Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-10 / 85. szám
1995» Április 10., Hétfő Szólástér - Hirdetés ÉSZAK-Magyarország 15 Húsvéti csomag Az ország lakosságának egészség- ügyi állapota a mélyponton van. A halálozások száma meghaladja a születések számát. A népesség középkorú - nő és férfi tagjait érrendszeri megbetegedések, szívinfarktus, magas vérnyomás, cukor- betegség, daganatos kór, veseelégtelenség, súlyos ízületi elváltozások, s újabban a „Morbus Hungari- kus” tizedeli. Tizedeli az alkohol-, drog- és gyógy- szerfiiggőség. Az egészségügynek nincs pénze a megelőzésre, lassan a gyógyításra sem. A kórházak, szakrendelők, háziorvosi rendelők műszerezettsége kriminális. Vényíróautomatákká váltak. A kutatólaboratóriumok pénzhiány miatt vegetálnak! A kórházak műkpdtetéséhez - fűtés, világítás, gyógyszerkészlet, műszerezettség, dolgozók bére - a polgármesteri hivataloknak nincs anyagi fedezete. A nyomor jele, hogy a kórházi ágyak, az alkalmazottak létszámcsökkentésével kívánnak gyógyírt találni. „A legfőbb érték az ember” - az egészséges ember -, munkaképes állapotát, a nyomorba döntött egészségügyi hálózatot azzal akaiják - választott vezetőink - életre injekciózni, hogy a 18-62 év között (legveszélyeztetettebb) korosztály, a szakrendelések ellátásáért esetenként 500 forintot fizessen. Most - amikor ezzel cgyidőben megszüntetik a családi pótlékot, a gyest, a gyedet. Most - amikor 20- 25 százalékos inflációt jósolnak, amely itt is van a nyakunkon. Az energiahordozók, a legszükségesebb élelmiszerek, ruházati cikkek ára a csillagos eget ostromolja. Azt akarják, hogy a dolgozó munkásnak, értelmiséginek, középosztálynak a legszükségesebb kiadásaira se jusson. „A legrászorultabb tömegeket” kell csak szociális(ta) (lyukas) hálóval védeni? Azokat, akik a feketekereskedelemben csempészáruból, feketemunkából jobban élnek - csak éppen nem lehet őket tetten érni? - Nevetséges. Azokat kell présbe helyezni, akik munkájukkal hozzájárulnak az értékteremtéshez? Tönkre akaiják tenni a munkást, az értelmiséget, a középosztályt? Egyre kevesebb szakembert, művelt főt akarnak? Családtagonként bruttó 25 000 forint fejkvótát megállapítani? Ilyen anyagi katasztrófába döntött társadalom, hogy oldja meg - egyenként és közösen - a gyermekei nevelését, taníttatását, hogyan védi meg a kihalástól a nemzetet: a fizetett tandíjjal? Ez a kérdés, és erre nincs válasz, végzett valaki elemző számítást, hogy hányán élnek ma 60 ezer forintból két gyermekkel? Mi marad ebből a fejkvótából, ha csak a lakás rezsiköltségét (felújítás, központi fűtés, melegvíz-, víz- és csatornadíj, gáz, villany, tv-rádió, négy fő közlekedési költsége, esetleg telefon, ami már nem luxus, gyermekek óvodai, iskolai élelmezése, tandíja, OTP-kölcsön, újság) levonásba helyezzük. Az egyik bruttó 25 ezer forint nem is elég. És mi van az élelmezési kiadásokkal, a ruházkodással, a kulturális kiadásokkal? A tanszerköltségekkel? Aid ezt a fejkvótát megállapította - soha sem élt ennyi pénzből! Ez az egész „húsvéti csomag” egy mókuskerék. Aki belekerül, az is belerokkan. Aid kívül marad, az tovább mélyíti az ellentmondásokat, a gyűlöletet. A középosztály felszámolása a cél? Hogy ebből kinek származik haszna? Azoknak, akik ebben a szétszaggatott, rongyos szociálistta) hálóban fennakadtak? Azok majd rendbe hozzák az államháztartást, amelyet az egypártrendszer idején löktek a lejtőre az álhumánus intézkedések? A választók csak addig voltak érdekesek, amíg voksukat leadták, vagy távolmaradásukkal tiltakoztak. Megkérdezték őket, képviseleteiket. Minek? És nem átallnak ma is a választókra hivatkozni! Ti döntöttetek így! Illés Endre nyugdíjas OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi, lehetőségeinket figyelembe - vévé esetenként ^kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, • bántó hangvételű, a jogrendet) az etikái normákat sértő írások é helyütt sem jelenhetnek meg. , A feladatunkra kellene jobban koncentrálni Március 25-én, szombaton meghök- kenve olvastam az Észak-Magyar- országban az „Esélyegyenlőséget kértem a megmérettetésre” - egy titkos szavazás titokzatos körülményeinek nem titkolt tanulságai - című cikket. A cikk politikai motívumai miatt - mint az SZDSZ Megyei MET elnöke — úgy érzem, a leútakra reagálnom kell. Az írásban Várhelyi Krisztinának az az egyik állítása, hogy Kása Miklós - az ellenfele - azért nyert, mert az SZDSZ-frakció tagja, s a pályázat „testre szabottan” lett kiírva. Azt a tényt ismerve, hogy Krisztina asszony a teniszsport nagy híve, helyzetét úgy tudnám érzékeltetni, mintha elvállalt volna egy meccset - ahol a hálómagasság szabályossága vitatott volt -, és miután nem győzött, azt állítja, hogy az ellenfele 'idegen segítséggel nyert. Nos, fenti minőségemben kijelenthetem, hogy a pályázat kiírásának időpontjában ellenfele csapatunkban még tartalék játékos sem volt. Jelentem, hogy a választások után sem igazoltuk le, de velünk edz, és nagyon tehetséges. Zambó Péter MDF-frakciótag felvetését sokáig nem értettem. Titkos szavazást kért, mert a szavazógépek szerinte nincsenek hitelesítve, s az egymás mellett ülők láthatják egymás szavazását. A felvetésének van egy technikai és egy elvi része. Ha akarom, szavazásnál letakarhatom kezemet egy papírlappal, vagy zakóm alá dughatom a szavazógépet, vagy lefordítom a készüléket stb. Viszont sokan vagyunk, akik véleményünket nem akaijuk titkolni, szavazatainkat nyíltan vállaljuk. Töprengtem, mi értelme lehet annak a felvetésnek, hogy ne lehessen visszakeresni, ki hogy szavazott. Aztán rájöttem. A visszakereshetőség, a nyíltság annak kellemetlen, aki valaki, vagy valakik felé előre elkötelezte magát, s aztán tart attól, hogy rájönnek, ha esetleg mégis másként nyomta meg a szavazógombot. A konkrét szavazásra s az előzményre visszatérve az SZDSZ részéről kijelenthetem, hogy az or- vosigazgató(k) választásának kérdésében sem páll, sem pártközi egyeztetés nem történt, mindenki belátása szerint szavazott. Befejezésül: azért ragadtam tollat, mert nem szeretném, ha a megyei közgyűlés munkája vakvágányra futna. Több személyi döntés előtt állunk, nagyon szerencsétlen lenne, ha a nem nyerők politikai ügyeket kreálnának egy-egy pályázatból. Az elmúlt ciklusban a közgyűlés munkája politikamentes volt. Most, mintha már eddig is túl- politizálódtunk volna. Talán a feladatunkra kellene jobban koncentrálni. Farkas Zoltán B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés tagja SZDSZ MET elnöke ipari parkot - de nem mindegy, hogyan Az Észak-Magyarország február 23-i száma tudósított egy, az Egyetemvárosban megtartott rendezvényről, amely a megyeszékhelyen létesítendő ipari park témájával foglalkozott. A telepítés megoldására, a telephely kiválasztására készült ugyan egy vázlatos telepítési összefoglaló, amely a lehetőségek térképi ábrázolását elvégezte, de a város területén számításba vehető megoldási változatokat komplexen nem vizsgálta. A megfelelő helykiválasztás mindenkori feltétele a megvalósítás és üzemeltetés legfontosabb tényezőinek részletes, elmélyült elemzése, összehasonlítása. Adott esetben: a vasúti szállítás, a közúti szállítás és közlekedés, illeszkedés a környezethez és tájhoz, közművek, a dolgozók várható ellátási, lakóhelyi körülményei, a kooperáció lehetőségei, környezetvédelem stb. Mindezeket - vagyis húsz kiemelt és további tíz járulékos tényezőt — területenként és telephelyenként összehasonlítva és mérlegelve hozható csak és kizárólag elfogadható döntés. Ebben az előre kiszemelt „Csemetekert” - amely egykor a város zöldterületi ellátásának alapanyag-ellátását szolgálta volna - lehet egyike a számításba vehető változatoknak. Feltehető, hogy' a kívánatos és szükséges telephelyválasztási versenyben - adottságainál fogva - kedvezőtlensége miatt háttérbe szorul. A nemzetközi irodalom a telephely (terület) megszerzési költségét általában a létesítési költség 17 százalékára becsüli. A helyes kiválasztást a terület üzemeltetési-működési költségei, amelyek évtizedeken át folyamatos és állandó tényezők, az előbbinél meghatározóbb mértékben befolyásolják. Figyelembe kell venni, hogy a létesítendő ipari park mely területek, települések foglalkoztatási és bevételi lehetőségeit befolyásolja. Miskolc területén napjainkban mintegy ezer hektár ipari terület áll rendelkezésre. E területeken napjainkban termelés és szolgáltatás nem folyik, holott úttal és nagyobbrészt ipáid vágánnyal ellátottak, közműellátottságuk megoldott, és illeszkednek a városszerkezethez is. Kézenfekvő tehát, hogy ezen területek ne holt tőkét, ápolatlanságot, terhet jelentsenek a város életében, hanem pezsgő élet foglalja el a pangás és felszámolás, a csődkezelés helyét. Az adott beruházás több tízmilliárdos kihatású, ezért az eddiginél nagyobb nyilvánosságot és széles körű szakértelmet igénylő közreműködést kíván. Mindezek a megvalósíthatóságot szolgálják. Kétségtelen, hogy könnyebb és egyszerűbb „zöldmezős” megoldási lehetőséget keresm, előkészíteni és megvalósítani, de finanszírozni és működtetni már nehezebb. A foglalkoztatási gondok megoldása, az ésszerűség és takarékossági tényezők miatt érdemes a még időben elhangzó jelzéseket figyelembe venni, meghallgatni. Horváth Béla HIRDETÉS A beköltözésig az a jó az YTONG-ban, hogy méretpontos, könnyű, gyorsan építhető, hogy kevesebb habarcs kell hozzá és hogy szép. Az, hogy az YTONG a legjobb hőszigetelő is, az építkezés során nem sokat jelent. A beköltözés után annál többet. Ha további információra van szüksége, küldje el az alábbi szelvényt címünkre: YTONG Hungary Kft. 1393 Budapest, Pf. 330 Kérem, küldjenek számomra díjmentes ismertetőt az YTONG falazóelemekről. Házszám: •St*- ■ís t ■ Felhasználói kategória: □ íeivező □ Kivitelező □Beruházó □ Magánépítő □ Építőanyagforgalmazó □ Egyéb: ................................. 2 15 YTONG A bölcsek köve Túlzások helyett A miskolci Szent Ferenc Kórház Orvosi Kamarai Szervezete kéri, hogy Lévay Györgyi: A hét embere (Észak-Magyarország, 1995. február 11.) és Kovács Judit: „Esélyegyenlőséget kértem a megmérettetésre” (Eszak-Magyaror- szág, 1995. március 25.) című írásával kapcsolatos észrevételeit közölni szíveskedjenek: 1. A Szent Ferenc Kórház (korábban Megyei Egyesített Tüdőkórház-Gondozóintézet, majd Megyei Szakkórház) soha nem volt csődhelyzetben. Megmentette ettől az ott dolgozó emberek szakszerű, kitartó munkája, lemondásra is kész előrelátása és a körülmények szerencsés megítélése. 2. A Csanyik épületegyüttesének gyógyítási célú hasznosításában rejlő lehetőségeket a kórház főorvosi kara már az előzetes tájékoztatás során felismerte, és a két intézmény egyesítésétől nem „ódzkodott”. Laikus számára is nyilvánvaló, hogy a mai csanyiki szanatórium rehabilitációs osztályai a kórház legmagasabb szintű szakmai testületének aktív támogatása nélkül nem szerezhettek volna országos hírnevet. 3. A kórházi rekonstrukció nehéz napjaiban az intézmény minden dolgozója tudása és lelkiismerete legjavát adva segítette elő, hogy a betegek a körülmények szerinti, legjobb helyzetbe kerüljenek. Elemi kényelmi tárgyainkról is lemondva járultunk hozzá tízmillió forint önerő előteremtéséhez. Betegeink látták erőfeszítéseinket, és panasz nélkül vették tudomásul nehézségeinket. Erőt és tartást adó segítségüket köszönjük mindannyiuknak! Meghatározónak tekintve az előző és jelenlegi megyei önkormányzat segítségét, azt kell mondanunk, hogy a korszerűsítés sikerében nem egyes személyeknek vagy csoportoknak, hanem a helyi társadalmi összefogásnak volt és van alapvető szerepe. 4. A kórházigazgatói pályázat nem okozott „viharhullámokat”, és nem kísérte az életszerűnél nagyobb várakozás. A pályázatok értékelésével választott köztestületek és nem a munkahelyek foglalkoztak. Az Orvosi Kamara Kórházi Szervezete a 43-ból 38 igen szavazatot, a Közalkalmazotti Tanács 10-ből 8 igen szavazatot adott a korábban is orvosigazgató Kása Miklósnak, bizonyítva azt, munkájával elégedett, és kórházigazgatói tevékenységének folytatását kívánja. A szavazati arányokat tekintve, állásfoglalásunk egységessége vitán felül áll. A megyei önkormányzat pályázatot lezáró döntése a kórházi közvélemény értékítéletével egybeesett, és azt megelégedés fogadta. Nem látjuk azonban hasznát személyeskedő túlzásoknak, a gyógyító és gazdasági munka szembeállításának, az orvoslás értékén aluli kezelésének, egy mindennapos pályázati forma közéleti jelentőségét meghaladó hangulati előkészítésének és terjengős, fontosabb ügyeket elhomályosító értékelésének. Szívesen látjuk és lmjuk valamennyi munkatársukat, akik gondjainkról, te védésiünkről és eredményeinkről valóságismerettel kívánnak informálni. Kórházunk, közvéleménye a pályázat ügyét lezártnak tekinti, és mint eddig mindenkor, kizárólag a gondjainkra bízott betegekkel foglalkozunk. Szántó Dezső osztályvezető főorvos az Orvosi Kamara Kórházi Szerv, elnöke * A kérésnek természetesen eleget tettünk, az észrevételeket közöltük -de a félreértések elkerülésére ide kívánkozik néhány megjegyzés. 1. Annak csak örülhetünk, ha a Szent Ferenc Kórház közvéleményének értékítéletével egybeesett a megyei önkormányzat döntése. Ez nem mindig szokott így történni, ezúttal nyilván az események e szempontból kedvező alakulásáról van szó. Miután viszont itt nem politikai, hanem szakmai döntéssel állunk szemben, ez önmagában semmit sem jelent. Mint ahogy - elvileg - a fordított eset sem zárható ki: valamely munkahelyi közvélemény a legkevésbé sem lelkesedik egy szakmailag mégoly megalapozott döntés kapcsán. 2. Kovács Judit említett riportjában megszólalt valamennyi érintett, érdekelt fél, ki-ki elmondta a maga álláspontját. A nehezen kétségbe vonható tények (pl: egyértelmű jogi szabályozás hiánya, a pályázat elbírálásának elhúzódása) önmagukban alkalmat teremtettek a vitára, az eltérő értelmezésekre. Hogy mindez „viharnak” minősíthető-e vagy sem - belátom, ezen lehet vitatkozni. Aki tájfunhoz és hurrikánhoz van szokva, annak a néhány fát kicsavaró szél csupán kellemes tavaszi szellő. 3. „Nem látjuk azonban hasznát személyeskedő túlzásoknak” - írják, amivel csakis egyetérteni lehet. Kérdés azonban, hogy ennek tekintendő-e az, ha valaki személyes érdekei védelmében minden lehetséges eszközt igénybe vesz - vállalva ezzel természetesen az ellenérzéseket is, végsősoron pedig a számára kedvezőtlen döntés konzekvenciáit. Nem hiszem, hogy mindez idegen lenne egy nyílt társadalomtól, amely a jogállamiság és a nyilvánosság útjára lépett. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon: vajon az önök észrevételei nem esnek-e a „személyeskedő túlzás” kategóriájába? Hisz a szövegből már-már az érződik, hogy Várhelyi Krisztina gazdasági igazgató (akiről itt végig szó esik) jelenléte az intézményben nemhogy hasznos, de már-már felesleges volt az elmúlt időszakban, Ez pedig talán mégiscsak túlzás. 4. Meghívásukat köszönettel vesszük, (gérem, alkalmanként élni fogunk vele: mint mindig, a valóság megismerésének szándékával. Tisztelettel a szerkesztő, Görömbölyi László
