Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-01 / 78. szám

Április 1Szombat Látókör ÉM-hétvége VII Tusnády László Sub rosa: Sárospatak és Sorrento SUB ROSA: ez alatt a rózsa alatt igen nagy titok lappang. Hol a nyitja? Hiába vallatom a tájat, nincs jele a Bodrog vizében, né­mák a „hasonlithatatlan szépségű Sátorhegyek”. Rózsa, rózsa, hol a titkod? Olyan vagy, mint Szent Erzsébet rózsája, télben fakadsz rejtelmesen. A remény rózsája voltál, a vér rózsája lett belőled. Álmodozó nagyuraink bizakodását bevonta a halál baka- csinja. Hogy mertek ők itt arra gondolni, hogy helyünk legyen a jövőben, ne legyünk idege­nek a szülőföldünkön? Valami fény mégis lo­bog azon a rózsán: szabadságunk vezércsilla­gát láthatta az bizony, télben fakadt csoda-vi­rág. Szép volt, szép volt, örökre szép, pedig hányszor kellett átélnünk az „őszi harmat után” keservét. A bujdosók csizmája nyomát hányszor fedte be hóval a tél. 0, hány reményünk volt télben fakadó rózsa! Titok a közelünkben, titok a messzi tájon... Alig három évvel azután hogy Budát újra el­foglalta Szulejmán szultán, Sorrentóban szü­letett egy költő: Torquato Tasso. A sors hamar kitaszította az otthon meleg fészkéből: Euró­pát nemcsak a török sújtotta, hanem belső meghasonlása is, s az a költő, aki egész életé­ben oly nehezen találhatott nyugodt helyet ön­maga számára, az egységről álmodott. Már Sorrentótól távol élt, amikor 1558-ban arról értesült, hogy közvetlen szülőföldjén tö­rökök garázdálkodnak, leánytestvérének is menekülnie kellett Sorrentóból. Részben en­nek az eseménynek a hatására kezdte el írni 1559-ben a „Gierusalemme” című művét. Ez csírája, előképe legnagyobb remekének. ,A megszabadított Jeruzsálem”-nek, ehhez hat évvel később fogott hozzá, tehát az sem lehe­tetlen, hogy épp akkor is írta, amikor a sziget­vári csata zajlott. Ez a mű az első keresztes há­borúról szól. A költő a múlt példája alapján re­méli, hogy sikerül elhárítani Európától a török veszedelmet. A hatalmas eposzban még feltündöklik a reneszánsz sok-sok varázsa, de megjelenik már a barokk is, s ez utóbbinak a jegyében egy új típus lesz fontos az eposzban: az „athleta Cristi”, „Krisztus katonája” (kapitánya), s rög­tön a mű első és második sorának a végén ez a két rendkívül fontos szó van: „Zengek kegyes fegyverről s kapitányról, ki vívta a sírt, melybe téré Krisztus, sok mű fakadt kezétől és agyától sok kínnal járt a diadalmi mirtusz; hiába tört rá vész pokol honából, s az ázsiai s líbiai virtus. Az Ég megáldta, s végre visszahozta a társakat, kik tengtek szertebolygva.” A „capitano” és a „Cristo” szó csendült az el­ső két sor végén a költő Zrínyi Miklós fülébe is, s a rímek erősítő láncolatán egyre mé­lyebbre hatolt lelkében a két alapvetően fon­tos szó, és egész biztos, hogy nem csupán a félezer évnél régebben élt hősre gondolt, ha­nem dédapjára is és saját magára, hiszen mindkettőjükre érvényes az „athleta Cristi” elnevezés. Sárospatak és Sorrento kapcsolatában Zrí­nyi Miklós, Zrínyi Péter és Torquato Tasso ne­ve villan elénk. A három név három nép költészetét idézi fel. Az első kettő azért különös, mert két test­vérről van szó: egyikük a magyar barokk köl­tészet legnagyobb alkotója, másikuk a „Szigeti veszedelem” horvát fordítója (ez az átültetés 1660-ben jelent meg Velencében). Zrínyi Mik­lós 1620-ban, Péter 1621-ben született. A báty tragikus halála után Péter közös céljukat akarta megvalósítani. Mily vakmerő reményeket, mily titkos szavakat őriznek a Rákóczi-vár falai? Ott a ró­zsa alatt a jövő fáklyája akart fello­bogni. A nemes szándékra a bécsújhe­lyi vérpad volt. a válasz. A latin-olasz műveltségű két Zrí­nyi testvér egy-egy nép nagy alakja lett. Szomorú arra gondolni, hogy so­kak számára mennyire megkopott a „testvér” szó napjainkra. Ezzel nem azt állítom, hogy eredeti jelentésében végképp nem él, de az egymástól el­zárkózó kisebb-nagyobb népek között mintha megszűnt vagy gyengült vol­na hatalmas, átütő ereje. Zrínyi Mik­lós és Zrínyi Péter úgy tudott egy-egy népet szolgálni, hogy ezzel más né­peknek is adtak. Aki viszont elvenni akar a másiktól, az nem jön rá arra, hogy ezt gyakran úgy teszi, hogy ön­magát is csonkítja. A törökök és osztrákok sanyargat­ta kicsi népek boldogok voltak-e az őr­lődő fogaskerekek között? Aligha. Erősek voltak-e? Nem igazán, de gyűlt bennük az erő, mert volt pél­da előttük. Ezt a példát épp az ilyen, sokféle határon, korláton túlnőtt óriások adták. Ezek mu­tatták meg, hogy van remény, és lesz emberi jövő. „Nehéz a kő, ha helyén áll” - hirdeti a perzsa közmondás. Eredeti helyén esetleg benyomódik a talajba, más kövek torlódnak köré: ott van rendületle­nül. Ha nincs igazi helyén, szakadék szélére csúszhat, elég, ha csak egy madár röppen rá, még attól is a mélybe zuhanhat. Mondanom se kell, hogy a perzsa közmon­dás az emberekre vonatkozik. Ránk is. Ha va­laki „nem leié Honját a hazában”, bizony, olyan kőhöz volt hasonló (és hasonlít bármi­kor), mint amely iszonyú szakadék peremére sodródott. Történelmi viharok dúlta vidékünkön a biz­tonság érzetét sugározták azok a nagyok, akik hadat üzentek minden vésznek, s a veszedel­mekre orvosságot találtak: a legszömyűbb áfi- umra is. Sugárzó egyéniségük győzte meg az embert arról, hogy van helye a honában, nehéz innen kimozdítani, mint a követ is, mely szi­lárdan áll eredeti helyén. Az egymásra találás olyan, mint a folyó hulláma, selymes habja, gravitáció-erejű egy­más hoz sietése. Félelem-partok, sóhaj-kövü­letek fogadják most többfelé a Dráva vizét. Hazánkat is érintik habjai, s a hó födte olasz Alpok forrásai és csermelyei is táplálják. „Minden változik” - mondta a görög bölcs. Zrí­nyi Miklós se ugyanabba a folyóba lépett, nem ugyanabba nézett, mely most tovahömpölyög, de kémlelő, fürkésző tekintetét mégis felidéz­hetik a habok ugyanúgy, mint itt a Bodrogból Zrínyi Péter tükörképét véljük megjelenni, olyannak képzelve, mint amilyen akkor volt, amikor erre járt. Ót idézi a rózsa is ott, abban a kicsi teremben. Olyan volt ó (bátyjával együtt), mint a Bodrog vagy a Dráva vize: több ország partjait mossa az, összeköt, áldást hoz a szikkadt talajra. Mit beszélhetett hajdan a két testvér a köl­tészetről, a kedvenc olvasmányokról? Ez már örök titok marad. Az viszont tény, hogy a költő Zrínyi Miklóshoz Tasso állt a legközelebb, te­hát ha költészetről beszélt, gyakran említhette a lelkesítő, egyéni látást elmélyítő példaképet. Bizony, tanulni úgy kell, hogy az egyéni látás ne homályosuljon el, hanem fejlődjön, gyara­podjon. A megismert világ ne fojtsa el a tanuló kolumbuszi szenvedélyét. Ezt tudta Zrínyi Miklós is, így tanult az elődöktől. Amit átvett, az szervesen illeszkedik bele műveibe. Nem idegen elemekkel találkozunk, mert ezek új je­lentéssel bővülnek az adott helyeken, eredeti remekművek alkotórészeivé válnak, azok tel­jességét szolgálják. A horvátok Zrínyi Pétertől remélték, hogy szabaddá teszi őket a törököktől, de Sárospa­takról az út Bécsújhelybe vezetett. 1671-ben Zrínyi Pétert Idvégezték. Ám öt évvel később a leánya, Zrínyi Ilona világra hozta II. Rákóczi Ferencet, a mi nagy reménységünket. Levélféle „A szelek útja” című antológia (olvasása) ürügyén Kedves Barátom! f De jól tetted, hogy kezembe nyomtad a Jászkunság 1994-es antológiáját! Akár hiszed, akár nem, elolvastam. Nemcsak átla­poztam, beleolvastam, hanem elolvastam ezt a szerényen ne­mes, szép kivitelű kötetet, amely a Jászkunság fennállásának negyvenedik évfordulója alkal­mából jelent meg. Jól tartják magukat ott Szolnokon! Bár manapság nyilván nekik sem könnyű. Szívós fajta lakja azt a végtelen síkságot, ahol ..A szelek útjá"-n is ilyen gyönyörű, érett kalászok teremnek. (V.ö.: „Értünk Kunság mezein / Ért kalászt lengettél”!), diktatúra ide, rendszerváltás oda! Bár­csak a „Tokaj szőlővesszein" csö­pögő nektárt is következeteseb­ben gyűjtenék be az itteni gaz­dák. Nemcsak időnként fólbuz- dulva, mámorosán fólliangolód- va, máskor meg csapot-papot otthagyva, egymást ócsárolva, mély letargiába zuhanva, csá­kánnyal írta azt a kevés tőkét, ami. különösebb törődés, gondo­zás nélkül is hozza gerezdjeit. Szóval, barátom: el vagyok ámulva! Meg az irigység is apasztja mellyemet! Tudom per­sze, hogy így messziről minden szebbnek látszik (ki tudja, meny­nyi fizikai, idegi energiába ke­rült ez a 399 forintos könyv), de akkor is: itt van, kézbe vehető, ol­vasható. Igen, olvasható! Sőt vannak benne kifejezetten remek írások: versek, elbeszélések, esz- szék, tanulmányok..., bemuta­tandó, mi minden megfért a Jászkunság című folyóiratban az elmúlt évtizedekben békésen, egymást kiegészítve, egymást erősítve. De azért ne hidd, hogy „A sze­lek útja” című antológia szer­kesztője - Vasy Géza -görcsösen ragaszkodott volna a kegyetle­nül üres, semmitmondó (bár két­ségtelenül sok írástudatlan bennfentest megtévesztő) „csak a magas művészi, értéket képviselő anyag jöhet”-válogatási elvhez. Dehogy! Ha így lett volna, ez az antológia sohasem látott volna minket, meg mi sem ezt a köny­vet. Vasy Géza föl merte vállal­ni, hogy minden bevezető, min­den magyarázkodó, besoroló, he­lyet kijelölő, az olvasónak utat mutató stb. szöveg nélkül szer­kesszen az adott anyagból mondván: szerinte ez a könyv be­mutatja (nem is biztos, hogy rep­rezentálja) a Jászkunság irodal­mi folyóirat milyenségét. Jól tet­te, hogy így válogatott. Országo­san ismert és egyáltalán nem, vagy alig ismert nevek sorakoz­nak egymás mellett és után. Nemcsak Kiss Tamás, Serfőző Simon, Hatvani Dániel, Zalán Tibor írásai sorjáznak itt, ha­nem olyanoké is, mint Pádér Ju ­lianna, Barna Anikó, Haklik Norbert, Dudás Sándor és így tovább. Ne csak a tartalomjegyzékbe nézz majd bele, hanem figyelj fel a művek sokféleségére is! Ta­lálsz e kellemes formátumú, raj­zokkal, grafikákkal bőségesen díszített könyvben időmértékes, ütemes, rímes, rímtelen, szabad­ás prózaverseket, jegyzetekkel el­látott, már-már tudományos igényű tanulmányt, másrészről pedig a konkrét valósághoz do­kumentum-hűséggel ragaszkodó prózát, hagyományos értelem­ben vett elbeszélést, modern me­sét, a fantázia síkjára terelt no­vellát... Vagyis kedved szerint ol­vashatsz benne. Én például ala­posan elgondolkodtam Zalán Tibor töprengésein. Ki ne hagyd! Nagyon jók! Szóval: tetszett nekem ,A sze­lek útja”! Bizonyára kimaradt belőle egy csomó szerző, mert­hogy minden válogatás ilyen. Például szerettem volna benne a Te nevedet is látni, meg egy sor olyan költőét, íróét is, akiket tisz­telek, szeretek, s akik publikál­tak a szolnoki folyóiratban. De hát ez van, s így is jól van. Az sem biztos, hogy érdemes pusz­tán azért fölvenni valakit egy antológiába, mert az illető jelen­legi határainkon túl él, illetve kénytelen élni. Persze ezek a dol­gok már messze vezetnének. Ma­radjunk annyiban: köszönöm a kötetet, jó lenne már itt is hason­lót csinálni. Szabó Bogár Imre Vincenzo Cardarelli (olasz) Április Mennyi ernyedt szó élénkül bennem ezen az esős tavaszi napon. A levegő, mint a felhő, szertefoszlik, ahogy a virág, melyet leszakítanak. Az eső ujjai üdévé permetezik a fáidét, amely nedves és jám bor. Mégis izgat s nyugtalanít, de fel is old engem. Ha szemeid mocsarasak és feketék, akár a pokol: fájdalmam elszökken, miként a gejzír. Juhász József fordítása Ahmet Tanpinar (török) Tavasz Magány órája most ez - este lett, nap ég a messzi ciprusok felett, visszfénye hull a tavaszi kertre, halkulva-csengve víz fut sietve, fülemüle-dal lobog az ágon, s tűz-kendő izzik rőten a rózsákon. Cseh Károly fordítása Szibgat Hakim (tatár) Fatima Fatima, Házad mögött nő egy fagyalbokor, Tövénél a pázsit felragyog. Emlékül, ha nem fested le kerted, lefestik majd szeles hajnalok. Fatima, Mélyemből míg reggel verset hozok -Melytől minden lélek fellobog -, Asztalomra lágyan leterítem Abrosz helyett fénylő pázsitod. Körmendi Lajos fordítása Jirí Zacek (cseh) Ócska sláger Minket a szeretők soráp'M n. Az idillek ellen ugyan »14? harcolunk m. p? ^ 'V &Jr Szereljünk kapcsolat aztán visz Talán |zalkoholvmég oldja niés; Az idill^^éhjkfrcMlvk ináesk Szeretőt reggel^^:.^ az egész éjen át \\ Hagyd a fanfárokat folytasdprásfajttídallal Szerelmünk blues-dála okár a délibáb ? i \radt csak A reggel szétszakít Kár is beszélői róla Majdpuszif'kfifijdfi^^^^^ és mosolyt a gyerek .'.'pPP Bennem m< hetekkel eh s lobognák lseh Karoly fordítása Virágzás Demjén István grafikái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom