Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-18 / 91. szám
6 B ItT'Hon 1995. Április 18., Kedd SZARVAS ANDREÁNAK Szew&rőbe WéxwApoi>on szívem minden melegével köszöntelek, s kívánok sok örömet és boldogságot Vőlegémjeb: BéU. KOVÁCS DÓRÁNAK Felsótelekesre 2. születésnapod, alkalmából Jártam kincses Indiában, az ismeretlen Afrikában, S valamit hoztam is valóban: Tündérországot, ládikóban." Szívből köszöntünk és jó egészséget kívánunk: nagymamád és nagypapád Tardról. BODNAR MARIA Hernádnémeti 8 Születésnapod alkalmából sok boldogságot, jó egészséget és jó tanulást kívánnak akik nagyon szeretnek: Galovics nagyapa, mama, Valika, Feri bátya és Ferkó. KOVÁCS MONIKA Szendrö születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk; Anya, Apa és öcséd: Gergely. TOTH BELANE Kesznyélen Drága jó nagymamánk 62. születésnapod és névnapod alkalmából erőt, egészséget, hosszú életet kíván öt unokád: Kati, Peti, Erika, Edina, Eszter, lányod és vöd. id, ZÁHORCZKi JÓZSEF Sajóecseg 57. születésnapja alkalmából sok örömet, erőt és egészséget, boldog életet kíván: felesége, fiai, menyei és négy unokája. BERES IMRENE Andrea Kesznyéten Névnapod alkalmából sok boldogságot, jó egészséget és hosszú életet kíván: anyósod, apósod, kisfiad Imike és férjed. 1995. Április 18., Kedd Itt-Hon B 3 Fejezetek a Matyóföld történetéből I. A térségben a csaták, a háborúk zaja nem csillapodott Egy 1548-ból származó dézsmajegyzék Mezőkövesdről szóló oldala Szepesi Sándor (ÉM) - Habsburg Mária — II. Lajos király özvegye- 1527-ben még Kallin- czer Lénárt nevű várnagya révén igazgatta a Diósgyőri Koronauradalmat, e hivatalban hamarosan Pemflinger Sebestyén követte. Tőle foglalták el a várat János király hadai, s így az 1537 körül Gyarmati Balassa Zsigmond megyei főispán birtokába került. A királyné visszahelyezé- si pert indított, s ezt meg is nyerte. Balassa Zsigmond sem hagyta azonban annyiban a dolgot, s 20 ezer arany forint ellenében kieszközölte Ferdi- nánd királynál, hogy a Diósgyőri Uradalmat véglegesen neki adományozza. Teljes jogi érvényt azonban az átruházás csak 1548-ban nyert, amikor Mária királyné az augsburgi szerződésben - az őt mint magyar királynét megillető jószágokról és jövedelmekről - bátyja, Habsburg Ferdinánd javára lemondott. A biztosok észrevétele 1563-ban Balassa Zsigmond özvegye, Fáncsy Borbála visszaadta a Diósgyőri Uradalmat a koronának. Ez alkalomból összeírták a birtokhoz tartozó legfontosabb helységeket, mégpedig az alábbiak szerint: Mezőkövesd város: 92 egész jobbágytelekkel, 36 zsellérrel, 16 puszta telekkel. Keresztes város: 79 egész jobbágytelekkel, 27 zsellérrel. Diósgyőr város: 103 jobbágytelekkel, 8 zsellérrel. Miskolc város: 244 jobbágytelekkel, 75 zsellérrel, 21 puszta telekkel. Mohi város: 80 egész jobbágytelekkel, 49 féltelekkel, 20 puszta telekkel. Mezőkövesden az összeírok név szerint ismert, először 1555-ben felbukkanó kisnemeseket is találtak, akik jobbágytelkeken gazdálkodtak, de adót nem voltak hajlandók fizetni. Ilyenek voltak: Tárkányi Szaniszló, Kecskeméthy János, Kispaál Demeter, Kovách Márton, és Wégh János. A Magyar (Pozsonyi) Kamara az átvétel alkalmából biztosokat küldött a Diósgyőri Koronauradalomba, s ók értékelték a történelem folyamán először Mezőkövesd középkori eredetű kiváltságleveleit. Az azokban foglaltakat elismerték és méltányolták, ám egyes kiváltságoknak - mint pl. a harmincadvám alóli mentesség - ellene mondtak. Fényt derítettek a biztosok Balassa Zsigmond, Fáncsy Borbála és utódaik (pl. Pesthy Ferenc) városuralmára is, akik - a jelentések szerint - könyörtelen kiskirályokként gyakorolták hatalmukat. Összeírás utcák szerint E birtokosok ellen az alattvalók épp a kamarától kértek segítséget, ez azonban nem segíthetett rajtuk, mivel az uralkodó (Miksa császár és király) 1564-ben a várat — 63 000 magyar forintért — újra eladományozta Perényi Gábornak, majd 1567 után feleségének, Or- szágh Ilonának. Az ő halálával a birtok 1570-ben Országh Borbálára, az asszony húgára szállt, aki Enyingi Török Ferencnek (a híres Török Bálint fiának) volt felesége. A Török családot 1570-ben iktatta be az Uradalom birtokában az esztergomi székeskáptalan. Ez alkalommal Diósgyőrött megjelentek a miskolci bírák és esküdtek, valamint Keresztes, Mezőkövesd, Mohi, Kisgyőr és Varbó elöljárói. Mezőkövesdet Thekenyős Pál bíró, Garay Márton és Gorsan Lukács esküdtek képviselték. A továbbiakban - Török Ferenc leányai révén - a Nyáry, majd 1639-től á Haller család lett kb. fél évszázadra Diósgyőr ura. Mezőkövesd hanyatlása a XVI. század második felében már szemmel látható. Egy 1577/78-as dézsma- összeírásban a város mindössze 127 gazdasággal, és 1365 hold szántóval illetőleg kaszálóval szerepel. A parasztgazdaságok száma az 1549 évihez képest mintegy 30 százalékkal csökkent, s - a kimutatások szerint - a termelt gabona is alig több mint a fele az akkorinak. Mezővárosunk topográfiai viszonyait is az adóösszeírások világítják meg. 1583-ban utcák szerint írták össze a gabona- dézsma fizetésére kötelezett parasztokat, akik az alábbi utcákban laktak: Kis uotza, Niarad (Nyárá- di) uotza, Szent Estuan (Szent-Istváni) uotza. Ez az utcahálózat kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a helységben - a nehézségek ellenére - ekkor is sokoldalúan fejlett életviszonyok voltak. Török adóprés Mint ismeretes, Mezőkövesd a török hódoltsági terület szélén feküdt, gyakran kettős adózás alá esett, s emiatt a XVI. század utolsó évtizedében komoly válság robbant ki. A királyi Magyarországon élő zálogbirtokos fóldesurak változatlanul hagyták a kilenced fejében fizetendő - régtől meghatározott összegű - évi 200 aranyforint adó összegét. Nem így azonban a törökök! A budai basa elsőként 250 forint fejadót rótt ki Mezőkövesdre, melyet azután 800, majd 1200, végül 1300 forintra emelt. Mikor a város a füleki bég uralma alá került, ez 600 forintban állapította meg az évi adó összegét. Ezenkívül a török császár adójába évi 35 forintot kellett adni, s ehhez járult még a háromévenként esedékes szablyapénz, ugyancsak 35 forinttal. Természetben kellett szolgáltatni épületfát, továbbá korcsma-, parókia-, kaszálópénz és ágybér címén még 14 forintot. A város lakossága a felsorolt terheket nem bírta elviselni, ezért 1593 körül - nem tudni hová - „elfutott”, s csak 1595-ben tért vissza. A török fóldesurak - az eseményből okulva - most már kiegyeztek évi 150 forint adóban, amihez még a török császárnak külön fizetendő 23 forint járult. (folytatjuk) _HETI IEGYZFT Fűben-fában Priska Tibor Mondja az idős nénike, hogy ennek a kövirózsának nem csupán díszessége okán érdemes helyet biztosítani a kertben, az ablak párkányán cserépben, hanem gyógyhatása miatt is. Ha például Isten ne adja, valakinek megfájdul a füle, eme különleges rózsának egy vastag burkát letörjük, kanálba tesszük, egy szál gyufát elégetünk alatta, hogy ily módon levet eresszen, az valamelyest megmelegedjen, ezt a levet pedig be lehet ügyeskedni a fájós fülbe, és a fájás, ha van igazság a földön, úgy eltűnik, mintha sohsem lett volna ott! Vagy így van, vagy sem, valamennyi igazság bizonyára van benne, mint minden népi megfigyelésben, hiszen nem véletlenül alakult ki, emelkedett rangra a népi gyógyászat. Mai idősebbek gyerekkorunkban nyaranta főként mezítláb caplatva hányszor szúrtuk meg, fertőztük el lábunkat, melynek nyomán kelés, azaz „kilis" türemlett föl, avagy pokolhólyag, de nagyinak ez nem okozott gondot. A liliom levele kiszívta, kitisztította, egyszeriben eltüntette onnan. Gyógyította vöröshagyma egy-egy levele is, a fokhagyma csudálatos gyógyerejéről azóta már könyvek jelentek meg, a réten begyűjtött vadkapor, a kakukkfű, fodormenta, az erdei csipkebogyó, a hársfavirág, meg ki tudja még mi minden erejét, gyógyhatását senki sem vitatja, valójában eleddig sem vitatta, hiszen minden józan ember tudván tudja, hogy fűben-fában az orvosság. Más kérdés, hogy nagyszüléink jobban tudták ezt, mint mi. Mivel patika akkortájt leginkább a városokban volt található, oda eljutni körülményes. Ki tudja, megéri-e, a még korábban élt öregek tapasztalásai, tudományai viszont nagyon is valóságosak, hatásai ismertek, biztonságosabb, megbízhatóbb hát a réteket, erdőket járni az ezernyi gyógyfűért. Csak persze tudni kell, mi mire való, mi minek az ellenszere. Az igazi horgászok ma is tudják: mindenféle korszerű sprénél, kenceficénél hasznosabb a szúnyogok, bögölyök csípésére a nyers paradicsom. Ismét felfedeztük a csalánteát, a bodzát, a borókabogyót, a macska- gyökeret meg egyebeket is. A gyógyszerek ára ugye... Persze hogy szükség lesz ezután is a bevált, ámbátor ijesztően megdrágult gyógyszerekre, melyeket mégsem pótolhatunk erdőből, árokpartról! Szükség lesz ezekre, valahogy ki kell izzadnunk az árukat. De bizonyos, hogy ismét kellő rangra emelkedik a „füves emberek" tudománya, akik a szinte bárhonnan beszerezhető medicinákat adják kórságainkra. Figyeljünk hát a füvesekre, a természet adta gyógyító erőkre. És igyekezzünk persze megkülönböztetni a kóklereket, sarlatánokat a „tudós emberekétől, miként a beléndeket is megkülönböztetjük a borzagtól.
