Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-25 / 97. szám

M VILAGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete , Mértékszövészet A pók megeszik minden, a hálójába kerülő élőlényt. Nincs is szinte más „dolga”, mint szorgalmasan szövö­getni hálóját, és lesni az áldozato­kat. Pedig a pók figyelme másra is kiteljed. Vannak pókok, amelyek méretre szövik hálójukat. Ugyan­úgy, ahogy a horgász is más-más csalit, horgot használ, attól függő­en, milyen halat szeretne fogni. Brazíliai kutatók a Parawixia bist- riata zsákmányszerzését vizsgál­ták. Ez az apró, a szavannákon élő pók esténként készíti el finom szö­vésű hálóját, amely apró rovarokat képes fogni. Ezek a rovarok jelentik az állandó élelemforrást a póknak. Szeptember tájékán azonban a pók nappal is sző hálót, méghozzá egé­szen másmilyet, mint esténként. Ez erősebb fonalú, nagyobb lyukú háló. Feltehetőleg azért, mert szeptem­berben a termeszek kirajzanak, és így remek zsákmányt jelentenek a pók számára. Azt már korábban is megfigyelték, hogy a pókháló minő­sége a környezeti tényezőktől is függ: mennyi eső esik, milyen az uralkodó szélirány, mekkora a szélerősség. Ez azonban az első olyan eset, amelyről bebizonyoso­dott, hogy a pók a hálót a zsákmány testére „szabja”. (New Scientist) Élet az űrből Budapest (MTI) - Sok tudós eddig kételkedett abban, hogy az élet papjait képező molekulák a világ­űrből kerülhettek a Földre. Ez a helyzet most megváltozhat. Több, egymástól függetlenül dolgo­zó vegyészcsoport munkája alapján Megállapították, hogy az abszolút zérus fok közelében a szerves kémi- ai reakciók jelentékenyen gyorsab­ban mennek végbe, mint eddig gon­dolták. így a világűrben olyan összetett vegyületek is keletkezhet­ek, mint a fehérjék alapkövei, az aminosavak. Ian Smith, a Birming­hami Egyetem kutatója szerint a Manapság elfogadott elméletekkel ezt nem tudták volna előre jelezni. A legkisebb motor Budapest (MTI) - Percenként 500 ezer fordulatot tesz a világ leggyor­sabb elektromos meghajtású motor- Ja. A Sandia National Laboratory- Vl1 kifejlesztett, szilícium-chipen e■helyezett parányi motor egy 60 Pnkrométer átmérőjű fogaskereket aoz mozgásba. Az elért óriási fordu- zAm egy generátor pontosságá­nak köszönhető, amely rövid áram- °keseket bocsát a motorba. Noha esetileg katonai célokra fejlesz- n íjféa ki, a polgári életben is hasz­alható. A minimotort a kutatók kromechanikai szerszámok meg­adására tervezik felhasználni, eidaul az eldugult artériákat ilyen miiniotorral működtetett fúrófejjel ‘ehetne megtisztítani. ^ j kenőanyag Budapest (MTI) - Az izraeli Weiz- ann Intézet vegyészei új kenő- ;,^aSut fejlesztettek ki, amely a a ta^raRzek elhasználódását ez- li.v,rCSZ(:íre, csökkenti. Az egymás- z surlodó felületekre vékony ré- lán T fflkordott hosszú polimer- hat i 3 kenőanyagba beleállva úgy S7áin ■ - m’n.f vaiami rugalmas kefe Kv.ai’es csökkentik az alkatrészek 4 közötti nyomást. Kristályosítás és gravitáció Nemzetközi konferencia kezdődik ma a Palotaszál lóban Miskolc (ÉM - DK) - Azt a folya­matot nevezzük kristályosodás­nak, mikor olvadékból szilárd anyag keletkezik. Ez a definíció persze egyáltalán nem magya­rázza meg, miért olyan fontos a téma, hogy a Miskolci Egyetem fémtani tanszéke (más tanszé­kek segítségével) már második alkalommal rendez a tudo­mányterülettel kapcsolatos nemzetközi konferenciát. Az első konferenciát négy évvel ez­előtt tartották, akkor a szervező tanszék már egy évtizede foglalko­zott a kristályosítással egyrészt föl­di, másrészt mikrogravitációs kö­rülmények között. Azaz tulajdon­képpen régebbiek a gyökerek, hi­szen Verő József professzor, egykori tanszékvezető a ’40-es években kez­dett kristályosítási kutatásokkal foglalkozni. Ez az oka - és halálá­nak tizedik évfordulója hogy ez a konferencia tisztelgés a professzor életműve előtt. * Verő József (1904-1985) a Miskolci Egyetem elődintézményében, a sop­roni Bánya és Erdőmérnöki Főisko­lán végzett vaskohászként. Tanul­mányait Berlinben folytatta. Haza­térve Berlinből a bronzok egyensú­lyi diagramjával kezdett foglalkoz­ni. Kutatásaihoz a termikus analí­zist és a mikroszkópos szövetvizsgá­lat módszerét alkalmazta. Mindeze­ket a módszereket szinte a semmi­ből, mindenféle háttér nélkül kel­lett kidolgoznia, és a szükséges be­rendezéseket megépítenie. 1928- ban került a mai fémtani tanszék elődjére, a fémtechnológiai tanszék­Verő József re. Tudományos kutatómunkájával és szakírói tevékenységével meg­alapította Magyarországon a fém­tan tudományát. Később a kristá­lyosodás kísérőjelenségeivel foglal­kozott, munkáját élénk nemzetközi visszhang kísérte. Professzorként, kétszeres Kossuth-díjas akadémi­kusként és a Vasipari Kutató Inté­zet igazgatójaként is visszahúzódó, szerény tudósként élte életét. * Roósz András professzor, a konfe­rencia szervezőbizottságának elnö­ke, Bárczy Pál, az űrkutatási pro­jektek témavezetője és Voith Már­ton, a Kohómémöki Kar dékánja tá­jékoztatása szerint a ma délelőtt 10 órakor a lillafüredi Palotaszállóban kezdődő konferencián mintegy száz, a világ minden tájáról érkező kuta­tó hallgat a négy nap alatt mintegy száz előadást. A téma jelentőségét az adja, hogy az ember igényeinek a kielégí­tésére újabb és újabb anyagokat fej­leszt ki a tudomány. A nagy techni­kai ugrásokat mindig újabb anya­gok hozzák. Az újabb anyagok elő­állításához pedig jobban meg kell ismerkedni a kristályosodás sza­bályszerűségeivel. A különleges körülmények közötti kristályosí­tástól (űrállomások) sokat vár az emberiség. Utóbbi témában (is) értek el igen nagy eredményt a Fémtani Tanszék munkatársai. Az Interkozmosz szervezetén belül kezdték meg a mikrogravitációs (űrkörülmények közötti) kristályosítás-kutatást. El­készítették a CSSzKl úrkemence hőtechnikai mérőszondáját és szoft­verét. És kifejlesztették az Univer­zális Sokzónás Kristályosítót, amit jelenleg a NASA vizsgál a Marshall Space Flight Centerben... Ilyen ke­mencét készítettek egyébként az amerikaiak is, csak sokkal rosszabb technikai paraméterekkel. Ezért is jöttek el ’91-ben az első konferenciá­ra, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy igaz, amit hallottak... Az előző konferencia óta a tudo­mányterületen végzett földi kísérle­tek esetében nem lehet nagy áttö­résről beszélni, bár természetesen itt is van fejlődés. Az űrkísérleteket viszont régebben sokkal egyszerűbb berendezésekkel végezték. Ezek a kísérletek azért nagyon fontosak, mert az olvadék tulajdonságait nem lehet földi körülmények között iga­zán megismerni, hiszen itt a gravi­táció befolyásol. De természetesen az előadásoknak csak kis része szól majd énül, a nagyobb rész a földhöz kötődik. Vágta a Behring-szoroson keresztül Sokáig úgy vélték, hogy a konkvisz­tádorok vitték Amerikába az első lo­vakat a XV. században. Csakhogy nem a spanyolok vitték az első lova­kat oda, ők csak újra benépesítették velük Amerikát. Nemrégiben pale­ontológusok egy olyan ló teljes csontvázát találták meg, amely 300 ezer évvel ezelőtt élt a mai Peru dé­li partjainál. Azt már eddig is tud­ták, hogy a ló ősei 2,8 millió éve él­tek Amerikában is, de azt nem, hogy vajon a fejlődés a történeti idő­kig folyamatos volt-e. Jósé Pímilla, a limai Nemzeti Múzeum kutatója megállapította, hogy az Equus andium kisebb, de robusztusabb volt, mint a mai ló, s inkább a mai zebrához hasonlított. Az egykori ló teljes rekonstruálása még tart. De nem okozna nagy meg­lepetést, ha kiderülne, hogy inkább ázsiai „unokatestvéréhez”, a Prze- walski-lóhoz hasonlít. Azt még nem tudják a kutatók, hogy a ló, amely Ázsia középső ré­szein jelent meg először, mikor ke­rült át Amerikába. Valószínűleg kö­vette az embereket az Ázsiából Amerikába vezető utón, vagyis az akkoriban még száraz lábbal átjár­ható Behring-szoroson. Ám a perui paleontológusok szerint körülbelül 19 000 évvel ezelőtt kihalt ebben a térségben, az éghajlati változás okozta nagy szárazság miatt. (Science et Vie) Túlvadászat, túlcsapolás, szennyezés Veszélyeztetett állatfajok franciaországi leltárból Párizs (MTI) - A természettudo­mányi múzeum munkatársai hosszú kutatómunka során elké­szítették a francia fauna kipusz­tulóban levő, veszélyeztetett ál­latfajainak leltárát. Ebből raga­dunk ki néhány érdekességet. Franciaország területén 600 gerin­ces és 70 ezer gerinctelen állatfaj él. A fajok veszélyeztetettségi foka ter­Héjasas ÉM-reprók mészetesen eltér egymástól. A két­éltű fajok 35 százaléka nagymér­tékben veszélyeztetett. Az emlősök­nél és a halaknál 25-25 százalék a veszélyeztetettségi mutató, míg a madaraknál 15 százalékos. A szakállas saskeselyű (Gyapae- ta barbu) a Francia Alpokban már 1920 táján eltűnt, és napjainkban csak a Pireneusok ritka madara. A kipusztulás oka abban keresendő, hogy a múlt század közepétől kezd­ve túlvadászták azzal az indokkal, hogy pusztítja az állatállományt., a kis juhokat, a bárányokat. Ä kis pingvin (Álca torda) a ten­gervíz szennyezéstől szenved, és rit­kulnak sorai. A folyamatot brutáli­san meggyorsította az 1967-es Tor- rey Canyon tankhajó katasztrófája. Bretagne partjainál jelenleg 40 pár él, és mintegy öt kolóniában lassan szaporodik. Következő veszélyezte­tett madár a nyílfarkú réce (Anas acuba). Nyugat-Franciaország mo­csaras vidékem körülbelül 10 pár él, de télen felszaporodik a populá­ció, mert Szibériából 10 ezer nyílfar­kú réce repül ide telelni. A francia- országi állomány ritkulásának okai az éjszakai vadászat mellett a tó és a mocsárfelületek eltűnésében, élet­terük beszűkülésében keresendők. A törpe gémből (Ixobrychus mi- nutus) mindössze 1500 pár él Orle- ans-tól délre, a Sologne mocsár vi­dékén, valamint Nyugat-Franciaor­szág lápos vidékein. Eltűnésének oka a tó és mocsárfelületek csökke­nése. Franciaországban már a múlt században, III. Napóleon idejében túlcsapolták a mocsarakat. Ökoló­gusok szerint a mocsárvilág visz- szaállításával lehetne a vízimada­rak életterét növelni. A héjasas (Hieraetus fasciatus) délen, elsősorban Languedoc-Rou- sillon vidékein él, 29 pár van belő­lük. Az utóbbi évtizedekben az elektromos vezetékek is ritkították soraikat, másrészt a köves puszta­ságokat, amely kedvelt élettere volt, beépítették vagy erdősítették. Végül kipusztult kedvenc csemegé­je, a vadon élő tengeri nyúl. Ez a ra­gadozó madár egész Európában szi­gora védelem alatt áll. Ritkulnak egyes fajok sorai azért is, mert például a turisták begyűjtik példányaikat, mint egy mocsári tek­nősfajt, amelyből mindössze 80 pél­dány él a Pireneusokban. Antik ólom Grönland jegében Budapest (MTI) - Manapság gyakran hal­lunk riasztó híreket a levegő ólomszennyezett- ségéről, és annak káros egészségügyi hatásai­ról. De vajon mióta zúdítja az ember ezt a mér­gező nehézfémet a környezetbe? Gondolnánk-e, hogy már az antik Róma lakói is ólomszennye­zett levegőt lélegeztek be? Pedig így van. Légkörünknek az ember által való szeny- nyezése, úgy látszik, már az ókorban elkezdő­dött. Francia kutatók ugyanis mély lyukat fúr­tak Grönland jégpáncéljába, és lehatoltak egé­szen a kőzetrétegekig. A különböző mélysé­gekből vett furásmintákból kiolvashatják az elmúlt évezredek éghajlatának történetét, de például azt is, hogy milyen por és nehézfém ré­szecskék szennyezték a légkört különböző ko­rokban. E részecskék ugyanis a lehulló hópely- hekhez kötődtek, és az idők folyamán beépül­tek a jégpáncélba. Kiderült például, hogy há­romezer évvel ezelőtt, az atmoszféra ólomtar­talma észlelhetően emelkedni kezdett, és idő­számításunk kezdete táján érte el a maximu­mot, a légkör természetes ólomtartalmának négyszeresét. Ekkor csökkenni kezdett. Á római birodalom bukása után ugyanis bezárták a közép-európai, angliai, balkáni, kis-ázsiai és főleg az ibériai-fél szigeti bányá­kat és az antik római és görög pénzverdéket, amelyek addig töméntelen mennyiségű ilyen mérgező nehézfémet okádtak a légkörbe. Az újkor kezdetén, majd különösen az ólomtartal­mú benzin világszerte való használata követ­keztében a légkör ólomtartalma ismét dráma­ian felszökött, mégpedig a rómaiak által oko- zottnak hétszeresére. < Pusztító emberiség New York (MTI) - Környezeti ártalmak már jóval az iparosodás előtt is keletkeztek. A Csendes-óceán trópusi szigetein legutóbb ta­lált csontmaradványok ugyanis azt bizonyít­ják, hogy a természet már több tízezer évvel ezelőtt is szenvedett az embertől. Azzál, hogy az ember 35 000 évvel ezelőtt elérkezett a Csendes-óceán térségébe, kezdetét vette bizo­nyos állat- és növényfajták kipusztulása. David Steadman ornitológus a Science cí­mű tudományos folyóirat legújabb számában közölt tanulmányában rámutat, hogy több mint 2000 különböző madárfaj esett áldozatá­ul az ember, valamint a nyomában érkezett kutyák, sertések és patkányok étvágyának Sok madárnak az élettere pusztult el úgy, hogy az ember irtással és tűzzel tette művelésre al­kalmassá a talajt. Új növényfajták meghonosí­tása is hasonló negatív eredménnyel járt. A kihalás a csendes-óceáni madárvilág szinte minden populációjában végigsepert. Különösen a repülni nem igazán képes mada­rakat sújtotta, mint a galambokat, a papagájo­kat és a verebeket. Steadman véleménye sze­rint azok a ráhatások, amelyek több tízezer év­vel ezelőtt ezeket a madarakat érték, nem ará­nyaikban, hanem csupán „technikai vonatko­zásban” különböztek napjaink hasonló ráhatá­saitól - például kövekkel vadásztak rájuk lő­fegyver helyett, vagy tűzzel irtották az erdőt és nem motoros fűrésszel. Az amerikai ornitológus megállapításait azokra a csontmaradványokra alapozza, ame­lyek a Hawaii-szigetektől Új-Zélandon át egé­szen a Húsvét-szigetig előkerültek. Nyugat- Polinéziában végzett ásatásai során például bizonyítékot talált arra, hogy az ember megje­lenésével sok gyík, és denevér is elpusztult. Becslései szerint Óceánia kereken 800 na­gyobb szigetének mindegyikén a szárazföldi és a tengeri madarak átlagosan tíz faja vagy po­pulációja pusztult el. Ráktalan keményítő Budapest (MTI) - Nemcsak a rostos élelmi­szerek, hanem a keményítő is gátolhatja a bél­rák kialakulását - állítják cambridgei kutatók az angol Rák című folyóirat hasábjain. Vizsgá­lataik szerint például a zöld banán, a hideg főtt krumpli és más, gyakorlatilag emészthetetlen keményítőtartalmú élelmiszerek hatékony vé­delmet nyújtanak e rákfajta kialakulása ellen. A cambridgei kutatók tizenkét országban végzett vizsgálataik alapján jutottak e megál­lapításra. Felmérésük szerint például az auszt­rál férfiak és az amerikai nők fogyasztják a leg­kevesebb kemény tót - alig száz grammot na­ponta. A kínaiak és az indiaiak átlagos napi adagja viszont több mint 370 gramm. Ennek megfelelően az ausztrál férfiak közül négyszer többen betegszenek meg bélrákban, százezer ember közül átlagosan huszonötén. Kínában viszont ez a szám alig több, mint hat. Mindezek ismeretében, a keményítő fogyasztásának öt­venszázalékos emelését javasolják a lakosság­nak az angol közegészségügyi hatóságok. nmummam

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom