Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-30 / 126. szám

10 A SZELLEM VILÁGA Kulturális Kitekintő 1995« Május 30., Kedd Márai-emlékház Kassa (MTI) - „Ebben a házban élte gyermek­korát a jeles magyar író, Márai Sándor (1900-1989)” - olvasható magyar és szlovák nyelven két kőtáblára vésve ez a felirat Kas­sán, a Mészáros utca 35. szám alatti szép épü­let homlokzatán. Ez a ház jelenleg önkor­mányzati tulajdonban van, de remélhetőleg már nem sokáig, mert amint azt Jáky János, Márai Sándor Budapesten élő jogi örököse, s egyben a Márai Alapítvány kuratóriumának elnöke, a kassai szlovák értelmiségek egy cso­portja által rendezett „Kicsoda ön, Márai Sán­dor?” című rendezvényen a kassai Bocatius könyvtárban bejelentette - visszavásárolják, s emlékházzá alakítják át. Az épület egyik részében Márai Sándor tel­jes életművét kívánják hozzáférhetővé tenni, s az író néhány személyes használati tárgyát is szeretnék hazahozni Kassára. Mivel Kassán ez idő tájt szinte alig lehet magyarországi sajtóter­méket vásárolni, Jáky János közölte, hogy a Márai-emlékházba megrendelnek több folyó­iratot, heti- és napilapot, hogy legyen „szellemi tápláléka” a kassai magyarságnak. Jáky János egyúttal azt is örömmel nyugtázta, hogy a kas­sai szlovák értelmiség is igényli Márai Sándor életművének megismerését. Márai ,A kassai polgárok” című drámájának szlovák fordítása már elkészült, remélhetőleg a kassai Állami Színház műsorra is tűzi, s rövidesen Márai két regénye is eljut a szlovák olvasókhoz. Marlene tárgyai Berlin (MTI) - A filmgyártás 100. évforduló­jával kapcsolatban kiállítás nyílt Berlinben, ahol láthatók ott Marlene Dietrich hátraha­gyott tárgyai. A kiállítás középpontjában egy képzeletbeli vasúti kocsi áll, emléket állítva a „Sanghaj Express” című filmnek. A vasúti ko­csiban intrikák, barátságok és szerelmek szö­vődtek. Számos bőrönd látható a vagonban MD-monogrammal. Egyiken ez a felirat áll: „Dietrich, 12, avenue Montaigne, Paris”. Ez volt a színésznő utolsó lakcíme, ott halt meg 1992-ben, 90 éves korában. Marlene Dietrich 1929-ben tűnt fel a Kék angyal című filmben. A rendező, Josef von Sternberg, egy berlini zenés varieté műsorban fedezte fel. Az amerikai rendezőt megragadta Marlene megjelenése - főleg legendás lábai -, és elhatározta, hogy megteremti Hollywood­ban Greta Garbo vetélytársát. Marlene a Kék angyal első vetítése után el­hagyta Berlint. 1933 után Hitlernek nem sike­rült visszacsábítania. Ellenkezőleg: a színész­nő, aki akkor már amerikai állampolgár volt, fellépett az Európába vezényelt amerikai ka­tonáknak tartott előadásokon. A kiállításon látható amerikai uniformisa is, valamint a többi között 15 ezer fénykép, 300 ezer oldal forgatókönyv és 80 bőrönd. Döntőben a vidék Budapest (ÉM) - Megdőlni látszik az az állí­tás, amely egy időben Budapestet nemcsak az ország, hanem a rockzene fellegvárának is ki­kiáltotta. Ezt bizonyítja legalábbis az a Marl­boro Music Rock-in ’95 tehetségkutató feszti­vál döntőjébe jutott három - nem pestvidéki - zenekar, amely péntek este a budapesti E- klubban lépett a közönség és a zsűri elé. A végeredmény szerint - a jelentkező több mint 270 zenekar közül - a tehetségek „legje” a deb­receni PG-csoport lett a berettyóújfalusi Tri- ■ dent, és a harmadik helyezett velencei Rózsa­szín Kutyaharapás előtt. A Rock-in ’95 „össznépi karneváljában” a közönséget elsőként a PG-csoport kezdte élesztgetni a rock műfajának dallamosabb irányvonalába tartozó muzsikájával. Az utá­nuk következő Trident „anyukák és nagyma­mák réme” zenéjében erősen keveredtek a stí­lusok. Kemény alapokra olykor funky ritmu­sokat fűztek, Demeter Zoltán gitáijátéka pe­dig még egy romantikusabb irányzat felé is el­hajlott. A velencei Rózsaszín Kutyaharapás életkorban talán a legfiatalabb volt a három csapat közül. Itt-ott megbicsakló hardcore mu­zsikájukra viszont végképp vevő volt a hallga­tóság. A versengés azonban csak versengés marad. A zenekarok jövőjéről, további sorsáról - a kiadók mellett - minden bizonnyal hallga­tó- és rajongótáboruk dönt... A debreceni PG-csoport A Kelet-szlovákiai Múzeum kincsei A XIII. századtól egészen a XX. század elejéig találhatunk tárgyakat Kassán, a Kelet-szlovákiai Múzeumban. A több mint félmillió darabos gyűjtemény különösen értékes része az egyházi anyag, ahol a legrégibb emlék az 1375-ből származó rózsahegyi Madonna. Érdekes a haranggyűjteményük, a különböző korokra jellemző enteri­őrök, az üvegporcelánok, kerámiák, illetve a képzőművészeti anyaguk is. Fotó: Dobos Klára Varázslat egy varázstalan korban Csontos János: Határfolyam című kötete kapcsán Sziki Károly „Fekete-piros csütörtök és vasárnap délután, amikor kimenős a lány, fe­kete-piros táncot jár a járda szögle­te” - írta Kányádi Sándor immár több mint tíz éve a kolozsvári ma­lomárok partján, s mintha csak erre a jégre csusszannánk magunk is Csontos János Határfolyam című kötetébe kapaszkodva. Mintha a „kifordult bokák rossz bakancsban” a Szamos partjára préselt telefon­ház felé igyekeznének mielőtt „min­den szezon lassan lepereg”. Lehet, csak a „közhelyek szent dramatur­giája” építi bennem e „varázslatot egy varázstalan korban”, s valójá­ban nincs másról szó, csak kölcsön­kért szavakról, melyek fekete-piros füzetekké rendeződtek össze... Csontosban - aki a fiatal nemze­dék igen tehetséges képviselője (im­máron háromkötetes szerző) - mű­fajjá kristályosodott a kristályme­sékkel való játszadozás; tánccá! De nem konzervatívnak tetsző össz­tánc az övé, mert nála az „üvegjég­mezők bárpult-éjszakáiba léket ver a fény”, nem simul hát a divat-dra­maturgok duruzsoló kályháihoz, nem készít enervált szinopszisokból történelmi tablót, mert tudja: ez la­vinaveszély, s nyomában - a lebo­rotvált hegyoldalon - a tavasz rügy- fákasztó napjain majd „elkószált gi- dák panaszszava borzongat véreng­ző vadat”, és az „elvakult vakond nem tart többre ugarnál, nyírott pá­zsitot”. Ezért nincs ajánló lapjain glicerines könnyfakasztás, még ha annak évét éljük is, és függönyrojt­jai alól nem tör elő szárazjég-füstfel- hő sem. Tudja pontosan: „a tücsök­muzsika ismeretlen vidékre tévedt szívverés”, mégis van ereje átlapoz­ni a divat-dramaturgok matinéízű karcolatét, és megfontolt sorok írá­sába kezdeni. Csupa tagadás ez a kötet, mert Csontos nem állítja meg az időt, nem ágyazza be magát öntetszelgő konstruktivisták kopott díszletébe. Ügy táncol, hogy nem áll be soka­diknak a körbe, nem lobogtat gyász­fekete selymet, s a fekete-pirosból, ha már választhat, ő inkább az utóbbit rejti tenyerébe, s lépeget a megváltó jászol felé. Még emlékszem azokra a debre­ceni évekre, amikor az egyetemi hallgató Csontos János felnőtt­igénnyel jelentkezett a lapok irodal­mi hasábjain. Azóta felnőtt ez a pró­bálkozás. Az örökölt és kitalált for­mák egyesülésében azt próbálja elhi­tetni, hogy a Határfolyam „vissza­lépés a hagyományos kifejezésmód­hoz”. Már majdnem hiszek neki, így játszadozom én is tollának szorgos ütemére. Ma, amikor lávafolyam­ként ömlik a könnyű műfaj a polcok­ra, nemolvasással és nemhallással védekeznek mozdulataim, s jó ha fúlja átlapozásra és beleolvasásra. Most azonban örülök, hogy lapról- lapra elidőztem e 90 lapon, s Csontos János rügyfakasztó napját az ál­szent egekben kicsit jobban szem­ügyre vettem. Többélű mondatai, ezek az ügyes csapdák berántanak a játékba, humora lenyűgöz, és ma­gam is ott reppelek a dzseszre, s 14 szonettben mozgunk-morgunk az egyik restiben vagy presszóban, plusz még ott jáija ő is, a publicista, „egyensúlyozva a szálkamentes pal­lón”. A forgószínpadon, mert van időnk - hisz években mérhető e fuccsszonett, hol ,jóétvággyal ront ránk a világ” - szóval van időnk, s ebben a kukucskálós rendszerben éppen a szomszéd szoba mozdul elénk, ahol illanó dalait énekli fenn­hangon egy pofa. Ezt csapják arcul a balkezes balladák, de amolyan fi­nom stílben, mint mennyezetről le­lógó marcipánkötelek. Csontos-Vil- lon vallomástöredékei robbannak itt még kisebb darabokra, hogy mi­előtt lehull a hó és befedi a földi csil­lagokat is, a titkokat is, és kisöprik valami szemétre, azelőtt szép hi­tünkből, reményeinkből, a földi csil­lagokból és titkokból jusson más­nak is. Talán ezért lüktetnek túlzot­tan, türelmetlenül ezek a balladák, hogy szinte a költő maga is fél: az idő maga alá gyűri őket. Ezért kér­dez és újra kérdez: „Mondjátok hol van, hova lett parázsló szemünk tiszta fénye; merre a nyurga képze­let szívünkből saijadt dús növénye, hol van a kedves tünde lénye, a ben­nünk is ott lakozó; hová tűnt lel­künk szép reménye; hol van már a tavalyi hó?” A Kriterion Alapítvány (jó) esélye Baracs Denes Csíkszereda (MTI) - Ötödik szü­letésnapját ünnepelte nemrégi­ben Csíkszeredán a Kriterion Alapítvány, amelyet 1990 máju­sában hozott létre Domokos Gé­za, a Kriterion kiadó korábbi igazgatója. A tavaly megnyílt Kriterion-házba az egykori ala­pító tagok - 252-en voltak - kö­zül sokan elmentek, hogy meg­hallgassák az alapítvány szám­vetését, majd részt vegyenek az általa létrehozott Alutus nyom­da avatóján. A megjelenteknek volt miért örülnie - de bánkód­nia is. Ami az utóbbit illeti, mintha még a sors is ellene lenne a nemes célú összefogásnak: az Alutus nyomdába a magyarországi partner által bizto­sított nyomdagépeket szállító 20 tonnás kamion felborult a város kö­zelében, a berendezések hásználha- tatlanná váltak. A nyomdaavatót a Székelyudvarhely felé vezető út mentén, a város határában felépí­tett tágas épületben gépek nélkül tartották meg. A késedelem, még ha be is volt biztosítva a szállítmány, egyelőre felmérhetetlen. Pataki Imre, Hargita megye volt prefektusa, a kuratórium nevében számolt be a romániai nemzeti ki­sebbségek és elsősorban a romániai magyarok kulturális értékeinek ápolását és gyarapítását célul kitű­ző alapítvány eddigi munkájáról. Eredetileg Bukarestben jegyezték be, és első két évében elsősorban a Kriterion állami könyvkiadó tevé­kenységét segítette. 1992 júliusá­ban a közgyűlés elhatározta, hogy az alapítvány saját anyagi bázist épít ki, Csíkszeredái székhellyel, és oda települ át. Az akkori viták mára sem csillapodtak teljesen, H. Szabó Gyula, aki Domokos Géza helyébe lépett az állami könyvkiadó élén, ezúttal is kifogásolta felszólalásá­ban, hogy az anyagi alapok nem a kiadót, hanem elsősorban az alapít­vány épületeinek rendbehozatalát, nyomdájának megteremtését szol­gálták. Domokos Géza válaszában többek között azzal érvelt, hogy a kiadó további támogatása lényegé­ben az állam segítése lett volna az áldozatot hozó támogatók magán­pénzével, és lényegében oda veze­tett volna, hogy ez az összeg elolvad. A Csíkszeredái beruházások viszont tartós saját jövedelmi forrást hiva­tottak biztosítani az alapszabály­ban megjelölt célokat szolgáló tevé­kenységhez. Az anyagi alapok kétharmadát bel- és külföldi adományok biztosí­tották. A legjelentősebb hozzájáru­lás a Magyar Köztársaság Művelő­dési és Közoktatási Minisztériumá­tól ered, részben 124 millió lejes pénzadománnyal, részben a „Könyvet Romániának” akció kere­tében, 28 millió lej értékben. Az amerikai National Endowment for Democracy 20 ezer dollárt juttatott, a Hámos László által vezetett Ame­rikai Magyar Embeijogi Bizottság nyomdai szövegszerkesztő és előké­szítő rendszert biztosított. A romá­niai támogatók között szerepel több Csíkszeredái vállalat is. Az Alutus nyomda mostantól önálló vállalkozásként működik to­vább, a nyomdagépek pillanatnyi elvesztését reménye szerint új kül­földi partner(ek) bevonása ellensú­lyozhatja - a Kriterion Alapítvány azonban megőrzi a részvénytöbbsé­get. Ily módon teljesítette célját: a beruházások révén megtartotta és gyarapította a rábízott vagyont, hi­szen az alapítvány saját aktívumá­nak összértéke 428 millió lej, ám az a napi értékre átszámítva mintegy 800 millió lejt, vagyis a jelenlegi ár­folyamon több mint 400 ezer dollárt jelent. Azazhogy... az alapítvány tulaj­donát biztosító szerződések ellen utólag törvényességi óvást emelt a román kormányt képviselő megye­főnök. Nemcsak a Kriterion Alapít­vány több ingatlanát vitatja így a prefektus, hanem más tulajdonokat is. Az alapítvány védő ügyvédje rossz hírről számolt be: a megyei bí­róság első fokon a prefektúrának adott igazat, ily módon visszame­nőleges hatállyal érvényesítve egy későbbi törvényt. Az alapítvány a táblabírósághoz fellebbez, ha ott is eredménytelen marad lépése, akkor az alkotmánybírósághoz fordul. Mindenképpen hosszú, türelmet és ideget próbáló pereskedés elé néz az alapítvány - ez azonban nem változ­tat azon, hogy minél hamarabb tel­jes lendülettel ki akaija bontani ed­dig bizonyos fokig háttérbe szorult könyv- és esetleg lapkiadó, kultúra­szervező, mecénási tevékenységét. Mert minden viszontagság ellenére az esélyt, a lehetőséget erre a tevé­kenységre megalapozták. Egyéb­ként az „Esély” lesz a címe annak az emlékiratnak, amely az alapítvány elnökének reménye szerint az év vé­gére kerülhet az olvasók elé, és az 1989 decembere és 1993 januárja között az RMDSZ élén kifejtett poli­tikai munkásságára tekint vissza. A cím arra az 1989-es esélyre utal, amellyel a romániai politikai erők, véleménye szerint, nem éltek - s amelyet a kulturális szférában mégis kibontani próbál a Kriterion Alapítvány élén Domokos Géza. Közérzeti dalok Székesfehérvár (ÉM) - A Szabad­művelődés Háza és a Fehérvár Rá­dió június 30-án és július 1-jén 23. alkalommal rendezi mega Fehérvá­ri dalostalálkozót. A rendezvény (korábban Fiatal Dalosok Országos Találkozója) a gitáros-énekeseknek, közéleti dalosoknak, vers-zenésí- tőknek kíván találkozási lehetősé­get nyújtani, egyúttal célja a műfaj népszerűsítése és helyzetének felt mérése is. Nevezni lehet saját szer­zeményű közéleti, „közérzeti” da­lokkal, valamint feldolgozásokkal, megzenésített versekkel, a népze­nét alkotó módon felhasználó szer­zeményekkel. Együttesenként, szólistánként leg­följebb tízperces műsorösszeállítá­sokkal lehet nevezni. A találkozót részleges kazettapályázat vezeti be: kérik azokat, akik első ízben jelent­keznek a találkozóra, előadni kí­vánt produkciójukról készítsenek magnófelvételt, és csatolják a neve­zéshez. Az elbíráló zsűri véleménye alapján kapnak meghívást Székes- fehérvárra. A nevezési lapok és kazetták bekül­dési határideje: június 10. Cím: Sza­badművelődés Háza 8000 Székesfe­hérvár, Fürdő sor 3. A találkozóval kapcsolatos kérdésekre felvilágosí­tást a 22/314-456-os telefonszámon kaphatnak az érdeklődők. Bartók-emlékév Budapest (MTI) - Bartók Béla ha­lálának 50. évfordulója alkalmából rendezvénysorozatot indít a Mille- centenáriumi Kulturális Koordiná­ció elnevezésű országos érdekképvi­seleti szervezet. Bartók zeneakadé­miai éveiről rendeznek kiállítást a Régi Zeneakadémián. A művész utolsó magyarországi lakhelyén, a nevét viselő emlékházban is lesz ki­állítás, Bartók a képzőművészetben címmel. Olyan festmények, grafi­kák, fa- és bronzszobrok, dombor­művek, plakettek és fotók láthatók, amelyek Bartókot ábrázolják, vagy kapcsolódnak műveihez. A június­ban nyíló tárlaton mutatják be a Cantata Profana új CD-lemezét is- Bartók halálának napján, szeptem­ber 26-án az Operaházban előadják a Kékszakállú herceg várát, a Cso­dálatos mandarint és a Fából fara­gott királyfit. A művekhez kapcso­lódó kiállítást a Márvány-kerengő­ben tekinthetik majd meg az érdek­lődők. Kották, díszlet- és jelmezter­vek, valamint Balázs Béla, Lengyel Menyhért és Bartók kapcsolatát be­mutató dokumentumok lesznek lát­hatók a tárlaton. November 30;án Bartók és a dzsessz címmel nyílik tárlat a Kossuth-klubban. Hetvenéves énekes Bonn (MTI) - Dietrich Fischer- Dieskaut hetvenedik születésnap­ján művésztársai, barátai köszön­tötték szombat este Berlinben a Művészeti Akadémián. A legendás bariton énekes, zenepe; dagógus és író 1942-ben adta első koncertjét, amelyen Schubert Téli utazás című dalciklusát énekelte, s amely azután szinte összefonódott az énekes nevével. Az operaszínpa­don, oratóriumokban és dalénekes­ként is páratlan sikereket ért el- Szólóénekesi repertoárja mintegy háromezer dalból áll. Jelenleg mes­terkurzusokat irányít, és a közel­múltban jelent meg tollából De‘ bussy életrajza. Az ünnepségen kijelentette, hogy nagyon hálás a sorsnak, amiért, ne­met a nyelve, és örök házasságot köthetett a zenével. Közölte, hogy nem hagyja abba művészi pályatu- tását. Dietrich Fischer Dieskau

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom