Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-04 / 80. szám
A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarország keddi mell Színlap Csepűrágó-siker Kazincbarcika (ÉM) - Eredetileg öt együttes mutatkozott volna be az Országos Diákszínjátszó Találkozó megyei döntőjén az elmúlt hétvégén a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központban. De a verseny előtti héten az erdőhorváti együttes lemondta a szereplést, majd pedig a miskolci Pécsi Sándor Guruló Színház is. így végül a miskolci Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző diákjai mutatták be a Padlás című musicalt, a kazincbarcikai Hatosok Színpada Móricz Zsigmond Sári bíróját, és a miskolci Csepűrágó Torna Egylet Arrabal: Piknik a csatatéren című darabját. Az előadások megtekintése után a zsűri úgy döntött, hogy a miskolci Csepűrágó Torna Egylet produkcióját javasolja az Országos Diákszínjátszó Találkozón való részvételre. Az együttes ma este 7 órától a miskolci ifjúsági és Szabadidő Házban mutatja be a Piknik a csatatéren című darabot. Az előadás rendezője: Bató Dezső. Operafesztivál Szeged (MTI - ÉM) - A Szegedi Nemzeti Színház által szervezett operafesztiválon az elmúlt héten szombaton este a Magyar Állami Operaház és a szegedi társulat közös produkciójával, Donizetti: Lam- mermoori Lucia című operájának olasz nyelvű előadásával kezdődött. Vasárnap este a Budapesti Kamaraopera Monteverdi két művét mutatta be. Ezen a héten a szegedi társulat mellett a Miskolci Nemzeti Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, valamint a debreceni Csokonai Színház lép a közönség elé egy-egy produkcióval. A miskolciak ma este 7 órától mutatják be a Tisza-parti városban Verdi Traviata című operáját. Érettségi Nyíregyháza (MTI) - Újabb premierre készülnek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészei. Ezúttal Fodor László: Érettségi című háromfelvonásos darabját mutatják be április 29-én, szombaton. A színművet Tasnádi Csaba, meghívott rendező állítja színpadra. A díszlet- és jelmeztervező is meghívott művész: Székely László illetve Tordai Hajnal. A főbb szerepeket Kerekes László, Varjú Olga, Farády István, Csorna Judit, Gazsó György, Megyeri Zoltán, Réti Szilvia, Bede- Fazekas Szabolcs, Horváth László Attila, Kocsis Antal és Gosztola Adél játssza. Kari és Anna Budapest (MTI) - Balassa Sándor Kari és Anna című operájának ősbemutatóját - Kerényi Miklós Gábor rendezésében - május 21-én tartják a Magyar Állami Operaházban. A szövegkönyvet Leonhard Frank kisregénye és az abból készült színdarab nyomán Fodor Géza írta. A darab a háború lélektanát ábrázolja. Kari a hadifogságban fogolytársa, Richárd visszaemlékezéseiből megismeri annak feleségét Annát, és szinte beköltözik múltjába. Kettejük közül Karinak sikerül megszöknie, és útja az ismeretlenül is ismerőssé vált nőhöz vezet. Az asz- szony, aki férjét halottnak hiszi, elfogadja a bajtárs szerelmét, ám Richárd egy idő után hazatér. Csíksoinlyó Bécsben Bécs (MTI) - Bécsben vendégszerepeit az elmúlt szombaton a budapesti Nemzeti Színház. A társulatot az evangélikus egyház magyar lelkigondozó szolgálata illetve a magyar kultúrát ápoló Bornemisza Péter Társaság hívta meg. A Csíksom- lyói passiót Bécs VII. kerületének evangélikus templomában mutatták be. Az előadás az egyik kiemelkedő eseménye volt annak az ünnepségsorozatnak, amelyet a Bornemisza Társaság fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendez. Két Sally - egy Kabaréban Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - John Kander Kabaré című musicaljét március 21-én mutatják be a Miskolci Nemzeti Színházban. Az előadás rendezője Hegyi Árpád Ju- tocsa. A konferanszié szerepét Dézsy Szabó Gábor és Safranek Károly alakítja, de Sallyt is ketten játsszák: Seres Bdikó és Várkonyi Szilvia. Milyen lesz az egyik Sally és milyen a másik? Hasonlíthat-e egymásra a két előadás? Nem nyomasztja-e a színésznőket Lisa Mineíli Os- car-díjas alakítása? Többek között erről beszélgettünk előbb Seres Ildikóval, majd pedig Várkonyi Szilviával. □ Tüneményes, temperamentumos, ám a történelem iránt tökéletesen érzéketlen színésznő. A Színházi Estékben így mutatta be Sallyt Faragó Zsuzsa, a miskolci előadás dramaturgja. Illik-e ez a jellemzés Seres Ildikóra? • Egy kicsit igen. Ami közös bennünk, az általában is igaz lehet a művészekre. Most, hogy próbálom ezt a darabot, fogalmam nincs, hogy mi történik a nagyvilágban. Nincs időm rá. Talán durva megfogalmazás, de azt kell mondanom, igazából nem is érdekel. Viszont, ha nem vagyok ilyen nagyon erős hatás alatt, akkor engem nagyon is foglalkoztat a köröttem lévő világ. Bár a politikát sohasem szerettem, de eléggé kinyílt a szemem, és bizony észreve- szem a fonákságokat. □ És a tüneményesség, a temperamentumosság jellemzi-e ? • Végül is ez a Sally folyamatos szerepvállalásban él. Persze a magánéletben is folyton szerepeket játszik az ember. De mást, ha otthon van a Szüleivel, a kedvesével vagy mást, ha a büfében váija, hogy kiszolgálják. Ezek mind szerepek, de a Sally mindent eltúloz. Pontosabban talált magának egy figurát. Elképzelte, hogy nagyon hatásos, ha egy dögös, titokzatos, búgó nőt játszik az életben. Holott éppen olyan esendő, mint bárki más. Ezt a vamp szerepet én nem szoktam játszani. Valószínű azért, mert gyáva vagyok hozzá. Talán a hétköznapi életben annyi kudarc ért, és annyi sebet őrzök még, hogy nincs hozzá bátorságom. Nekem a színház tulajdonképpen menekvés volt. Amikor színpadra kerültem, akkor kaptam az első igazi bókokat. Amikor szépen kifestem magam, szép ruha van rajtam, és a darab is azt mondja: „isteni nő vagy, és mindenki bolondul érted”, akkor tudom, hogy a következő jelenetben is ezt fogják mondani. Viszont a magánéletben éppúgy tele vagyok gátlással meg görccsel, mint bárki más. A színházon kívül teljesen civilként működöm. □ Nem nyomasztja Lisa Minelli legendássá vált Sallyje? • Borzasztóan. Ráadásul engem ehhez a filmhez személyes emlékek is kötnek. Volt egyszer egy férfi, akibe rettenetesen szerelmes voltam. Úgy éreztem, annyira szeretem, hogy ha azt kérné tőlem, még a színházat is otthagynám miatta. O vitt el a moziba megnézni a Kábarét. Az előadás után azt mondta: látod, ilyenek vagytok ti, színésznők! Ez nekem akkor rettenetesen fájt. Mindig azt vártam, hogy egyszer eljátszom ezt a szerepet, és talán eljön megnézni. Akkor majd megérti, ez nem olyan egyszerű, ahogy ő gondolja. Nem igaz, hogy a színésznőknek nincs lelkűk, és nem akarnak családot, és semmi mást nem akarnak, csak sikert és férfiakat maguk körül. □ De nem a. Kabaré miatt szakadt meg a kapcsolat? • Nem. Dehogy. Egyszerűen nem úgy tekintett, mint egy hosszú távra lehetséges partnert... De visszatérve a filmre, valóban rettenetesen nehéz dolgunk van, hiszem ezt mindenki látta. Ezért nagyon kell vigyázni, hogy ne másoljuk a filmet. De az meg nagyképűség lenne, ha azt mondanánk, mi majd jobbat csinálunk. Mégis az ember állandóan kényszeríti magát, hogy rátaláljon más, lehetséges jó megoldásokra. Seres Ildikó Ez persze szinte lehetetlen, hiszen annyira zseniális ebben a szerepben Lisa Minelli és Bob Fosse is, aki rendezte és koreografálta a filmet. □ Mennyire lesz más a Seres Ildikó Sallyje, mint a Várkonyi Szilviáé? • Azt hiszem, nem sok különbség lesz a kettőnk Sallyje között. Annyira rövid a próbaidőszak, hogy nincs idő igazán nagy különbségekre. Azért sem lehet teljesen más helyzeteket teremteni, mert megbolondulnának a partnerek. A próbák során szeretek mindent alaposan kidolgozni. Néha úgy tűnik, mintha akadékoskodnék, pedig ez csak azért van, mert igyekszem több változatot is kipróbálni, megkeresni a lehető legjobb megoldásokat. De ha kettős szereposztás van, akkor minden ötletemet el kell fogadtatni, nemcsak a partnerrel, nemcsak a rendezővel, de a másik szereposztással is. Ehhez rendeget idő kell, és nagyon sok kínnal jár. Olyan szempontból persze jó a kettőzés, hogy ha valaki megbetegszik, akkor sem marad el az előadás. * • Nem, én nem vagyok teljesen érzéketlen a történelem, a politikai, a társadalmi változások iránt, de egyébként teljesen olyan vagyok, mint ahogy Sallyt jellemezték. Temperamentumos, meggondolatlan, néha önzőnek látszó, öntörvényű... Abszolút én vagyok - mondja Várkonyi Szilvia. □ Nem is akar ezen változtatni? • Lehet, hogy ez nem taktikus, és szerintem utálnak is sokan, de nekem nincs időn arra, hogy helyes- kedjek az embereknek. Eddig nem is nagyon volt rá szükségem. Lehet, hogy változtatni kellene ezen. Talán érvényesülési szempontból nem jó, ha az ember mindent kimond. De ezzel valahogy úgy vagyok, mint a Sally: vagy elfogadnak, vagy nem. Döntse el mindenki, hogy szimpatikus vagyok-e, vagy sem. Sally is megdöbbenti az embereket. Nagyjából így vagyok én is ezzel. Általában kimondom, ami a szívemen van. De rosszat senkinek nem akarok. Sót! Viszont, ha megkérdezik a véleményemet, akkor megmondom, Bár akkor is nem kérdezik... □ Ilyen magabiztos lenne? • Nem, ez nem magabiztosság. Csak nekem nincs időm an’», hogy szerepeket játsszak. Nincs időin, és nincs is szükségem rá. Valamilyen szinten persze az ember mindig szerepet játszik. Én is viselkedem, de ez inkább belső kényszer. Nem azért teszem, mert ezt váiják tőlem. Nem is kell mindenkinek tetszeni. Sem a színpadom, sem a magánéletben nem kell mindenkinek megfelelni. Én luxusnak érezném azt, hogy folyton evidenciában kellene tartanom, hogy kinek mit helyes- kedtem, vagy mit hazudtam. Az az igazság, hogy rosszul is vagyok az ilyesmitől. Sokszor éppen azért nem bírok bizonyos emberekkel kontaktust teremtem, mert attól félek, hogy azt hiszik, hízelegni akarok. Pedig nem, mindenkivel egyformán kedves vagyok - a kollégákkal, a portással, a takarítóval. Inkább az igazgatókkal, producerekkel, rendezőkkel szemben működik bennem ez a gátlás. □ Azt mondja nincs ideje a „helyeskedésre”. Sokat akar megélni az életből ? • Valóban sokat is dolgozom. Balettra járok, énekórákra, próbákra, fellépésekre. Közben állandóan az adott feladaton járnak a gondolataim. Aztán van egy gyerekem is, aki szintén egész embert követelne. Nem akarok én sokat az élettől, csak annyit, ameny- nyi nekem jár. Árnál többet nem. Ez is eléggé lefoglal. Ha valamiről már úgy gondolja az ember, hogy ezt elérte, ezt megteremtette, ezt megértette, akkor menjen tovább, keressen új utakat. Semmit sem tekintek lezártnak. Talán ezért félek a féijhezmenéstől is. Ahányszor komoly kapcsolatom volt, egy idő után elkezdetett zavarni, hogy én most pórázon vagyok. Még ha akármilyen hosszú is voít az a póráz. Attól féltem, ha holnap Anerikába mennék, vagy Hollandiába, vagy Indiába tanulmányozni a buddhizmust, akkor nem mehetnék. Egészen egyszerűen, nem bírom a kötöttségeket. Az nekem nagyon fontos, hogy szabad legyek. □ Ha nem is a szabadságát korlátozza, de ebben a szerepben mindenképpen befolyásolhatja, esetleg nyomaszthatja a film hatása. • Ez a film alapmű. Olyan zseniális, olyan tüneményes, olyan fantasztikus volt benne Lisa Minelli, hogy ez mindenképpen nyomasztaná az embert. Ha nem arra gondolna, hogy ó is lehet olyan jó. A színész az úgy működik, hogy amikor nekiáll egy szerepnek, akárki csinálta is előtte, azt gondolja: ó legalább olyan jó lesz. Az persze már egy másik kérdés, hogy ez valóban sikerül-e. No, most én éppen a mélyponton vagyok ezzel a szereppel kapcsolatban. Lehet, hogy nem is lenne szabad ilyeneket mondani. De az ember mindenképpen a maximálisát igyekszik kihozni magából - énekben, táncban, színjátékban. Ebben a pillanatban éppen nem érzem úgy, hogy ez sikerülni is fog. De mindenesetre úgy kezdtem el, és úgy is csinálom, hogy a lehető legjobb legyen. □ Mit szól a kettős szereposztáshoz? • Ennek legalább annyi előnye van, mint hátránya. Jó az, hogy ha valami más dolgom van, akkor elmehetek a színházból. Ámi rossz, hogy feleannyi próbaidő jut egy szerepre. Bál- az embert elsősorban a szerep, a matéria inspirálja, de inspirálhatja a kolléga is, aki tehetséges, csinos. Jelen esetben Ildikó ilyen. De lehet ugyanennek hátránya is, Hiszen tegyük fel, ha az egyik hamarabb elkészül egy jelenettel, jobban megcsinálja, akkor ettől a másik teljesen begörcsölhet. Mindent összevetve, a mérlegserpenyői egyensúlyba kerülnek. Bár az az igazság, hogy több fellépésem is lesz az Interoperettel, így tulajdonképpen nekem jól jön a kettős szereposztás. Várkonyi Szilvia Mercutio én vagyok Miskolc (ÉM - FG) - A lányok Júliák szeretnének lenni, a fiúk Rómeók - legalábbis így tartja a közhiedelem. Viszont Szerémi Zoltán, a Miskolci Nemzeti Színház művésze soha nem akarta eljátszani Romeo szerepét.- Nem szeretem a férfi naivákat - hangzik a rövid válasz. És aztán jön a bővebb magyarázat is. - Nem vagyok az a típus, aki ligetekben andalogna, erkélyek alatt ágálna. Bár, a mostani előadás után úgy látom, hogy nem is olyan rossz szerep ez a Romeo. De hozzám mindig is közelebb állt Mercutio. Az ember minden szerepben önmagát fejezi ki, önmagát adja... Ezzel be is fejeződik az indoklás. Hirtelen fordít egyet a komolykodóan induló beszélgetés menetén.- Ötezer színész játszotta már el Hamletet. Nem csoda, hogy megbolondult! - idézi az Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni című könyv egyik gondolatát. Persze, nem a színész választ szerepet, viszont Szerémi Zoltánt leginkább ez csábította Miskolcra. De azt is mondja, hogy igazán soha sem voltak szerepálmai. Nem az számít, mi osztanak rá, sokkal inkább az, hogy mit tud kihozni, mit tud megmutatni a szerepből, az adott emberből - és saját személyiségéből. A miskolci színházban volt ó már Fortinb- ras, a Habhegyezóben tanár, az idén a Salomé- ben Heródes, Csehov Lakodalmában a vőlegény, Brecht Kispolgári nászában a vőlegény barátja, de ha például az Ember tragédiáját játszanék - valószínű - Lucifer lenne.- Nem hiszek a kinyilatkoztatásokban. Csak az biztos, hogy semmi nem úgy van, ahogy látszik. Az túl egyszerű lenne. Ha valamire azt mondják, hogy fehér, én megkérdezem: nem lehet, hogy mégis fekete?! A próbákkal is így vagyok. Ezzel talán idegesítem a partnereimet, de addig nem érzem jól magam, amíg - magamtól vagy másoktól - nem kapok válaszokat a kérdéseimre. De a világot is azok vitték előre, akik mertek kérdezni. Mennyi megfellebbezhetetlennek tartott igazságról derült már ki, hogy tévedés?! Most már tudjuk, milyen is a Föld alakja, azt is, hogy a Föld forog a Nap körül, de ez nem volt mindig így. Hiába küldték máglyára, hiába nevették ki, hiába tartották bolondnak az örök kételkedőket, mégiscsak nekik lett igazuk. Szerémi Zoltán eddigi miskolci szerepei alapján úgy tűnhet, hogy’ ó a prózai színész. De most bebizonyosodik: „semmi sem úgy van, ahogy látszik”. Legközelebb musicalben, a Kabaréban láthatjuk. Mint kiderül, egyáltalán nem idegen számára ez a világ. Játszott ő már több musicalben. Sót, operettben is. Szolnokon éppen az zavarta, hogy' kezdték beskatulyázni táncos komikusnak. Ä Csárdáskirálynó című operettben Bóni grófként énekelte a Jaj, cicát, mint Mágnás Miska Tasziló grófnak adta ki magát, aztán Marica grófnővel azt próbálta elhitetni, hogy ó báró Zsupán...- Nagyon sokan végletesen gondolkodnak. Ez fekete, ez meg fehér. Ez jó ember, ez rossz. Ez prózai színész, ez bonviván, ez meg táncos komikus. Nincs átmenet, nincsenek fokozatok. Szerintem nem lehet ilyen mértékig leegyszerűsíteni a dolgokat. Ugyanaz az ember több dologra is képes lehet. Nekem ez megadatott. Hogy’ mi mindent tudhat még? Erre nem felel. Sokféle dolgot kipróbált már eddig is. Gyakornokoskodott a rádióban, éjszakai mulatókban énekelt, volt nyomdász, műszaki rajzoló, városkertész és - mint kiderül - még akasztott ember is - az egri nyári játékokon. De mi jöhet még ezután?! Nem tudja. Vagy nem mondja. Csak azt: ha az ember valamit el akar érni, ha valamit nagyon szeretne, akkor az sikerül is. Mindössze annyi szükséges hozzá, hogy elképzelje, pontosan tudja, mit is akar. Szerémi Zoltán
