Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-12 / 87. szám

14 ÉSZAK-Magyarország Gazdaság - Hirdetés 1995. Április 12., Szerda Bokros: A stabilizáció pillére a privatizáció Az EBRD előtt a csomagterv London (MTI) - A márciusban összeállított gazdasági cso­magterv ismertetésével kezdte keddi felszólalását Bokros Lajos. A magyar pénzügyminiszter a londoni székhelyű Eu­rópa Bank, az EBRD éves közgyűlésének utolsó napján, a pénzintézeti országkormányzók ismertetőinek sorában el­mondta: az állami kassza hiányának tervezett, radikális lefa­ragása az első lépés a maastrichti EU-előírásokban szereplő költségvetési állapotok megteremtése felé. A stabilizációs program másik pillére a privatizációs folyamat folytatása, sőt, gyorsítása - mondta Bokros Lajos. A miniszter szerint a bejelentett intézkedések természete­sen nem helyettesíthetik a gazdaság korszerűsítését célzó, átfogó - és a társadalom számára elfogadható - programot. A magyar kormány éppen ezért már dolgozik azon a középtávú modernizációs csomagterven, amely az elkövetkező évek gaz­daságpolitikája számára jelöli ki az irányt - tette hozzá Bok­ros Lajos. A pénzügyminiszter az EBRD magyarországi tevékenysé­géről szólva kijelentette: elismerést érdemel az a tény, hogy a bank a komoly belső takarékossági intézkedések közepette is növelte a célországoknak nyújtott finanszírozásokat, a kor­mány ugyanakkor némi aggodalommal tapasztalja, hogy a pénzintézet magyarországi új kezdeményezéseinek száma csökkenésnek indult. Bokros szerint mindazonáltal a stabili­zációs program és a privatizáció gyorsulása újabb lehetősége­ket biztosít majd az EBRD-nek a magyar piacon is. (Az éves közgyűlés előtt a bank magyar szekciójának veze­tői is elismerték, hogy a pénzintézet jó ideje alig vesz részt új magyarországi programokban, ezt azonban annak tulajdoní­tották, hogy a hazai privatizációs folyamat egy éve gyakorla­tilag áll.) Beszéde végén Bokros Lajos kijelentette: fontos kérdés az EBRD tőkéjének megemelése. A pénzügyminiszter véleménye szerint alapvető jelentőségű lenne az Európa Bank alaptőkéjének bővítése a célországok átalakítási prog­ramjainak további támogatása szempontjából. E téma egyébként már a közgyűlés első napján is megle­hetősen sarkított formában vetődött fel. A tőke zömét adó nyugati részvényes államok képviselői jelezték: komoly csa­tározásokra kell felkészülni, ha az EBRD külső forrásokból igyekszik majd kiegészíteni alaptőkéjét. Banki források sze­rint már jövőre az 1991-ben 10 milliárd ECU-ban rögzített készlet megkétszerezésére lenne szükség, ha a nemzetközi pénzintézet hatékonyan folytatni kívánja a kelet-európai gazdaságok támogatását, a legnagyobb részvényes, az Egye­sült Álamok képviselője azonban kijelentette: Washington­ban inkább azt látnák szívesen, ha az EBRD - felbuzdulva az általa támogatott gazdaságok példáján - záros határidőn be­lül saját magát is privatizálná. Amerikai szakértő a magyar kormány gazdasági programjáról Az EBRD közgyűlésén a magyar kormány gazdasági csomag­tervéről Lawrence Summers, az amerikai pénzügyminiszté: rium államtitkára felszólalásában elismerően említette „az új magyar gazdasági vezetés merészségét, amellyel belevá­gott a tornyosuló gondok megoldásába”. Summers olyan problémának nevezte a magyar pénzügyi egyensúlyhiányt, amelyre - úgymond - gyors ütemben kell gyógyírt találni, mégpedig oly módon, hogy az állam mindeközben szinte eltű­nik a mindennapi életből. Az amerikai kormánytisztviselő a közép-európai reform- országok előtt álló feladatok közül kiemelte a közszolgálati szféra kívánatos leépítését. Summers szerint az állami ki­adások még mindig a GDP felével azonos összeget képvisel­nek Magyarországon és Szlovákiában, és csaknem ilyen arányban vannak jelen a bolgár, a cseh és a lengyel gazda­ságban is. Az Egyesült Államokban ugyanez a mutató nem haladja meg a 30 százalékot - tette hozzá a felszólaló. VIGYÁZAT! KI NE MARADJON! TAVASZI VÁSÁRPARÁDÉ Nemzetközi Kiállítás és Vásár Miskolcon az EGYETEMI VÁSÁRVÁROSBAN 1995. május 2-7. között, ahol III. ÉPÍTÉSZET ÉS LAKBERENDEZÉS Szakvásár építészeti, építőanyag- és gépipari, bútoripari, asztalosipari, valamint falburkolás III. BÜROTECH Szakvásár irodatechnika, irodabútor, telekommunikáció és számítástechnika I. DOHÁNY - ITAL - KÁVÉ (DIK ’95) Szakvásár élelmiszeripari élvezeti cikkek szakvására témakörökben várjuk jelentkezését. A rendezvény általános jellegű termékek és szolgáltatások bemutatására is lehetőséget ad. Jelentkezés és bővebb információ: MIXPO Kiállításszervező Kft. 3530 Miskolc, Szemere u. 1. Telefon/fax: 46/411-110, 323-692 josp* NE VÁRJON TOVÁBB! ELŐZZE MEG A KONKURENCIÁT! Meredek úton a magyar gazdaság Kornai János: A kormányprogram alapgondolataival egyetértek Ha mindenki azt teszi, amit ezen a meredek úton tennie kell, akkor az eredmények hamar mutatkoz­hatnak. Nem rögtön mindenkinek, de minél előbb, minél több embernek. Az esélyek megvannak, a többi rajtunk múlik. Fotó: Laczó József Szabó László Zsolt Kornai János, a Collegium Budapest és a Harvard Egyetem professzora. A ne­ves közgazdász az év egyik felében Budapesten, az év másik felében az Egyesült Álamokban tanít és kutat. Könyvei rendre megjelen­nek angolul, illetve egyéb idegen nyelveken is. Április kilencedikén este a Duna Televízió interjút sugárzott a világhírű szakemberrel, ennek a beszélgetésnek a rövidített változatát kö­zöljük. □ Hogyan fogadta a kormány márciusi intézkedéscsomagját? 9 Vannak kritikai megjegyzése­im, hiányérzeteim, de ezek má­sodrendűét Le szeretném szö­gezni, és ez a legfontosabb, hogy a most bejelentett kormány- programnak az alapgondolatai­val egyetértek, azokat szüksé­gesnek, helyesnek és elkerülhe­tetlennek tartom. Ehhez rögtön hozzá kell termem, hogy ezek az intézkedések sok megpróbálta­tással is járnak, sokaknak szen­vedést okoznak. Teljes mérték­ben együttérzek velük. Nem úgy tekintek erre a kormányprog­ramra, mint örömhírre, hanem úgy, mint olyan terápia megkez­désére, ami elkerülhetetlen, és amit szükséges elvégezni az or­szág érdekében. □ Melyek azok a főbb gazdasági mutatók, amelyek ezt az immár tarthatatlanná váló helyzetet jel­lemzik'? 9 Azt hiszem, a legfőbb problé­ma a rövid lejáratú stabilizációs problémák közül a külső egyen­súly kérdése, ami közvetlenül a fizetési mérleg egyensúlyzava­rában mutatkozik. Magyaror­szágon a fizetési mérleg problé­mái elsősorban a kereskedelmi mérleg problémáival függnek össze, tehát az export és az im­port arányaival. Ezt érzem a leginkább veszélyes zónának. Itt olyan jelenségek mutatkoz­tak, amelyek világossá tették, hogy a helyzet tarthatatlan. Ma­gyarország már 1993-ban erős negatív kereskedelmi mérleget produkált, lényegesen többet importált, mint amennyit expor­tált. 1993-ban még megfordul­hatott a fejünkben az, hogy ez talán egyszeri jelenség, és hogy helyreáll egy ennél jobb ai'ány. A helyzet akkor vált igazán sú­lyossá és nagyon szorongatóvá, amikor 1994 is nagyon erősen negatív fizetési mérleget produ­kált. Itt közismertek a számok. A negatív egyenleg 9-10 százalé­ka a GDP-nek. Ez elviselhetetle­nül magas. Hogy ha egy ország két éven át ilyen fizetési mérle­get és ehhez tartozó ennyire ne­gatív kereskedelmi mérleget produkál, akkor lépni kell. Ak­kor, azt hiszem, nincsen olyan józan közgazdász a világon, aki azt mondaná, hogy ebben csak úgy tovább lehet menni. Ami most Magyarországon kívána­tos, az a GDP felhasználásának szerkezeti változása. Félő, hogy most, amikor a stabilizációs in­tézkedésekről van szó, kissé el­sikkad a vitákban ennek a szer­kezeti változásnak a gondolata. A kívánatos szerkezeti változás az, hogy Magyarország többet exportáljon, többet ruházzon be, és beruházásainak számottevő része is az export szolgálatában álljon. Tehát olyan kapacitások jöjjenek létre, amelyek exportál- hatóak. Ez nem mehet végbe másképp, mint hogy - ha adott GDP-n belül valamit növelni akarunk, valamit csökkenteni kell - a fogyasztásnak kell rela­tív arányaiban csökkennie. Ezen belül az a kívánatos, hogy az állami fogyasztás, a költség- vetés által finanszírozott fo­gyasztás csökkenjen inkább, mint a költségvetésen kívüli szférának a fogyasztása. Még egy további kívánatos változás, hogy az import csökkenjen. Pon­tosabban, ha mindezt dinami­kusan nézzük, akkor a relatíve gyorsabban növekvő rész legyen az export és a beruházás, a sok­kal lassabban növekvő rész, vagy akár egy ideig stagnáló rész legyen az import. És ezzel helyreálljon a fizetési mérleg, el­sősorban a kereskedelmi mérleg egyensúlya. Ezek lennének a kí­vánatos szerkezeti változások. Kizárja egymást az, hogy most hamar rendbe hozzuk a fizetési mérleget, és ugyanakkor nagy gőzerővel élénkítsük fiskális úton a termelést, és ezzel azon­nal látványos eredményeket is érjünk el. Aki ezt a kettőt egy­szerre ígéri, az komolytalan és felelőtlen. Én ezt nem ígértem, nem is javasoltam. Most sem tanácsolnám senkinek, hogy ezt ígérje. Egyfajta párhuza­mos gondolkodást tartok fon­tosnak. □ Mit nevez párhuzamos gon­dolkodásnak? • Vannak olyan intézkedések a növekedés érdekében, amelye­ket most kell megtenni, ame­lyek nem halaszthatóak, ugyan­akkor nem mennek a sürgősen napirenden lévő stabilizációs feladatok rovására, és amelyek jól beleférnek a rövid távú kor­mánycsomagba. Itt elmondom az egyik aggályomat és negatív benyomásomat. Valahogy min­denkit elkapott az azonnali és rövid távú feladatok elvégzésé­nek és vitatásának a láza. A je­lenlegi kormánycsomag védel­mezői és bírálói mind a rövid tá­vú problémákról vitatkoznak, és eközben elsikkad az, hogy az or­szágnak közép- és hosszú távú problémái vannak. □ A kormányintézkedések közül a legnagyobb vihart az kavarta, hogy a. szociális ellátásokat le fogják faragni. Ezzel kapcsolat­ban gyakran idézik az ön 1992­es „koraszülött jóléti állam” kife­jezését. Mit. értett ön ez alatt? • Én a koraszülött jóléti állam alatt azt értettem, és azt értem most is, amikor egy ország a re­ális gazdasági lehetőségeihez képest előre szalad. □ Nálunk akkor most ezek sze­rint ez történt, legalábbis szociá­lisjóléti téren? 9 Nálunk hosszú időn át ez tör­tént. És nem is egyszerre ment végbe, hanem hosszú idő alatt épült fel, egy, két, három évtized alatt. Már a ’70-es, ’80-as évek­ben kezdődött, és a ’90-es évek ezt tovább folytatták. Tehát kez­dődött még olyankor, amikor az ország termelése felfelé ment, de folytatódott olyankor is, ami­kor az ország termelése stagnál­ni kezdett, illetve csökkenni kezdett. És ettől ez az olló, a te­herbíró képesség és a jóléti szol­gáltatásokban folytatott állami aktivitás között tovább nyílt. Nem vagyok a jóléti állam fel­számolásának a híve. És bizo­nyára nem vagyok a jóléti ál­lamnak az ellensége. Ellenkező­leg, a jóléti államot a XX. század civilizációja egyik nagy vívmá­nyának tartom, olyan értéknek, amelyet meg kell őrizni. És amelyre büszkék lehetünk mi, mint a nyugati civilizáció tagjai, hogy ez létrejött. De egy dolog azt mondani, hogy ez vívmány, és ezt meg kell őrizni - másik dolog azt hinni, hogy ezt válto­zatlan formában és változatlan mértékben kell megőrizni. A jó­léti állam túlszaladt a kívánatos mértéken - az állami tevékeny­ség ezzel kapcsolatban túlsza­ladt. Ezt csökkenteni kell, refor­málni kell, és ugyanakkor meg­tartani olyan mértékben, ami­lyen mértékben ez kívánatos és szükséges. □ A politikusok nem mertek vagy nem akartak a jóléti állam­hoz hozzányúlni.. Talán azért nem, mert él egy olyan kép a köz­véleményben, hogy aki a jóléti ál­lamhoz nyúl, az tulajdonképpen a munkavállalók, a dolgozók el­len vét valamit? • Ha ezt a szót halljuk, hogy dolgozó vagy munkás, és ehhez hozzákapcsolunk olyan kérdése­ket, mint a jövedelem vagy kere­set, akkor az én számomra az el­ső kérdés, ami felmerül: mennyi az a kereset, mennyi az a reáljö­vedelem, amelyet a dolgozó em­ber a munkája után kap, amelyet azért fizetnek neki, mert dolgo­zik. 1960-ban az összes reáljöve­delmek 80 százaléka a munkából származó jövedelem volt. Ez az arányszám évről évre csökkent. 1992-re ez az arányszám lement 52 százalékra. Azt hiszem, hogy ez meghökkentő szám. Nagyon el kell rajta gondolkozni. Ez azt je­lenti, hogy a magyar társadalom, a dolgozó emberek háztartási jö­vedelmét tekintve csak kereken minden második forint szárma­zik munkából. Most kérdezem én, hogy fér ez össze a munka megbecsülésével? Hogy fér össze olyan értékrenddel, amelyik első­sorban a munkát, a teljesítményt akaija jutalmazni és ösztönözni? Teljesen időszerű, szükséges, nélkülözhetetlen mind közgaz­dasági szempontból, ösztönzési szempontból, de etikai szem­pontból is, hogy a munka kapjon nagyobb megbecsülést, és a mun­ka részesüljön az összjövedelme­ken belül nagyobb jövedelemben. □ Mikor lesz már végre megin­dulás felfelé ezen a meredek úton? 9 A GDP, a termelés, a fogyasz­tás növekedése végső eredmé­nye a kollektív tevékenységnek, amelyben millióan vesznek részt - amelyben részt vesz a kormány, minden parlamenti képviselő, minden szakszerve­zeti vezető, a sajtó minden mun­kása, és minden magyar mun­kaadó és munkavállaló. Ezek­nek az együttes teljesítményétől függ a jövendő termelés. A sze­replők mindegyike követhet el külön-külön és együttvéve kis hibákat vagy végzetes nagy bak­lövéseket. És akkor három év múlva is ott tartunk, ahol most - vagy még rosszabb állapotban leszünk. De nem zárom ki az esélyét annak, hogy itt vala­mennyi résztvevő azt teszi, amit ebben a nehéz helyzetben, ezen a meredek úton tennie kell. És akkor az eredmények hamar mutatkozhatnak. Nem okvetle­nül rögtön, minden mutató­számban, de sok mutatószám­ban. Nem rögtön mindenkinek, de minél előbb, minél több em­bernek. Az esélyek erre megvan­nak, a többi rajtunk múlik. TEHERGÉPKOCSIK 3,5-60 t ÖSSZGÖRDÜLŐTÖMEGGEL HASZONGÉPJÁRMŰ ÉS ALKATRÉSZ ÉRTÉKESÍTÉS RENAULT REGITRUCK Kazincbarcika Ózdi út 3. Telefon/Fax: (48) 313-160 A RENAULT VEHICULES INDUSTRIELS hivatalos márkakereskedője. RENAULT HIRDESSEN, HOGY HIRDETHESSEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom