Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-03 / 103. szám

8 ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG Kultúra 1995, Mátus 3., Szerda _ APROPÓ Gazdátlanul Dobos Klára Enyém a vár... - mondja (gondolja) min­den kulturális intézmény szervezője, mi­kor valami különleges, nagyszabású prog­ramot szeretne csinálni. Enyém a vár... - mondják (gondolják) az intézményveze­tők -, mert a vár olcsó helyszín. Enyém a várd - kérdezi csodálkozva mindenki ak­kor, mikor tenni is kellene érte valamit... De egyáltalán kié is a Diósgyőri vári An­nak idején felkerült az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek listájára, és a megyei önkormányzat ingyenes haszná­lója lehetett volna. Ám lemondtak a jog­ról, mert ez együtt járt volna a karbantar­tási, felújítási kötelezettséggel. Mosta me­gyei múzeum a (látszat)gazda. /4 tulajdo­nosvita még nem zárult le, viszont'a mú­zeumnak kellene engedélyeznie a rendez­vényeket. De a programokról általában ak­kor hall az igazgató, amikor már „leszer­vezték": megegyeztek a résztvevőkkel, az időpontban, aláírták a szerződéseket. Ilyenkor már nem lehet nyugodt lélekkel nemet mondani... De mire mondhatnának nemet, és mire igent? Mi való igazán a várba? Ki tudja?! Az mindenképpen szerencse, hogy a lé­zerdiszkót „megúsztuk". Nem sok válasz­totta el ugyanis a várat ettől a nagyon mai, és nagyon nem ide illő funkciótól. Érde­kes is lett volna, mondhatni anakroniz­mus: ahol annak idején Nagy Lajos, majd a királynék múlatták az időt, rendez­tek gyertyafényes bálokat, a vadászatok után nagy lakomákat-most egy kis dizsi... Persze volt (és lesz) lézershow a várban, no meg a dixieland sem igazán adekvát műfaj, sőt, a magyar népzenének sincs sok köze a nagyúri világhoz, de az ilyen ren­dezvények mégiscsak a helyükön vannak. Az idei Miskolci Nyár tervei szerint ott­hont ad majd a várunk többek között budd­hista találkozónak, sci-fi találkozónak, meg az I. Nemzetközi Hocus-Pocus Alter­natív Összművészeti Fesztiválnak. Addig, míg egyszer csak a múltat ismerőkből nemrégiben megalakult Diósgyőri Törté­nelmi Haditorna Klub ki nem szorítja az összes ide nem illő hókuszpókuszt... _ÉM-portré A hatodikos csellista Miskolc (ÉM - DK) - ,A zongoráért nem va­gyok úgy oda, egy idő után unalmas is, a hege­dűvel az a gond, hogy amikor tanulják, nagyon nyekereg, a fuvola az olyan nem nekem való hangszer. Az igaz, hogy kicsit elfogult vagyok a csellóval, de szerintem az a legszebb hangszer.” Zoller Zsófia, a miskolci Fazekas Utcai Ál­talános Iskola hatodikos tanulója nemrégiben a Gombás Ferencről elnevezett csellóverse­nyen Gombás Ferenc-díjat kapott. Meg nívódí­jat is, de ez számára már nem olyan nagy do­log, hiszen ezt az előző három évben is meg­kapta. „Nem akarok szerénytelenkední, de egyetlen olyan igazi ellenfelem volt, Tőzsér Viktor, ő nagyon ügyes.” Zsófi másodikos kora óta tanulja a hang­szert. Édesapja is csellózik, és bár nem erősza­kolták rá a kislányra, mégis e mellett döntött. Legjobban Bachot, Mozartot meg Vivaldit kedveli. „Mozarttól a Requiemet és a Varázs­fuvolát is nagyon szeretem, abban tényleg el­mesélik, amiről szól. Vannak bizonyos ese­tek, hogy hozzáképzelek a darabokhoz törté­neteket, de a Vivaldi Concertóba, amit ját­szom, ezt nehéz. Ez inkább csak úgy felold. Az Elégiába már lehet, az olyan igazi fájdal­mas, nagyon komoly darab, nagyon mély ér­zésekkel...” De azért nem csak zenéből áll az élet. Na­gyon szereti az irodalmat, meg ha van ideje, fes- teget. „Otthon, mert rajzórán nem tudom úgy beleélni magam. Utoljára olajfestékkel festet­tem egy patakot, körülötte naplementében a szántót.” Ugyan nem lett festékes semmi, de elő­fordul néha, hogy a művészet is okoz bonyodal­mat: „Anya egyszer rámkiabált, mert a csellót a székre tettem, és a szék kilyukadt...” A színház színe és fonákja Molnár-egyfelvonásosok a Miskolci Nemzeti Színházban Matus György és Kuna Károly Molnár Ferenc Az ibolya című egyfelvoná- sosában Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Bármit is játszik a színész, szerepeiben valami­lyen módon mindig önmagáról beszél, a saját lelkét tárja a nagy­érdemű elé. Ugyanakkor a kö­zönség egy részét jobban érdek­lik a lelki megmutatkozásnál a művészvilág magánéletéről szó­ló, bulvárlapi hírek, folyosói pletykák. Molnár Ferenc egy­szerre tudta kielégíteni a művé­szi feltárulkozás és a kulissza- titkok utáni kíváncsiság igé­nyét: pikáns színházi anekdotá­iban pontos színészlélektani ta­nulmányok rejtőznek. Vígjáté­kainak kissé mesterkélt bohó- zati szituációit úgy alakította, hogy a keserédes történetek vé­gül színház és élet, illúzió és va­lóság, színész és szerepe bonyo­lult összefonódásáról szóltak. A Miskolci Nemzeti Színház Csarnokában most bemutatott - három egyfelvonásost tartal­mazó - Színház című művében egyszerre láttatja a színészt esendő kisembernek és csodák­ra, varázslatokra képes mű­vésznek. Az ibolya című jelenet a nagy lélek­kel, de kevés tehetséggel megáldott kóristák szívhez szóló portréja. De emellett jót mulathatunk a legen­dás, színigazgatói szereposztó dí­vány körüli bonyodalmakon: a meg­hallgatásra jelentkező hölgyek mind a direktor szívén keresztül próbálnak szerződéshez jutni. Re­mek karakterek sorjáznak egymás után. Kedves, ahogyan Tilless Éva Márkus kisasszonya szerepet ku- nyerál. Kacagtatóan számol le er­kölcsösségével a rendezőasszisztens Vágó Katalin által megformált énektanárnő. A szerzőt idézve „ki­ragyog a karból” felszabadult játék- kedyével a dramaturg Faragó Zsu­zsa, aki Rakolnoki kisasszony sze­repében lepi meg a közönséget bű­bájos kabinetalakítással. A táncos Markó Éva néhány látványos tánc­lépéssel és pár szóval egymaga ké­pes megjeleníteni a kóristanók han­gos forgatagát, magamutogató fel- kínálkozását. A remek skiccek után különös szerelmi háromszög alakul ki kö­zéppontban a Selmecről érkezett kis segédszínésznőcskével. Molnár innen kezdve szentimentalizmust csomagol kabarétréfai poénjaiba, de a rendezők, Kovács Kristóf és Teli- hay Péter jó stílusérzékkel kerülik az érzelgősséget, ugyanakkor sze­rencsésen mellőzik a harsány bohó- zati hangot is. Ugyanez mondható el a Sobri Ilonkát lendületesen ját­szó Bíró Krisztáról is, akinek alakí­tását ellentétes jelzők egész sorával jellemezhetnénk, hiszen az „állami magyar árva gyerekéből lett segéd- szubrett a naiv bájtól a színházi nőcskék rafináltságáig minden színnel bír, ami az életben mara­dáshoz kell. A két férfi főszereplő lé­pésről lépésre leplezi le az általa megformált figurát. Matus György tapasztalt direktorának zordsága valójában csak védekezés az érzel­mi-érzéki „támadásokkal”, művész­női hisztériákkal szemben. Kuna Károly is markánsan jelzi, hogy a bohémvilágba most beszabaduló, feleségétől meggyötört, megviselt zeneszerző jó pár színházi hölgyre veti majd rá magát. A két másik komédiát a női szí­veket hódító sztároknak és a csábí­tásokat nem éppen jó szemmel néző féijeknek szentelte az író. A marsall című egyfelvonásosról általában az a kritika véleménye, hogy nem több egy bravúrszerepnél. A miskolci előadásban azonban a bravúralakítás elmarad. Egyrészt, mert Kuna Károly modorosán foj­tott hanghordozása arról árulkodik, hogy a színész nem nagyon kedveli az élettel-halállal játszó, csábító ko­médiás szerepét. Másrészt, a rende­zőket is jobban foglalkoztatta a va­dászkastélyban élő, feleségét állan­dóan szemmel tartó idős báró és fia­tal hitvesének kapcsolata, mint a hódító színész - férfiúi és művészi büszkeségtől vezérelt - nagy színjá­téka. A rendezés a darabban rejlő mélyebb drámai szituációt bontja Id azáltal, hogy a keserű komédiát a lélektani krimik titokzatos, komor feszültségével játszatja el. A titko­kat sejtető, különös atmoszféra megteremtésében kulcsszerephez jut az inasnak öltöztetett szoba­lány, Markó Éva mindenről tudó, talányos alakja. Bíró Kriszta izgal­masan villantja elő az úriasszony előkelő viselkedése mögül a kielégí­tetlen nő kevésbé elegáns vonásait. Matus György bárójának merev fő­úri méltósága mögött pedig nyakas kisszerűséget érzünk. A figura jel­lemzéséhez remekül hozzájárul a jelmeztervező’Bozóky Mara is: bá­rója a selyem háziköntöshöz va­dászcsizmát hord a szalonban... Az Előjáték a Lear királyhoz kezdetén bepillanthatunk az elő­adások előtti színpadi készülődés­be. Szemünk láttára épül a díszlet, a háttérben énekesek próbálnak - ki-ki vérmérséklete szerint téblábol vagy sürög. Ezt a nyitójelenetet va­lószínűleg a színházzal most ismer­kedők nagyon élvezik majd, de a nyíltszíni átdíszletezések korában ­amikor a díszítőmunkásokat épp­úgy ismerjük a színpadról, mint a művészeket — a rendszeresen szín­házba járókat bizonyára kevésbé le­pi meg ebben a formában. A rende­ző és az ügyelő órája szerencsére pontos, és a kellő pillanatban ront be a színre a színész Bánátit alaldtó Matus György, majd az őt üldöző férjként Kuna Károly. Kergetőzé­sük burleszkbe illő mulatság, de a fenékbe rúgások elmaradnak, mivel az üldözőről kiderül, hogy Shakes- peare-professzor, aki hátrahőköl a Lear király jelmezében megjelenő színész láttán... Kuna elementáris humorral ka- rikírozza a sértett férj indulatát, majd a professzori precizitást és a művészet iránti feltétlen alázatot. Matus alakításában inkább a szok- nyapecér komédiás ijedtsége domi­nál, a színészi átváltozás - átlénye- gülés csodáját helyenként markán­sabban kellene megteremtenie ah­hoz, hogy a darab igazi mélységei is megmutatkozzanak. A feleség szerepében Bíró Kriszta a kuncogó butaság; a shakespeare-i blank- versben beszélő, de a művészvilá­got mélyen megvető tűzoltó alakjá­ban Ábrahám István a kedélyes káröröm; a színész Almádyként Somló István a partneri kollegali- tás; dr. Kssként Honti György a feleszmélő józanság színeivel gaz­dagítja a jelenet humorát. Telihay Péter és Lovas Imre díszlete pontosan illeszkedik a Molnár Ferenc-i stílushoz: sátor- szerűen leereszkedő bordó vász­nakkal intim teret alakítanak ki, ugyanakkor kellemes teátrumi hangulatot is teremtenek a szere­lőcsarnok komor, fekete falai kö­zött. A színpadi járásokat, takará­sokat jelképező vásznak pedig lát­ványosan megtörik a visszafogot­tan realista szobabelső díszletfala­it - ily módon az előadás a színpa­di látvány szintjén is szól játék és valóság kapcsolatáról. Rádiózunk a televíziózás helyett A Petőfi műsora főleg vidéken és a fiatalok körében népszerű Budapest (ISB - D.Á.) - Nap­jainkra átértékelődött a rádió­zás szerepe, s a közvélemény­kutatások azt jelzik, hogy mind többen választják a rádiót a te­levízió helyett - mondta Sár- közy Erika adófőszerkesztő a Petőfi Adó keddi sajtótájékozta­tóján. Örömmel újságolta azt is, hogy a Petőfi elsősorban vidé­ken és a fiatalok körében nép­szerű. A tegnapi sajtótájékoztatón Simkó János, a Magyar Rádió alelnöke többek között kitért arra is, hogy mindenképpen változtatni szeret­nének azon a helyzeten, hogy jelen­leg a közszolgálati rádió korszerűt­len frekvenciákon tud szólni a ma­gyar lakossághoz. Június 19-től szeptember 3-ig tart a nyári műsorrend, s ennek ke­retében a Petőfi rádió igazodik a lehetséges hallgatók nyári időbe­osztásához. Idén újabb lépést tesznek az úgy­nevezett sávos programkészítés te­rén. A programsávok könnyen meg­jegyezhető műsorrendet garantál­nak. Este 19 és 21 óra között példá­ul csak zenei és irodalmi műsorokat ajánl a Petőfi. Főműsoridőnek szán­ják a 21.15 és 22.15 közötti egy órát. Ilyenkor egy válogatás hangzik majd el a hét legjobb programjaiból. Ekkor hallható az irodalmi maga­zin, a két színházi műsor és Juhász Előd Zeneközelben-je is. Vasárna­ponként az ebéd után gyermekmű­sorok következnek. Minden szom­baton 8-tól 18-ig tart a sportszom­bat - élő közvetítésekkel. Háló cím­mel 5 perces blokkok hangoznak el a hírperiódusok után. Ebben lesz miniklipp, híradó, szótár, „villám nyelvlecke”, egészségperc vagy „Én- kontroll”. A közvélemény-kutatások egyértelműen jelezték, hogy a Csúcsforgalom a legnépszerűbb rá­dióprogramok közé tartozik, ezért megnövelték a műsoridejét egészen 3 órára. így kedden 14-től 17 óráig tart majd a Petress István vezette műsor. A Petőfi rádió hagyományaihoz hűen folytatódnak a városnapok szervezései - egyelőre még konkrét városneveket nem tudtak megjelöl­ni. S még egy rendkívüli rádiós ese­mény a sok közül: június 15-én lesz az Olimpiai nap. Ekkor a Petőfi rá­dió egész napos nagyszabású mű­sorral köszönti a Nemzetközi Olim­piai Bizottság Budapesten sorra ke­rülő 104. ülését. Egy Ids közélet... Miskolc, Felsőzsolca (ÉM) - A Magyar Nemzet munkatársai - Tóth Gábor főszerkesztő, Szényi Gábor főszerkesztő-helyettes és Szendrei Lőrinc belpolitikai rovat­vezető - ma este 8 órától a Vian- klubban (a Tokaj szolgáltatóház mellett) mutatják be ezt az országos napilapot. A három újságíró ugyan­ezen a napon délután 5 órakor tart tájékoztatót a lapról a felsőzsolcai Művelődési Ház közéleti klubjában. A laptájékoztató beszélgetések az Egy kis közélet... címet viselik. Szepsi-napok Szepsi (ÉM) - Szepsi Csombor Márton születésének 400. évfordu­lója és műve, a Változatos Európa jegyében és szellemében rendezik meg Szepsiben a Szepsi Csombor Márton-napokat. (A rendezvény egyik társszervezője az encsi pol­gármesteri hivatal.) Az elmúlt pén­teken diákvetélkedőt tartottak a kultúrházban, ahol a rozsnyói, nagykaposi, kassai, ungvári és a há­zigazda szepsi diákok mellett részt vettek encsi, edclényi és sárospata­ki tanulók is. Ezen a napon a ma­gyar gimnáziumban előadást tar­tott Csorba Csaba történész, Bocs­kai István és Bethlen Gábor Kassán címmel. Hétfőn a főtéren ünnepé­lyes keretek között leleplezték Szepsi Csombor Mártom emléktáb­láját. Ma, szerdán este 6 órától a Városi Könyvtárban Magyar nyelvű főiskolai képzés Szlovákiában cím­mel hallgathatnak előadást az ér­deklődők. Pénteken az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem tanárai tartanak előadást Szepsi Csombor Márton életéről. Május 6-án, szom­baton délután 5 órától Európa vari- etas - Változatos Európa, Jele­nünk, múltunk, jövőnk egy változó Európában címmel konferenciát rendeznek, ahol a meghívott elő­adók: Tabajdi Csaba államtitkár, Tóth Mihály kárpátaljai parlamenti képviselő és Dobos László Szlováki­ában élő író, a Magyarok Világszö­vetségének alelnöke. Burns-versek Sárospatak (ÉM) - Kétnyelvű sza­valóversenyt tartottak az elmúlt hét végén a sárospataki Árpád Ve­zér Gimnáziumban. A Brit-Magyar Társasággal közösen megrendezett esemény első napján a szavalok Burns: Azért is, azért is című versét adták elő, majd másnap a szabadon választott költemények következ­tek. A versenyzők teljesítményét szakmai zsűri bírálta, amelynek tagjai Mészöly Dezső ,író (elnök), Vajda Miklós műfordító, König Ró­bert grafikus, Geoffrey Gibson és Janet Thorpe-Jones, valamint Do- bay Béla voltak. A bírálók döntése alapján első helyen Rubóczki Attila és Süli Katalin (Sárospataki Refor­mátus Kollégium Gimnáziuma) végzett, második helyezést Havasi Mária (Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium) kapott, a har­madik helyet pedig Szaszák Katalin (Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium) és Szécsi Zsanett (Ár­pád Vezér Gimnázium) szerezte meg. A szavalóversenyhez kapcsoló­dó rajzpályázaton Tégel Aűta (Ár­pád Vezér Gimnázium) nyert első díjat. A verseny dijait a British Council ajánlotta fel, emellett a zsű­ri König Róbert grafikus rézkarcai­val díjazta a diákokat és a verseny­ben résztvevő iskolákat. _RÖVIDEN A sumér-magyar nyelvrokonság címmel tart előadást P. Pesti József ma, szerdán este fél 6 órától Miskol­con a Földes Ferenc Gimnázium­ban, a Mandorla Közművelődési Egyesület szervezésében. Lakatos Mihály és Kozma Jó­zsef közös kiállítását május 4-én, csütörtökön délután 4 órakor Gál Sándor nyitja meg az ózdi Általános Művelődési Központban. Békési Edina keramikus alkotá­saiból nyílik kiállítás május 4-én, csütörtökön este 6 órakor a nyék- ládházi művelődési házban. A tárla­tot Illés Jolán orvos ajánlja a közön­ség figyelmébe. A miskolci képcsarnokban május 4-től június 3-ig Egri Tibor festőmű­vész alkotásait láthatják az érdek­lődők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom