Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-30 / 126. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. Mátus 30-, Kedd, Európai újdonságok Budapest ÍISB — D.Á.) - Az Ünnepi Könyv­hétre az egyik legkiegyensúlyozottabb válasz­tékot az Európa Könyvkiadó nyújtja. Irodalmi csemegék, illetve sikergyanús kötetek kerül­tek be ugyanis abba az öt könyvbe, amit - az eredeti kiírás szerint - a könyvhétre nevezni lehetett. Az igazi szenzáció Camus két éve megjelent posztumusz művének magyar fordítása, Az el­ső ember. A Nobel-díjas francia író 1960-ban autóbaleset áldozata lett. A baleset helyszí­nén, a sárban egy aktatáskában egy nehezen olvasható kéziratra bukkantak. A kötet gyors megjelentetésére mégsem került sor. Egyrészt azért, mert a kiadó tartott a harsány baloldal átkaitól, amely a mindenféle totalitárius rend­szer ellen élesen fellépő Albert Camus-t is megpróbálta lejáratni. A másik ok személyes természetű volt: kész műveiben ennyire nyíltan, őszintén Camus so­ha nem vallott önmagáról. Özvegye nem járult hozzá a túl közvetlen szöveg megjelenéséhez. Mint mondta, férjének a munkamódszere az volt, hogy a személyesre sikeredett részleteket később mindig kihúzta a művei végleges for­májából. Francine Camus-nek meg kellett ah­hoz halnia, hogy e posztumusz regény (valójá­ban jegyzetek, vázlatok) a nagyközönség elé kerül jenek, mert lányuk már nem támasztott akadályt a könyv 1994-es párizsi kiadása elé. A Franciaországban élő cseh író, Milan Kundera a Halhatatlanság című regénye egy több szálon futó cselekményen át beszél az em­beri lét nagy kérdéseiről: a létről, szerelemről, halhatatlanságról. Az Extra Hungariam-sorozat darabjai soha nem tartoztak az Európa legnyereségesebb vállalkozásai közé. Most talán mégis a figye­lem középpontjába kerülhet egy kötet: a Ma­gyar békeillúziók 1945-47 című. A szerző, Kertész István 1945-ben a békeelőkészítő osz­tálynak volt a vezetője. Nála kompetensebben kevesek szólhatnának a párizsi béketárgyalá­sok nagy magyar kudarcáról. Tim Willocks: Lázadás a zöld-folyóban cí­mű regénye az elmúlt évek egyik legnagyobb angol könyvsikere. A helyszín egy elme­gyógyintézet, ahol az elmebeteg igazgató min­dent szabadjára enged. A futball (s nemcsak a londoni Arsenal) sze­relmesei számára melegen ajánlhatjuk Nick Hornby: Fociláz című könyvét. Fordítója, M. Nagy Miklós szerint „minden idők legjobb foci­könyve” ez, egy lenyűgöző közvetlenségű ön- feltárulkozás egy hatalmas szenvedélyről, s a könyv nem véletlenül szerepel 1992 óta a best­seller-listákon. ^TÁRLAT Ex librisek Tiszaúj város (ÉM) - Az ex libris magyar mű­vészei címmel nyílt kiállítás vasárnap délután a tiszaújvárosi Városi Kiállítóteremben. A tár­latot Arató Antal nyitotta meg. Az ex libris kisméretű, rendszerint a könyv táblájának belső oldalára ragasztott grafikai alkotás a könyv tulajdonosának nevével, eset­leg címerével, jelmondatával és olyan szimbo­likus ábrázolásokkal, amelyek a tulajdonos személyére, egyéniségére, kedvteléseire utal­nak. Latin szövegük rendszerint így hangzik: „Ex libris X. Y.”, azaz „X. Y. könyveiből”. A kez­dő latin szavak alapján nevezik ezeket a kis grafikákat ex libriseknek. Magyar nevük könyvjegy. Mivel a szép ex librisek műalkotás­ként is felkeltették a grafikai művészetek ked­velőinek érdeklődését, később már nemcsak azzal a céllal készültek, hogy a könyv tulajdo­nosát jelöljék, hanem hogy csere útján a mű­barátok gyűjteményét gyarapítsák.' A könyvjegy mint műalkotás a képzőművé­szetek epigrammája, mert a művésznek kis felületen kell kifejeznie mondanivalóját. Ezt, az ex librisben rejlő sűrített kifejezési lehető­ségeket, az aforizmaszerüséget a legnagyobb művészek is felismerték. A kiállítás természe­tesen csak bepillantást enged azoknak a grafi­kusművészeknek a munkásságába, akik az el­múlt évtizedekben (esetlegrégebben) ex librist (vagy elsősorban azt) készítettek. A bemuta­tott alkotók közül sajnos jó néhányan már csak műalkotásaikkal lehetnek közöttünk: Bordás Ferenc, Diskay Lenke, Stettner Béla, valamint a közelmúltban elhunyt Fery Antal és Cseh Gusztáv. A Magyarországon élő művé­szek (König Róbert, Vén Zoltán, ifj. Feszt László, Bardócz Lajos, Bedő Sándor) mellett helyet kaptak a bemutatón olyan ismert erdé­lyi grafikusművészek is, mint Feszt László, a könyvillusztrációiról is jól ismert Deák Fe­renc, Plugor Sándor, Hervai Katalin. Többsé­güknek több önálló képgrafikai kiállítása is volt már hazánkban (Plugor Sándornak és Ka­zinczy Gábornak az Országos Széchényi Könyvtárban), de szintén igen gyakran szere­pelnek az Erdély Művészetéért Alapítvány ál­tal rendezett kiállításokon. Mit ér az alkotó, ha vidéki? Irodalmi fórum a tiszaújvárosi Városi Kiállítóteremben isi Kulcsár Imre, Kalász László, Kabdebó Lóránt, Serfőző Simon és Finta Éva Fotó: Dobos Klára Tiszaújváros (ÉM - FG) - Mit ér az alkotó, ha vidéki? címmel, az Ünnepi Könyvhét bevezetője­ként, irodalmi fórumot rende­zett vasárnap este a Tiszaújvá­rosi Könyvtár a Városi Kiállító­teremben. A címben feltett kér­désre választ ugyan nem kap­tunk, viszont abban újra meg­erősítették a hallgatóságot a meghívott előadók: az érték em­berségben mérendő - függetle­nül attól, hogy hol él az alkotó. Mit ér az alkotó, ha vidéki? És ki­nek mit meg nem ér egy ilyen iro­dalmi fórum?! A szervezők nem sajnálták a fá­radságot, hogy „irodalmivá” vará­zsolják a termet. A fórum előtt nyi­tották meg az Ex libris magyar mű­vészei című kiállítást. Erre az alka­lomra egy hangulatos írószobát is berendeztek a kiállítóteremben. Könyvszekrénnyel, íróasztallal, tolltartóval, írógéppel... A Tiszaúj­városi Könyvtár munkatársai a kö­römi plébániáról kérték kölcsön a patinás berendezést. Bár mint a fó­rumon elhangzott, nem annyira a környezet a fontos - utalva Tiszaúj­város betondzsungelére -, hanem az emberi minőség. A meghívott vendégek számára is fontos lehetett ez a rendezvény. Ezért utaztak ide a költők: a szalon­nái illetőségű Kalász László; a ma­gát még mindig beregszászinak val­ló, bár Kenézlőn élő Finta Éva; a miskolci állandó lakhelyű, de itt légürestérben mozgó zagyvarékasi születésű Serfőző Simon; valamint a Miskolcon és Budapesten egy­aránt otthon lévő, a „vidékiséget” tagadó Kabdebó Lóránt irodalom- történész, a Miskolci Egyetem Böl­csészettudományi Intézetének igaz­gatója. És ezért tanulta meg, adta elő a tőle megszokott igényességgel a verseket, prózarészleteket Kul­csár Imre, a Miskolci Nemzeti Szín­ház művésze. (A két hiányzó szerző: Csorba Piroska és Dobos Marianne egyéb elfoglaltsága miatt nem vehe­tett részt a fórumon.) A beszélgetés vezetője, Kabdebó Lóránt szerint nincs jelentősége an­nak, hogy hol él az alkotó. A közle­kedés, a hírközlés fejlődésének kö­szönhetően megszűntek a távolsá­gok, a kapcsolattartás is egyszerű­södött. Finta Éva viszont nagyon is tud1 ja, mit jelent a vidékiség. Sőt, ha­sonlatosnak érzi a kisebbségi lét­hez. Szülővárosában, Beregszász­ban úgy volt kisebbségi, hogy szám szerint a városban többségben élő magyarsághoz tartozott. Most itt Magyarországon, vidéki polgárként kisebbséginek érzi magát a főváros­ban élőkkel szemben, holott éppen a vidéken élők száma a magasabb. De a vidékiség egyébként is nehezen értelmezhető. Mert ki a vidéki: a ke­nézlói ember a miskolcihoz, a mis­kolci a budapestihez képest?! Finta Éva az alkotás szempontjából nem tartja fontosnak, hogy hol él az em­ber, sokkal inkább azt: hogyan, mi­lyen minőséget képviselve. Kalász László szerint, ha Közép- Európa a nyugati világ vidéke, ak­kor Szalonna a vidék vidékének a vidéke. Ha választhatna, most is ra­gaszkodna szülőföldjéhez. Viszont tapasztalatai szerint a budapesti szerzők könyvei sokkal könnyebben megjelennek, gyakran értéktelen művek is kapnak támogatást. De mi van már a Holnappal? - tette fel a kérdést Kalász László. A miskolci székhelyű irodalmi lap jövőjével kapcsolatban Kabdebó Lóránt elmondta, hogy a tervek sze­rint még az éven megjelenik, Kilátó címmel az új folyóirat. Éppen más vidéki lapszerkesztők ellenszavaza­ta miatt nem kapott a központi alaptól egyetlen fillért sem a tavaly év vége óta szünetelő Holnap, a he­lyi támogatások pedig csak az adós­ságokat fedeznék. így am jutottak, hogy elszakadva a Holnapot kiadó Felsőmagyarország Alapítványtól, új lapot indítanak. A fórumon - betűrendben - utol­sóként bemutatkozó Serfőző Simon­nak azt a kérdést tette fel Kabdebó Lóránt: hogyan érezte magát abban a kulturális bizottságban, amely­nek működése idején az Avason épült új gimnázium nem vette fel Szabó Lőrinc nevét. Mint kiderült, nem érezte jól magát ebben a bizott­ságban Serfőző Simon, és az is, hogy most is úgy érzi, mintha légüres tér­ben mozogna. De minden rossz ta­pasztalat ellenére örömmel számolt be arról, hogy sikerült elindítani és működtetni a miskolci székhelyű Felsőmagyarország Kiadót. Az Ün­nepi Könyvhét sátraiban is ott lesznek a kiadványaik. Hogy a hallgatóságnak mit ért ez a fórum?! Az vasárnap este nem de­rült ki, és nem is derülhetett ki, hi­szen a szellemi gazdagodás nehezen mérhető. A művészet erősíti az embert az emberben Találkozás Bihari Sándor Szabó Lőrinc-díjas költővel Méhes László Budapest (ISB) - Bihari Sán­dort, a kisgyőri születésű költőt- bár évtizedek óta Budapesten él ezernyi, érzelmileg erős szál fűzi a borsodi vidékhez. A hatvanas éveiben járó irodal­már ezt úgy fogalmazta meg, hogy költészetének lényege ma is a miskolci, egykori Lévay Gimnázium sugározta ember­ségből, a borsodi vidék formálta lélekből táplálkozik.- Verseimet először az Észak-Ma- gyarországban adták közre, költői pályám kezdetei azonban inkább az Alfóldhöz kötődnek. A kezdő költő­ket akkoriban jobban segítették, lé­tezett egy irodalmi alap, amelytől magam is kaptam pénzt. A korai él­mények közé tartozik, hogy gimna­zistaként sem éreztem magam kire­kesztettnek az írók világából, hi­szen 19 évesen részt vehettem az írószövetség kongresszusán - mesé­li Bihari Sándor, akinek első, Emelt fővel című kötete ’53-ban jelent meg. A kezdetekben szerencsésnek tűnő kor - ha a negyvenes években nem változik meg a politikai rend­szer, a költőt képtelenek lettek vol­na szülei támogatni tanulmányai­nak folytatásában - ellentmondá­sokkal teli „arcát” hamar megmu­tatta. Néhány évvel később ugyan­azon rendszer internálta, amelynek fiataljai egykor komolyan vették: „holnapra megforgatjuk az egész vi- íágot...”- Az ötvenes évek világában Bihari Sándor költő Fotó: Nagy Gábor (ISB) megnőtt a magyar irodalom ázsiója, amely aligha kerülhette el, hogy akarva-akaratlanul ne keveredjen bele a politikába. Abba a politikába, amely amennyire fontosnak tartot­ta az irodalom szerepét, segítette sorsának alakulását, úgyannyira bilincsbe is verte. Miután ’55-ben el­végeztem a debreceni egyetemet, a TIT művészeti szaktitkáraként visszakerültem Miskolcra. Estjein­ken Szabó Lőrinctől Illyés Gyuláig a magyar irodalom klasszikus alakjai közül szinte valamennyien megfor­dultak. Az egyik ilyen irodalmi összejö­vetel - szerencsétlen véletlen foly­tán - október 23-ra esett... A követ­kezményekről nem szívesen beszól a költő. Arról a helyzetről, ami vé­gül elűzte szülőföldjéről. A ’60-as években Budapestre került, ahol már senki nem kérdezősködött a múltról, amit maga mögött hagyott, így szerkesztőként a Magyar Televí­zió közművelődési főosztályán to­vábbra is az irodalommal foglalkoz­hatott. ’77-től pedig az Üj írás vers­rovatáért volt felelős.-Amikor a folyóirat 1991-ben tá­mogatók hiányában megszűnt, be­lebetegedtem a történtekbe- mond­ja szomorúan.- Ezzel egy olyan orgánum tűnt el a hazai irodalmi életből, amelybe annak idején többek között Szabó Lőrinc, vagy Tamási Áron is publi­kált. Meglehet, nehéz erről az átme­neti korról beszélni, amikor minden kizökkent a helyéről, leginkább mégis az emberi kapcsolatok szétzi­lálódása visel meg. Az irodalmon keresztül generációk „beszélgetnek” egymással, és célja sem lehet más, mint az emberi értékek megbecsü­lése. A művészetek a megtépázott és megalázott emberben az embert kell erősíteniük. Ebben hiszek... Bihari Sándor Miskolc város ün­nepe alkalmából Szabó Lőrinc-dijat kapott.-Jól esett a kitüntetés. Nem szá­mítottam erre az elismerésre, külö­nösen manapság nem. Ha a költői- ség megerősítéséhez mindez talán nem is szükséges, az ember számá­ra mindenképpen öröm, hogy szülő­helye nem felejtette el, számon tart­ja és megbecsüli. A távolról szemlélt dolgok egy idő után kikristályosod­nak, s minden egykori élmény mond valamit a rájuk rakódott fö­lösleg nélkül. Azt azonban sajná­lom, hogy arról a tájról, szülőföldem vidékéről ennyire kevés maradt meg az irodalomban. Árpád-ház Klub Sárospatak (ÉM) - A sárospataki Árpád-ház Klub megalapítása céljá­ból - a honfoglalás millecentenáriu- mára való felkészülés jegyében - tartanak ma délután tanácskozást az Árpád Vezér Gimnáziumban. A klub létrehozásának célja, hogy tár­sadalmi háttér biztosításával gyor­sítsák a középiskola névadójának bronzszobrára való adakozást. A feltételezett költség 2-3 millió fo­rint; ezen összeg felének összegyűl­te után dönt az Árpád-szobor felállí­tására bejegyzett alapítvány arról, hogy mely szobrászt bízzák meg az alkotással. A mai tanácskozás kere­tében ismertetik (az eredetileg a vi­lágkiállításra készített) Bodrog- parti Athén ’96 című rendezvényso: rozat programját, melynek jelmon­data: „Találkozás a kultúra lépcső­in”. Május 25-26-ra Szent Erzsébet- ünnepségeket terveznek; június 21- és 29. közötti időre hirdetik meg a „Sárospataki öregdiákok világtalál­kozóját”; július első öt napjára tűz­ték ki a nemzetközi bábfesztivált, Zsákomban a bábom címmel; míg augusztus 16-tól egy héten át tarta­nák a Zempléni művészeti napokat. Minthogy a Kárpát-medence birtok­ba vétele sem egyetlen évhez kötő­dik, a millecentenáriumi ünnepsé­gek sem korlátozódnak a jövő esz­tendőre. A további tervekől is szó esik majd az összejövetelen, melyre minden érdeklődőt szeretettel vár­nak a rendezők: a Társadalmi Egye; sületek Szövetsége, a sárospataki önkormányzat, az Á'pád Vezér Gimnázium, a Rákóczi Múzeum, a Művelődés Háza, valamint az Ár­pád-szobrot az Ápád Vezér Gimnázi­umhoz! Alapítvány kuratóriuma. A mezőkövesdi Bárdos Lajos Álta­lános Iskola alsós rajzcsoportjának és felsős szakkörének, sikereiről' eredményeiről ad „képes értesítőt a kövesdi Városi Galériában június 11-ig látható kiállítás. Jubileumi konferencia Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egye­tem Bányaműveléstani tanszéke az idén ünnepli fennállásának 22a éves évfordulóját. Ebből az alkalom­ból a tanszék volt r;ktatói ás hallga­tói, valamint patronálói tiszteletére május 30-31-én konferenciát tarta­nak az alma mater I. sz. (Sályi Ist­ván) előadójában. Zambó János pro­fesszor köszöntője után Christoph Traugott Deliusra, a kiemelkdo bányatudósra, a tanszék elsó_ ve­zetőjére emlékeznek a résztvevők. A programban az előadások, beniu; tatók mellett szerepel a Selmeci Műemlék könyvtár és az emlékkiál­lítás megtekintése is. Kedd este a résztvevők a bányászhagyomá­nyoknak megfelelően szakestélyen vesznek részt. Mesemondók Alsózsolca (ÉM) - Az elmúlt hét­végén harmadik alkalommal ren­dezték meg az alsós diákok mese­mondóversenyét az alsózsolcai Be­nedek Elek Általános Iskolában. A versenyen a következő eredmények születtek: 3. osztály: 1. Pásztor Zsu­zsa (Onga) 2. Boldizsár Ákos (Ásó- zsolca Benedek Elek Átalános Iskola), Iván János (Alsózsolca Her­man 0. Át. Isk.) 3. Bodnár Gabriel­la (Sajópetri); 4. osztály: 1. Nagy Zsuzsa (Onga), 2. Pozbai Viola (Sa- jólád), 3. Bugyinké Judit (Sajópet­ri). A zsűri különdíját Schulhof Henriett, a mályi Általános Iskola tanulója kapta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom