Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-04 / 54. szám
Március 4., Szombat Látókör ÉM-bétvége VII AZ ESZAK-MAGYARORSZAG IRODALMI MELLÉKLETE •-SZERKESZTI CSEH KÁROLY &« * . Az apám rendes ember volt. Hogy így emlékezem rá, tudhatják, megvolt már a temetése. Amikor elcsapta a teherautó, a híradások szerint kellemes nyárt délután volt, jó látási viszo- ftyokkal, de mindez már olyan régen történt, hogy a szertartásról nincsenek igazi emlékeim. Apámról csak az öreg Kozma bácsi szavai maradtak meg bennem, ahogy ismételgette nekem bánatosan: °lyan férfi volt, aki jót tett az embereknek, de ezzel be is fejezte, igyekezett a maga dolgára. Gyerekkorában nem tudja pontosan az ember, mi is történt valójában, hogy olyan hirtelen felgyülemlett körülötte a szomorúság. Én is csak azt éreztem, elfordult az életem, másképp alakultak a reggelek, szótanná váltak az esték. Hiába kérleltem a mamát, soha nem mesélt az apámról. Ahogy gyerekfejjel meg tudtam ítélni, azért lehetett terhes neki ha kérdezgettem, mert életében sem rajongott érte. Válasz híján Jgy sokszor rágtam magam feleslegesen, hogy előkerüljenek az emlékeim. Ahogy teltek az évek, és cseperedett bennem az öntudat, úgy leromlottak otthoni körülményeim, hogy anyám már közel sem engedett magához. Örökké rosszarcú alakok ölelgették, egyet sem tudnék említeni, akiből egy csöppnyi bizalom áradt volna, h^ég lámpafénynél sem, mivel anyám naplemente előtt nemigen került elő. Éjszakánként hiába húztam fejemre a takarót, a réseken átszűrődött a lihegésük, meg anyám hangos, jókedvű kacagása. El nem tudtam képzelni, mi oka az örömre? Amíg egyszer meg nem lestem őket, csak arra tudtam gondolni, csiklandozzák egymást. Később elfogadtam a Laja magyarázatát, és ha les- kelődtem, már ilyen szemüvegen keresztül néztem, mi is történik odaát? M' ö-ív. y. « - ' r ^ iIBI 1511g , Ä'ü'' ■ ■ ■ . ■ v ■>' ■ Györgyei Géza Merre jártál, fiam? (Kisregényrészlet) A Laja minden szava igaznak bizonyult, amit felvilágosítás címén továbbadott nekem. Anyám izzadságtól fénylő, meztelen teste olyan viszolygást váltott ki bennem, amit most nem kívánok ecsetelni. Lajának azért volt könnyebb a helyzete, mert ó már kölyök korában átesett ezen a látványon, mivel nekik kisebb lakásuk volt, ráadásul ő sohasem ismerte az apját, így ráért az élet dolgaival foglalkozni; az ő feje nem volt tele kérdésekkel. Egyik este anyám egy alacsony, pocakos alakkal az oldalán állított be. Ez a férfi kinézet dolgában túltett mindenkin, aki eddig a lakásunkban valaha megfordult. Széles karimájú kalapot csapott a fejébe, amitől végképp félelmetes látványt nyújtott, mert olyan rosszul állt neki. Igaz, jól nem is állhatott, de legalább eltakarta azt a ragyás ábrázatát. Ezen az estén felfogadtam a Laja meghívását. A barátom már régóta lejárt a pincébe, ahol mindenféle kacatokkal rakta körül magát. Ahogy igyekeztem kifelé, anyám rám nézett, és mivel lerítt rólam az aggodalom, megkérdezte, mitől félek?- A félelemhez ritkán kell magyarázat - bújtam át a hóna alatt, és lerohantam a pincébe. Szemem nehezen szokta meg a sötétséget, de a poros, dohszagú hodály végében a Laja zseblámpájának gyönge fénye elegendő támpontnak bizonyult a tájékozódáshoz. A fal tövében ült, szájából ferdén egy cigarettacsikk lógott, miközben nagy múLéhi emlék Urbán Tibor grafikája * 1 ■ ■ gonddal épp egy béka hasát metszette föl. Rám se nézett, annyira lekötötte a látvány, hogyan buggyan ki az állat belső része, ahogy bicskájával végigvágta. Már olyan bűz terjengett körülötte a rengeteg tetem miatt, bőgj’ ott tartottam, visszafordulok, de eszembe jutottak otthoni körülményeim, hát maradtam, lekuporodtam a nyirkos betonra, és csöndben szemléltem, hogy darabolja tovább nagy szakértelemmel a békát. Amikor végzett vele, megkérdezte: - Akarsz egyet te is? - de meg sem várta, hogyan határozok, sietve kiemelt egy jókora példányt befóttes üvegéből, és a kezembe nyomta. Ezután részletesen elmagyarázta, hogyan helyezzem a kőlapra, hogy a féltéglával könnyedén fejbe tudjam csapni. Még soha nem vertem agyon békát, ezért fordulhatott elő, hogy azt képzeltem, könyörögni próbál a szerencsétlen varangy azzal a kidülledt, álmos szemével, de igazán akkor undorodtam, amikor a kezem fejére loccsant az állat langyos, nyálkás vére. Azt hittem elhányom magam, de aztán elmúlt ez az érzésem, és mindent úgy csináltam, ahogy Laja mondta. Amikor végeztem, meg is dicsért, így még büszke is lehettem magamra. Másnap nem mentünk iskolába. Laja a közeli erdőt nyugodtabb helynek ítélte. He- verésztünk a fűben, letördeltük a fák, bokrok ágait magunk körül. Később gilisztát ástunk, a falevelek alól bogarakat szedtünk. Amikor ráuntunk, lesétáltunk a tópartra, ahol Laja kis halakat fogott a part menti, sekély vízben. Most ezeket gyűjtötte a befóttes üvegbe. Ha kezébe akadt egy béka, már nem vesződött vele, a helyszínen a földhöz vágta, majd, hogy biztos legyen a dolgában, egy jókora kővel intézte el. Azt hittem, a halak boncolásával telik majd az esténk, ehelyett Laja valamennyit kiöntötte a partra, és azt figyelte élvezettel, hogy vergődnek kétségbeesve, amint elnyelte alóluk a vizet a száraz homok.- Látod,'ezek is csak a vízben nagylegények - mondta ajkbiggyesztve, majd köpött egyet, de ez a halakon már nem segített. A délutánt arra szántam, felkutatom Kozma bácsit. Szerettem volna legalább egyszer kifaggatni apámról. Abban reménykedtem, ha megmondom, mit érzek iránta, megered a nyelve. Az egyetlen ember volt a környezetemben, áld iránt igazi érzéseim voltak, pedig öreg ember volt, de nem kell azt hinni, ettől már nem volt beszámítható, és nem volt jó semmire. Szerintem az öregek is pont annyit érnek, mint bárki más, beleszámítva minket gyerekeket is, csak ók többet tudnak, mint mi, legfeljebb többet szenvednek tőle. Hiába igyekeztem, nem sikerült összetalálkozni vele. Eltűnt a járdáról, a kukák környékén sem akadtam rá, és ekkor már nyugtalankodni kezdtem. Mivel mifelénk is az átlagos bérházi szokások uralkodtak, jó időbe beletelt, amíg feltörték az ajtaját, és megtalálták holtan kiterülve. Valaki szólhatott a házmesternek, hogy büdös van a lépcsóházban. Fecske Csaba Hajnal Szép éjszaka volt, nagyon szép. A rét fölött könnyű pára, a rí- Sótojásokban elhaló ének. A hold, mint kismamák hasa a sötét his liget fölött, gömbölyödve fénylett. Azon az éjszakán legalább tucatszor láttam a holda t, olyan gyönyörűséges volt. Uj- Jainitnal mindannyiszor kifésültem Annamari hajából a bo- Sancsként beleragadt csillagokat. Az ibolyák lejöttek az erdő- oo 1, egymás vállára borulva illatoztak az ablak alatt. Hajnalban arra ébredtem, hogy nyílik az erkélyajtó. Annama- n leemelte az erkélyrácsra akadt holdat, s hálóinge aljával tö- r°lgetni kezdte róla koromszerű szennyeződést. A rádió bemondta, mit álmodott a köztársasági elnök, s hogy importra szorulunk nyelves csókból és leszbikus szerelemből. Annamari S°)yi.tott egyet, letette a holdat a dohányzóasztalra, s mintegy mellékesen finoman leütötte a zsebzongora billentyűjét. Ä zsebzongora füsusogás hangján halkan megszólalt, kicsit fá- rac~t volt már a boldogságtól, egész éjszaka szólt, a holdsuga- \. táncoltak rajta, Annamari ujjútól a gyönyör tetőfokára ásott, túlhajszolt volt, ám olyan szépen szólt, hogy hajszálre- Peáesek keletkeztek a rigó szeméből kipergő könnycseppeken. nnarnari belevetette magát a szemembe, mindig ilyen meg- Bondolatlan volt, most aggódhatok érte. Békés Gábor Az alma monológja Bizony megfeketedtem. Majd apró fehér pöttyök jöttek ki rajtam díszítésül. Ezt tudományosan moníliának hívják, az újság demokráciának írja. Először túl nagy terhet (túl sok társamat) rakták rám, és el kellett tartanom őket. Ettől megrokkan tam. A levegő is rossz, ápo- rodott, elviselhetetlen. Csoda, hogy megbetegedtem?! Mondják, másé lett a pince, új a gazda, a felirat, de egyébként nem változott semmi! Ne?n szellőztetnek ki, nem kéneznek. A kórokozóktól nem véd meg senki és semmi! Sőt még jobban tenyésznek mint eddig. Korábban csak egyféle kórral kellett megküzdenem, most hattál-tízzel ki tudja? Eddig csak homály volt, most ezt a kis rossz ablakot is betömték, teljes a sötétség, és még gyorsabban terjed a romlás. A romló társaim kigőzölgése lassan elviselhetetlen. Megtöppedek, magam alá eresztem a vizet, szép eltér penészszakállam nő. Pedig valamikor gyönyörű kerek, egészséges, piros, fehér, zöld alma voltam. Aztán körbe haraptak, és mindenféle nyavalyával megkínozva, megtűzdelve egy pincebörtönbe zártak, ahol lassan bevégzi rajtam a romlás az ő művét. Szabó Bogár Imre Fagyott liget Pirosló almák a fagyott ligetben, jégkristályba dermedt, jajfehér határ, zúzmaratüskék csillámos, kietlen csontkertben, ahol remegve pityeg egy csöndszilánkkal átszúrt énekesmadár. Csikorgó csonkos ég levelet libegtet, alma a szüretre oly hiába vár, metsző szél lendül, fény szálak sziszegnek, kőalmák hullnak amalgám vizekbe, s melléjük zuhan a csöndszilánkkal átszúrt énekesmadár. Füzes László Ég és föld között Pala-szürke égből hóval vegyesen hull a zápor. Holnap március, s olyan távol vagyunk a tavasztól, feltámadástól mint. Sziszifusz a csúcstól. Terheink visszahúznak, s a szélcibálta harangszóval kárhozott lelkek dobálóznak. : "f - k ; *;, Ar -• *.?m ■ 4«? v x v K . v- v. - , JÜNlá ... Lvfe-, ...... ■;H ajnalfürdetés Cseh Károly Pető Margit festménye Törések Többé nem lesz szegetlen és diadalmas - utunkon annyi kenyértörés, keréktörés: morzsák közt vesznek el ujjaink, mint hóban a szétpergett küllők. Székely Dezső Gyakran ébreszt Gyakran ébreszt a telefon, gyakran csönget a sánta postás. Szirénázó mentők után reménytelen a harangkongás. Gyakran jön levél, távirat: pusztító, jerikói hírt hoz... Már úgy tör rám a holnap is, akár egy ismeretlen gyilkos. Papp Magdolna Női sors Tudhatsz bármit is jobban, mégsem ismeri azt el: bárha szerencse kísér is, csipked a férfi világ! Így van ez, hidd el, s régen is így volt. Íme, a példa: lám, amidőn a Halley-féle üstökös megtért, néztek fel uraink megütődve, s így referálták: udvarias lévén az ifjú üstökös bolygó, megváratni a szépasszonyt nem akarta találkán, és csak ezért jött vissza pontos időre Lepaute-nak, Élceivel jön most elő a hiú férfi világ! Kislány Urbán Tibor grafikája
