Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-22 / 119. szám
4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés 1995. Május 22-, Hétfő Lift nélkül Húsz éve lakunk Miskolcon, a Testvérvárosok útja 32. szám alatt lévő házban. Hatvan család. Az Avas-Dél Lakás- és Garázsfenntartó Szövetkezet még akkor alakult. Már az első években sok probléma volt a szövetkezettel. Aztán telt-múlt az idő, mint a mesében és elérkezett az az idő, amikor kellene egy jóságos tündér, aki segítene azoknak a lakóknak, akik azt tartották szem előtt ezalatt a húsz év alatt, hogy első a kötelezettség rendezése, aztán abból a pénzből ami marad, majd lesz valahogy. Vártuk, hogy becsületességünknek majd lesz jutalma, például a házban lévő egyetlen luxust jelentő lift használata. De más történt. Márciusban a lift egyre többet rosszalkodott, majd elromlott. Mind gyakrabban jártunk gyalog, abban a reményben, hogy majd megtalálják a baját és megcsinálják. És megtalálták. A szövetkezet ügyvezető igazgatója közölte, hogy lesz lift, ha a lakók fizetnek 350 ezer forintot, mivel a hajtóművet ki kell cserélni. Akkor mi, rendesen fizető lakók elcsodálkoztunk. El ám, de azon is, hogy a lakók közül jó páran évek óta nem fizetnek. Több mint hétszázezer forinttal tartozik a ház. Fentieken túl a felújítási alapunk 840 ezer forintot mutat. Mi csodálkozva kérdeztük meg a lakógyűlésen az igazgató urat, hogy miért engedték a tartozást így felgyülemleni? Miért nem történt semmi a behajtást illetően. A tartozók névsorát nézve a lakók többsége tudna fizetni, hiszen ismeijük őket. Hozzátartozik a dologhoz, hogy van olyan lakótárs, aki százezer forinttal tartozik, de van itt 50-60-70 ezer forintos tartozás is. Az igazgató udvarias hangú levelet küldött mindenkinek, hogy amennyiben lehetősége van rá a nem fizető lakótársnak, abban az esetben a mellékelt csekken fizessen. Nekünk, a krónikus fizetőknek, pedig azt mondta, hogy jó lenne ha fizetnénk előre egy évet, és akkor ha legközelebb üzemelési díjemelés lenne, nekünk elengedné az emelés összegét. Mivel ezt az összeget 350 ezer forintot - a havi 2060 forint havi üzemelési díj fizetés mellett nem fizettük ki, május 12-én a liftet lezárták, nem működik tovább. A10. emeleten lakó házaspárnak két kicsi gyermeke van. Cipelniük kell a gyerekeket, gyerekkocsit a 10-re. Sok idős, beteg ember is, akiknek még azt is meg kell gondolni, hogy egyszer lemenjenek bevásárolni, vagy lemenni a háziorvoshoz. Ezeknek a lakóknak megkeserítik, lehetetlenné teszik az életét. Amikor ide költöztek, arra még gondolni sem mertek, hogy tízemeletes házban egyszer csak lift nélkül maradnak. Kérdezzük mi: jogos-e ez a lépés velünk szemben? Nincs-e igaza annak, aki nem fizet? Ugyanúgy élvezte az előnyöket az a lakó, aki nem fizetett, mint mi. A szövetkezet vezetése miért nem tett semmit eddig? A szövetkezet vezetése újabban azt sütötte ki, hogy a lakásokon túl a közös helyiségek - így a házmesteri lakás is - nem az abban a házban lakó szövetkezeti tagok tulajdona, hanem a szövetkezeté. Kérdezzük a közös helyiségeket a beköltözéskor ki fizette ki. Hiszen a szövetkezet akkor alakult. így ezek szerint a lift is szövetkezeti tulajdon, nem a mi lakóközösségünké, akkor miért nem a szövetkezet javíttatja meg? Vagy csak a hátrányokban részesülünk. Miért nem vonatják felelősségre azokat akik nem fizetnek? Miért nem hajtatják be rajtuk a tartozást? Miért mindennek az lássa kárát, aki becsületesen fizet? Számos kérdés megválaszolatlan számunkra. Ki adja meg nekünk a helyes választ? Egy lakó Gyógyszanatóriumot! Az Észak-Magyarország 1995. április 28-i számában jelent meg: „Évente 5-6 ezerrel több az asztmás betegek száma.” Az írás szerint megalakult az Asztmás Betegek Országos Szövetsége Budapesten, mely segítséget és felvilágosítást kíván nyújtani, hogy milyen módszerekkel és gyógyszerekkel lehet a betegséget enyhíteni. Meglepődéssel olvastam az írást, mivel ezen betegségek gyógyhelyét orvosok Újhután (mely 1940-től Bükkszentkereszt nevet viseli) már 60 évvel ezelőtt felfedezték. A község klimatikus levegője Európa hírűvé tette, ahol e betegségben szenvedők ezrei találtak gyógyulást. Hatását bizonyítja, hogy jelenleg a községben 430 magánszemély, és több intézmény épített üdülőházat e kór gyógyítására. A község gyógyhatású levegője miatt Európa hírűvé vált. Ennek bizonyítására idézek a Magyar jövő 1935. szeptember 11-i számából: „Hatalmas üdülőteleppé fejlesztik ki Újhutát, ahol négy szanatórium fog épülni.” Részlet az írásból: „Vitéz Borbély-Maczky főispán péntek délelőttre értekezletet hívott össze hivatalába az újhutai tervek megvalósítása érdekében.” A tervek elkészültek, de sajnos az 1938-ban kezdődő háborús események nem tették lehetővé megvalósulásukat. Az elmúlt évtizedek elfelejtették feléleszteni az ezreket érintő község áldásos gyógyhatásút és a tervezett szanatóriumok megépítését. A község pedig az utóbbi időben ugyan sokat fejlődött, és megvalósított minden előírást és beruházást, amit ma egy idegenforgalom megkíván, és a gyógyszanató- rium előírásainak is megfelel. Víz, szennyvíz, gáz, villany, út stb. Minden feltétel adva van tehát, hogy a külföldi tőke is bekapcsolódjon. Balogh Sándor Vagy másság, vagy deviancia A közelmúlt egyik tévéműsorában, az Országos Cigányönkormányzat alelnöke nyilatkozott (egy cigányokkal kapcsolatos incidensre hivatkozva), és többek között azt mondta: „...a társadalomnak végre be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább...” Csakhogy ezt fordított vonatkozásban is teljes joggal ki lehet jelenteni! Tulajdonképpen itt van a lényeg: a társadalom nagy része és a cigányság között szinte tapintható ellentét feszül, ami (sajnos) egyre gyakrabban vezet nyílt összecsapásokra. Az okok rendkívül bonyolultak. Mindkét oldal a másikban véli a hibát. Ugyanakkor hiányoznak a nyílt, őszinte, tárgyilagos és tényeken alapuló viták, vélemények. Pedig ez inkább segítene, mint a, főleg politikusoktól, de elég gyakran a sajtótól is tapasztalható képmutató ferdítés. A társadalomban nincs elég tolerancia a másággal kapcsolatban, előítélettel kezelik a cigányságot - mondják. Mi sem természetesebb, minthogy a cigányság is hasonlóan érvel. Bármilyen sérelem esetén azonnal kész a válasz: persze, mert mi cigányok vagyunk! Mi hát az igazság? Tagadhatatlan tény, hogy Magyarországon is fellelhető a rasszizmus, a mássággal szembeni türelmetlenség, meg nem értés, de az is tény, hogy ez a társadalom elenyésző hányadára jellemző csak. A többség jogosan háborodik fel, amikor azt tapasztalja, hogy felelős emberek, ismert politikusok, újságírók a másságot tudatosan, vagy hozzá nem értésből összetévesztik a devianciával. A társadalmi normák és szabályok, az emberi együttélés írott és íratlan szabályainak sorozatos és szándékos megszegése nem másság. A társadalom többsége igenis elfogadja a másságot (a nyelvet, kultúrát, szokásokat), de nem fogadja és nem is fogadhatja el a devianciát! Ténykérdés, hogy a társadalom többségében él ellenérzés a cigánysággal szemben, és ezt ki is nyilvánítják. De nem azért, mert azok cigányok, hanem mert a viselkedésük, életvitelük idegen a társadalomtól. Ami pedig az előítéletet illeti, abban is csúsztatás van. Az előítélet indokolatlan és alaptalan általánosítást jelent, ez pedig nem jellemző a társadalom nagy részére. Jellemző viszont a tapasztalati tényeken alapuló bizalmatlanság, sőt félelem. Ez pedig a cigányság nagyobb hányadára jellemző deviancia egyenes eredménye. A bizalmatlanság még nem előítélet. Az igaz, hogy a deviancia még nem jelent feltétlenül bűnözést, éppen ezért igazságtalan az a vélemény, hogy a cigányság többsége bűnöző. Tény, hogy elég sokan vannak ilyenek, ezért sokan általánosítanak, pedig vannak közöttük szép számmal, akik becsületes, tisztességes úton igyekeznek talpon maradni. Annak idején nekem is voltak olyan cigány munkatársaim, akikre ma is tisztelettel gondolok. E „kényes” kérdés kapcsán nem feledkezhetünk meg arról, hogy a cigányság problémáinak gyökerei messzire nyúlnak vissza, hiszen ez a népcsoport (de nevezhetjük nemzetiségnek is) évszázadokon át élt számkivetettségben, a társadalom perifériáján. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az a történelmi múlt a mai napig is érezteti hatását életmódjukban. Az igazság másik fele viszont az, hogy 1945 után a cigányság olyan óriási lehetőséget kapott a beilleszkedésre, amiről addig álmodni sem mertek. Sajnos e lehetőségekkel nem tudtak, és sokan nem is akartak élni. Végül felmerül a jogos kérdés: mi a megoldás? A társadalom egészének is van feladata, de a probléma alapvető megoldása a cigányság kezében van. Mielőbb meg kell tanulniuk a beilleszkedést a társadalomba, a normák és szabályok betartásával. Építeniük kell saját önbecsülésükre, és nem utolsósorban a különféle szervezeteiknek, önkormányzataiknak állandó, meggyőző, felvilágosító munkával kell hatniuk a többségre. Ezen a téren eddig keveset tettek. Tudatosítani kell, hogy az állampolgárnak nemcsak jogai, de kötelességei is vannak. Ha ezek megtörténnek, nem lesz többé előítélet, bizalmatlanság,atrocitás. Adám. Mátyás Bogács Együtt az anyák napja és a gyermeknap Szirmabesenyőn május 8-án meghitt ünnepséget tartottak az idősek klubjában. A helybéli iskolaotthonos másodikosok köszöntötték a nagyikat anyák napja alkalmából. A kis utódok gyermeki szeretettel viszonozták az anyai, nagymamái törődést. „Az édesanya a család szíve, amíg ez dobog, addig a család ép és egészséges”, „gondjaikkal a felnőttek is hozzájuk menekülnek, mert ők talán testben gyengébbek, de lélekben még mindig erősebbek náluk” - fogalmazódtak meg a bölcs gondolatok. Ünneplők és ünnepeltek szorosan egymás közelében ültek az asztalok mellett a meghittség pillanataiban. A nénik a kedves esemény végén ünnepeltből ünneplők lettek, a közelgő gyermeknapra mondtak kedves szavakat, és szeretetük jeleként ajándékokat adtak át a kicsiknek. N. P. O., Szirmabesenyő A nagymamák és az unokák együtt ünnepeltek Fotó: ÉM-archív Ki volt Homonnay István Abaújszántón? A B.-A.-Z. Megyei Múzeum igazgatósága és a B.-A.-Z. Megyei Honismereti Bizottság rendezésében Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum előadótermében 1995. március 16- ra a XXXIII. Istvánffy Gyula Honismereti Gyűjtőpályázat díjkiosztó ünnepségére a pályázat résztvevői. Többek között én is foglalkozom sok éve szociográfiával, monográfiával, így én is kaptam meghívót. Zsúfolásig megtelt az előadóterem fiatalokkal, idősekkel, akikkel együtt szorongva vártuk munkánk értékelését. A terembe belépve egy kedves, idős néni arcára lettem figyelmes, és mellé ültem. A beszélgetést én indítványozta, s kértem: mondja el, hogy került ide és milyen témakörben nyújtott be pályázatot? - én özvegy Homonnai Istvánná nyugdíjas tanárnő vagyok Abaújszántóról. Féljem, Homonnay István iskolai végzettsége után hadifogságba került. 1947-ben hazajött és itt Abaújszántón az iskolában biológia-földrajzot tanított nyugdíjazásáig. A férjem 1988. március 14-én meghalt, de míg élt, az elmúlt 40 év alatt, csodálatos kézügyességgel fafaragással és olyan kutató-gyűjtő munkával foglalkozott, amit még rajta kívül senki sem írt meg Abaújszántóról. Tudtam, hogy az összegyűjtött munkája hiteles és értékes. 1993-ban adtam már be férjem munkájából pályázatot: Hiedelmek, mondák, regék Abaújszántó történetéből, amit 1994-ben díjjal jutalmaztak. Én is részt vettem ezen az ünnepségen, és pályamunkámért első díjat kaptam. - Miért nem tetszik szponzorokat keresni és könyvformában kiadatni az összegyűjtött munkát? - kérdeztem. - Erre készül a helyi önkormányzat. Kedves volt tanítványaink Homonnay István Alapítványt hoznak létre (számlaszám: OTP Abaújszántói fiók, 657-349752-0691). A befolyó összegből férjem összegyűjtött munkáit szeretnénk közkinccsé tenni. Ehhez kémek anyagi támogatást azoktól, akik tehetik. A helyi honismereti szakkört is a féijemről nevezték el, munkáiból 1994-ben a következő témájú írásokat küldtem be: Boldogkői rege, Abaújszántó községben élt és ma is élő népszokások, Piroska - helyi monda, Az abaújszántói pincékben élt szellemtörténeti formákról, Hogyan lettem fafaragó - önvallomás. A múzeum lektorai, zsűrije elé 1994-ben három témakörben 78 pályamű érkezett be. A színvonalas egyedi, illetve csoportos munkát oklevéllel, könyvvel, pénzjutalommal ismerték el. Homonnay István írásait is nagyra értékelték, özvegye könnyek közt vette át a pénzjutalmat. Az én nevemet is felolvasták, oklevelet, könyvet, pénzjutalmat vehettem át. A honismereti munkánk legnagyobb elismerése az, hogy évek múlva utódaink is tanulhatnak belőle. Tomorszky Istvánná Tiszaújváros Miskolci Baráti Kör Kulcsúmé Rozgonyi Mária és a haza és Haladás Kör lelkes tagjainak segédletével megalakult Miskolcon folyó év május 15-én az akadémia székházában a Miskolci Baráti Kör. Fejér István alpolgármester nyitotta meg a tanárokból, érdeklődőkből és diákokból álló, családias légkörű ülést. Kihangsúlyozta, hogy az induló kör nyitott mindenki számára, pártoktól független, és azt a célt szolgálja, hogy széles körben terjessze és erősítse a magyarság öntudatát. Filó Katalin igazgatónő lelkesen szólt a jelenlévő diákokhoz, kérve őket, hogy nyugodtan kéijék magyar- és történelemtanáraiktól iskolájukban azokat az ismereteket is, amelyek a magyar tankönyvekből - az ismert okok és célzatok miatt - kimaradtak, mert nagyjaink háttérbe szorítása a magyar öntudat elsorvasztásához vezetne. Tudás, tisztesség, bizalom, hit és szeretet nélkül - mondotta - egyetlen nép sem lehet meg, és nem is építhet biztos jövőt a maga és gyermekei számára. Csukás Zoltán főorvos lebilincselően vázolta fel a magyar nép történetét Trianonig és utána. A hallgatóság nagy figyelemmel kísérte az előadásokat, és várja a következő, összejövetelt, melynek Csukás főorvos lesz az előadója és a fő téma a csángókkal foglalkozik majd. (D. D.) Szülők az óvodáért Az utóbbi időben az önkormányzati óvodák egyre nehezebb körülmények között működnek. A mi intézményünkben a miskolci Lévay úti óvodában felismerték a szülők az összefogás jelentőségét, és sokat tesznek azért, hogy gyermekeik még otthonosabban érezzék magukat az óvodában. Szép példa erre az 1995. május 6-án szervezett társadalmi munkájuk, amelynek célja e régi (1954-től működő) családias óvoda szebbé, otthonosabbá tétele volt. A közel 30 szülő és az óvónők már reggel 9-kor ecsettel, festékkel felszerelve elkezdte a kerítés, udvari játékok, babaházak festését, és a csoportszoba tapétázását. Szeretnék köszönetét mondani a résztvevő szülőknek, Zambó Péternek, aki maga is aktívan részt vett a társadalmi munkában. E fenti nap csak egy láncszem volt az óvoda és a család tartalmas kapcsolattartásában, hiszen már több alkalommal töltöttek együtt a szülők, a gyermekek, az óvónők egy-egy kellemes napot, illetve a folytatását is tervezik. Szarka Róbertné óvodavezető Levelekből röviden- Németországban rendezik meg az idén a tájfutó-világbajnokságot. A magyar válogatott április 24-tól május 1-ig felkészítő edzőtáborban vett részt a német terepeken, majd a norvég, a dán és a cseh válogatottal Saxbo ’95 elnevezésű háromnapos nemzetközi versenyen futott. Lubinszki Mária Miskolc- Hemádnémetiben 1995. április 29-én immár harmadszor rendezték meg az iskolában a „Moccanj , „Együtt fut a család” játékos sport- vetélkedőt. Ezen a programon sportvetélkedő zajlott, illetve a tanulók szüleik bevonásával együtt futottak a község területén. Szponzoroknak levélben keresték meg a község üzemeit és vállalkozóit, akik anyagi hozzájárulásukkal segítették a verseny lebonyolítását. N. L.-ne Hernádnémeti Általános Iskola- A miskolc-görömbölyiek már töbfö szőr szóvá tették, hogy a Miskolci Közlekedési Vállalat 4-es járata ritkán közlekedik napközben is, így hosszú a várakozási idő. A vállalat vezetése ígéretet tett a terület ön- kormányzati képviselőjének a panasz orvoslására, de intézkedés máig sem történt. Kérjük az ígéret betartását. Görömbölyi utasok Jogsegélyszolgálat Ma május 22-én hétfőn délután 4—6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház (Bajcsy- Zs. u. 15.) második emeletén a 214es számú szobában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd.
