Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-06 / 106. szám

Május 6., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Tudatos döntések, tudattalan félelmek... Nem csitult a mályi óvoda-összevonás körül keletkezett vihar Nem nyugtatta meg a mályi szülőket a polgármester korábbi, lapunknak adott nyilatkozata. Változatlanul attól tartanak: nem mindenkinek biztosítaná az óvodai szolgáltatást az önkormányzat. Az ügyben eddig történtek miatt a közigazgatási hivatalhoz fordult a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület. Kovács Judit Néhány héttel ezelőtt, április 4-i lapszá­munkban jelent meg az a cikk, amelyben a Mályiban működd két óvoda összevonásáról, az egyik intézmény vezetőjének leváltásáról írtunk. A település polgármestere a szülők aggályait cáfolva kijelentette: az intézkedé­sek a takarékosság jegyében születtek. Az ét­kezési díjat viszont nem azért emelték jelen­tős mértékben, hogy a családok maguktól mondják le a szolgáltatást, és így az önkor­mányzat az egyik óvoda végleges bezárásával spórolni tudna. Nem a leépítés szándékával mérték fel azt sem, hogy hány, egyik vagy másik gyermekét óvodába járató szülő van otthon gyesen. Az óvodák működéséről őszig akár hitel felvételével is gondoskodik az ön- kormányzat - állította a polgármester, aki­nek az inteijűban megjelent kijelentései nem nyugtatták meg a kedélyeket. Változatlanul tartanak tőle, hogy a település irányítói csak ötéves kortól biztosítanák az óvodai ellátást. A mályi óvodaügyben Fábián Károlyné, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület (MOE) elnöke az esettel foglalkozó cikkünk megjele­nése előtt a Belügyminisztérium megyei köz- igazgatási hivatalához fordult jogorvoslatért, s a MOE ugyanennek a levélnek a másolatát elküldte a mályi képviselőknek is. Fábiánné szerint Zelei Zoltán polgármester nyilatkoza­tának több pontja félrevezető, helytelenül tá­jékoztatta a közvéleményt. Alanyi jogon jár- Törvényellenes az az állapot, amely szerint az egyes önkormányzatok - így a mályi is - ügy gondolja, hogy csak azon gyermekek óvo­dai ellátását kell biztosítania, akiknek mind­két szülője dolgozik - állítja az elnök. - A tör­vény alanyi jogon, 3 éves kortól minden gyer­mek számára lehetővé teszi az óvodába járást. A törvény nem ismer diszkriminációt a gyeses Vagy a munkanélküli szülők gyermekeivel szemben. A mályi önkormányzat óvodaössze­vonási döntésével kapcsolatban fontos megje­gyezni, hogy az oktatási törvény négy óvodai teoport esetén önálló óvodavezető kinevezését úja elő. A polgármester úr nyilatkozata szerint Pazarlás az óvodák önálló vezetése, holott ez nem pénz kérdése. Egyébként az 1991. évi 20. törvény 100. paragrafusának 2-3. pontjában világosan benne van, hogy az összevonás előtt az önkormányzatnak ki kell kérnie az intéz­mény, illetve a szülők véleményét is. Mivel a mályi önkormányzat mindezek nélkül döntött az óvodák sorsáról, a.MOE a Közigazgatási Hi­vatalhoz fordult a döntés felülvizsgálata ügyé­ben - tájékoztatott a MOE elnöke. Tartsák be ígéretüket! A mályi szülőknek is volt hozzáfűzni valójuk Zelei Zoltán szavaihoz, ám nevükkel nem vál­lalták a nyilatkozatukat, mert attól tartanak, ha felfedik kilétüket, hátrányok érhetik őket illetve óvodás gyermekeiket.- Nem légből kapott volt a szóbeszéd - kez­di az egyik anyuka -, hogy a polgármester úr bß akarja zárni az egyik óvodát. Erről szó volt a Mályi Tükör című lapban is. A február 24-i képviselő-testületi ülés előtt pedig felkerestük °t a fogadóóráján, ahol tanúk jelenlétében kö­zölte, hogy március 1-vel pénzügyi gondok mi­att megteszi ezt. Amikor megkérdeztük, mi lesz az óvodába járó gyermekekkel, azt vála­szolta, hogy ahol a szülő gyesen van, illetve nagymama van a családban, vagy ahol az egyik szülő munkanélküli, az a gyerek nem Járhat majd óvodába. Ráadásul a jelenlévő gyeses kismamáknak a szemére vetette, hogy nem fizetnek adót, s hogy nyugodtan foglalkoz­hatnának otthon a gyermekükkel, miközben Uallast néznek, meg keresztrejtvényt fejtenek. ~ A polgármester szerint 59-61 százalékos az óvodák kihasználtsága - fűzi tovább a szót járásik szülő csakhogy mindkét óvodába több mint 100-100 gyermek jár. Sőt, az önkor­mányzat felmérése szerint jelenleg 240 a gyermekek száma. Ha csak 6Ö-70 megy közü- nk iskolába, akkor is maradnak 180-an, akikhez még jönnek az újak. Már ha lesz hová... ... ~ A fogadóórán, meg a képviselő-testületi mesen is elhangzott - kapcsolódik a beszélge- esbe a harmadik mama -, hogy az önkor- manyzat nem vesz fel hitelt az óvodák mű- oclteLéséhez, inkább lemond. A nyilatkozat­án pedig éppen ennek ellenkezőjét mondta a polgármester. A szülők azt szeretnék, ha a ukkben megjelent ígéretet meg is tartaná az önkormányzat, már csak azért is, mert a pol­gármester választási programjának egyik lé­nyeges pontja volt: „Az óvodai nevelésben 4 egíartam a jelenlegi színvonalat.” Nem csökkent a színvonal A polgármesteri hivatalban a jegyző társasá­gában találom Zelei Zoltán polgármestert. Mi­után megismerik a fentebb idézett reagáláso­kat, a jegyző, Borosné Horváth Ágnes kijelenti:- Ä Magyar Óvodapedagógiai Egyesület által idézett paragrafushelyeket az oktatási törvény hatályon kívül helyezte. Az oktatási törvényben az áll, hogy az olyan ügyekben, mint amilyen az összevonás, az óvodaszéket kell meghallgatni. Ezt nem volt kötelező lét­rehozni, Mályiban nem is működik, tehát a képviselőit nem is tudta meghívni a polgár- mester. A pénzügyi bizottság viszont meg­hallgatta a szülőket, akik közül a képviselő- testületi ülésen is többen ott voltak, s hozzá­szóltak. A szolgáltatás színvonala nem csök­kent azáltal, hogy a két intézmény egy veze­tés alá került: nem csökkent a gyermeklét­szám sem, és ugyanazok az óvónők foglalkoz­nak velük, mint korábban. A jegyző törvényértelmezése szerint a pa­ragrafus is számol azzal a lehetőséggel, ami­kor egy településen nincs annyi férőhely, mint amennyi az óvodáskorú gyermekek szá­ma. Márpedig ilyen esetben valamilyen szempontok alapján mérlegelni kell. A jegyző azt is állítja, hogy nem ismer olyan törvényt, amelyik négy csoport esetén önálló óvodave­zető kinevezését írja elő. Az oktatási törvény szerint minden önálló intézményben egy fő óvodavezető szükséges. Itt kell megjegyeznünk, hogy utóbb felke­reste szerkesztőségünket Fábián Károlyné. Elmondta, hogy ami a törvényi hivatkozást il­leti, tévedett, ma már újabb jogszabály érvé­nyes. A lényeget illetően - hogy tudniillik a mályi önkormányzat helytelenül járt el - ez­zel együtt fenntartja véleményét. Ragtapasz és olló- Egyetlenegy változás történt óvodaügyben — ad hangot véleményének Zelei Zoltán pol­gármester -, nevezetesen, hogy az 1. Számú Óvoda korábbi vezetője, Szentpéteriné Ko­vács Katalin ma már nem vezető óvónő, és majdnem egymillió forint járandóságra tart igényt. Fábián Károlyné - aki régóta baráti kapcsolatban van a volt vezető óvónővel - vé­leménye az, hogy mindenképp vezetőnek kell maradnia Szentpéteriné Kovács Katalinnak. Ám lehangoló, mennyire felkészületlen e konkrét témában a társadalmi szervezet el­nöke. Ezzel kapcsolatban el kívánom monda­ni, hogy a képviselő-testületünk ez év január­jában megkérdezte az akkori vezetőnőt, hogy történt-e valamilyen rendkívüli esemény mű­ködése alatt az óvodában. Nemleges választ kaptunk. Később kiderült, hogy 1993-ban az általa vezetett intézményben egy gyereknek az egyik óvónő ragtapasszal leragasztotta a szóját. Érthetetlen a testület számára, hogy erről a súlyos cselekményről nem az akkori vezetőtől, hanem két év múlva a lakosságtól értesült. Ez év áprilisában a képviselő-testü­let egy állásfoglalást hozott, amelyben elítéli ezt a tényt- Ugyancsak rosszallását fejezi ki a testület amiatt, hogy 1994 decemberében az egyik gyerekhez egy ollót vágott hozzá az óvo­dai alkalmazott ugyanebben az intézményben.- Befolyásolta-e ez a tény a képviselő-tes­tületi döntést?- A testület az összevonás pillanatában már tudott ezekről. Valószínűleg a képvise­lőkben felmerült a vezetőnő alkalmasságá­nak kérdése ennek kapcsán, de erről nem volt szó. Nem kizárható azonban, hogy a képvise­lőket befolyásolta ez az ismeretanyag. A mályi óvodában. A polgármester állítja: bizto­sítani fogják az alapellátást. Fotók: Laczó József- Mit szól a szülők felvetéséhez?- Ön megmutatta azt a névtelen levelet, melyen az aláírás helyén „szülök közössége” szerepel, pedig a szülői munkaközösség senkit nem küldött a sajtóhoz. Azonban meg kell ér­teni a lapjukat megkereső, gyesen lévő három szülőt is. Az is igaz, az iskola szeretne tanter­meket kapni az óvodában, hogy elkerüljek a két műszakos oktatást. A döntéseket a tizen­két fős képviselő-testület hozza, amelynek egyetlen tagja sem sértegetheti a választóit.- Az érintettek attól tartanak, bezárjak az óvodát.- Nem hangzott el olyan állítás, hogy már­cius 1-el bezárnánk az egyik óvodát. Nem is zártuk be. A létszámkérdéssel kapcsolatban: az óvodákba rendszeresen 40-50 fővel keve­sebb jár, núnt a beíratott létszám. Több gye­rek havonta 10-20 napot sem vesz igénybe. Ez a statisztika szeptembertől márciusig készült. Az óvodai dolgozók tájékoztatása szerint a gyesen lévő anyukák döntenek úgy, hogy nem viszik oviba a gyereket. Nem néhány napról van tehát szó. Visszatekintó adatsorokkal iga­zolható, hogy folyamatos felmérést végzett az önkormányzat, és az említett tények ellenére most is biztosítjuk mindkét óvoda működését. Amelynek költségeihez az önkormányzat sa­ját forrásaiból 20-24 núllió forintot hozzátesz. Az óvodai alapellátást biztosítani fogjuk, kér­dés, hogy a mérték mekkora lesz. A polgármestertől erre a kérdésre nem is kapok határozott választ. Szerinte az egész ügy mögött az áll, hogy sok mályi lakos más képviselőket látott volna szívesen a testület­ben, s keresik azt a lehetőséget, hogy tevé­kenységéért bírálhassák az önkormányzatot.- Ez nem baj, ez benne van a demokráciá­ban, a közéleti embereknek pedig ezt el kell viselniük - mondja a polgármester. Utólag magyarázkodnak... Megkerestük Szentpéteriné Kovács Katalint is, akit ebben az ügyben már ért néhány meglepetés. - Az idén február 24-én a költségvetési tár­gyalásra érkeztem, ahol a mályi képviselő- testület zárt ülésen döntött az eltávolításom­ról. Március 13-án kaptam meg a felmenté­semről szóló írásos értesítést, amelyben az állt: megszüntetik a közalkalmazotti munka- viszonyomat is, mivel nem tudnak a végzett­ségemnek megfelelő munkakört biztosítani. Ehhez - képest csodálkozva olvastam az Észak-Magyarország április 4-i számában a polgármester nyilatkozatát, hogy nem bocsá­tottak el, csupán a vezető beosztásomat szün­tették meg. Erről azután később írásban is ér­tesítettek, és arra hivatkoztak: azért nem tudtak munkát ajánlani, mert táppénzen vol­tam. A valóságban március 6-tól április 6-ig a polgármester tudtával és beleegyezésével a szabadságomat töltöttem.- Mi a szándéka ezek után?- Először nem fordultam a munkaügyi bí­rósághoz, mert arra gondoltam: ha valóban nincs a számomra munka a mályi óvodákban, akkor a kedvező döntés esetén is csak úgy tudnának foglalkoztatni, ha valakit elkülde­nek helyettem. De most már nem hagyom annyiban a dolgot - mondja az óvónő, aki sze­rint egyértelmű, hogy a polgármester be akaija zárni az egyik óvodát, mint ahogy az is: meg akar szabadulni tőle. - Ehhez most utólag keres olyan érveket, amelyek igazol­nák a döntés helyességét. Öt évre érvényes vezetői kinevezésem van, egy évtizede szak- tanácsadóként tevékenykedem, munkám elismeréseként a legmagasabb - „F” - fizetési kategóriába sorolt az önkormányzat, pályá­zataimat támogatták.- Mit szól a mégiscsak súlyos kifogáshoz: a ragtapaszos és az ollós esetekhez? — Ezekről én nem tudtam - állítja -, de úgy gondolom, hogy ha ez akkor kiderült vol­na a számomra, megfelelő pedagógiai mód­szerekkel kezelhető lett volna a probléma. Mint ahogy megfelelő (pedagógiai és nem pedagógiai) módszerekkel kezelhető lett vol­na a mályi óvodaügy. Talán békésebben, ta­lán megértőbben — talán eredményesebben. Nem a polgármester, nem a személyükben vagy személyes érdekükben sértettek - ha­nem a gyerekek szempontjából. Bécs ártalmatlan bolondja Gyöngyösi Gábor H ogy ki a bolond, ki tartja annak, s mitől, azt nem egyszerű megmondani. Elgondolkodni azért néha érdemes rajta. Ismertem valakit, aki magát tar­totta a föld legnagyobb bolondjának, de egy igazi égbeki­áltó bolondságot egész életében nem sikeredett neki tető alá hozni. Próbálkozott mindennel, legeléssel - énekelve legelt az árokparton - még sáskaevéssel is, de nagy igye­kezetével inkább szánalmat keltett mint megdöbbenést, hogy né, mit művel az az ember! Mert hogy az illető nem volt bolond, csak azzá szeretett volna válni. Hogy miért, azt máig nem tudnám megmondani, hacsak nem gondol­ta úgy szegény feje, hogy ha már nincs elég esze, visel­kedjen akképpen, hogy morzsányit se tételezzenek fel a koponyájában. Sejthetett valamit ugyanis arról, hogy az ilyesmit díjazzák, s ha valakit bolondnak, üresfejúnek ismer el a környezete, akkor sokkal engedékenyebben viselkedik az illetővel szemben. Aztán találkoztam olyan emberrel is, aki bolondságát, üresfejúségét olyan igyeke­zettel rejtegette, hogy éppen attól vált átláthatóvá, ki­szolgáltatottá minden épeszű ember előtt. Feltűnt, hogy mindent túlzásba visz, de főként a szolgalelkúséget, a talpnyalást, hízelgést, szóval minden olyasmit, amivel csak a hozzá hasonlóknál lehet valamit elérni. Ezt nyil­ván mások is tudták, éppen ezért tartották bolondnak. P ersze bolondnak azért születni kell, miként az iga­zi úrnak, s nem lehet csak úgy, néhány iskolai osz­tály elvégzése után se bolonddá, se úrrá válni. E te­kintetben eléggé jól eligazíthat bennünket Oscar Wilde aki eléggé nagy bolond volt ahhoz, hogy értsen is valamit a dologhoz, s olyasmiket mondjon, hogy aki nem gondol­kodik önállóan, az egyáltalán nem gondolkodik, vagy azt, hogy ha az ember vissza akarja nyerni az ifjúságát, akkor csak a bolondságait kell megismételnie. S ezekkel a nem kis bolondtól származó gondolatokkal helyben is lennénk a nem igazi bolondokat illetően, de mit kezd­jünk az igaziakkal, tekintettel arra, hogy azok is éppen eléggé tanulságosak az őket figyelő, furcsáik) ember szá­mára. Őket hová tegyük? Mert végül is, minden szánal­mat, álhumanitást, nosztalgiázást félretéve ez itt a kér­dés. Mindenki tudja, hogy a bolonddal nincs mit kezde­ni. A falu bolondja a falu kedvence is egyben, szabadon jár kél, s elég jól megél abból, hogy mindenki tudja róla hogy bolond. Sót, ha azt vesszük, a mai felfogás szerint még kiváltságos helyzetben is van annak okán, hogy amit másnak nem sikerül elérnie - teszem azt munka és irigykedés nélkül élni - az neki sikeredik. Abból él, hogy bolond. Ami különben nem valami új keletű dolog, hi­szen az udvari bolondok is abból éltek hajdanán, s ugyanolyan kiváltságosán mint mai utódjaik. Egyikük, másikuk - persze csak a kiemelkedően nagy udvari bo­londok, még birtokot, várat is szereztek, kaptak, miként az igazságos Mátyás királyunké ha jól tudom, éppen Bajmóc várát. s Mátyással, akinek hadát nyögte, el is érkeztünk Bécs mostani bolondjához, akivel a Szent István dóm mellett lehet találkozni, mindig azon az olda­lon, ahol a konflisok, hintók állnak ma is. Mint álltak an­nak idején amikor Bécs még császárváros volt, s amely rangját - bolondunk szerint - mindmáig megtartotta. Ezt abból is ki lehet következtetni, hogy ó maga császári ruhában van télen-nyáron, s nem is akármilyenben, ha­nem rómaiban, tehát afféle tógában, ami arra is kiváló­an megfelel, hogy amikor fényképezik római császári tartást vegyen fel. Mint Néró vagy Caligula. Utóbbiról különben az is köztudomású, hogy szintén különös von­zódást érzett a lovak iránt, úgy hogy egyik kedvencét még a szenátusba is felvétette, meglehetősen nagy ran­got biztosítva neki. Természetesen minden valamit is élű római polgár legnagyobb bosszúságára. No, de ha Caligula istennek képzelhette magát, miért ne lehetett volna a lova Róma egyik konzulja? Isten állatkertje amúgy elég nagy, s okosságukat tekintve a lovak - már­mint az állatkertben - még nincsenek is benne az utolsó helyen. Sőt, bécsi császárunk szemében egyenesen az el­ső helyen vannak, minthogy napot nem mulaszt el anél­kül, hogy akár többször is fel ne keresse őket. Különben a császárt mindenki — főként a lovak gazdái — nemes egyszerűséggel csak Franznak, vagy Thomasnak hívja, s ha szólnak hozzá, meg is hajolnak előtte. Ez afféle köte­lező és szórakoztató gesztus, amivel az átlag bécsi be­száll a császárral való bolondozásba, s egyúttal ki is ve­szi a maga részét annak tagadhatatlan népszerűségéből. F ranz vagy Thomas, ezt vagy leereszkedő mo­sollyal vagy még leereszkedőbb fejbólintással nyugtázza, attól függően, hogy ül-e babérkoszo­rús fején éppen galamb vagy sem. Mert Bécs bolondját a bécsi galambok mindenkinél jobban ismerik. Vállá­ra, fejére, karjára, botjára szállnak és seregestól röp­ködnek utána, amerre csak jár. A rossznyelvek szerint ennek nemcsak szelídsége, s az állatok iránti vonzal­ma az oka, hanem batyuja is, amelyben mi tagadás a lovak szemete van, s amelyet a farkuk alá kötött zacs­kókból borogat a saját zsákjába. Tógáját ez a batyu itt ott sárgászöldre festi, s ha némi tanulságot is le szeret­nénk vonni a császár mindennapi életéből, azt is mondhatnánk, hogy - mint általában a főnökök - ő is azzal piszkítja be magát, amit maga köré gyűjt. Persze Bécs bolondjának nincs udvartartása, csak udvara. Az viszont kettő is, az egyik a Hofburg környéke, ahol a parkoló kocsik kipufogó csöve alá önti batyuja lovaktól származó tartalmát, s állítólag a kaisersteinbrucki katlan, ahova ha egyáltalán elhagyja valamikor szék­városát, kirándulni szokott. Ez a katlan tulajdonkép­pen egy elhagyatott kőbányához hasonló, ahonnan ál­lítólag Bécs palotáinak köveit vájták ki, s közel van a Lajta menti Bruck városához, amely viszont a magyar hadak itt jártának emlékeit őrzi kegyelettel számos helyén. A mi nótabcli emlékezetünkkel viszont, amely szerint „Kis pej lovam a Murza, Lajta vizét megússza” valami baj lehet, mert a Lajtában legfeljebb csak nagy áradások idején lehet annyi víz, amennyiben egy ló úszni tudna. Hiába, ilyen a mi mindent megszépítő emlékezetünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom