Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-09 / 108. szám

6 B Itt-Hon 1995. Május 9., Kedd özv. SZURKOS JÓZSEFNÉ Ernőd Névnapja alkalmából nagyon sok szeretettel köszöntjük, jó egészségben eltöltött hosszú, boldog életet kívánunk: Lánya, veje, unokája és családja. ISTENES ISTVÁN és HAJDÚ IRMA Szendrő Házasságkötésetek 30. évfordulóján nagyon-nagy szeretettel köszöntünk benneteket: Ibolya, Jutka, Laci, Niki és Juditka. KAPITÁNY BERTALANNÉ Kesznyéten Névnapod és anyák napja alkalmából szeretettel köszönt, jó egészséget és hosszú boldog életet kívánnak gyermekeid: Berti, Tünde, Emese, Tibi,Vejed: Sanyi Unokáid: Andika és Nikolett. TÁLLAI ADREA 4. TÁLLAI NIKOLETTA 1. Kesznyéten Születésnapotok alkalmából jó egészséget és minden szépet-jót kívánnak: szerető szüléitek, nagymama és keresztszüleitek: Berti, Emese, Tibi. ÖNKORMÁNYZATOK! VÁLLALKOZÓK! MAGÁNSZEMÉLYEK! Időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg Önöknek. Szerkesztőségünkben (Tiszaújváros, Bartók Béla út 7.) várjuk mindazokat, akik az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG című napilapba (keretes, vagy apró), illetve heti ITT-HON mellékletébe hirdetni szeretnének az alábbi keretformákban és árakért: 1/16 oldal 3 050 Ft+áfa 1/ 8 U 6 100 Ft+áfa 1/ 4. a 12 100 Ft+áfa 1/ 2 u 23 950 Ft+áfa 1/ 1 u 47 900 Ft+áfa 2/ 2 u 48 600 Ft+áfa 2/ 1 a 97 200 Ft+áfa Továbbá köszöntse szeretteit 250 Ft (áfás áron) lapunkon keresztül. Várjuk jelentkezésüket a 411-425 telefonszámon 8-16 óráig munkanapokon. 1 Kérésükre felkeressük Önöket! I 2 HIRDESSEN, hogy HIRDETHESSEN! 1995. Május 9., Kedd Itt-Hon B 3 A dél-borsodi fazekasság kialakulása Sohasem tartoztak egyetlen bejegyzett céhhez sem Kezük nyomán maradandó érték született Pataki Katalin (ÉM) - Az alföldi fazekasmű­helyek a 16-17. században, a három részre szakadt ország­ban tesznek szert nagy jelentő­ségre. Sorra alakulnak, gyor­san szaporodnak a fazekasköz­pontok, s kialakul az alföldi mázas kerámia, amelyet két je­lentős hatás ért: az Olaszor­szágból induló reneszánszé és a törökök közvetítette keleti dí­szítőművészeté. Bár az egyes alföldi műhelycsoportok jól el­különíthetők egymástól, mégis közös jellemzőjük, hogy az em­lített kettős hatásra egységesen alkalmazzák a karcolásos és az írókás díszítést. Az alföldi fazekasság fejlő­dése során jött létre többek kö­zött az ún. felső-Tisza-vidéki műhelycsoport, melynek tagjai közé tartozik pl. a debreceni, a tiszafüredi fazekasság. Ezek között viszonylag később jelent­kezik a mezőcsáti agyagműves- ség, amely alkotásaival mint­egy szintézisét adja a felső-Ti- sza-vidéki kerámia stílusjegye­inek. Az első ismert mezőcsáti da­tált edény 1828-ban készült, az utolsó pedig 1914-es évszámot visel, a helybéli fazekasmester­ség legutolsó képviselője 1927- ben halt meg. A19. század ele­jéről ismert tárgyak azonban kezdettől olyan kiforrott stílust mutatnak, amely előzménye­ket, korábbi fejlődési szakaszt feltételez. Legvalószínűbbnek tehát az látszik, hogy már a 18. század második felében, de leg­később a század fordulóján fog­lalkoztak Mezőcsáton agyag­edények készítésével. Jogilag „kontárok” A mezőcsáti mesterek közül többen tanultak Miskolcon és Debrecenben. Egy-két mezőcsá­ti névvel találkozhatunk is a miskolci fazekas céh könyvé­ben. A legjelesebb mesterek kö­zül viszonylag soknak ismerjük a nevét is. Elsőként Rajzy Mi- hályról kell megemlékeznünk, aki a legjobbak közül is kiemel­kedik kivételes tehetségével. Keze munkáján jelenik meg el­sőként a jellegzetessé vált ma­daras, virágos díszítmény. Mel­lette a legszebb tárgyak a Hor­váth- és Kováts-dinasztia mű­helyéből kerültek ki. Említésre érdemes a Bartha család is. Egy-egy dinasztián belül az egyes mesterek rokonságának megállapítása, pontosítása, igen nehéz feladat, hiszen csu­pa olyan családnévről van szó amelyek rendkívül elterjedtek Mezőcsáton. A kiderített csalá­di kapcsolatok mellett azonban gyakran találkozunk olyan sti- láris hasonlóságokkal, ame­lyeknek alapján feltételezhető, hogy a mesterek kapcsolatban állnak egymással, esetleg egy műhelyben is dolgoztak. A mezőcsáti fazekasmeste­rek sohasem tartoztak céhhez. Mezőcsáton több iparág képvi­selőinek volt öríálló céhe, má­sok pedig vegyes céhbe tömö­rültek. A fazekasok azonban mindvégig „kontárok” marad­tak - már ami a dolog jogi, nem pedig minőségi oldalát illeti. Oka lehetett ennek a különál­lásnak talán az is, hogy sok volt a fazekascsalád, és a ro­koni kapcsolatok már eleve összefűzték a mestereket. A fa­zekasok egyébként egymás csa­ládjából is szívesen házasodtak. Mezőcsáton egy időben áll­taidban nemigen dolgozott 4-5 mesternél több. A műhelyek ki­csik voltak, legényeket is csak elvétve foglalkoztattak. Termé­szetesen a kismúhelyekben nem jött létre munkamegosz­tás. Ezzel kiküszöbölődött a so­rozatgyártásban és a munkafo­lyamat feldarabolásában rejlő kommercializálódási veszély. A tárgyak „kis szériákban”, vagy éppen egyedi darabokként ké­szültek. Ä forma és díszítmény egysége el is árulta, hogy a tár­gyon minden munkafolyamatot azonos személy végzett el. Egyedi stílusjegyek A jelek szerint gyakran meg­esett, hogy a műhelybe téved­ve, valamelyik családtag vagy ismerős festett meg tárgyat. Az egyszeri alkotók az esetek zö­mében nevüket is megörökítet­ték az edényen. Nem volt azon­ban általános szokás (az egyéb­ként elterjedt gyakorlat), hogy a fazekasfeleségek festették volna meg a mester által koron­golt darabokat. A Mezőcsáton készült edényeken jól elkülönít­hetők az egyes műhelyek stí­lusjegyei jellegzetességei. Min­den mester alkotásaiban talál­tunk olyan vonásokat, amelyek egyedül rá jellemzőek. Az egye­di sajátosságok mellett azon­ban annyira egységes az egész mezőcsáti anyag, hogy a hely­ség fazekasságának stílusjegyei jól összefoglalhatóak. A mező­csáti mesterek tudatosan alkal­mazták a kialakult forma- és motívumkincset, ahhoz ragasz­kodtak. A jellemző vonások megtartását nyilvánvalóan elő­segítette az is, hogy azonos alapanyagból dolgoztattak. Az agyagnak - ugyanúgy, mint minden alapanyagnak - meg­vannak a törvényszerűségei, melyek határt szabnak az al­kotói tevékenységnek. Megha­tározták a mesterek munkáját a piaci igények és a kereslet szempontjai is. Kiváló alapanyag A község remek adottságokkal rendelkezett fazekasműhelyek létesítéséhez. Határában rend­kívül jó minőségű agyag talál­ható, sokféle változatban. Összetétele és színe egyaránt változatos. Emellett jól meg­munkálható, kevés kezelést igényel, egyes mesterek szerint az ország legjobb agyaglelőhe­lyei között szerepel Mezőcsát. Érdekes tulajdonsága az itt ta­lálható agyagnak az a gyakran tapasztalt jelensége, hogy a ki­égetett vékony edényfalak kö­zepén, a felülettel párhuzamo­san sötétszürke sáv keletke­zett. Jól megfigyelhető ez a tö­redékes állapotban lévő tárgya­kon, pl. a Horváth-műhely ása­tásai anyagában is. (folytatjuk) HETI JEGYZET Üzenetek Priska Tibor Érthető örömmel olvastuk a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház igazgató­jának levelét, melyben közli, hogy sze­rény lapunkat, az Itt-Hont szívesen ol­vasgatják a ház vendégei. „Külön öröm számomra, hogy a sportoldala nem­csak a focival foglalkozik - írja a ké­sőbbiekben. „Sok, sporttal kapcsolatos levelet, tudósítást kapunk Mezőcsát- ról', Sátoraljaújhelyről is kívánságok­kal, véleményekkel együtt. „Természe­tesen minden észrevételnek, levélnek örülünk, egyben hadd kérjük ismét: küldjenek nekünk minél több értesí­tést, akár csak nehány soros „beha- rangozót" arról, hogy mikor, hol mi történik, mire számíthatnak az érdek­lődők. Ezeknek mindig helyet tudunk adni, de csak akkor, ha időben meg­kapjuk a levelet. Sajnos, a mi lapunk­nál eléggé hosszú a kifutási idő, a mis­kolci, az abaúji mellékletet szerdai na­pon, a zemplénit, a borsodit csütörtö­kön állítjuk össze, tehát addigra itt kel­lene lennie a hírnek. Szívesen vesszük, ha valaki utólagosan is tudósít a történtekről, röviden leírja hogyan, miként zajlott le az esemény. Nem baj, ha az csupán néhány falut vagy éppen egyet érint! A mi lapunk az ilyen, látszólag aprósá­goknak is helyet ad, ezért készítjük az Itt-Hont négy szerkesztőségben. (Sá­toraljaújhely, Szikszó, Tiszaújváros, Miskolc.) Bizonyára észre tetszettek venni új szolgáltatásunkat. Pénzes doktor úr al­kalmanként tanácsokat ad ilyen-olyan bajainkra. Föltehetően a golopi idősek klubjának kedves látogatói is elrakják, ha jónak vélik fölolvassák majd ezeket a taná­csokat, akárcsak más községekben is. Tessenek bizalommal fordulni hoz­zánk orvosi tanácsokért, a leveleket to­vábbítjuk a doktor úrnak, aki majd ugyancsak lapunkban válaszol. Jó lenne azt kívánni, hogy minél keve­sebb, betegséggel kapcsolatos levél ér­kezzen hozzánk, de a mai kapkodós, ideges világban, a mai gyógyszerárak mellett... Hát, majd meglátjuk. A gyerekek se maradjanak ki. Arra gondoltunk, hogy két éve közöljük a rajzokat, hátha már sokan unják, ki kel­lene találnunk valami mást, de szeren­csére minden szerkesztőségünkben sok-sok, szebbnél szebb rajz vár a so­rára. Maradunk hát a rajzasztalnál, és kedves gyerekek türelmet kérünk tőle­tek. Csak rajzoljatok, ha úgy adja ked­vetek, akár írjatok is valami vidám tör­ténetet. Azért pont a vidám históriákra gondolunk, mert mi, felnőttek úgyis eléggé komorak vagyunk. A doktor úr is azt mondja, hogy sokan a padlásra járnak nevetni, hát próbáljuk meg nyíl­tan is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom