendezvény szerkezete- mindenesetre jelképesen foglalja egybe mindazt, amit ez a szakmai tanácskozás feladatának, céljának tekinthetett, A gazdasági stabilizáció és a társadalmi környezet összefüggéseiről volt hivatva összképet, elemzést adni, talán jövőbe mutató elveket is megfogalmazni a konferencia - amely feladat eredményes elvégzéséhez éppen úgy hozzátartozik az elméleti alapvetések tisztázása, mint a gyakorlati lehetőségek, tennivalók megvitatása. Az öt szakmai szekció vezetőjének megszólaltatásával ízelítőt adunk a közgazdász-vándorgyűlésen elhangzottakból. A társadalom nem érti... Kétségtelen tény, hogy a vándorgyűlés leglátogatottabb szekciója a Békési László vezette Gazdaságpolitika és modernizáció címet viselő volt. Az expénzügymi- niszter előadásában arról beszélt, hogy fenntartható-e a fedezetlen gazdasági növekedés Magyarországon? □ Mielőtt előadásának lényegéről kérdezném, egy szintén volt miniszter, Kádár Béla azon kijelentéséről szeretném hallani a véleményét, amelyet lapunknak nyilatkozva úgy fogalmazott meg: az okos pénzügyeseknek már most azon kellene törni a fejüket, hogy mi lesz két-három év múlva ? Amikor is megszűnik a vámpótlék, amikor csökkennek a vámtételek, amikor már nem lesz privatizációs bevétel? • Azt hiszem, a privatizációs bevételek ebből a szempontból másképp kezelendők, hiszen végül is ezeket a bevételeket a felgyülemlett belföldi államadóssággal és annak kamataival szemben kívánja felhasználni a költségvetés. Ez rendben van, föltéve, ha erre, és nem pedig újraelosztásra, a fogyasztás finanszírozására használja a büdzsé. Más a helyzet a vámpótlékkal, amely valóban megszűnik 1997 végén. Addig egy olyan gazdasági növekedést kellene elérni, amely képes a bruttó jövedelmek növekedésén keresztül változatlan, vagy csökkenő adóterhek mellett is biztosítani az államháztartás bevételeit. Ez az egyik legnehezebb feladat... □ Térjünk vissza előadására, amelyben azt mondta: a társadalom többsége ma sem érti, mi, miért történik a gazdaságban. • így van, és erről nem a társadalom tehet. Mivel ennek a vándorgyűlésnek az volt a fő címe, hogy stabilizáció és társadalmi környezete, úgy éreztem, kötelességem arról is beszélnem, hogy szerintem melyek azok a legfontosabb társadalmi problémák, amelyek megnehezítik a sikeres gazdaságpolitika folytatását. És változatlanul úgy látom, hogy a társadalom nem ismeri, hogy milyen a valóságos helyzet ma a magyar gazdaságban. Erről azok tehetnek, akik hallgatnak. Félelem van a valóság feltárásától, ne riogassuk az embereket, ne fessünk túl sötét képet. így aztán az elkerülhetetlen intézkedéseknek a fogadókészsége nagyon negatív. Az emberek nem értik, hogy ezt miért kellett tenni. Azt is meg merem kockáztatni, hogy a több mint négy értizedes szocialiszti- kus gazdasági berendezkedés után a magyar társadalom még nem kész igazán arra, hogy befogadja a piaci viszonyok törvényszerű következményeit, a gyorsan növekvő jövedelem- és vagyoni különbségeket, azt, hogy ki van téve egy erős nemzetközi versenynek a gazdaság, hogy nem védi semmi mesterséges eszköz, hogy teljesítménykényszer uralkodik. Végül is mindenkinek a személyes egzisztenciája, boldogulása azon múlik, hogy ennek a teljesítménykényszernek milyen színvonalon tud eleget tenni. Azt látom, hogy türelmetlenség van a politikában és a társadalomban egyaránt, ami lehet, hogy jogos. Ám a gazdaságban ez a türelmetlenség nem vezet eredményre, egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni azokat a viszonyokat, amelyek között mi élünk, gazdálkodunk. Szerintem a politika sok területen még ’•mindig mdokolatlanul beavatkozik a gazdaságba. Csak két példa, a privatizáció átpolitizált ügyei, vagy bizonyos személyi döntések. Ázt hiszem, nem egyszerűen a gazdaságpolitikának kell megalapozottnak és következetesnek lennie, hanem egy másfajta párbeszédre van szükség a társadalommal, hogy az megértse, mi miért történik. Az interjúkat lllésy Sándor (Baráth Etele, Békési László, Kádár Béla) és Marczin Eszter (Asztalos László, Kollarik István) készítette. Nem elég hatékony a borsodi program A közgyűlésen a válságkezelés területi és társadalmi vonatkozásait taglaló szekcióban Baráth Etele országgyűlési képviselő annak a reményének adott hangot, hogy várhatóan már a jövő héten a kormány asztalára kerül a területfejlesztési törvény tervezete. • Ennek a jogszabálynak az lesz a lényege - mondotta érdeklődésünkre -, hogy a törvényalkotók felismerték: az országban nem lehet egyes tényezőket külön-külön kezelni. Nincs olyan, hogy csak gazdasági probléma, csak társadalmi probléma vagy csak környezeti probléma. Kiderült, hogy itt egy strukturális válsághelyzet van, azaz a dinamikusabbnak tűnő térségekben is léteznek konfliktusok. Ennek oka, hogy mindenütt van olyan tényező, amely visszafejlődött, és amely magával húzhatja a mélybe az egész struktúrát. Q Miképp látja ezek után: milyen jellegű válságkezelésre, területfejlesztésre van szükségünk? • Egyértelmű: olyanra, amely egyformán erőt fordít mindegyik tényezőre. Maradjunk Borsodnál. A régió alapvető konjunkturális problémákkal küzd. Itt is bebizonyosodott, hogy a speciális beavatkozási eszközök - például a foglalkoztatási társaságok - hosszabb távon nem hatékonyak. Csakis a komplex válságkezelés lehet eredményes. A törvénytervezet célja pontosan az, hogy legyenek meg a válságkezelés irányelvei, jelenjenek meg azok a decentralizált pénzeszközök, amelyek fölött nem a központban, hanem az alulról fölfelé építkező helyi szervezeteknél döntenek. Ilyen például a regionális fejlesztési tanács, amely azonban és sajnos még nem rendelkezik olyan eszközökkel és szabadságfokkal, az országos tendenciákhoz igazodó programmal, amely a válságkezelésre alkalmas lehetne. □ Lehet, hogy rosszul látom, de nekem mintha úgy tűnne, hogy az a válságkezelési program, amelyet tavaly decemberben fogadott el a kormány, s amely a borsodi reorganizációról szól, mar olyan lenne, mint amit említett.. És lám, jószerivel sehol sem tart megvalósítása. • Tény, az a program már az általam felsorolt elvek szerint született, de amíg nincs kidolgozva az államháztartási reform részleteiben, és ezáltal az általános eszközök nem állnak rendelkezésre, addig ez a program is specifikus marad, gs nem lesz kellően hatékony. A privatizáció legyen ésszerű és hatékony Kollarik István közgazdász Pozitív élményekkel fejezte be szekcióvezetői munkáját. • Megvallom őszintén, nagyon kellemes meglepetés ért, ami a szekcióban elhangzott véleményeket, hozzászólásokat illeti. Mi a stabilizáció és a vállalkozások témát jártuk körbe, és némi aggály élt bennem, hogy ellenes, talán még siránkozás is tapasztalható lesz azzal kapcsolatosan, milyen nehéz helyzetbe kerültek a vállalkozások az ogyensúly megteremtését célzó jópések megtétele következté- pon. De szó sem volt erről, sőt, rtkább azt érzékeltem, mintha ^vállalkozások képviseletében o hangzott megnyilatkozások alátámasztották volna: szüksé- ges egyfajta stabilizációs politika véghezvitele. Ezek szerint már ebben a kör- e>l is elismert a radikális válogatások elkerülhetetlensége? • Úgy vélem, igen. Elfogadott az a nézet, hogy az általános értelemben vett adóterhelésnek az egyetlen lehetséges útja az államháztartási kiadások mérséklése. Abban voltak eltérések, hogy ennek konkrét technikáját, módszerét ki mennyire helyeselte, de az alapfelfogással úgy vélem, nem volt probléma. Hozzá kell tennem, hogy a kisvállalkozói kör fontosnak tartja, hogy bizonyos szellemi értelmű, know-how-ban is megtestesülő támogatást kapjon, adott esetben természetesen némi anyagi háttérrel együtt. □ Az elfogadott új privatizációs törvény nyomán bekövetkező változások milyen fogadtatásra találtak? • Ezzel kapcsolatosan elhangzottak olyan vélemények, hogy az új szabályozás nem feltétlenül segíti a magyar vállalkozók helyzetét. A készpénzes privatizáció előtérbe kerülése egyértelműen a külföldi befektetők esélyeit növeli. Ami azzal a veszéllyel járhat, hogy a belföldi közép- és nagyvállalkozói réteg kialakulása akadályokba ütközhet. Őszintén szólva úgy érzem, ebben a körben nem igazán talált helyeslésre ez a döntés. A bankprivatizációval kapcsolatos várakozások is tele vannak félelemmel. Ha a külföldi tőke szerzi meg a bankrendszer döntő hányadát - túl azon, hogy ennek vannak politikai és gazdasági veszélyei - az eddigi tapasztalatok szerint a vállalkozások finanszírozása számottevően lecsökkenhet. Ezek a félelmek azért megfogalmazódtak. Más területről, de a privatizációval kapcsolatosan felvetődött a Rába példája. Ez a közismerten sikersztori egy általánosítható esetet mutatott. Kiderült, nem is a privatizáció sebessége a fontos, hanem az, hogy az ésszerű és hatékony legyen. Bokros itt morális támogatást kapott A privatizáció és a pénzpiac, mindenekelőtt a bankok helyzete volt a téma az Asztalos László vezette szekcióban. Az Állami Biztosításfelügyelet elnöke abban a szerencsés helyzetben volt, hogy az egy évvel ezelőtti vándorgyűlésen is a hasonló kérdésekkel foglalkozó munkacsoport tagja lehetett. Elsőként arróí faggattuk, tapasztalt-e valamilyen hozzáállásbeli változást a szakemberek körében. • Feltétlenül. Ez alkalommal sokkalta keményebben fogalmaztak mind az előadók, mind pedig a hozzászólók. Tavaly még arról szólt a történet, hogy Békési László kezdeményezzen valamilyen fordulatot, mert a jelenlegi állapotok nem vezetnek jóra. Most viszont már sokkal keményebb, radikálisabb vélemények hangzottak el a változtatás kikerülhetetlenségéről. Nem mondta ki senki, hogy egy névhez kötődő programra van szükség, de azt sem vitatták, hogy egyfajta, a korábbi időszakkal jelentősen szakító, a realitásokat figyelembe vevő, új stratégia igenis kell. Számomra egyértelmű és nyilvánvaló volt, hogy a Bokros nevével fémjelzett intézkedések jelentős morális támogatást kaptak. A lényeg ugyanis tényleg az: csupán heteken, hónapokon múlik, hogy visszafordíthatatlan, negatív helyzetbe kerüljünk. Nem tagadhatom azonban azt sem, hogy - különösen a hozzászólások - világossá tették, hogy az eddigieknél sokkalta átgondoltabban kell a nagy váltásokat megcsinálni. □ Hogyan vélekedtek a szekció munkájában résztvevők a nagy energiaszolgáltató cégek magánosításáról? • Komoly vita bontakozott ki ebben a kérdésben. Az alapálláspont az volt, hogy viszonylag gyorsan dönteni keíí, mert nincs elegendő forrás bányáink, erőműveink újra-„elóállít.ásához”. A jelenlegi bevételek arra sem nagyon elegendők, hogy a folyó kiadásokat úgy-ahogy fedezzék. A felújításhoz, újraalakításhoz mái- olyan erőt kell találni, amely azonnal elkezdi erőműveinket, a szolgáltató hálózatot modernizálni. Ha nem ezt tesszük, ha sokáig húzzuk, ha- lasztjuk a döntéseket, akkor reális esély van rá, hogy két év múlva ingyen adjuk oda annak, aki legalább azt megígéri, hogy ő majd egyszer valamikor ide pénzt invesztál. □ Mit értettek azon, hogy viszonylag gyorsan dönteni kell? • Egy-két hetet, és ezt követően fél év kell a technikai lebonyolításra. De hozzáteszem, voltak, akik ezt a fajta privatizációt vitatták. Szerintük nem kellene az ilyen, stratégiai, gazdasági és politikai értelemben is jelentős intézményeket kiadni az állam kezéből. Egyrészt nem biztonságos, másrészt számukra - és itt külföldi példákat hoztak - nem meggyőző a magánosítás előnye. Vagyis azokban az országokban, ahol hasonló módon privatizálták ezt a szektort, nem volt egyértelmű, hogy a legtökéletesebb megoldást alkalmazták. □ Ez a két álláspont gondolom jól elkülönült a bankprivatizáció esetében is. • A vita egyik pólusán az fogalmazódott meg, hogy tőkevesztéssel, tőkehiánnyal küszködnek a magyar bankok. Pontosabban: elvesztették tőkéjük jelentős részét az elmúlt időszakban, amit pótolni kell. Ezért a külföldi tőkeemeléses, tőkebe- vonásos megoldások szükségesek. Másrészről azonban felvetődött: ennek ellenére se adjunk ki a kezünkből mindent, mert ez politikailag és gazdaságii ag egyaránt érzékeny terület.
