Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-20 / 118. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. Máris 20,. Szombat _APROPÓ Amíg a munka... Dobos Klára Azért ilyet már régen hallottunk. Ha fel is merült valakiben, az utóbbi évtizedekben nemigen mondta ki, hogy az ő szellemi - vagy fizikai - munkája értékesebb a másik fizikai - vagy szellemi - munkájánál. Megakadályozta ebben a (társadalmi és az egyéni) kultúra. Mert ki merné azt állítani, hogy nem fontos például a pedagógusok munkája? Ki kérdőjelezhetné meg, hogy a „produktum" ott kezdődik, mikor a gyermek beül a padba, magába szívja a tudást, amit a tanító néni átad neki, aztán ugyanezt teszi a felsőbb osztályokban, majd az egyetemen, egészen addig, míg egyszer csak hopp, kipattan valami a megtanított agyból, valami olyan, amiből egyszer mégiscsak nemzeti jövedelem lehet... Persze a humán szakos pedagógusokat kevésbé tudom megvédeni. Ok szégyellhe- tik magukat, hiszen felesleges versekkel meg irodalommal tömik a diákok fejét, miattuk lesz annyi léhűtő költő, vászonpa- macsoló, a zenészekről - és pláne a karmesterekről - már ne is beszéljek. Jól kifigyeltük őket itt a karmesterversenyen is, csak integettek össze meg vissza, s bármennyire kerestük, nem vettükészre, hogy nemzeti jövedelem származott volna „belőlük"... És persze itt vagyunk mi, újságírók, akik ugyancsak naplopással töltjük az időnket, csak firkálunk olyanokat, hogy mit mondott Sümeghy Csaba, az OKISZ elnöke a Magyar Iparszövetség keddi közgyűlésén. Azt mondta - a Magyar Hírlap tudósítása szerint -, Magyar- országon csak másfél millió ember végez fizikai munkát, ezért úgy véli, a terheket a továbbiakban ne csak a mezőgazdasági és ipari termelők hordozzák, hanem azok is vegyék ki részüket, akik nem járulnak hozzá a nemzeti jövedelem megtermeléséhez. Lásd: pedagógusok. En először mégis inkább néhány politikust szeretnék látni, amint a bányában dolgozik... _TÁRLAT Díszpolgári grafikák Izsófalva (ÉM) - Lenkey Zoltán grafikái a napokban érkeztek haza a szófiai kiállításról. Ma, szombaton este 6 órakor pedig Izsófalván nyílik a grafikusművész munkásságát bemutató tárlat. Talán összehasonlíthatatlan a két bemutatkozás, hiszen a külföldi nagyváros után egy hazai kistelepülés meghívása kevésbé lenne „fontos” a kiállítónak. De lehet, hogy Lenkey Zoltán ennek mégis jobban örülne, ha élne. Hiszen Szófiában „csak” barátai vannak, Izsófalva azonban életének első szakaszában otthont adott a művésznek. Talán az is apropója lehetne a mostani kiállításnak, hogy Lenkey Zoltánnak Miskolc város a napokban (posztumusz) díszpolgári címet adományozott. A művész Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után, 1962-ben telepedett le Miskolcon. A város képzőművészeti életében jelentős helyet vívott ki magának. Szoros kapcsolatot tartott fenn Kondor Bélával, Csohány Kálmánnal, Kass Jánossal és Feledy Gyulával, s ez a grafika műfajának megerősödését eredményezte szűkebb pátriánkban. Töprengő, elemző alkatú művész volt: az emberi sorskérdések foglalkoztatták. Allegorikus-szürre- alisztikus megfogalmazású lapjain változatos grafikai eszközökkel fejezte ki érzéseit, gondolatait. Kimagasló művészi munkája elismeréseként 1964-ben Derkovits-ösztöndíjas lett. 1973-ban megkapta a Munkácsy-díjat, 1975- ben a Kondor Béla-emlékérmet. A Lenkey Zoltán-emlékkiállítást Dobrik István művészettörténész nyitja meg. Lenkey Zoltán alkotása „Nagyon szerették ezt a fantasztikus milieut” Szinyei Merse Pál megyénkhez fűződő kapcsolatai Életének boldog szigete: a szirmabesenyői kastély ÉM-archív Hajdú Imre Százötven éve született, hetvenöt esztendeje halt meg a magyar piktúra európai rangú mestere Szinyei Merse Pál. Mi, a megyénkhez fűződő kapcsolatainak felidézésével emlékezünk a Majális, a Lilaruhás nő, a Pacsirta, a Hóolvadás festőjére. Megyénkhez fűződő első emléke az Esztendő című, 1918 májusában megjelenő folyóiratban olvasható. A vele készült inteijúban többek között gyermekkorát, eszmélésének első élményeit az 1848/49-es szabadságharc átélt történéseit, mindenekelőtt a Sáros megyéből történő menekülésüket idézi fel: „Később Mucsonyba, Borsod megyébe kerültünk, itt lakott anyám nagyanyja özv. gróf Csákyné született Jekelfalusy Terézia. Ezen a helyen mi gyerekek egy dombon pincéket ástunk a homokban...” Természetesen ettől sokkal mélyebb, tartósabb kapcsolatai is voltak Szinyeinek e tájjal. Apjának Szinyei Merse Félixnek szőlőbirtokai voltak Hegyalján, közelebbről Erdőbényén, Szegi-Kisfaludon, valamint Göncruszkán. A család tagjainak hegyaljai tartózkodásáról az egymással váltott levelekből gyakorta értesülünk. Pál 1864. november 8-án Münchenből anyjához írt levelében kérdi: „Hogy mulat Ninon Mádon sokat tánczolt- e már?” (Ninon, Pál nővére volt, ekkor 20 éves. Ez idő tájt Tokaj-He- gyalján messze földön híresek voltak a mádi szüreti bálok). Ugyancsak Pál úja ugyanez év november 17-én atyjának: „...azt hiszem soraim már otthon (t.i a Sáros megyei Jernyén) talá- landnak egészségesen és a Bényei fáradalmakon átesve melyek akarom reményleni egészségedet meg nem rontották...” (Vagyis hogy befejeződött a szüret.) Ez a hegyaljai szüret bizony gyakran elhúzódott. Ez derül ki öccse, Zsigmond 1871. november 24-én Bécsből apjukhoz írt leveléből is. Az évben Pál és süketnéma nagybátyjuk, László bonyolították le a hegyaljai szőlőbetakarítást. „Remélem Laczi bácsi Palival már nemsokára haza jönnek, mert már tél felé jár az idő...” Egy hónappal később küldött levelében ugyanő úja: „Remélem mindnyájan egészségesek vagytok - s Pali is kiheverte már eddig a szüret fáradalmait.” (A sokáig tartó keserves szüret miatt abban az évben Pál csak december elején tért haza Hegyaljáról Jernyére.) Jóval később Szinyei Merse Pál egyetlen, hosszabb kort megélt lánya, Rózsi írta afféle jellemzésül apjáról: „ Az italt csak kóstolgatta, inkább a finom íz kedvéért, de legjobban a tiszta hideg, kútvizet szerette, mely befutja a poharat. De azért jól tudta, hogyan kell a tokaji aszút készíteni, néha őt küldötte édesapja a szüretet felügyelni Erdőbénye, Szegi meg gönczruszkai szőlőjébe...” E nagy művész életében gyakran volt árnyék. Az értetlenség, a családi tragédiák gyakorta (három lányát vesztette el egész korán, később felesége elhagyta, szeretett sógornője meghalt), bizony sokszor kedvét szegték. Ilyenkor hosszú-hosszú időszakig nem vette kezébe az ecsetet. Viszont voltak életének derűs fel-fel- villanó időszakai is, s ezek közé sorolhatók a Szirmabesenyőn töltött heteik. Szirmabesenyőn élt egy távoli rokona, Szinyei Merse Matild, akinek az első férjét Gundelfinger- nek, második férjét gróf Szirmay Istvánnak nevezték. Az első házasságából származó Gundelfinger Gyulának a felesége - gyámleánya - Probstner Mária volt. Vele Münchenben ismerkedett meg Szinyei Merse Pál. Beleszeretett, meg is kérte a kezét, de Mária akkor már gróf Szirmay Alfrédba (Gundelfinger Gyula féltestvére) volt szerelmes, akihez később, miután gyámjával meglévő formai házasságát felbontotta, hozzá is ment. Ok költöztek Szirmabesenyőre. Közben Szinyei Merse Pál megismerkedett, s beleszeretett Mária húgába, Probstner Zsófiába, akit végül elvett feleségül. A két házaspár gyakorta volt együtt Szirmabesenyőn. A művész lánya, Rózsi így emlékezett erre az időkre: „Szüleim és Félix (Szinyei Merse Pál egyetlen fia - szerk.megj.) is nagyon szerették ezt az egész fantasztikus milieut. A 36 szobás házban, nagy kertben minden szabad volt, előítéletek nem voltak. Szirmay és a sokszor ott tartózkodó Probstner Béla (Szinyei sógora - szerk. megj.) maga is festett és nagyon érdeklődtek a művészet iránt, megértő lelkek voltak...” A Szirmabesenyői tartózkodás idején mindig megjött Szinyei festőkedve. Itt készítette például a Kerti pádon című képét, felesége és lánya állítása szerint a Sárgaruhás portrét, a miskolci Herman Ottó múzeum Képtárában őrzött Szirmay Alf- rédot és nejét ábrázoló portrékat. (Utóbbi, igaz altkor még Gundelfinger Gyula feleségeként ült modellt neki a Majális fehér ruhás nőalakjához is.) S szirmabesenyői élmények nyomán - ugyanis Szirmay gróf gyakran hívott kastélyába komédiásokat, cirkuszosokat - született meg a Balerina című képe. S persze még sok más alkotás is, amelyek egyrésze bizony elpusztult. Fia, Félix emlékiratai szerint: „festett kisebb vázlatokat is, melyek ottan is maradtak... Évek múlva elküldött atyám Szirmabesenyőre, próbálnék ezek körül valamit felkutatni, mert atyám azt tartotta, hogy ezek jók. Alfréd bácsi nemigen emlékezett semmire, de öreg inasa, Oboczki elmondta, hogy voltak itten olyan kis deszkákra festett ’kezdetleges festmények’, de hogy hová lettek nem tudja...” 1884 májusában harmadik gyermeke születésekor a gyermekkel együtt gyermekágyi lázban meghalt Szirmayné Probstner Mária. Szirmay gróf búskomorságba esett. Szi- nyeiék a haláleset után Alfréd meghívására még töltöttek Besenyőn néhány hetet, de azt követően megszakadt a kapcsolatuk, véget értek a szirmabesenyői boldog együttlé- tek. Szobrászatunkat a hétköznapok fölé emelte Százhúsz éve hunyt el Izsó Miklós szobrászművész Hajdú Imre Halálának 120. évfordulójára emlékezve, május 24-én Borsod- Abaúj-Zemplén megye Budapesti Baráti Köre és Izsófalva Nagyközség Önkormányzata emléküléssel és koszorúzással tiszteleg a település nagy fia, a magyar szobrászat reprezentáns művésze, Izsó Miklós emléke, munkássága előtt. Ma pedig Izsó-napok címmel egyhetes rendezvénysorozat kezdődik Izsófalván. Izsó Miklós 1831. szeptember 9-én látta meg a napvilágot a Borsod megyei Disznóshorvátiban. (A település neve 1952-ben a művész iránti tisztelet jeléül Izsófalvára változott.) Apja, József Színből származott, ahol a kékfestő mesterséget gyakorolta. Ez az elszegényedett nemes később gazdálkodott, mé- hészkedett. Anyja Szathmári Erzsébet, egy Rimaszombat környéki, kiterjedt rokonságú református papi család sarja. Miklós és a később színésszé lett öccse, József, a családi tradícióknak megfelelően, református kollégiumban tanultak Miskolcon és Sárospatakon. Miklós a szabadságharc idején Kossuth katonájaként harcolt, Görgey, Pöltenberg parancsnoksága alatt. Közel húsz ütközetben vett részt, hadnagyi rangot szerzett, de éppen ezért a szabadságharc bukása után bujdokolnia kellett. Előbb a Bükk hegységben, később, rokonai segítségével, Rimaszombatban taHíres szobra a Búsuló juhász Iáit menedéket. Itt találkozott a visszavonultan élő nagy magyar szobrászművésszel, Ferenczy Istvánnal, aki megtanította őt a szobrászat alapjaira, s a márványfaragás nehéz mesterségére. 1857-ben - hamis papírokkal - sikerült Bécsbe kijutnia. Ott Borsos József festőművész ajánlólevelével eljutott a legnevesebb bécsi mesterekhez. Izsó Miklós hamar rangot szerzett magának a császárvárosban, kivívta a szakma elismerését. Izsó első önálló alkotásával 1859-ben jelentkezett a Lendvay Márton színész szoborpályázaton. Tehetségére ekkor már felfigyeltek a Bécsben tanuló magyar egyetemisták, s alapítványt hoztak létre. Ez lehetőséget adott Izsónak, hogy 1859 őszétől a Müncheni Művészeti Akadémián Max Wittmannál tanulhasson. Münchenben faragta ki a magyar nemzeti romantika első remekét, a Furulyázó pásztort. Ugyancsak Münchenben készült carrarai márványból a Búsuló juhász szobra, legismertebb alkotása. Hazatérte után, 1862-ben Pesten telepedett le. Kortársairól - így a megyénkhez kötődő Almási Balogh Pálról (Kossuth és Széchenyi háziorvosáról), illetve Egressy Gáborról - arcképeket mintázott. Emellett nagyon érdekelte a népélet. Ennek bizonysága a Táncoló paraszt sorozata. Debrecen város kérésére elkészítette Csokonai Vitéz Mihály szobrát. Ez az egyetlen köztéri alkotása, amelyik életében meg is valósult. Igaz, készített ő köztéri szobrokat, például Pestnek Petőfiről, Szegednek Dugonics Andrásról, ám ezek halála után valósultak meg, sőt a pesti Petőfi-szobornál a végleges kivitelező Huszár Adolf csak Izsó ötletét valósította meg. Izsó Miklósnak mindössze másfél évtizedes szobrászi pályafutás jutott. 1875. május 28-án, tehát viszonylag fiatalon, ragadta el a halál. Azt a művészt, akiről Lyka Károly művészettörténész azt írta: „Végre Izsó Miklós személyében megjelent az a szobrász, aki alkalmas volt arra, hogy szobrászatunkat messze a hétköznapok fölé emelje, és őserejével egészen magyarrá tegye.” Edelényi hét Edelény (ÉM) - Edelényi hetet rendeznek május 20-tól 28-ig, melynek első programját - a Bódva-völ- gyi dalostalálkozót — ma, szombaton délután 3 órától tartják a borsodi tájház csűijében. A gyermek-cite- razenekar és -tánckar előadása után fellép a szepsi, a szögligeti és az edelényi népdalkor. Este 6 órától ugyanitt táncházat rendeznek, a Borókás zenekar közreműködésével. Vasárnap délután 2 órától az idősek tölthetnek itt egy kellemes délutánt. Május, 22-én a 2. Sz. Napközi Otthonos Óvodában gyermek- munkákból nyílik kiállítás, a Rendezvények Háza előcsarnokában pedig a Micimackó bábcsoport bábkiállítását láthatják az érdeklődők. Másnap, kedden a Rendezvények Háza színháztermében a Premier. Színház előadásában a Napkirályfi című mesemusicalt tekintheti meg a közönség. Ugyanezen a napon este 6 órától Kovács Vilmos: Holnap is élünk című könyve kapcsán tartanak irodalmi estet. Május 25-én és 26-án délelőtt 9-tól a Hodossy-ko- vácsműhelyben mesterségbemutató lesz. Május 27-én este 8 órától a tájház csűijében házaspárt bál lesz. Május 28-án, vasárnap rendezik meg a hősök ünnepét. Zempléni táncok Sárospatak (ÉM) - A Bodrog néptáncegyüttes és az Ördögszövó csoport mutatkozik be ma, szombaton este 7 órától Sárospatakon A Művelődés Házában. Az est műsorában Fekete Csaba: Bodrogközi vasárnap, Darmos István Tolnai menyegző, Szilágyi Zsolt: Abaúji lánytánc, Demarcsek György: Botoló és csárdás, Hájas Tibor: Dél-alföldi táncok; Darmos István Felcsíki ének, Szilágyi Zsolt: Szomorú fűzfánál, Tímár Sándor: Zempléni táncok című koreográfiáját mutatja be a Bodrog néptáncegyüttes. Az Ördögűző csoport Darmos István: Galgamenti leányok és Magyarkirályfalvi pontozó, Nagy István: Katonásdi és Demarcsek György: Szatmári szoknyafogó című táncaival szerepel az esten. Kísér a Lapátos zenekar. Gömöri képek Témavázlatok címmel a néprajzkutatóként is ismert Faggyas István képzőművészeti alkotásaiból nyílik kiállítás ma, szombaton délután 4 órakor a putnoki Holló László Ga- lériában. A tárlatot Veres László, 3 Herman Ottó Múzeum igazgatója ajánlja a közönség figyelmébe. A megnyitó műsorában közreműködik Somogyi Péter (hegedű). A kiállítás megnyitóját követően délután 5 órától - a Zeneművészeti Társaság és a Gömöri Népfőiskolái Egye- sülét szervezésében - koncert lesz a református templomban. A közreműködők: Elekes Zsuzsa (orgona), Somogyi Péter (hegedű). ^Röviden A Történetek a Trilla utcából című óvodásoknak szóló zenetörténeti sorozat utolsó előadása május 21- én, vasárnap délelőtt 10 órától lesz Miskolcon a Városháza dísztermében. A Reményi Kamarazenekar Recsegő Gizi történetét meséli el az érdeklődőknek. Az idei encsi képzőművészeti alkotótábort július 1. és 14. között rendezik meg az abaúji városban, augusztus 1-jén pedig megnyílik a „Millecentenáriumi műhely”. Bővebb felvilágosítás az encsi Közművelődési Intézményekben kérhető. Telefon: 46/385-025 Az Ifjúsági és Szabadidő Házba meghirdetett Wesco-kiállítás szombaton és vasárnap technikai okok miatt zárva lesz.
