Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-02 / 102. szám

1995. Május 2., Kedd 4 M Itt-Hon _MORFONDÍROZÁS Fontoskodunk Nagy József Nem új keletű a szólás, nyilván a je­lenség sem, ami életre hívta: akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is. Háti Gondolom sokan felhúzzák a szemöl­döküket, amint eszükbe villannak olyan esetek, amelyeket azért kénysze­rültek elszenvedni, mert a hivatal kép­viselőjének egyetlen érve maradt, ő mondhatta ki a döntő szót. S aki a ha­talmat ekként gyakorolja, alaposan megkeseríti embertársai életét. S tudva­levő, minél magasabb az a polc, annál többen szenvednek alatta az ilyen be­állítottságú hivatalnok miatt. Az egyik Miskolchoz közeli kisközség polgármestere mondta él a hét végén az egyik műszaki átadást megelőző szemlén történteket, amikor is a meg­jelent szakfelügyelő töviről-hegyire át­vett mindent, ami az előző szemle al­kalmával még mint kijavítandó, szóba, pontosabban jegyzőkönyvbe került. De hisz a felügyelőknek ez a dolguk, ezért fizetik őket, hogy szakmai alapos­sággal járjanak el, hogy az átadásra vá­ró létesítmény hosszú ideig kifogástala­nul láthassa el funkcióját. Az effajta szi­gorra, alaposságra bizony nagy szük­ség van. Ám a szigornak is vannak határai. Egy műszaki átadáson történt: A polgármester nyelte a mérgét egy ide­ig, türelmesen és magadóan hallgatta a szakelőadót az előző szemlén is, most is, a javításokat, köztük elhanyagolha­tó semmiségeket is kiküszöbölték, és már dörzsölte a markát az engedély kézhezvételére, amikor az ellenőr ki- pécézétt magának valami „esztétikai légypiszkot", vagy talán annak a színét, s azt tette szóvá. Mire hozzátehette vol­na, hogy ugyan az rá nem tartozik, ezt abban a pillanatban a polgármester tet­te meg igen emelt hangon és csattanós sértés kíséretében, s ezzel magára hagyva a kiküldött „fontos embert". Most utólag lejjebb veszi a hangját a történet egyik szereplője, és úgy teszi hozzá, azért jöttem ki, nehogy valami helyrehozhatatlanra ragadtassam ma­gam. Nincs nekünk éppen elég gon- clunk-bajunk, amikor fillérekről kell meggondoltan dönteni naponta? A béke egyensúlya csak percekkel ké­sőbb állt helyre, azzal, hogy a gőzt ki­eresztő polgármester elnézést kért. Tet­te ezt a falu nevében is, hiszen az in­tézményre múlhatatlanul szüksége volt már a település közösségének, akik aligha bocsátották volna meg neki a történteket, az emiatt további hátrá­nyok elszenvedésére kárhoztatta volna őket. A megfékezhetetlen dühkitörés nyomán nem indult becsületsértési per, elkészült az engedély is, ám a polgár- mesterben ma is felforr az indulata tör­téntek megidézésekor. Amiért leírjuk: majdnem szakasztott ugyanilyen törté­netet mondott el egy héttel később a szomszéd falu polgármestere is. Több szó folyik, mint amennyi víz Parttalan vita a vízórák hitelesítésének szükségességéről A víz kincset ér, de lassan olyan drága is lesz Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM - NJ) - Az el­múlt hónapban sokan hallatták hangjukat a vízórák kötelező hitelesítéséről, és olvasóink többsége azon a véleményen van, ahol lehet, az egyes lakó- közösségek hozzák létre saját képviseletüket, s annak műkö­dőképessé tétele után szabadul­janak meg ettől a kötelezettsé­güktől. Magyari Imréné avasi lakos személyesen mondta el szer­kesztőségünkben a saját pana­szát. Másfél szobás kis lakás­ban él, amit az önkormányzat­tól vásárolt meg, és az új tu­lajdonosok vele együtt egy tár­sasházi közösséget alkotnak. Csakhogy a vízdíjat most már ők is közvetlenül a Miskolci Vízműveknek fizetik, s mint ilyenek, bizony kötelezhetők a hitelesítésre. Egyetlen átmene­ti mentségük, hogy az órák még csak kétévesek, és a hitelesíté­sük határideje messze van. Va­lami megfoghatatlanban re­ménykednek, hogy addigra megváltozik a törvény őket súj­tó szigora, vagy valami más is­teni csoda történik, hogy még­sem kell majd fizetniük. A csöpp lakás tulajdonosát azért is érintik nagyon érzéke­nyen az intézkedések, mert az ő lakásában nem egy, nem ket­tő, de négy óra is van, ami ugye barátok között is húszezer fo­rint körüli egyszeri kiadással járhat hitelesítés idején.- Miközben én egy hónap­ban egy köbméter vizet hasz­nálok el, és még emiatt is lel­kiismereti kérdést csináltam magamnak, hogy ilyen pazar­ló vagyok. De hát ennyit tudok megfizetni, nem többet.- Hogyan került a lakásá­ba négy óra, amikor másutt kettő is éppen elegendő?- Azt állították a szerelők, hogy külön kell a konyhai és a fürdőszobai hideg- és melegvíz­fogyasztást mérni, ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, ha csak annyit akarunk fizet­ni, amennyi vizet felhaszná­lunk. Magyaráztak is valamit arról, hogy külön vezetékek fut­nak a konyhák és külön veze­tékek a fürdőszobák közt. Most már majd mindegy, hogy ez igaz, vagy sem, itt állok a négy órával és a szigorkodó törvény­nyel megfürödve. Mondjam, hogy éppen a filléres fogyasz­tásban bízva köttettük be eze­ket a mérőket, hiszen minden­ki ezért vette meg, szereltette fel azokat. Most meg már több szó folyik az órák körül, mint amennyi víz a mi vezetékeink­ben. Szóval, ha nem haszná­lunk elég vizet, így kell megad­ni a takarékosságunk árát. A megoldást nem tudjuk még, van két évünk, addig még bár­mi történhet velünk is, a törvé­nyekkel is. A Győri kapuból érkezett hasonló észrevétel megtoldva azzal, hogy utólag kirótt igen magas számlákkal kényszerül­nek szembenézni éppen a ve­gyes elszámolások miatt, hi­szen ki-ki ragaszkodna ahhoz, hogy csak annyit fizet, amennyit az órája mutat. Sőt, egyre többen vannak, akik még azt sem tudják fizetni. „Arra kí­váncsi lennék, hogyan érvénye­sítik majd velük szemben a hi­telesítés költségeinek fizetési kényszerét. Megterhelik egyet­len vagyonukat, az otthonukat, vagy leültetik velük a tartozást, kinek jó ez? Mert azt már tud­juk, hogy azok helyett, akik „családilag” csődbe mentek, ne­künk kell többet fizetnünk, akik még talpon maradtunk, átmenetileg. Most már majd mindegyik szolgáltató, távhő, vízmű, telefontársaság egyhavi tiszta jövedelmünket akarja havonta „elvenni” alapszolgál­tatás címén. Miből éljünk, mi­ből ruházkodjunk”...- Az nem jutott eszükbe még, hogy közös képviselővel Erre legalább nem kell víz­óra Fotó: ÉM-archív olvastassák le havonta a'mérő­ket, és csak a főóra állása alap­ján fizessenek a vízműveknek, a költségeket pedig az óráik alapján rendezzék?- Ma nem szívesen vállal­koznak erre az emberek, mert sok a notórius nemfizető, azok­kal meg rengeteg baj van, nem zavarja őket a felszólítás sem, a peres ügyek pedig évekig el­húzódnak, ha egyszer bíróság elé viszik a nemfizetök ügyét. S mi van addig, amíg a peres ügyek folynak? Addig ki fizeti a közös számlákat? Megint az a nagyon szűkülő, most már in­kább szűkölő réteg az, akinek még van telefonra, meleg víz­re, fűtésre és, vízdíjra valója. Az avasi Áfonyás utca 1. alatt lakók jól felfogott érdekük­ben most a hitelesítési kiadások megkerülésén törik a fejüket, s miután a lépcsőházban nincs mindenkinek saját vízórája, má­ra elbizonytalanodtak, milyen lépésre szánják rá magukat, amelyben egyenlő eséllyel fogal­mazódnak meg a két tábor ér­dekei. Ennek hiányában ugyan­is mára már senki sem biztos abban, hogy nem a másik olda­lon állók jártak jobban.- Az sem kizárt, hogy ezzel a lépéssel az óráról való lemon­dásra szeretnék kényszeríteni a lakókat, s megint egy kalap alá akarják vonni a fogyasztó­kat. S mint saját mérővel nem rendelkezőket tovább tapaszt­hatják, mértéktelenül. Azt tud­tuk, hogy a víz kincset ér, de hogy olyan drága is lesz, azt azért nem... Érthető, hogy a lakókban ilyen szélsőséges vélemények is megfogalmazódnak, ám az már csak kevésbé, hogy a kirohaná­sok, a támadások egyetlen cél­pontja éppen a Miskolci Vízmű­vek, ugyanis a rendelet az or­szágban mindenütt egyaránt vonatkozik valamennyi vízórá­val felszerelt lakás tulajdono­sára. A hosszan elnyúló vitát szerkesztőségünk a következő számban szeretné lezárni. 1995. Május 2., Kedd = Itt-Hon .............. —.......... ...................... M 5 Lé péskényszer a közterületeken Nagy József Miskolc (ÉM) - Miért kell el­tűrni a város lakóinak, hogy a saját pénzükön épített, gondo­zott parkokat, tereket, aluljá­rókat tönkretegyék a magukról megfeledkezettek, hogy virág­zás idején lecsupaszítják a par­kokat, és ami éppen elég aggo­dalomra adott okot már eddig is, újabban lelopják a csatorna­fedeleket is. De áldozatul esnek KRESZ-táblák, gyermekjátszó­terek, korlátok, néhány éve ki­ültetett fák is. Meddig lehet ezt elnézni tétlenül, kérdezi az ol­vasó az ilyen témájú cikkeink után. Abban ugyan egyetért a többség, hogy ezek ellen alig­ha léphetnének fel gyenge fizi­kumú rokkantnyugdíjasok, hi­szen az ilyen tolvajoknál hosz- szú nyelű elővágók, vasfűré­szek, spajszerek vannak, de le­hetnek más eszközök is, a spré- től a fegyverig, hiszen ezekhez a feketepiacon bárki hozzá­juthat. Egyik olvasónk arról ír, hogy maga is egyetért Heine- man Pállal, aki a város nevé­ben keresi a megoldást a ron­gálások, a tolvajlások megelő­zésére, de legalább a csökken­tésére, hogy az az évi hatmil­lió forint ne vesszen el haszno- sítatlanul. Az őrzés, mármint az őrző-védő szervezetek mun­kája megfizethetetlen, nem le­het minden tapolcai tulipános ágy mellé egy pisztolyos embert állítani, ez azért tényleg túlzás lenne. Be lehetne, mint Tóth Mária Árpád utcai lakos leve­léből kitűnik, 35-40 éves java­korabeli férfiakat állítani őr­nek, olyanokat, akik most mun­ka híján malmoznak a két ke­zükkel értelmes elfoglaltságuk nem lévén. A kevés bér is bér lenne a számukra és nem érez­nék a fölöslegességüket ebben a társadalomban, nem lenné­nek eltartottak. Ilyen emberek­ből akár három műszakos őr­zést is lehetne szervezni, hiszen' sajnos nagyon sokan vannak, és persze ezért megérdemelné­nek egy tisztességesnek nevez­hető fizetést, ami persze mesz- sze lemre a védő-őrző sztárfize­tésektől, írja olvasónk. Majd hozzáteszi, a munkahelyterem­tés nem lehet utolsó szempont a városban, hiszen ezzel a sa­ját népszerűségét is javíthat­ná az önkormányzat. Mi kellene ehhez? A jól be­vált karszalag, hogy aki a par­kokat járja, tévedhetetlenül lássa, kihez van szerencséje, és persze igazolvány is, hogy kel­lőképpen felléphessen, segítsé­get és rendőrt hívhasson, mint hivatalos személy. A rendőrség köthetne meg­állapodást a parkőri szervezet gazdájával, a várossal, hogy valóban segíti munkájukat, ha arra van szükség, együtt lép­nek fel a garázdák ellen. És persze a sokat emlegetett szi­gor! Ne pátyolgassuk az elkö­vetőket, ne akarjunk feltétlenül a lelkűkre beszélni, figyeljünk már végre a közösségi érdekek megvalósulására is, különben hova jutunk, olvassuk egy má­sik levélben. A szabálysértési tarifák, a büntetési tételek ne álljanak meg az ejnye-ejnye szintjénél. Még a kutyáknak sem szabadna megengednünk, hogy széttapossák a virágágya­kat, hogy a játszótereken, a ho­mokban, a fűben hemzsegjen a kutyaürülék. Idestova az em­berek, a gyermekek kerülnek hátrányos helyzetbe a közterü­leteken, ahol nagy kutyákat ke­rülgetünk, s azok nincsenek bi­zony pórázra fogva, .s emiatt gazdáik elvárják, hogy mi som- fordáljunk el mellettük kellő tiszteletadással, különben meg­nézhetjük magunkat. Egyszerűen nincs, aki meg­követelje az elvárható rendet az utcákon, a tereken, ahol ma­napság már szemünk előtt sze­relik le a játszóterek libikóká­inak szárnyait, s mi azt sem tudjuk, kik azok, tehetik-e, mert már úgy lépnek föl, mint­ha ott valami szakmunkát vé­geznének. S nincs, aki megszó­lítaná az ilyen embereket, s ha már elmentek, bottal üthetjük a nyomukat, mire kiderítjük, hivatalosan jártak el, vagy csak a saját szakállukra dolgoztak. Ha tart a város attól, hogy a parkőri rendszer nem válik be, vezesse be azt kísérletkép­pen egy-egy helyen, ott, ahol a legtöbb kárt,regisztrálták, vé­lekedik az Ár-pád utcai olva­sónk, s az őrzés hatékonyságá­tól tegyék függővé a rendszer kiterjesztését. Mindenesetre valamit ideje lenne tenni, és ha nincs elég öt­let, hozzon létre ehhez a város különböző fórumokat, hallgas­sák meg mások véleményét is, derítsék fel, hogyan veszi fel a küzdelmet a rongálok ellen más metropolis vezetése. S ha azt mondom, hogy már a hu­szonnegyedik órában vagyunk, akkor aligha túlzók, zárja sora­it levélírónk. Ezzel aligha lehet vitatkoz­ni, ám a hatékony lépések be­vezetését magunk is szívesen üdvözölnék. Mécs László: A királyfi három bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja honnan, palástot kerített, aranyos palástot váltamra terített, fejem fölé égszin mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember, királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy anyjuk tudja őket látni? A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszlotton, senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a Föld minden színmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom. Az Itt-Hon konyhája Miskolc (ÉM - NJ) - Amint kitava­szodott, és szívesen időzünk a szabad­ban, mind többet gondolunk a finom, bográcsban főtt ételek ízére. Akik a sa­ját telkükön, hétvégi házuk udvarán üthetik fel a bogrács állványát, még kedvezőbb helyzetben vannak, rájuk ugyanis nem vonatkoznak a tavasszal nemritka tűzgyújtási tilalmak. Nos, a szabadban főtt, enyhén füstös illatú ételnek párja nincs, legalábbis azok számára, akik ezt megismerték, meg­szerették. Néhány igazán bevált recep­tet közlünk további hasznosításra. Zöldborsós csirke A bográcsba odakészítünk egy kisebb fej hagymát apróra vágva, és azt meg- fonnyasztjuk a tűzön. Ezután hozzá­teszünk két-két csirkecombot, (alsót- felsőt) két fél mellett, két hát- és far­részt. Ezt nagy lángon a hagymával összeforgatva megpirítjuk, majd hoz­záadjuk az ízesítőket, a sót, a vegetát, majd az edény tartalmát felöntjük víz­zel, mégpedig úgy, hogy az a húst el­lepje. Kis lángon a csirkét puhára főz­zük, majd hozzátesszük a zöldborsót. Ha friss, akkor előbb, ha konzerv, vagy fagyasztott, akkor később. Tovább főz­zük együtt az egészet, majd tálalás előtt a zöldborsós csirkét apróra vágott petrezselyemzölddel díszítjük. Tutajos A kis kockákra vágott szalonnát kiol­vasztjuk, majd erre ráöntjük a száraz tarhonyát, és azt 10-15 perces állandó kavargatással megpirítjuk. Ezután hozzáadjuk a finomra vágott hagymát, és néhányszor az egészet át- keveijük, meghintjük pirospaprikával. A tarhonyára kétszer annyi vizet ön­tünk, mint amennyi a tarhonya mennyisége volt. Ezután kerül hozzá a zöldpaprika, a paradicsom és az ap­róra vágott burgonya. Az egészet meg­sózzuk és finomra főzzük. Mindezt ala­csony lángon érhetjük el. Slambuc Az apróra vágott szalonnát kiolvaszt­juk, és hozzáadjuk a száraztésztát, majd állandó kevergetés mellett a tész­tát megpirítjuk. Ezután hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, és tovább ke- veijük a bogrács tartalmát a tűz fölött. Felöntjük vízzel, és hozzáadjuk az ap­róra vágott burgonyát, belekarikázunk egy szál kolozsvári kolbászt, vagy más házikolbászt, ezután jöhet a paprika, a vegeta. A vize hamar elfő, ezért a las­sú tűzön való fő­zés ellenére is gyakran kell a bográcsot rázo- gatni, az ételt kevergetni, ne­hogy odaégjen. Az első ételhez félszáraz fehér bort, a másik kettőhöz száraz vörösbort tálal­hatunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom