Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-10 / 85. szám
4 ÉS ZAX-MAGYARQRSZÁG Levelezés 1995» Április 10., Hétfő Koraszülött Miskolc? Kitüntetett közgazdászunk mondja: „Magyar- ország a Kádár-rendszer idején koraszülött jóléti állammá vált. (ÉM márc. 28.) Tudós professzorunk (aki a Harvard egyetemen is tanít) bizonyára sokfelé járt, talán csak Miskolcon nem az 1960-as években. Én akkor költöztem a Dózsa György (korábban - stílusosan - Werbőczi) utcába. Ez az utca a város történelmi központjától - a Városház tértől - indul, és ötszáz méter hosszan tart észak felé. Akkortájt hortobágyi hangulatú reggelekre ébredtünk. Az utca végén - a Városházától ötszáz méterre - a tehénpásztor rézkürtjével hívta fel a környék tehéntartó gazdáit, hajtsák ki a jószágaikat, mert indul a csorda. Az ablakon kinézve egy bocit láttam, amint a járda füszegélyéből „kanyarított”. Majd elhallgatott a tehénpásztor trombitája, eltűnt a gulya, bontani kezdték a parasztházakat, megkezdődött a „koraszülés”. A tehénkék régi „parkolóhelyén” ma a Jókai- lakőtelep áll. Ott van az óvoda tele - történelmileg - koraszülött zsivajgókkal, ott van egy modem iskola szintén tele - történelmileg — koraszülött nebulókkal. Egyetlen régi épület maradt, a malom, de abból is „zenélő malmot” csináltak. Még senki sem kérdezte meg a telep lakóit, miért siették el a jólétet”, miért vágytak önálló lakásra. Senki sem kérdezi meg a gyerekeket, örülnek-e annak, hogy a kelleténél korábban jöttek a világra. Koraszülöttségünk a régebbi időre is visszanyúlik. Az első vasút 1846-ban indult Magyarországon. Később — csekély kivétellel államosították a vasutakat. (Társasági tulajdonban maradt a GYESEV, az SZCSV, a M.P.V.) Nem lehetett rossz munkahely a MÁV, mert nótát is csináltak róla: „Az én rózsám vasúti, vasúti, magyar állam fizeti, hát szeretni kell.” Most ott is ugyanolyan színű a pelenka, mint a koraszülötteknél. A Diósgyőri Vasművek több mint kétszáz éve született, és jó, ha nem lesz koraszülött (mint Ózd). A jóidőben” születettek a privatizáció során megmilliomosodtak, a koraszülöttek pedig segélyért állnak sorban. Embere válogatja, kinek mi a jó, nosztalgiázni a csordás kürtön, vagy nézni a koraszülött lakótelepeket, a családi házak rengetegét a régi legelőkön. Legrosszabb talán mégis a politikai „időtlenség”. Csapó András Amarillisz-erdőben Egyik szomszédom verandáján pompáznak jelenleg a lefotózott amarilliszek, melyeket nagy szeretettel gondoz a többi növényével együtt. Azt vallja: „Minden örömöm ezekben van, amióta kedves párom itt hagyott. A virágok közt könnyebb a magány, köztük mindig megnyugszom." Kép és szöveg: Répászky Zoltán, Mezőkövesd Reagál az olvasó Az ÉM március 274 számában, a levelezési rovatban megjelent „Úrrá kell lennünk a nehézségeken” című írásra szeretnék reagálni. A cikk írója, Ádám Mátyás, minden elismerést megérdemel. Különös érzéssel olvastam a magyarság több évszázados múltját idéző sorait. E gondolatait igen nagyra becsülöm. Kiváltképp amiatt, hogy egy anyanyelvűekként egy országban élünk, és mégis üldözzük honfitársainkat. Külön is kiemelem és megismétlem azon véleményét, miszerint: „Vonjuk le végre a tanulságot: nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolnunk.” Tamóczi György Miskolc Családi sportvetélkedő Mezőkövesden E lap hasábjain már több esetben szó esett a mezőkövesdi Szent Imre Általános Iskola és tanulói szüleinek igen termékeny együttműködéséről. Nos, a közelmúlt napokban e kapcsolat fája újabb gyümölcsöt termett. Az iskola szülői munkaközösségének kezdeményezésére családi sportvetélkedőt tartottunk a városi sportcsarnokban. Zsongott-zengett a csarnok a több mint 100 szülő és gyermek - no meg pedagógus - „harci zajától”, amint birtokba vették a sportszereket. Az iskola tanárai és a szervező szülők 16 négytagú és 11 két- vagy háromtagú családot soroltak össze négy csapatba. Őket még egyéni nevezők egészítették ki. így születtek meg a családi csapatok. Nagyon jó volt látni, amint a vetélkedő hevében, eddig mindössze futó ismeretségben lévő családok olyan szoros kapcsolatba kerültek egymással, amelyet csak a közös érdek: az egészséges testmozgás, a jó szórakozás no és természetesen a győzni akarás szálai fonhattak ennyire össze, s melyet a jó teljesítmény feletti öröm koronázott meg. A vetélkedő egy jóízű bemelegítéssel, zenés gimnasztikával kezdődött. Sokunknak már a nézésétől is kiadós izomlázunk lett, de ők - a 3-4 éves gyerektől vagy a kortalan anyukától a kissé pocakos apukáig - kitartóan és hősiesen ugráltak, hajlongtak, s a végén pihegtek. Ézt követte a délelőtt fénypontja: sorversenyek sokaságában vetélkedtek a családi(as) csapatok. Meglepő ügyességgel és fürgeséggel futottak-ugrottak, bukfenceztek, gurították a labdát lábbal-kéz- zel, parkettán és lócán. S mindeközben zúgott a biztatás. Fokozódott az izgalom, mikor a felnőttek botra ültetve - amúgy „gólya viszi” módra - szállították a gyerek-csomagot, vagy sátorlapra ültetve szánkóztak, fektetve száguldoztak velük. Oda se neki, ha közben a gyereket elvesztették, legfeljebb visszamentek érte, s loholtak tovább ledolgozni az emiatt keletkezett néhány méteres hátrányt. Derült a nem kis létszámú publikum a kicsik néhány szellemes trükkjén csakúgy, mint azon, ha az életkorát még csak egy számjeggyel jegyző gyerek gyorsabb volt a „tekintélyét” cipelő felnőttnél. A vetélkedő záró fordulója közben szellemesen megjegyezte egy néző: „Mintha csak a parlamentet látnám”. A csapatok feladata ugyanis a kötélhúzás volt. Végül - ahogy az illik - eredményhirdetés, díjak átadása és a vetélkedőre külön készített díszes emléklap kiosztása zárta az eseményt. Mindenki győztesnek érezhette magát - a helyezéstől függetlenül. Azt már aligha kell mondani, hogy az osztály és iskolai szülői munka- közösségek által adományozott díjakat - stílszerűen labdákat - a csapatok felajánlották az iskolának. Maradt a családoknak a Gráf Nyomda tervezte, készítette, ajándékozta emléklap, no és egy maradandó, nagyon kellemes fáradsággal fűszerezett élmény. Nagy László Mezőkövesd Szlovák tv-műsor helyett rádióadás Hetek óta televíziónkon ,jön” a City. Miskolc-szerte a szlovák tv 1- es csatornájára állították be az említett rádió hullámhosszát. Illetékesük elmondta, főtámogatójuk révén rögtön tiltakoztak Budapesten, hogy külföldi tv-adó sávjába kerültek. Hirshmann-antennával több sávban is zavart kelt televíziónkon a miskolci rádióadó. Mivel a szlovák tv foglalkozott segítőén a Nagy László Kör „Szomszéd népek költői” című versmondóversenyével, szóltam a Hírközlési Főfelügyeletnek, mely cég 1-2 napra visszahozta a hiányolt tv-adást. Be utána minden maradt a régiben. így ezúton sürgősséggel kérem, hogy készülékemen televíziós alkotásokat láthassak, s ne kényszerüljek rádiós programok hallgatására — úja Nádassy József a Martintelepról. * A Hírközlési Főfelügyelet miskolci mérőállomásának illetékesétől a következő tájékoztatást kaptuk: A levélíró lakókörzetében - Martintelep - a szlovák műsor vételére az 0-6. csatornát javasoljuk (Kassa). A panaszolt 0-5. (Poprád) ezen a területen gyengén fogható, minden helyi hatás, így a City-rádió jele fokozottabban érvényesül. Nemzetközi egyezmények alapján a CCIR URH-sávú rádióműsor sugárzás az elkövetkező években hazánkban is kiteljed, az 0-4. és 0-5. csatorna televíziós műsorsugárzási célú fel- használása fokozatosan megszűnik. Levél a Miskolci Vízmüvek igazgatójához Tisztelt Igazgató Úr! Az elmúlt hetekben a helyi lapokban számos cikk jelent meg az ivó- vízfogyasztás mérésével, a díjfizetés módjával, valamint a vízórák négy- évenkénti hitelesítésével kapcsolatosan. Nézetem szerint az újságcikkek írói kivétel nélkül az Ön szak- véleményére és megállapításaira, s főleg elképzeléseire alapozták mondanivalójukat. így nyilvánvalóan a Miskolci Vízművek Rt. érdekeiről szóltak. Ismeretében vagyok annak, hogy az Ön által vezetett cégnek jelentős összegű kintlévősége van, aminek behajtása a nem fizető fogyasztók vagyoni és kereseti körülményei miatt kevésbé eredményes, s ez jelentősen befolyásolja a cég gazdálkodását. Valószínűnek tartom, hogy korábbi nyilatkozat ában ezért javasolta, illetve vetette fel a vízdíj egységárának jelentős felemelését, hogy így a fizetőkész fogyasztók rejtetten fedezzék az ivóvizet ingyenesen vételezők fogyasztásának ellenértékét is. Bizonyára felismerte álláspontja igazságtalanságát és tarthatatlanságát, de ennek ellenére a kollektív díjfizetés szellemében a főmérő állása szerinti számlázást tartaná célszerűnek - függetlenül a lakásokba beszerelt almérő óráktól — intézményesíteni, s a vízdíjat a lakóközösségtől beszedni. A lakóközösségen belül a vízdíjak rendezésének - elosztásának - módját nyilvánvalóan cége szempontjából közömbösnek tekinti, ugyanis a számlázott összeget megkapták. Erre vezethető vissza, hogy a vízdíj elosztásának módjaiként a lakás alapterületének nagysága utáni vagy átalány szerinti elszámolást javasolt. Mindkettőt pontatlannak és igazságtalannak tartom, ugyanis egyikük sem szolgálja a víztakarékossági elvárásokat. Cégük szempontjából az egyes lakóközösségektől egyösszegben beszedett számlázás szerinti vízdíj csökkentené a kintlévőségüket, de azt minden észrevétel nélkül tudomásul venné, hogy a nem fizető lakó, vagy tulajdonostársak díjtartozásait a közösség rendezze. így a nem teljesítők mentesülnek az anyagi kötelezettség alól, vagy a lakóközösség kezdeményezzen - cégükhöz hasonló - eredménytelen behajtási eljárást. Könnyen felismerhető az Igazgató Úr cégcentrikus állásfoglalásának további előnye is a főmérő állása szerinti számlázás esetén, ugyanis a vízművek mentesülne a lakásokban felszerelt almérőórák esetenkénti leolvasásától, annak megfelelő számlázástól és díjbeszedéstől. Álláspontom szerint a kifogásolt szolgáltatói törekvés az almérőórák kiterjedt felszerelésével ma már meghaladottá vált. Minden fogyasztónak az általa vételezett mennyiség szerinti vízdíjat kell megfizetni, mert ez felel meg a törvényi előírásoknak, s egyben a társadalmi igazságosságnak is. E gyakorlat helyességét erősíti meg az ÉMÁSZ, Tigáz stb. eljárása is. A vízórák időszakos hitelesítésével kapcsolatosan felvetett nehézségeket, azok várható költségkihatására tett nyilatkozatát nem mindenben tudom elfogadni. Célját abban látom, hogy a szolgáltatói, aka.. r átát megvalósítsa, vagyis a kollektív díjfizetés gyakorlatát bevezesse. Túlzottnak tartom mind a hitelesítésért, mind az esetleges javítási munkákért megállapított összegeket. Kétségtelen, hogy a kezdeti 5000 forint mérséklődött ugyan, de véleményem szerint ez tovább csökkenthető. Az órák le- és felszerelésére, a javítási munkákra nyilvános pályázatot kell kiírni, hogy mindezeket egy kisebb rezsivel dolgozó cég végezze. Megalapozottnak tartanám azt a fogyasztói igényt is, hogy a hitelesítés — javítás — költségeinek egy részét cége átvállalja, mert ez elsődlegesen a vízművek érdekeit szolgálja. Hiszen az órák belső elszennyeződése és a változó nyomásingadozás is okozója az órák idő előtti pontatlanságának. Tisztelt Igazgató Úr! A lakásokban felszerelt vízmérőórák leplom- bálásával cégük és a fogyasztó között szolgáltatói szerződés jött létre, mely a felekre nézve kötelező. A számlázástól és a díjfizetés jelenlegi formájától csak közös megegyezés alapján - szerződésmódosítással - lehetne eltérni, melynek kezdeményezése aligha járna sikerrel. Javaslom tehát: a vízmérőórák leolvasására költségkímélő eljárást vezessen be, az órák négyévenkénti felülvizsgálatát, javítását, le- és felszerelését versenyeztesse, s ez esetben mellőzhetővé válik a „részletek kidolgozása” amit említett, ugyanis eleve alaptalan és felesleges munkának tűnik. Tisztelettel: ■ Horváth Ottó .......- - ......... Miskolc H to-utalvány Megdöbbenve hallottam a minap a rádió déli híradásai között, hogy a kormány megszünteti a kedvezményes tüzelőolaj-utalványt. 73 éves vagyok, s régóta nyugdíjas. Épp ma hozta a postás a visszamenőleges nyugdíjemelést, a 4464 forintot, ami egy hordó, azaz 200 liter olaj árát sem fedezi. Már a jegy bevezetésével sem elsősorban a visszaélőket, hanem a becsületes felhasználókat „büntették”. Mert azelőtt olcsóbban kaptuk a hto-t, s ráadásul házhoz szállították, hordóba öntötték. Míg ma rokkantán kell utánamenni, intézni a vásárlást, a házhoz szállítást, s ráadásul a drágábban megvásárolt olajat borsos áron fuvarozzák haza. S most még ettől a kevés kedvezménytől is meg akarnak bennünket fosztani? — kérdezd pontos névvel és címmel megküldött levelében egy kisnyugdíjas olvasónk. * Valóban megszűnik a hto-utalvány- rendszer, miután az 1993 áprilisában bevezetett új „kiszolgálási” forma sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azaz alig mérsékelte a fűtőolajjal elkövetett visszaéléseket. A változtatás - amely az 1994/95-ös fűtési idény lezárásával hajtható végre - azonban nem jelenti azt, hogy a rászorulók a jövőben ne részesüljenek támogatásban. Minderről azonban korai szólni, mert a jogszabályi módosítás még nem lépett hatályba. A témára a későbbiekben visszatérünk (szerk. megj.). Nincs fórumunk Vegyes érzésekkel olvastam a lapban arról, hogy Görömbölyön évtizedes hagyományai vannak az idős emberek megbecsülésének. Ezt igen szép gesztusnak tartom, ugyanakkor fájlalom, hogy a városban máshol nem hallani ilyesmiről A másutt élő öregekkel miért nem törődik senki? Miért nincs összefogás? Minden területnek van önkormányzati képviselője, akit mi - hetven éven felüliek - is választottunk. Még körzetenkénti közmeghallgatás sincs, ahol megbeszélnék a lakossággal a felmerülő problémákat, s egyáltalán szóba kerülne, hogy mi foglalkoztatja az embereket. Van helyette fogadóóra, ahol esetleg egykét személy megjelenik. Kihalt a közösségi élet. Régebben voltak találkozók, rendezvények, amelyekre az öregek mindig szép számban elmentek. Úgy látszik, ez a szokás már csak Görömbölyön él. Sajnos nem alakult ki olyan fórum, ahol oda-vissza áramolnának az információk. Pedig erre égetően szükség lenne. Mert a legtöbben szeretnénk tudni, hogy mi történik körülöttünk. (Név és cím a szerk.-ben) Szerkesztői üzenetek „Társasháziaké S.O.S.” aláírású levélre: Kérjük, ossza meg velünk pontos nevét és címét, mert véleményét e pontosítások nélkül nem közölhetjük. Névtelen leveleknek - bármennyire is értékes gondolatokat tartalmaznak - többnyire ez a sorsuk. Kívánságára megőrizzük inkognitóját. K. J. Tiszaújváros: A Munka törvénykönyve 136. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a munka- vállaló (a közalkalmazott) munkaviszonya (közalkalmazotti jogviszonya) megszűnésekor, továbbá sorkatonai vagy polgári szolgálatra behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Szendrői olvasónknak: 1995. január 1-től megszűnt a lakásvásárlás, -építés, -bővítés és közművesítés áfavisszatérítése. A törvény átmeneti rendelkezése azonban lehetőséget biztosít a folyamatban lévő adóvisszaigénylési ügyekben továbbra is az áfa részleges visszatérítésére azok részére, akik 1993. január 1-jét követően kezdték meg építkezésüket. Jogsegélyszolgálat Ma, április 10-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú irodában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd...... .............
