Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-10 / 135. szám

ÉM-interjú ÉM-riport Műhely Ami nem természetes Volt idő, amikor tígy tűnt, Ami festő férjének velejárója ennek a hosszú minden rendben, de a biztos a műterem, az neki a kedves és gyötrelmes útnak vevő visszalépett. Most két kis zeneszóba. Templomhoz az az, hogy túl sok vásárló is verseng hasonlítja, mert igazságtalanságot is éreznek a cégért, de az edelényieket . tanítványaival a lelki az emberek. ez korántsem nyugtatja meg. kapcsolat is fontos. II. oldal III. oldal VII. oldal HWfl^sasaeroieiHB Tűzoltó A hét em Fotó: Fehér Péter Borsos István ezüst érdemkeresztes igazgató Filtp Gabriella Szerdán még érettségizte­tett, csütörtökön részt vett a megyei igazgatói értekezle­ten, pénteken megtartotta az utolsó tanítási órákat. Hátravan még a tanévzáró ünnepség, a bizonyítvány- esztás, a tantestületi érte­kezlet, aztán kiköltözik az Ji’odájából. Nyugállomány­ka vonul az encsi Váci Mi­hály Gimnázium első igaz­gatója. 'Dehogy megyek nyugdíjba! - tiltakozik, aztán pontosít. - Hi­vatalosan valóban nyugdíjas le­szek, de szeptembertől ugyan- ugy tanítok tovább, mint eddig J?- Nekem lételemem az iskola. Szeretem, ha nyüzsögnek körü- Jöttem a gyerekek. Ha szobrász­todon! is, akkor sem zavar, ha kérdezgetik, mit miért csinálok, ^nig lehet, visszajárok a gim­náziumba. De már nem mint Igazgató, azt csinálják mások, Jöjjenek a fiatalok. Nekem még nagyon sok követ kell megfa- jjignom, rengeteg tervem van, olbemaradt munkám. Meg a családom, a gyerekek, az uno­kák is igénylik, hogy több időt t0|tsek velük. Borsos István ma még a me- Sye legrégebbi gimnáziumigaz- Satója, viszont harminckét év- ynl ezelőtt, amikor megnyitotta kapuit az iskola, ő volt a legfia­talabb. . ~ Huszonhét évesen, ötévi anítás után bíztak meg a gim- azium megszervezésével. Kö- vePiskolai gyakorlatom sem i ° t, azt sem tudtam, hogy néz i , egy költségvetés. Jöttek a ollégák. A tanévnyitó értekez­leten találkoztunk először. Nem volt könnyű. Menedzsernek kel­lett lennem, amikor még nem is ismertük ezt a szót. Azt mond­tam, most rajtunk múlik, hogy tudunk-e egy jó gimnáziumot csinálni Abaújban. Azt hiszem, azért lehetett sikeres a mun­kánk, mert itt mindenki szaba­don gondolkodhatott. Itt lehe­tett nemet mondani, és lehetett tévedni is. Ha valakinek más véleménye volt, azt mondtam, próbáljuk meg, derüljön ki, mi a helyes megoldás. Annak idején heten kezdtük, ma huszonhá­rom fős a tantestület, közülük hatan már a tanítványaink vol­tak. Talán az idei év volt az első, hogy választhattunk az ide pá­lyázó tanaink közül. Ilyen szempontból soha nem voltunk túl jó helyzetben. Viszont, aki be tudott illeszkedni, aki élni tudott az itteni szabadsággal, az ebből adódó lehetőségekkel, az maradt, aki nem, az önmaga döntött úgy, hogy elmegy. így, azt hiszem, nagyon jó szellemű tantestület alakult ki ebben a gimnáziumban. De nemcsak gimnáziumigaz­gatóként, nemcsak szobrász- művészként, de lelkes lokálpat­riótaként is ismerik Abaújban, pedig püspökladányi születésű.- Szerettem a szülőhelye­met, de ’56-os szereplésem mi­att nagyon sok pofont kaptam. Minél messzebb akartam kerül­ni Ladánytól. Azt sem tudtam, hogy Encs létezik. Volt egy gi- bárti egyetemista társam, öt kérdeztem meg, milyen is ez a vidék. Diákképeket mutatott nekem a Hernád-partról, az Aranyosi-völgyről, Boldogkő vár­aljáról - beleszerettem ebbe a tájba. Nincs meg egy ilyen vi­dék az országban, ahol minden így együtt, lemre. A Hemád-völgy még alföld, néhány száz méter­re gyönyörű dombok húzódnak, valamivel távolabb magas he­gyek emelkednek. És itt talál­tam rá a rakacai márványra, a legtöbb szobrom ebből készül. Most már úgy érzem, abaújinak számítok. Soha sem csak a saját dolgaim foglalkoztattak. Most is képviselő-testületi tag va­gyok, és nem tudom szó nélkül hagyni, ha valami olyat látok, ami szerintem nem jó. Nem tu­dom magamban tartani, ki kell mondanom a véleményemet. Hogy voltak-e kudarcai?! Nem tudja. Legalábbis nem tartja számon. Azt mondja, ép­pen az a mi bajunk, hogy állan­dóan a sérelmeinkkel foglalko­zunk. Nem tudjuk, vagy nem akarjuk észrevenni a jót, a szé­pet. Pedig neki sem lehetett könnyű iskolát teremteni, meg­őrizni az elért színvonalat, al­kalmazkodni az állandóan vál­tozó körülményekhez.- Párttitkárok, tanácselnö­kök jöttek és mentek. Hol a me­gyéhez tartoztunk, hol a város­hoz. Nem hiszem, hogy minden­ki szeretett volna, de nem köt­hettek belénk, mert az eredmé­nyeink, a tanulók sikerei önma­gukért beszéltek. Én nagyon so­kat köszönhetek a szobrászko­dásnak. A legnagyobb dühöm­ben is megnyugtat a kő. Emlék­szem, egy ostoba félreértés mi­att pártfegyelmit akartak adni, akkor faragtam az egyik leg­szebb szobromat, egy gyönyörű kismamát. Nekem nincsenek nagyméretű munkáim, mind­egyik emberléptékű. De a kőből is csak azt lehet kihozni, amit ő maga megenged. Valahogy így van ez a neveléssel is. Fel kell ismerni, milyen lehetőségek vannak az emberben, segíteni, hogy mindez kijöjjön belőle, a lehető legszebben mutatkozzon meg, és hasson... De ahogy a kudarcait nem tudja felsorolni, a sikerekkel is bajban van. Nem hiszi, hogy a mostani pedagógusnap alkal­mából kapott kitüntetés, a Ma­gyar Köztársasági Ezüst Er- demkereszt bizonyítéka, vagy fokmérője lehetne az eredmé- nyességének.- Igen, sikeres embernek ér­zem magam. De hosszú leime elmesélni az életemet. Persze, jól esik, hogy elismernek, Őrö­lök Árpi bácsi keresztjének is. De nekem mégis az a legna­gyobb öröm, hogy bárhová is megyek, mindenütt megszólí­tanak. Ezen a tájon nincs olyan falu, hivatal, közintéz­mény, ahol ne lenne tanítvá­nyom. És senki sem fordítja el a fejét, itt mosolyognak rám az emberek. Masiniszta Bujdos Attila Azt mondja Mádi Ferenc: biztosan nem lesz belőle köz- társasági elnök. Gyerekkorában is legfeljebb masiniszta szeretett volna lenni. Alig hiszem, hogy az álszerénység hangja ez. Az egyik öcsém például sokáig kifejezetten szemetesnek készült, mert akkoriban mifelénk még lovasszekérrel jártak a ku­kások. Miért ne lehetett volna hatvan évvel ezelőtt vonzó hivatás az ellenzék mai köztársaságiéinök-jelöltje számá­ra a mozdonyvezetés? Úgyhogy a kijelentésének erre a ré­szére talán most ne is vesztegessünk több szót. Időzzünk el inkább annál a megállapításánál, hogy sze­rinte nem lesz belőle elnök. Valószínűleg igaza van. A leg­főbb közjogi méltóságot a parlament választja, s ha két al­kalommal sem sikerül a jelöltek egyikének sem megsze­reznie az összes honatya kétharmadának szavazatát, a har­madik fordulóban már egyszerű többség is elég lesz. A tör­vényhozásban ma a kormánykoalíciónak adott a kéthar­mados többsége. Az SZDSZ és az MSZP jelöltjének, Göncz Árpádnak tehát legfeljebb akkor kell a harmadik forduló­ig várnia, ha a kormányzásra szövetkezett erők soraiból az esetleges hiányzók, vagy kiszavazók a kritikus szint alá apasztják a kétharmados többséget. Ehhez tegyük hozzá, hogy a parlamenti elnökválasztást ab ovo színjátéknak tar­tó -és a procedúrát ez okból bojkottáló - kisgazdák nem­csak Göncz Árpádot, de Mád! Ferencet sem támogatják, így az ellenzéki jelölt igazán komolyan megszorongatni sem tudja majd riválisát. Mivégre hát akkor ez az egész? Mazochisták gyülekezete ül a képviselőházban ? Abban le­lik örömüket, hogy eleve kudarcra ítélt játszmákat játsza­nak? Giczy György KDNP-elnök lényegében arról beszélt: azért állítanak jelöltet, mert az elmúlt évtizedekben meg­szenvedte az ország, hogy csak egy jelöltből lehetett vá­lasztani. (A választani idézőjelben éitendő.) Vagyis - ha jól értem -, amennyiben csak Gönczből lehetne választa­ni, az nem demokratikus, viszont demokratikus lesz az el­járás, ha kettő, vagy több induló is akad ebben a verseny­ben. Ez a logika - lássuk be - sántít. Fia Göncz Árpádot egyedüli indulóként választják meg, az nem hatálytalanít­ja a következő tényeket: a jelenleg is regnáló elnököt sza­bad választáson mandátumot szerzett politikai erők jelöl­ték, a demokratikusan választott - előző - parlament ál­tal alkotott szabályok szerint. Az alkotmányba foglalt ren­delkezés volt az is, hogy ezúttal még a parlament válasz- sza meg az elnököt, s mivel az alaptörvénnyel kapcsola­tosügyekben nem lehet népszavazást kiírni, nem volt esé­lye a kisgazdák közvetlen elnökválasztást kikényszeríteni szándékozó kezdeményezésének. (És ha lett volna? job­bak lettek volna egy ellenjelöltsanszai? Ne feledjük: Göncz elnök - a közvélemény-kutatások szerint - ma az ország legnépszerűbb politikusa. Ezért aztán talán felesleges kár­hoztatni az MSZP-SZDSZ többséget is, amiért eszük ágá­ban sem volt nekik módosítani az alkotmányt, hogy aztán a nép dönthessen a legfőbb közjogi méltóság személyé­ről. Talán csúnya dolog volt, de aligha változtatott volna bármit az ügy érdemi részén.) Nem helyénvaló az elnök- választást más összefüggésben sem kapcsolatba hozni a demokrácia kérdésével. Akár Göncz Árpádnak, akárMádl Ferencnek hívnák az ország vezető politikusát, mennyi­ben befolyásolná az a hazai társadalmi berendezkedést? Ha nem a demokrácia sorsa felett érzett aggodalom vezet­te az ellenzéket, akkor mi? A Fidesz-MPP-s Orbán Viktor például valószínűleg többet árult el az igazi okokról, ami­kor kijelentette: érezzék magukat kínosan azok a kormány- pártiak, akik jobb meggyőződésük ellenére nem Mádlra szavaznak. Vagyis az országgyűlési kisebbség kínos hely­zetbe akarta hozni a többséget, azt a képzetet keltve róla, hogy az nem más, mint szemellenzős szavazógép. De hát eddig is nyilvánvaló volt, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció abszolút többséggel bír - „ez van, srácok" -, mint ahogy az is: kiszavazók voltak, vannak és lesznek. Az elnök-ügy nem erodálja tovább sem a szocialista, sem a szabadde­mokrata frakciói: ez nem az a pont kettőjük kapcsolatá­ban, ahol összeakadna a bajszuk. Például azért nem, mert a koalíciókötésnek - majd a koalíció együttmaradásának - kimondatlan feltétele volt Göncz támogatása. A politi­kai érdek pedig erős kötelék. Ezt erkölcsi alapokról vitat­ni persze lehet, de hogy miként épül be ez az érv a vá­lasztópolgárok tudatába, azt 1998-nál hamarabb feltehe­tőleg nem tudjuk majd meg. Akkor tehát balgaság lett volna az elnökjelölés az ellen­zék részéről? Aligha kellően megfontolt ember, aki erre rávágja, hogy igen. A demokrácia megőrzése - a parla­menti váltógazdálkodás feltételeinek megteremtése - szempontjából fontos üzenete a dolognak, hogy kovácso- lódik a polgári szövetség, készül a - jobbközép - polgári alternatíva a parlamenti választásra, s keresi és meg is ta­lálja a maga embereit, akik nem holmi szélfútta emberek, akiknek eddigi életútja tiszteletet parancsoló, akik tapasz­talt masinisztaként elvezetnék itt a szerelvényeket. Magát teszi nevetségessé, aki ilyen lobogóra azt mondja: ezek Mucsát akarnának Európa helyett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom