Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-12 / 136. szám

8 ÉSZAKtMagyarország ~ íz Kultúra ~ ..~ 1995. Túnius 12», Hétfő. O rbán Balázs-szobor Miskolc IÉM) - A 19. Bükk Cser­készcsapat regőscserkészei és a Ka­zinczy Ferenc Általános Iskola fafa­ragó diákjai ki faragták Orbán Ba­lázs erdélyi tudós szobrát. A szobor ünnepélyes leleplezését június 14- én, szerdán délután 5 órakor az év­zárón tartják az iskola aulájában (Középszer u. 3.). A Biikk-cserké- szeknek - a Tállyán felállított életfa és a Kazinczy Ferene-relief után - ez már a harmadik faragásuk. T ánctanfoly am Kazincbarcika (ÉM) - Intenzív tánctanfolyamot rendeznek Kazinc­barcikán a Pollach Mihály Általá­nos Iskolában június 19-től 24-ig. A délutáni foglalkozásokon a modem és társastánc, a jazz- és a klasszikus balett, az improvizáció és a kore­ográfia elemeivel ismerkedhetnek a résztvevők. A tanfolyam utolsó nap­ján, június 24-én este a tanfolyam résztvevői a Danceland Stúdió és vendégeik Szent Iván-éji táncbemu­tatóval szórakoztatják a város lakó­it a főtéren. A kurzust Leskó János táncművész vezeti. A tanfolyamra 10-26 év közötti fiatalok jelentkezé­sét várják a 48/315-353-as telefon-, számon. Kincses-koncert Budapest (MTI) - Kincses Veroni­ka és vendégei címmel tartanak gá­laestet június 13-án, kedden a Ma­gyar Állami Operaházban. A Kossuth-díjas szopránénekesnó .jutalomjátékán” mutatkozik be a budapesti közönségnek Gilberto MalTezzoni. A fiatal olasz tenorista az elmúlt esztendőkben meghódí­totta többek között Verona, Berlin, Dortmund, Zürich, Jeruzsálem, va­lamint Bécs dalszínházának közön­ségét. A gálán hallhátják a vendé­gek Anatolij Fokanov baritonéne­kest is. Az estre a február 24-ére váltott belépők érvényesek. Lenau-kiállttás Budapest (MTD - Nyughatatlan lélek vagyok, írta egykor Nikolaus Lenau, kiváló osztrák-német költő, akinek életét és munkásságát ön­vallomását választva címnek mu­tatja be az Országos Széchényi Könyvtárban hétfőn nyíló kiállítás. A tarlaton helyet kaptak eredeti Lenau-kéziratok, illetőleg köteten nek német, illetőleg magyar nyelvű kiadásai. A könyvtár, Baden-Würt­temberg tartomány Belügyminisz­tériuma, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által ren­dezett tál-laton tárgyak is idézik a kort, amelyben Lenau élt-alkotott. Nikolaus Lenau - akinek apja szilé­ziai porosz nemesi családból szár­mazott, édesanyja pedig Pest város főügyészének leánya volt - 1802- ben született az egykori, délvidéki Torontál megyében. Tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban vé­gezte. Kisebb megszakításokkal mintegy két évtizedet töltött Ma­gyarországon v lakott Tokajban, Po­zsonyban, Mosonmagyaróvárott. Az Albigensek, valamint a Don Juan című dráma szerzője abban a döb­lingi elmegyógyintézetben halt meg 1850-ben, amelynek ugyanakkor volt lakója a legnagyobb magyar is.-Röviden __ T örténelmi táborba várja az ér­deklődő felsősöket július 3. és 14. között a Miskolci Kulturális Mene­dzser Iroda. A részvevők a tábor ideje alatt a megye híres várait is felkeresik. A Miskolci Vadaspark­ban július 17. és 28. között rendez­nek napközis tábort. Mindkét tá­borba június 16-ig lehet jelentkezni a Kossuth u. 11. sz. alatt. Bővebb felvilágosítást a 327-665-ös telefon­számon kérhetnek az érdeklődők. Egyetemi előkészítő tábort ren­dez július 2. és 8. között Balaton- foldváron a Miskolci Egyetem Gaz­daságtudományi és Műszaki Tehet­ségekért Mozgalma az MSZP támo­gatásával. Jelentkezni a következő címen lehet: Lupsán Beáta, Miskol­ci Egyetem E/6. 3515. Németül tanuló gyerekek jelent­kezését varjak a június 25-tól július 1-ig tartó balatonfenyvesi táborba. Bővebb felvilágosítást a következő telefonszámon kérhetnek az érdek­lődők: 46-357-480. APROPO Fapados Brackó István Fapados-vonat, autó, élethelyzet, kultú­ra és kapitalizmus jelzője ez. Nem kényel­mes a fapados vonat, de megy. Mendegél. A minap a parlamentben panaszolta föl egyik honatya - egyetemes kérdésre ke­resve a választ -, hogy mi miért utazunk „fapadoson" Európába. Lóra termett nép vagyunk, s az utóbbi években szép sike­reket (?) értünk el a motorizáció terén is. Aztán az is elhangzott a törvénytevők há­zában, hogy Magyarországon ellehetetle­nül a nyomtatott kultúra. A szocialista kép­viselő, Bársony András panaszolta föl, hogy ma egyszerűbb, olcsóbb könyvet im­portálni, mint szűz papfrt behozni. Ennek persze előzménye van, és beláthatatlan következményei lehetnek. Az újság, a könyv drága. (A krumpli árá­hoz és a fizetésekhez mérten is.) Sokak számára elérhetetlen. Az áremeléshez hozzájárultak a hagyományos tényezők (infláció, energiadíj-sróf), de újabb színek­kel is gyarapodott a paletta. A kultúrára ló­rúgás erejével hatott a szellemi termékek 44 százalékos tébéje. Az agy-adó nem­csak a gondolkodók lángját áll ft ja takarék­ra, hanem csődöt jelenthet a művelődési házak, a színházak, a könyvkiadók szá­mára is. Továbbá: az átmenetileg (?) be­vezetett vámpótlék védi ugyan a hazai ter­méket, mérsékelheti az importot, de ho­gyan érintik ezek az intézkedések Gutem- berg találmányának honi örököseit és mű­velőit. Magyarországon - az passzra tett szolnoki üzemet leszámítva - minden pa­pírgyárkülföldi érdekeltségű. Nyomdagé­pet beszerezni csak a határon túlról lehet, s - csekély kivétellel - vonatkozik ez a té­tel a festékre is. így aztán nyomdafestéket nem tűrnek azok a jelzők, amellyekkel a pillanatnyi állapot illethető... Iszonyú ar­ra gondolni, hogy abban az országban, ahol a gyomai Kner Nyomda diósgyőri, vízjeles papíron, Kozma, Kass és Wíirtz Ádám illusztrációival remeket alkotott, ott minden elvesz, Semmivé lesz. Ezek tények. Nem kell fantáziáin '!, nem lehet a sorok között is olvasni. Mert el­fogynak a sorok ebből a fapados világból... LTEKA Matyóföldi költők Demjén István Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg két matyóföldi szerző, Dudás Sándor Megnő a Föld, Pázmándi László Szavak alkonya című kötete. Lapozzuk fel most együtt Dudás Sándor kötetét! Dudás Sándor első kötetének verseiből és Cseh Károlynak, a könyv szerkesztőjének be­vezető soraiból kiolvasható, hogy az ötvennégy évvel ezelőtt Alsóábrányban született „énekes cseléd” hátán hordozza-cipeli szülőfaluja törté­nelmét, az ott élő emberek sorsát. Verseit ol­vasva a faluhoz, szülőhelyéhez, a falusi ember­hez tartozásának lehetünk tanúi. Nem ment el onnan, ott van köztük születése óta, mintha lába összenőtt volna egy vastag gyökénél, /...a szél elfutott ijedtében)...s ott maradtam egye­dül, szótlan, / szívig érő, csikorgó hóban” - úja Biztosan című versében. Ott maradt, s ha nem segíthet, legalább töpreng, fél és remél. „Hová ballagtok nagyanyókák,/ hová, ti görbe­botos vének? / sehol parányi gyermekláb­nyom. / Valamit mégis tenni kéne.” Ott ma­radt tétova vágyak sorfala, gubbasztó vaíjúká- regások, juhászbotra könyöklő gondok között a kökénykék szemű őszben, a lefejezett kri­zantémok vörösében. De nemcsak saját életút­jának virágairól, gödreiről, buktatóiról szól verseiben, hanem a falusi emberek számára, a történelem által kimért, sok keserűséggel kö­vezett utakat is láttatja. Vajon kap-e dicsére­tet ma az efféle törekvés? Erre nem gondol a költő. Csak jobbítani akar, s e szándéka mel­lett altkor is kitart, ha a mai irodalmi ízlés nem dicséri az ilyen szerepet vállaló költőt. Dudás Sándor természetes hangon beszél, gondosan bánik a nyelvvel. A versépítés során vagy közben gondosan őrzi az őseitől szájába vett szavakat. „Huhúkolnám didergő ked­vem...”, „kacifántos időket élünk...”, „kanyarul a szűr is, csókra, / az jár a piros tengeriért...” stb. Csöndes hangú, halk szavú költő kötetét tarjuk a kezünkben, pedig Dudás Sándor is tudja, „nem dorombolás kell ide, / hízelgő ke- gyelemvárás: / harsogás, szemeké, szíveké.” Első könyvében összegyűjtött versei tele van­nak szorongással, fájdalommal, a jobbért való sóvárgással. S mindezt felerősítik a szerzőnek a borítón és a versek között látható művészi rajzai. A szépen kivitelezett könyv a Kelet Könyvek sorozat 9. darabja. Szikrák és sziporkák a színházban Lőttek a dámák helyett - ez is kiderült a Páholy-partyn Skoff Zsuzsa (Pamina), Székelyhídi Hajnal (Éj királynője), Laborfalvi Soós Béla (Sarastro), a rendező: Szikora János és a beszélgetés vezetője: Albert Györgyi Fotók: Dobos Klára Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Amikor szombat és vasárnap között egy pillanat­ra megállt az óra mutatója: el­szabadultak a születésnapi tor­ta tűzijátékának színes szikrái. Seres Ildikó hárfakísérettel éj­féli dalt énekelt az ablakpárká­nyon állva. Ünnepelt a színház. Befejeződött az idei szezon, és lezárult a Páholy-partyk máso­dik évadja.- Mi lesz, ha kilőnek az ablakon?! - aggodalmaskodott a party közönsé­ge. De ahogy az előadásokon, most sem tévesztettek a dámák. Ponto­san céloztak - helyettük az íjászok. Mint kiderült, az előadásokon is „dublőijeik” voltak. A kellékíjból egyébként sem tudták volna kilőni a tüzes nyílvesszőket. így az erejü­ket az első belépésre, az énekre tar­togathatták, és arra, hogy eloltsák a tüzet. Annak idején a premier kö­zönsége talán nem is sejtette, hogy az Éj királynőjének három udvar­hölgye nemcsak a kígyótól mentette meg Taminót, hanem önkéntes tűzoltóként megakadályozta, hogy lángra lobbanjon a díszlet. Most persze már nevetve meséli a törté­netet Nagy Ibolya, a három dáma egyike, és persze a poén kedvéért egy kicsit fel is nagyítja a tüzet. De mindenkinek van egy jó törté­nete. Az Varázsfuvola-bemutató igazán kalandos körülmények kö­zött született, és félő, hogy a tíz elő­adással be is fejeződött színpadi tün­döklése. A színlap tanúsága szerint Két hárfa közi Radnai Erika a szereplők többsége vendégművész, így nagyon nehéz lenne (és mégis re­méljük, hogy lesz) az egyeztetés. A Páholy-partyn Szikora János rendező - szintén vendég - Albert Györgyivel beszélgetve elmesélte azt is, hogyan jött össze az alkalmi társulat. Egy évvel ezelőtt hirdeté­seket tettek közzé a napilapokban: szereplőket keresnek a miskolci Va­rázsfuvolához. Maga sem hitte vol­na, hogy ennyi tehetséges fiatalra találnák. Tóth Armánddal, a szín­ház zenei vezetőjével hallgatták meg a jelentkezőket. Olyanokat ke­restek. akik nem csak operaénekes­ként, de színészként is megállják helyüket. Volt, aki Olaszországból, volt, aki Ausztriából utazott Mis­kolcra, hogy részese lehessen az eredeti formájához visszatérő ope­raelőadásnak. És most nem csak a közönség, de a szereplők tapsa is bi­zonyítja, hogy „jó mulatság, férfi­munka volt”. A résztvevők tudják Az íjászbemutatón két „dáma"vett részt: Nagy Ibolya és Rajk Judit csak igazán, milyen nehéz, ha a ren­dező tízszer és százszor is elismétel- tetiugyanazt a jelenetet, ha a legki­sebb hiba, alig érzékelhető rossz mozdulat miatt is leállítja a nagy­áriát. A próbákon sem méltatlan­kodtak, most viszont az is flátszik: hálásak a rendezői szigorért. De honnan tudja Szikora János, milyen volt az eredeti, a több mint kétszáz évvel ezelőtt bemutatott előadás?- Tulajdonképpen tizennyolc éve foglalkoztat a Varázsfuvola. Min­dent felkutattam, elolvastam, ami a műről, keletkezési körülményeiről szól. Annak idején ez a darab men­tette meg Schikaneder színházát, sőt, milliomos lett belőle. Alti Bécs- ben jár, láthatja is azt a villát, amit ebből a pénzből építtetett. Igaz, most Lehár-emlékháznak hívják... Ha fel­nézünk a plafonra, ott látjuk a Va- rázsíűvola szereplőit: az Éj királynő­jét, Monostatost... De ki tudja miért, csak a rosszakat?! De talán már un­tatom is a közönséget! - szabadko­zik a rendező, pedig látszik rajta, hogy még sokáig tudná folytatni. És Albert Györgyi nem is engedi, hogy elhallgassa az élményeit. így Szikora arról is mesél, milyen volt, amikor az előadásban szereplő gye­rekek „lebirkózták”. Meg aztán az is kiderül, hogy abban a jelenetben, amikor Papagenot és Papagenát padlóra kényszerítik a gyerekek, saját rémálmait rendezte meg: rövi­desen kétgyermekes apa lesz. Már azt is tudja a „kispapa”, hogy egy fi­úval és egy lánnyal gyarapodik a Szikora család. Mindezen kívül Papagenotól, Vincze Gábor Pétertől megtudhat­tuk, hogy kell fújni a pánsípot. Hall­hattuk, miként szólaltatja meg Ka- kuk Zoltán a harsonát, anya és leá­nya, Bélyeiné Gogolyók Mária és Bélyei Adél a hárfát, az est folya­mán énekelt még Gogolyák György, Radnai Erika, zongorázott Regős Zsolt. Találkozhattunk a megye és a város jeles személyiségeivel, a szín­ház támogatóival, a Páholy-bérlők­kel, itt volt Szabó Zoltán művelődé­si államtitkár, a francia nagykövet, a színházi szakma több jeles képvi­selője... És ha a dámák ném is lőttek ki a színház ablakán, a Los Andinos együttes éjfél utáni pánsípkoncertje messze elhallatszott a miskolci éj­szakában. Filmlehetőségek a Mozgóképeskönyvben Miskolc (ÉM - M.L.) - „írók, ren­dezők, satöbbik... Alkossatok remek­műveket!” Ezzel a hangzatos, bár kissé a sztálini időkre emlékeztető felszólítással kért fél az Objektív Filmstúdió tavaly tizennégy hazai szerzőt filmnovellák megírására. Te­kintsünk el talán attól a kérdéstől, miért csupán ennyien lettek Kivá­lasztottak, hiszen magasztos célról van szó: a novellákból majdan szüle­tő filmeknek illenék vissza- és meg­hódítaniuk a magyar közönséget... Az Ünnepi Könyvhéttel majd- hogy’ egyidőben antológia formájá­ban - Mozgóképeskönyv címmel - az Objektív meg is jelentette a „re- mekmű”-pályázat eredményét, hogy az olvasó (netán leendő néző) így még idejében véleményt formál­hat arról, milyen történeteket talál­tak a szerzők „érvényesnek, fontos­nak, szélesebb érdeklődésre számot tartónak, színvonalasnak és megva­lósíthatónak a ’90-es évek közepén, Magyarországon...” (A Mozgóképes­könyvben azonban csak tizenhárom novellát találunk. Kern András for­gatókönyves ötletét - amiből első­ként készül film - már csak a mozi­ban ismerhetjük meg.) A további öt lehetséges filmtörténetet, öt készü­lő forgatókönyv tervét - amelyre megbízást adott az Objektív - lehe­tetlen néhány mondatban elmesél­ni. Azonban talán mégsem érdekte­len tudni, miről is szólnának hoz­zánk ezek a novellák a filmvásznon keresztül? Csíki László Kínai védelem című munkájában egy hadifogságból sza­badult fogoly értetlenségével láttat­ja a változó hatalmi viszonyokat - a ’60-as évelj: Romániájában. Lázár Ervin, a nagy mesemondó Sánta Ferencre emlékeztető módon a szá- zadeleji világról, egy összetartó ta­nyasi közösségről regél. Márton Gyula a csatos bambival Gothár- szerűen megállítja az időt, és az első táncdalfesztivál slágereit idézi. Sa­lamon András Adélja az életet - szülő-gyermek kapcsolatán keresz­tül - a múltba helyezi vissza. Vá­mos Miklós Ezerjója pedig a nagy­városból (Budapestről) vidékre ér­kező pincérnő tündöklését, majd bukását tálja elénk. Az antológiában található többi novellák egyike visszakanyarodik ’56-hoz (Kardos István), szól a délszláv háború személyiségre gya­korolt hatásairól (Gion Nándor), a rendszerváltás utáni, átláthatatlan gazdasági-politikai viszonyokból egyaránt profitáló „újkori hőseink” világáról (Csapiár Vilmos).... Ha lapozgatjuk a kötetet, aligha csodálkozhatunk azon, hogy Spiró Hogyhíjják és Júliájának instrukci­óiban nem bírja türtőztetni magát, s ekként véleményezi a pályázat ki­íróinak egyik (megalkuvásra) fel­szólító feltételét: „...néhány arra repkedő helikoptert makettből kell megcsinálni, a felhőket, meg papír­ból... Ez kifejezetten olcsó film..., de­monstratíve olcsó, aminek olcsóság a formája.” Schwajda pedig Ludas Matyijával fohászkodik Rózsa Jani bácsihoz (az Objektív művészeti ve­zetője), hogy ne zargassa ma’ annyira azzal a remekműírással. Talán nekik van igazuk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom