Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-18 / 91. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995« Április 18-, Kedd Szadista barbárok Miskolcon, a Testvérvárosok útja 38. szám előt­ti parkban március 21-én a tavasz első, vala­mint a tolerancia napján, illetve estéjén talál­tam egy meggyűrúzött postagalambot. Tudom, ez még nem ok arra, hogy valaki tollat ragad­jon, de az már igen, hogy ennek a szerencsétlen madárnak kiszúrták a két szemét. (A madár másnap belehalt sérüléseibe. Nemlétező fejfájá­ra az alábbi gondolat írható: Nem a távolság végzett vele... Adatai: 1991 HUNG 2991 7895) Hogy miért vagyok úgy felháborodva? Első­sorban azért, mert magát a tettet aljasságnak tartom. Először - hirtelen haragomban - az el­követőt szadista állatnak neveztem, de aztán ahogy kezdtem lehiggadni, azonnal módosítot­tam. Ilyen gazemberségre állat nem képes, ez kizárólag a homo sapiens privilégiuma. Másodszor azért „rágtam be”, mert sajnos nem ez az első ilyen emberhez méltatlan (mi­lyen szépen fogalmaztam, holott a balkezem ökölbe van szorulva) megnyilvánulás. Mások szégyenletes tettei miatt sok szadista módon megkínzott, ártatlan állatot gyógyítottam már meg, miközben az én arcom égett a szégyentől, hogy mi, emberek, ilyenek lettünk. Német állatvédő kollégámnak, miután el­meséltem borzalmas történeteimet, amiket itt éltem meg, ahogy mondani szokták „a szeme felakadt”, és csak annyit tudott kinyögni - bar­bárok. A legtöbb szörnyűség - amit az állatokkal szemben elkövetnek a fiataloknak köszönhető. És még igazából nem is csodálkozhatunk rajta. Mert mi is (de)formálja lelkűket? Az a sok sze­mét, mocsok, írott és vetített szadista horror, ami a fiatalokra zúdul, nem csoda, hogy a gyen­gébb jelleműeket eltorzítja. Először az állato­kon próbálkoznak, aztán jöhetnek az emberek. Akár a szülők is, mint ahogyan azt az utóbbi időkben szoktuk volt egyre gyakrabban hallani. Mi, állatvédők, több ízben is - szinte rendszere­sen - hívjuk fel a figyelmet erre a társadalmat veszélyeztető torz jelenségre, de a konzekvenci­át senki sem hajlandó levonni. Persze, miért pont erre figyelnének fel, amikor nagyobb volu­menű problémákra is messze, nagy ívben fü­tyülnek. Gondolom ezt annak reményében te­szik, és itt korábbi írásaimra is gondolok, hogy a kutya ugatása ma sem hallatszik az égig. Rá­adásul, amíg ő ugat, a karaván halad. Pedig még lenne lehetőség a változtatásra, ha valaki, végre komolyan venné intelmeinket. Még nem késő!!! Addig is Nagy Bandó András szavaival bú­csúzom a gonosz és kegyetlen honfitársaimtól korra és nemre való tekintet nélkül: Kívánok NEKIK (!) jó erőt és egészséget, mert ha velem találkoznak, úgyis nagy szükségük lesz rá. Kletz László HÉROSZ B.-A.-Z. megyei vezetője Gesztenyefa (volt) Miskolc belvárosából, közelebbről is a Vörös­marty utcából hívta fel szerkesztőségünket egyik olvasónk, hogy többük szívfájdalmát, egyben egy elrettentő tettet osszon meg a nyilvánossággal. Büszkélkedve mesélte, hogy a környéken szinte a legszebb zöldterületet mondhatja magáénak lakóközösségük, me­lyet hosszú évek során alakítottak ki. E nyitott kertbe szép növényeket ültettek - örökzölde­ket, bokrokat, fákat, rózsákat, tulipánokat... - melyek meghálálták a sok-sok törődést, gon­dozást „gazdáiknak" gyönyörűséges látvá­nyukkal, illatukkal. S most valaki - akit egyéb­ként többen is láttak - megmagyarázhatatlan tettre ragadtatta magát. Ki tudja milyen indu­lattól vezérelve megcsonkította a mintegy öt éve elültetett gesztenyefát, amelynek lombja alá az idén már pihenő padot szántak a lakók, ahol leülhetnének egy kis tereferére. Nem gyerek, ifjú suhanc tette ezt vele, velük - bár ez sem enyhítene a történteken. Hogy a még nem is olyan régen rügyező fácska valaha is erőre kap-e, nem tudni, mindenesetre „gon­dozói" mindent elkövetnek, hogy életet lehel­jenek belé. Fotó: Laczó József írásbeli kérésre növelhető kW-ok Az ÉM március 27-i számában „Semmi kétség, Émász a segítség” címmel megjelent gúnyosan hu­moros olvasói levélre nyilvánosan adunk választ, mellyel hasonló eseteket és gondokat is megelőzni kívánunk. 1984 előtt a fogyasztók igénye alapján a teljesítménytől függő kismegszakítóval kapcsoltuk be a villamos energiát, mely biztosító értékhez tartozóan különböző összegű csatlakozási díjakat kel­lett fizetni. Az állami beruházás­ban létesült épületeknél a tervező által meghatározott teljesítmé­nyek voltak irányadók a bekapcso­láskor kötött villamosenergia-szol­gáltatási szerződésben. így a szó­ban forgó lakásban 2,2 kW-os szer­ződés jött létre a fogyasztó és az áramszolgáltató között. Az 1984 januárjában megjelent Mt. rende­let alapján a teljesítmény utáni csatlakozási díjat eltörölték, és 3,3 kW-ban állapították meg azt a tel­jesítményt, amely minden fogyasz­tó részére hálózatfejlesztési hozzá­járulási díj megfizetése nélkül jár. A levélírónál 1994-ben végre­hajtott mérőcserénél szerződésmó­dosítást nem kezdeményeztünk, ezért maradt továbbra is az általa „töpörödött”-nek nevezett kismeg­szakító. Ahol az érvényben lévő szerződésben foglalt teljesítmény nem elegendő, ott a fogyasztó írás­beli kérésére a többletteljesítmény kiszolgálását biztosító kismegsza­kítót - térítési díj ellenében - ki­cseréljük, mely 3,3 kW teljesít­ménynél 2180 forintba - anyag-, szerelési díj, kiszállási díj, plusz áfa - kerül. Ez esetben hálózatfej­lesztési hozzájárulást még nem kell fizetni. Örülök annak, hogy kirendelt­ségünk valamennyi irodájában dolgozó munkatársam a jogszabá­lyok és a részvénytársasági köz­pont irányelveinek megfelelően azonos tájékoztatást adott. Kér­jük, hogy a jövőben hasonló témá­ban intézkedni kívánó kedves fo­gyasztóink is - villamos készülé­kek teljesítményének növelése előtt - bizalommal forduljanak ta­nácsért, felvilágosításért az Émász Rt. kirendeltségeihez és fo­gyasztói irodáihoz. Lukács Béla az 1. sz. kirendeltség vezetője Közlekedni, emberi tényezők nélkül Olvasom, hogy teljesen automati­kusan működő autó kifejlesztésére vállalkozik a világ három autógyár­tó óriásvállalata, a Toyota, a Gene­ral Motors és a Volkswagen. Lénye­gében gombnyomásra működő au­tóról lenne szó, amely képes arra, hogy magától változtassa a sebessé­get, tartsa be a megfelelő követési távolságot, kerülje el az összeütköz­ést. Ez a kocsi a szakemberek sze­rint 2015-ben kerülhetne piacra, de széles körű használata körülbelül 2050-2060-ra várható. Pedig milyen nagy szükség lenne már most is ilyen sokat tudó, intelligens gépko­csikra. Hiszen tudjuk: nagyon sok a gyorshajtásból, a követési távolság be nem tartásából eredő balesetek száma. A még balesetmentesebb közle­kedés érdekében szívem szerint ja­vasolnám a konstruktőröknek - ha egyáltalán szerény véleményem fi­gyelembe vennék -, hogy a vezetőü­lést olyan érzékelővel lássák el, amely eleve megakadályozná, hogy a pilóta alkoholos állapotban elin­dítsa a kocsit. És ha továbbra sem állna el szándékától, katapultálná az illetőt. Vagy olyan szerkentyűt szereltetnék fel, amelynek segítsé­gével lehetetlenség volna egy nem egészen átgondolt, szabálytalan elő­zésbe kezdeni. Persze legjobb meg­oldásnak az kínálkozna, ha a kor­mányt is kivennék a kezünkből, és útvonalunkat előre beprogramozva a kocsi számítógéprendszerébe, úti­célunkhoz fuvarozna a járgány. No, de elég a szárnyalásból, hi­szen még e három óriásvállalat el­képzeléseinek széles körű alkalma­zására is csaknem egy emberöltőt kell várni. Viszont közlekednünk addig is kell, amihez egyelőre nél­külözhetetlenek azok az egyszerű és természetes emberi tulajdonsá­gok, amelyek az egymás iránti kellő tiszteletben, udvariasságban, meg­értésben, segítőkészségben nyilvá­nulnak meg útjainkon, és amiket le­hetetlenség pótolni a jelenlegi szu­permárkákkal. Most, hogy jön a jó idő, egyre többen kelünk útra, s bő­ven lesznek közöttünk nyughatatla­nok, örökös gyorshajtók, erőfitogta- tók. Velük szemben minden bizon­nyal hatásos fegyver a jó technikai színvonalú rendőri jelenlét, amely ha kell szigorú pénzbírságolások­kal, jogosítványok megvonásával téríti jobb belátásra őket, remélhe­tőleg még időben. Hiszen ne feled­jük: minden közlekedőt hazavár­nak, még a szabálytalankodókat is. Vigyázzunk hát egymásra! Pásztor György Váratlan csomagot kaptunk mindannyian Ha évszakváltás jön, tele vagyunk várakozással. Idén is ránk köszön­tött március 12-én, igaz nem a me­teorológiai tavasz, hanem egy cso­mag, mely a kormány „leleményes nyeleményeit” tartalmazza. Nem a ókor hét csodája vár ránk, hanem békésnek nem mondható, már- már megbokrosodott 25 csapás. Régen a sáskajárás volt ilyen fre­netikus hatású, mint e lelemény. (Melynek okát, okozóját ne firtas­suk és felfogását, félremagyarázá­sát sem!) Szóval csomagot kaptunk min­dannyian - legalább olyan várat­lant, mint amilyet a be nem jegy­zett, csak postafiókszámmal rendel­kező csomagküldő szolgálatok pos­táznak megrendelés nélkül, remél­ve, hogy palimadarat fognak -, de ez most nem küldhető vissza a fela­dónak. Esetenként fel lehet pántli­kázni kék szalaggal, vagy újabb milliók kiesését jelentő sztrájkkal - de akkor is a miénk! Hogy mire megyünk a csomag­gal össznépi vonatkozásban? Csak ha lenyeltük egészben, derül majd ki. Reméljük, meg- és túléljük, vég­re derű is lesz és nem újabb ború és országos gombócevőverseny! Mert eddig a sokismeretlenes egyenlet­ben csak a végrehajtó, a végrehajtás és a végrehajtott az ismert, az ered­ményt még sötétség fedi. Gombóc helyett kapjunk inkább már csak morzsákat, a rosszból már jóllakhattunk. Legyen végre kom­fort súlyunk! Somossy Katalin A letiltás egyszeri, a díja havonkénti Azon már túljutottam, hogy magát, a letiltási díj tényét sérelmezzem. Ezt a Matáv képviselője megmagya­rázta a „Fizessen, akinek nem kell!” (ÉM március 28.) című cikkben is. Viszont miért kell havonta fizet­nem a 200 forint+áfát azért, ha le- tiltatom a belföldi vagy a nemzetkö­zi távhívást. A Matáv szerint plusz szolgáltatást nyújt, ezt kell megtérí­teni. Igen, viszont a letiltást egyszer végzi el, utána havonta el nem vég­zett szolgáltatásért szedi be a díjat. Ha már egyszer megtörtént a letil­tás, utána azt nem szerelik le ha­vonta, majd újra vissza. Még külö­nösebb ellenőrzést sem igényel (ezt egy Matáv dolgozótól megérdeklőd­tem), mivel ugyan ki és miért nyúl­na hozzá, szerelné le, kapcsolná ki!? Idegen nem fér hozzá, mivel a cég rendszere „zárt és sérthetetlen”, te­hát csak saját dolgozói. Ok pedig miért nyúlnának hozzá, különben is a dolgozók belépésükkor hűséges­küt tesznek. (Igaz a rendőrök is, mégis akadnak köztük korruptak, ráadásul a vezetői körökből is; s a Matávtól is bocsátottak már el dol­gozókat a vonallal való visszaélés miatt.) A cikkben szerepel, hogy elsősor­ban közületekre gondoltak a letiltás lehetővé tételével, de magánszemé­lyek is igénybe vehetik. Sokan mondhatnák, hogy ez nem kötelező, így az összeg zsebünkben marad­hat. Ugyanakkor viszont sokan rá­kényszerülnek a letiltásra, ha nem szeretnék, hogy kellemetlen megle­petés élje őket a telefonszámla kéz­hezvételekor, s nem akarnak több tízezer forintot kiadni. Mivel rekla­máció esetén bemutatják a soha azelőtt nem látott külföldi és belföl­di távhívásokat, s az ember szóvá teszi, hogy ezeket a számokat soha nem hívta, erre javasolják a letil­tást. (Különben a letiltás lehetősé­géről, mint plusz szolgáltatásról csak a számlapanasz alkalmával ér­tesültem, mióta telefonom van ilyen tájékoztatást még nem kaptam.) S mivel az előfizető kiszolgálta­tott, belátja, hogy nincs más válasz­tása: inkább vállalja a kisebb összegű letiltási díjat, mint a ha­vontajelentkező horribilis összeget. Egy-egy számlafizetési időszakban, ha bemegy valaki a Matáv irodádba, nem győzi számolni a vonallopások miatti panaszt, ami országos jelen­ség. A cég először ezeket a visszaél­éseket akadályozza meg, s akkor nem kényszeríti rá az előfizetőket az ilyen pluszok igénybevételére! Bár úgy látszik, a Matávnak éppen ezekért a szolgáltatásokért besze­dett bevételnek a növelése az érdeke. Mecséri Ágnes Miskolc A Gárdonyi-kert Szabó János hejócsabai olvasónk nosztalgiázva mesélt azokról az időkről, amikor a Gárdonyi Géza Művelődési Ház fénykorát élte, és zöldellő, szép parkjában a környék gyermekei játszhattak. Mint azt te­lefonálónktól megtudtuk, jó ideje gazdátlan az épület, elárvult a ját­szótér, a park őrző kutyák „birodal­ma” lett. A szülők, a nagyszülők, de legfőképpen a gyermekek sóvárog­va nézik a most is pihentető sétára, játékra csábító kertet, melynek kia­lakításában a környék felnőtt lako­sai közül sokan részt vettek. Vajon mikor vehetik újra birtokukba ki­csik és nagyok a Gárdonyi-kertet? - veti fel telefonálónk. * Kérdésével Fejér István alpolgár­mesterhez fordultunk:- Érthető a lakosság türelmetlensé­ge, hiszen egy valóban elhúzódó re­konstrukcióról van szó, melynek be­indítása elkerülhetetlen volt az épület igen rossz állaga miatt. A munkálatok pénz hiányában félbe­maradtak, és sajnos az idei költség­vetésből sem futja a folytatásra. A kert építési terület, s mint ilyen, ve­szélyes; kockázatos dolog lenne nyitva tartani. Szeretném meg­nyugtatni az érintetteket, nem mondtunk le az intézményről, a parkról, és reményeink szerint jövő­re befejeződhet az építkezés. Addig is a lakosság szíves türelmét és megértését kérjük. Számmisztika A KSH októberi felmérése alapján a nyugdíjasok járandóságuk 32,1%-át fordítják élelmiszerre. Hát, néző­pont kérdése! Mert teszem azt, ha valakinek 10 000 forint a nyugdíja, 3210 forintot „eszik meg” havonta, ami napi 103 forintot jelent. Kérde­zem: mire elég ez az összeg a mai árak mellett? Akinek viszont 30 000 körüli a járandósága, a statisztika szerint közel 10 000-et „fogyaszthat el”. Vagyis annyit, amennyiből az átlag .fenntartja lakását és önma­gát. És mindezért dolgozott 30-40 évet! Ezért nem szabad a számok bűvöle­tében élni, és hasonlítgatni, átlagol­ni. A számok mögé kell nézni, mert a napi 103 forintnyi élelmiszerár sok­szor egy küzdelmes élet ára is lehet. S. K. Miskolc A Mivíz válasza Tisztelt Horváth Úr! A mellékmérők időszakos hitelesí­tése iránti érdeklődését és a javas­latát köszönöm, a téves következte­tések azonban pontosítást igényelnek. A Miskolci Vízmű Rt.-nek nem ér­deke a lakásokba felszerelt vízmé­rők hitelesítésének erőltetése, nem célja a „kollektív díjfizetés” beveze­tése, a víztakarékosság ma már nem elvárás, hanem fogyasztói érdek. A víz- és csatornadíj emelését a költségek megnövekedése kénysze­rítette ki, az ingyenesen vételezők helyett a „fizetőkész fogyasztók” megterhelését senki nem javasolta, ezt én is igazságtalannak és megva- lósíthatatlannak tartom! A szolgál­tatásért annak kell fizetni, aki igénybe veszi azt. Az épület előtti aknában található főmérő állása szerint kötelező számlázni, azt a mellékmérő órák felszereltségének előrehaladása sem szünteti meg. A lakások hasz­nálója, a főmérőhöz tartozó fogyasz­tó (kezelő) és a vízmű közötti szerző­dés nem a mérőhelyek leplombázá- sával, hanem a három fél részéről történt aláírással jött létre. Az eltelt 2-3 év tapasztalata alapján célszerű azt módosítani, és alaposan átgon­dolva az ügyet, főleg a lakás haszná­lójának áll érdekében a változtatás. A mérésügyi törvény előírásait be kell tartani, a társaság célja nem egyfajta vaskalapos fellépés, hanem az érdekeltek számára elfogadható, legkevesebb kiadással járó kompro­misszum kidolgozása. Ehhez min­den valóban jó ötletet köszönettel fogadunk. Vojtilla László Miskolci Vízmű Rt. igazgatója Szerkesztői üzenet Sz. J.-né, Szendrő: Mire levelét kéz­hez kaptuk, ügye rendeződött. Tény, meglehetősen későn, melyért szíves elnézését kérik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom