Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-15 / 90. szám

II ÉM-hétvége ÉM-interjú Április 15., Szombat Mindszenty-mementó Gyöngyösi Gábor J^Lranygombos Telkibánya ragyogása rég a múlté már, de érdekességeket, megőrizni méltó értékeket mind a mai na­pig bőven talál errefelé az utas, ha nyitva tartja a szemét. Rábukkanhat például az aranygombos tornyok szerény utódjára, a Rákóczi úton álló apró kis templomra, amely néhány éve Mindszenty bíboros-hercegprímás majd fél év­századdal ezelőtt történt látogatásának emlékét őrzi utcára néző falán. Az emléktáblát, az 1862-ben épült, a régi dicsősségnek sem­miféle nyomát nem mutató templomocskára akkor helyez­ték el, amikor a század legnagyobb magyar katolikus egy­házfőjének ham vai hazakerülhettek. Az eseményre utalva, s az azt jóval megelőző hajdani láto­gatásra emlékezve Telkibánya hívő lakosai máig ható ta­nulságként ezt íratták a templom falán elhelyezett fekete kő­lap mezejébe: „1948 április 18-án e templom előtt köszöntötték Telkibá­nya lakosai Veszalovszky Gábor katolikus és Kádár József református papjaik vezetésével Mindszenty József bíboros hercegprímás urat, aki megáldván őket, ezeket mondta: Legyetek jó magyarok és tartsatok ki! Hálás megemlékezéssel állíttatták hamvai hazatérésének évében, 1991-ben.” llogy az aprócska templom előtt kialakult kis téren mit mondhatott még a magyar hercegprímás, az ott összegyűlt telkibányai lakosoknak - akkor is éppen húsvét táján - azt ma már nehéz lenne felidézni. A találkozó ugyanis - amint az emléktábla szövegéből is kiolvasható - nemcsak a katoli­kus egyházfő és hittestvérei között történt meg, hanem a re­formátus hívekkel is, akik vélhetően a katolikusokkal egy­formán tisztelhették Mindszenty Józsefet, ha a hercegprí­mást velük együtt köszöntötték. A magyar katolikus egyházfő sem tett közöttük különbséget, nem is utalt ilyesmire, valamilyen - nálunk kezdeti - öku­menikus elgondolásból kiindulva nyilván úgy vélte, hogy Telkibánya lakosai lehetnek különböző vallásúak ugyan, de mindnyájan magyarok, akiknek akkor is mint ma, nagyon nagy szükségük lenne a kitartásra, a jó magyarságra, ami­vel talán el tudnák kerülni a reájuk leselkedő későbbi alat­tomos veszélyeket. Nekem legalábbis, református létemre, ez az emléktábla ezt üzeni egy rég elmúlt kor kapcsán, amelynek akkor még a kezdet kezdetén járt a magyar társadalom, teljes tudatlan­ságban afelől, hogy mi vár rá, ha elfelejti, hogy magyar, hogy mivégre van a világon és hová vezet, ha ezt a Mind- szenty-féle figyelmeztetést a jó magyarságra és a kitartás­ra nem veszi tekintetbe. Nos, azóta már, ha még meg nem tanulta, megtapasztal­hatta. Sőt, előjeleit már akkor érezhette, amikor hírét vette, hogy a nem sokkal azelőtt náluk járt bíboros-hercegprí­mást, néhány hónap múlva, 1948. december 23-án „hűtlen­ség, a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával” letartóztatták. Gon­dolom, a vádirat megfogalmazásaiból a telkibányai ember legfeljebb a „kémkedés” kifejezést értette, anélkül, hogy szá­mot tudott volna vetni azzal, kit és mit is kémkedhetett a bí­boros Telkibányán, s a többi hasonló helységben, amerre annak idején még megfordult. Nos, az ilyen kételyek és bizonytalanságok eloszlatására ta­lálták ki az úgynevezett „Sárga könyv”-et, amely Mind­szenty minden „bűnét” a világ elé tárta, s amely a kor könyvkiadási üteméhez képest hihetetlenül gyorsan, nem egészen egy hónappal letartóztatása után, 1949. január 20- án már meg is jelent. A vádirat, e sárga könyv, s bizonyára a felvilágosított tömegek „akaratának” megfelelően 18 nap alatt népbírósági ítélet is született a perben, amelynek meg­fellebbezhetetlen döntése szerint „a demokratikus állam­rend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért, hűt­lenségért, külföldi fizetőeszközök zárolt letétbe való helyezé­sének elmulasztásáért és a velük való üzérkedésért életfogy­tig tartó fogságra ítélték” a bíborost. Az ítélet után az események, ha lehet, még gyorsabban kö­vették egymást. Február 12-én az akkori magyar kormány a tiltakozó amerikai nagykövet Seiden Chapin visszahívását követelte, Rajk László magyar külügyminiszter pedig más­nap, a Mindszenty-ügyben kibontakozó „világméretű rága­lomhadjáratot” utasította vissza a rádióban. Sőt, az ő köz­reműködésével február 20-án már a Fekete könyv is megje­lenik, amely ugyanazokat a „rágalmakat” utasítja vissza, amelyeket a rádióban már visszautasított. S ami minden­nek a teteje, ameddig Mindszentyt, a magyar bíboros-her­cegprímást meztelenre vetkőztetve elítélése után is hónapo­kig verik a cellájában, a „rágalmak ellen tiltakozó” Rajk László helyett Kállai Gyulát nevezik ki külügyminiszterré, Rajkot pedig a Magyar Dolgozók Pártja központi ellenőrző bizottságának javaslatára -17 társával együtt - kizárják a pártból, mint imperialista kémet. Ez június 19-én történt, holott Rajkot és Szőnyi Tibort már június 1. és 16. között őrizetbe vette az AVH. Hogy pontosan mikor, azt épp úgy nem lehet tudni, mint azt, hogy hogyan szervezkedett Mind­szenty bíboros a demokratikus államrend megdöntésére. Amire viszont én vagyok kíváncsi, az mind ezek kapcsán mindössze annyi, mit gondolhatott Rajk László Mind­szenty Telkibányán elhangzott szavairól, a magyarságról, meg a kitartásról akkor, amikor szeptember 24-én őt ugyan­az a népbíróság „népellenes bűntettért, kémkedésért, hűt­lenségért, az imperialista hatalmak háborús terveinek elő­segítéséért, a demokratikus államrend megdöntésére irá­nyuló szervezkedésért” halálra ítélte, amit pontosan egy hó­napra rá, október 24-én végre is hajtottak. Közös honi és külföldi diploma Beszélgetés Besenyei Lajos közgazdász dékánnal egyetemről, gazdaságról Nagy Zoltán A Miskolci Egyetem gazdaságtudomá­nyi karán több kezdeményezés bizto­sítja azt a szellemi, tudományos képzé­si műhely kialakulását, amely fontos része, megalapozója lehet az egész gaz­dasági fellendülésnek. A kar dékánjá­val, Besenyei Lajos professzorral kana­dai tanulmányútját követően, egy sváj­ci utazás előtt beszélgettünk. Először kanadai utazásának céljáról, eredmé­nyeiről kérdeztük. • Az utazásom célja a kapcsolat- felvétel volt a mi karunk és egy vancouveri közgazdasági felsőfo­kú intézmény, a Douglas College között. Hat napra utaztam hoz­zájuk konkrét szakmai együtt­működésünk megalapozására. Szerencsére ez meg is történt, aláírtunk egy megállapodást, amit májusban véglegesítünk, amikor ők utaznak hozzánk. En­nek az a lényege, hogy először négy-öt hallgatónk tanul Kana­dában egy szemesztert, ugyan- ennyien jönnek onnan. ■ Pro­fesszorcserével is számolunk. Az ilyen kapcsolatokat én alapvető fontosságúnak tartom. Amikor globális világgazdaságról beszé­lünk, nem lehet közgazdászokat képezni a világban végbemenő folyamatok, a tudomány kinti eredményeinek ismerete nélkül. A nehéz gazdasági helyzet elle­nére is célunk, hogy diákságunk legalább harmada külföldön ta­nulhasson egy vagy két szemesztert. □ Más külföldi egyetemmel is van már ha­sonló kapcsolatuk? • Holnap indulok Svájcba, már tárgyaltunk az aaraui közgazdasági főiskolával hasonló megoldásokról. Javaslatuk szerint tíz diák jönne Miskolcra, és tíz magyar egyetemista mehetne Svájcba. Oktatócserére is gondo­lunk, és az a célunk, hogy a diákok ma­gyar-svájci diplomát kapjanak, miután megfeleltek egy közös vizsgabizottság előtt. Megjegyzem, a kanadaiakkal is ilyen elkép­zelésünk formálódik. Napjainkban a szám­viteli, a mérlegképes könyvelői képesítések rendkívül felértékelődtek. A vancouveriek- kel olyan egyességet kötöttünk, hogy a mi hallgatóinknak megadjuk azokat az ismere­teket, amelyek megfelelnek az ő felsőfokú követelményeiknek. Ezt viszont a kanadai könyvvizsgáló szövetség elismeri. Az ilyen képesítésű fiatalok ezáltal megfelelnek mind az itthoni, mind a kinti munkakörök­ben. Az ötlet onnan jött, hogy magyar­kanadai közös vállalatok olyan szakembe­reket kerestek, akik egyaránt ismerik mind a hazai, mind az ottani gazdálkodást, szám­vitelt, és nem találtak. □ Ngm látja-e az „agyelszívás” veszélyét eb­ben a kitűnőnek mutatkozó lehetőségben a dékán úr! Félő, hogy majd kint maradnak ezek a fiatalok. • Ez a veszély az egész világon fennáll. A gazdag országok, főleg az Egyesült Államok úgy megfizeti a legjobb szakembereket, hogy szívesen mennek oda a világ bármely országából. Én úgy gondolom: ezek az üzle­ti-gazdasági szakemberek itthon is megta­lálják számításukat, illetve itthon dolgoz­ván emellett részt vehetnek külföldi vállal­kozásban is. Az előnyét látom tehát a kon­cepciónak, pontosan azt, hogy megfelelő nemzetközi ismeretekkel rendelkező gazdá- szokat képezzünk. Új kar vagyunk, és sze­retnénk néhány éven belül olyan eredmé­nyeket produkálni, amelyek intézményün­ket vonzóvá teszik. □ Kényszerhelyzetnek tűnik: nyitni a világ­ra. Könnyebb ezt általában megfogalmazni, nehezebb aprópénzre váltani. Miskolcon a gazdászok lépésről lépésre haladnak ebbe az irányba! • Ez ténylegesen így van. Ahogy említet­tem, a globális világgazdasággal kell szá­molnunk, csökken az országhatárok jelentő­sége. Jellemző: az amerikai kollégák is mind többet beszélnek arról, hogy még a „csúcson” lévőnek is fel kell hagyni az elzár­kózással. A legjobb példa erre a japánoké. Az üzlet, a kereskedés előfeltételének tart­ják, hogy megismertessék az egyes országok nyelvét, kultúráját az érintett szakembe­rekkel. Mi azt szeretnénk, azért dolgozunk, hogy a magyar gazdaság közép- vagy hosszabb távon fellendüljön, ennek pedig alapvető záloga, hogy a világra nyitott, nemzetközileg tájékozott közgazdászaink legyenek. □ Közgazdászképzés nyolc éve van Miskol­con. Három évig intézetként működött, majd ’90-ben karrá szerveződött a egyetem gazda­ságtudományi része. Hogy érintik a felsőok­tatásban is szükségessé vált megszorítások további fejlődésüket? • Ez nagyon foglalkoztat bennünket. Fejlő­dőben lévő kar vagyunk. Most alakul a struktúránk, még új tanszékekre, oktatókra lesz szükség. Létszámot, teret kell növel­nünk a csökkentés helyett. Én nagyon re­mélem, hogy a „fűnyíró” elv nem érvényesül majd, mert más a helyzet a piacképes szak­mák és az annak hiányával küszködök ese­tében. Közgazdász szakemberekre ma is szükség van és méginkább a jövőben. Na­gyon szeretnénk, ha az elméleti igényesség mellett gyakorlatorientált képzést sikerül­ne meghonosítani. Ez hiányzik az ország­ban. Ennek jegyében kezdtünk hozzá az ok­tatás teljes megreformálásához. Szeptem­bertől már új tanterv szerint tanulnak az el­sősök. Tehát egy világra nyitott, nyelvet be­szélő, a gyakorlatban jól eligazodó szakem­berképzésre törekszünk. Nézetem szerint a Miskolci Egyetem igen jó adott­ságokkal rendelkezik a hat kar együttese folytán. Itt a hallgató kiélheti tudásszomját, válasz­tott szakja mellett is válogathat a különböző stúdiumok között. Ez egy igazi univerzitás, ame­lyen hol ez, hol az a kar, a szak a húzó ágazat. □ A régiónkat válságövezetnek szokás titulálni. Ennek számos, sajnálatos vonzatúval néz szem­be mind több család, fiatalem­ber. Hogy élik meg mindezt a le­endő közgazdászok? • A válság mindenképpen érint bennünket is, mint az egész egyetemet. Negatív ténye kihat egész életünkre. Mégis számos példát hozhatunk fel a világban, hogy a válságövezetekből ala­kultak ki szinte mindig a legdi­namikusabban fejlődő területek, hiszen ilyen bajokat már nem le­het toldozgatni, foldozgatni. Kényszer a technikai, tudomá­nyos fejlődés meghonosítása, el­lenkező esetben balkanizálódnánk. Ezzel én nem számolok. Mondok egy példát: Az ame­rikai Cleveland testvérvárosunk. Hasonló modell, mint Miskolc. Korábban válságba került, de ebből ki tudtak lábalni. Ott sok magyar él. Alakult náluk egy Miskolc- Cleveland Testvérvárosi Szövetség. Tóth István úr, egy nagyvállalkozó az elnöke. Ve­zetésével olyan programon dolgoznak, amely a clevelandi válságkezelés, majd fellendülés tanulságait hasznosítaná városunkban, de ez eddig elég nehézkesen haladt. □ Talán az a gond, hogy túl általános, nem elég konkrét a fogadókészség... 9 Kint konkrét programról akarnak hallani, s ha fantáziát látnak benne, adják hozzá a pénzt. Ellenkező esetben egy fillérre se szá­míthatunk. A megsegítés iránt táplált re­mények naiv illúziók. A vállalkozók üzletet akarnak, haszonnal. Clevelandra viszsza- térve az év elején létrehoztak egy újabb csa­patot Tóth István vezetésével. Tagjai között van az ottani egyetemről Robert Hisrich professzor, régi kollégánk, valamint Cleve­land és Miskolc város néhány szakembere, köztük magam is. A csoport ismét megkí­sérli adaptálni a kinti tapasztalatokat, konkrét elképzelésekkel. Optimista vagyok: Miskolc és egyetemünk stratégiailag is na­gyon jó helyen van Ukrajna, Szlovákia, Ro­mánia szomszédságában. Ezt ki kell hasz­nálnunk mind az egyetem, mind a gazdaság érdekében. Besenyei Lajos professzor, közgazdász dékán Fotó: Farkas Maya Kórházgyógyítás - töredék összegből Budapest (MTI) - A közel­múltban rendezte második or­szágos konferenciáját az Egész­ségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, „Gazdasági kihívá­sok az egészségügyben” címmel. A konferencia résztvevői azt ke­resték, hogy a mai körülmények között hol húzódik az a határ, ameddig a szakmailag szüksé­ges és a gazdaságilag még lehet­séges működés, fejlesztés meg­valósítható. Hiszen kórházak megszűnéséről, építkezések el­húzódásáról hallunk, olvasunk naponta, s a hírek hátterében mindig anyagi források hiányát lehet felfedezni. • Valóban nagy kihívás az egész­ségügy számára, hogy egyszer­re kell fejlesztenie és leépítenie - állapítja meg beszélgetőpart­nerünk, Mogyorós László, a Népjóléti Minisztérium egész­ségpolitikai főosztályának he­lyettes vezetője. - Am ez az ága­zat abban különbözik a gazda­sági élet területeitől, hogy itt nem lehet bezárni a „céget”, le­húzni a rolót. A folyamatos meg­újulás érdekében keressük a működtetés legcélravezetőbb megoldásait, a fejlesztés legap­róbb lehetőségeit, közöttük az állagmegóvást jelentő építkezé­seket, vagy korszerűsítő, új be­ruházásokat. Ezekért nemegy­szer áldozatokat is hozunk, vagyis amiről lehet, lemondunk az új szükségletek kielégítése érdekében. Nagy a lemaradá­sunk mind a kórházi épületek, mind a műszerezettség rekonst­rukciója tekintetében. Kórháza­ink kétharmada századunkkal egyidős, vagy már öregebb, álla­potuk siralmas, a műszerállo­mányuk szintén, sok gép, vagy berendezés elérte a 30 évet. □ Mire futja a lehetőségekből, és milyen forrásokból fedezhetők a kiadások? • Kiváló szakemberek közremű­ködésével készült 1992-ben egy felmérés, mibe kerülne a kórhá­zak rekonstrukciója. Az akkori állapotok tükrében 160 milliárd forint kellene arra, hogy ezen a területen „egyenesbe” jöjjünk. Ezzel szemben, mert nem futja többre, ebben az évben a 20 he­lyen elindított céltámogatás ke­retében, pályázatok útján el­nyert felújításra, beruházásra fordítható összeg 13 milliárd fo­rint. A kórházak és más egész­ségügyi intézmények felújításá­nak, fejlesztésének másik lehe­tősége az önkormányzatok ke­zében van. E programoknak csak a szakmai elbírálása tarto­zik a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe. A parlament elé már az ál­landó felügyeletet gyakorló Bel­ügyminisztérium terjeszti, és jó­váhagyás után ellenőrzi a vég­rehajtásukat. Mindezeken túl, más forrásokból is „táplálkoz­hatnak” kisebb felújítások, mű­szer- és gépvásárlások, de az előbbiek a meghatározók. Ön­magáért beszél és figyelmet ér­demlő tény, hogy az 1996-tól in­dítható céltámogatásokra 60 pályázó adott be kérelmet. Az összeg 90 milliárd forint, vagyis ilyen értékben szeretnének cím­zett támogatás keretében felújí­tást, beruházást indítani. □ Az ország melyik részén folynak rekonstrukciók, beruhá­zások? • Várhatóan, még az idén befe­jeződnek ilyen jellegű munkák Balassagyarmaton, Kisvárdán, Székesfehérvárott, Gyöngyösön, Mátészalkán, Zalaegerszegen, Győrben és a budapesti Bajcsy- Zsilinszky Kórházban. A nyír­egyházi, az ózdi, a pásztói, a ka­posvári, a szekszárdi, a szom­bathelyi kórházi fejlesztések fel­tehetően 1997-re készülnek el. Az elmondottakból kitűnik, hogy ez a tevékenység csakúgy, mint az egészségügy egészének átalakítása több kormányzati cildus alatt, a szakmai, gazda­sági tényezők komplex mérlege­lése útján valósulhat meg - szö­gezi le Mogyorós László. A „kór­házgyógyítás” lehetőségeit ho­gyan látja a KIPSZER Fővállal­kozási és Tervező Rt., az ilyen jellegű munkákban gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező cég­nek az elnök-vezérigazgatója, Végh Imre? • Ä mai helyzetben a beruházó, csakúgy, mint a vállalkozó, nagy felelősséget vesz a vállára egy- egy ilyen program végrehajtása során. Amellett, hogy minden fillér helyét alaposan meg kell nézni. Az egészségügyben vég­zett munkák magas fokú szer­vezettséget igényelnek, elvégzé­sük többnyire az intézmény mű­ködése közben történik, a legki­válóbb minőségben és biztos ga­ranciák mellett. Érthető, ha e munkákra kiírt pályázatoknál előnyt jelent a profi múlt, a spe­ciális körülmények ismerete és a megfelelő tapasztalat. □ Mindez az önök munkájában, pályázati ajánlataiban állandó­an megtalálható? 9 Igen, ezek jelentették a leg­jobb ajánlólevelet itthon és külföldön egyaránt, és bízunk benne, hogy a jövőben is. En­nek köszönhetjük, hogy ez évre lekötött 2 milliárdnyi mun­kánk jelentős részét a kórházi felújítások, beruházások te­szik ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom