Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-04 / 54. szám

Március 4., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Nincs baj, bébi, ez egy másféle gyönyör f Éjt! * i Közben megszólal a szaxofon, kezdődhet a I táncikálás Fotók: Laczó József Zsidai Péter Sokan vetődnek az éjszakába a táncikálás csillapíthatatlan vágyával. Tánczene alatt helyben leginkább a diszkóműfaj ritmusvál- fezatait értik, meg a különböző szintetizá­tor alapú zenéket, amelyek agresszív, Ugyanakkor meglehetősen egysíkú dallam­világukkal már jó néhány éve kiszorították a nyolcvanas évek diszkóhangzását. Mai di- yatmániánk a techno-beat. Több helyen is élvezhető a városban késő hajnalig. Érzéki násztánc leginkább prosperáló helyszíne a Juno szálloda egysége. Szombat éjjeli csúcsidő­ben moccanni nem lehet idegen test érinté­se nélkül. Igazán sűrű a hangulat, a fények Zsibbadt erotikával vetődnek a masszára, a stroboszkóptól megtörik a pillanat izzása, a fojtott vágyak rúzskönnyű ajkakon marad­nak - egyelőre. A lányok kézen fogva cirku- jálnak a megfelelő testilleszkedés alanyát kutatva, de cuki bájaikat akár együtt is rit­musba ringatják. A tüzesebbek mutatós harmóniával hódítják a hímeket, akik nem könnyen tudnak kilépni maszkulin lénye­gükből: csupán kísérői maradnak az érzéki üásztáncnak. Inkább lazán tudatják a part­nerrel, hogy nincs baj, bébi, az én tudásom üiás jellegű gyönyör. Lehet az a fontos iz- Uiok nagysága, de egy magas tekintet is, nhogy pillantásával áthatol a szíven. Lehet­ne ismerkedni - csak nem itt benn -, mert a hangerő szétválasztja a szóbeliség ro­mantikusait.-4 nagy ho-ho-horgász Szintén a tánc misztériuma vonzza a fiata- °kat a Bartók Béla Művelődési Ház hétkö- Zepi táncparkettjére, bár a Junóval ellentét­jén itt eléggé nyíltan folyik már a szeszelés. J-’lcsó sör és bor turbulálja a hangulatot. Né- üänyan idő előtt bele is fáradnak a nagy me­netelésbe, majd a lépcsőkön virrasztanak. 'megannyi nedves tekintettel és pozsgás arc- k találkozni. Szerdánként eklektikus szer­kesztés nyomán szól a zene a „Toteki” buli- an. Régies magyar slágerektől a legszagga- sabb rockbivalykodásig bármit meglova­golnak a didzséjek (a nagy ho-ho-horgász az Syik menő sláger). Fénytechnikának meg- szi egy darab reflektor szivárványszórása mennyezetre. Ez inkább felsőfokú happe- . ng: nem annyira a külsőségek miatt jár i e a szórakozni vágyó. A csütörtök éjjeli ogendás Bartók-bulik, amikor a fél ház be- siccsantott mámorban dőzsöl már, ki tudja, •fnyadik időleges létfelfüggcsztésüket élik ‘(Az egyetemi fiatalokért egyébként hár- j, :js versengés folyik - a Juno, a Bartók, az -z-es kollégium kétórás diszkója között. Val aZ,e^k zár be, hol a másik nyit ki. Sző­rűik a harc a piac újra-újra elosztásáért.) sé A belvárosi éjszaka töretlen népszerű- dör üzemelő szórakozóhelye a Rockgö- ji ’ aminek több reinkarnációja volt már. írót !i,'0r0iS .aye^veh „Droggödör” néven emle- het* ln^^hb. A becenév etimológiája félte- . °en azokon a szóbeszédeken alapszik, A miskolci fiatalok éjszakai élete alapvetően vendéglátóhely-függő. A kiválasztás legfőbb szempontja a motiváció: miért is akarom meggörbíteni a ma éjjelt, holott választhatnám az otthoni ágy melegét egy könyv vagy a duruzsoló rádió és a susogó fűtőtest ölelésében? melyek szerint élénk kábítószer-üzelmek folynak a fóldalattiság leple alatt. Hivatalos információk még nem szivárogtak föl, bár többször elteijedt bezárásának rémhíre. Ez már kocsmajellegű intézmény. Megfelelő al­kohol-felszereltséggel akár föl se kell állni - a szükség parancsolásától eltekintve - a szocreál kényelmet ontó bőrpárnákról. A ki­dobólegények itt is morcosak, ha túl vannak a kora hajnali zárórán. De addig is el lehet merülni a gitárhúrok erejében, a dörömbölő basszusok decibeljeiben. Nem sokan marad­nak a kólánál és cigirágónál - az asztalokra borult kobakok és hamutálcák jelzik az idő múlását. A tánc itt is megszokott mulatság, sőt, olykor élőzenét is szorítanak a pincefa­lak közé. Amolyan Fekete lyuk-imitáció a hely, rétegkulturális - ugyanakkor életkor­függő - élményeket nyújt lázadó és fruszt­rált generációknak egyaránt. Fidesz-vágyak Az intellektuális zenekészítést felkaroló éj­szakai szórakozóhelyekből is akad egy pél­da, de nem több annál. A Vian-klub majd’ féléves álmából ébredt újra ősszel. A jazz „tradicionálisan” buzog fel még a sörükből is. A hétköznapokhoz képest meglehetős Egészségünkre! Egészségünkre? színességet tükröz a meghívott zeneszék re­pertoárja. Jó esetben hetente három-négy hangversenyre is számíthatnak a törzsven­dégek. Hétköznapokon zongoraszó kalando­zik a fülkagylók között - unplugged. A klub több helyiségre tagolt, így csevegések folyta­tására is alkalmas. A csillapodott értelmek és érzékek paradicsoma ez. A komolykodó másként gondolkozás kultúreszményének hirdetői jönnek el ide—és sokan mások -, le­hetőleg feketében. Gyakran találjuk itt pél­dául a Fidesz-vágyakat, -emlékeket cipelő helyi rendszerváltókat is. Néhány lépéssel odébb a Tokaj diszkó tú- sarkú vendégei váiják a megmerítkezést. Milyen békésen simulnak egymáshoz a kö­zös zeneélményektől mentes vendéglátások! Egy miskolci fiatal valójában nem lehet tisztában vele, hány kocsma is váija városá­ban a porzó veséket, egyéb belsőségeket. Ugyanis annyi van ezekből. A rendszervál­tozás után szabadságunk annyira kitágult, hogy akár hajnalig, reggelig is korhelyked- het az arra vágyó. És ami fontos még, egy magára valamit is adó gazda el se képzelhe­ti mulatóját biliárdasztal nélkül. Divatos lett bökdösni a golyókat, no! Főként éjjel. A dákók bűvöletében A dákók bűvölésén túl az aktív csoportos és négyszemközti időtöltések legalkalmasabb színhelyei az éjjeli kávéházak utódai. Hét­végeken nem kis forgalmat bonyolítanak le a diákköltségvetésekből. Puszta elsorolá­sukra nem vállalkozhatunk, csupán meg­említjük az igen kedveiteket, mint az Avas alja és környéke (a miskolci soho, a Kisavas- sor), a belváros csapszékei, a diósgyőri „bölcsész” Black Mici, a szinte éjjel-nappali Buga Jakab - három bugyrával a dombban, út a pokol mélységeibe - a Tetemváron, és nem utolsósorban az egyre dagadó Avasi Sörház a Rubin kocsma utcájában: generá­ciókat tápláló helyekről van szó. Errefelé ér­demes ismerőseinket, csemetéinket keresni ha fordul a nap. A jövő zálogai immár telje­sen felhígulnak a sörözök, borozók, frissen nyílt kaszinócskák, csillogó bárok pultjai­nál, amíg nem kell másnap órára, vagy dol­gozni menni. Meg aztán a kocsmákból lehet rajtot venni a következő házibulira, vagy csak tovább az éjszakába. Az pedig még so­ká tart, és csak ritkán van úgy, hogy nem jön el a legközelebbi sötétedés után. Policok Gyarmati Béla Biztosan láttak már olyan kutyákat, melyek csak gazdájuk lába mellől mernek ugatni? Nahát ők a policok! Voltaképpen azokról a gyáva — kis szorításra már szűkölő - kopókról van szó, akik a hatalom köpenye alól rontanak ránk vicsorgó fo­gakkal, hogy aztán visszameneküljenek védettségükbe. Oly­kor persze a gazda is rúg rajtuk, de ezt elviselik. Miért bocsátottam ezt előre? Mert a „policáj” főnév a né­metben rendőrséget jelent. Afféle bizalmas megnevezésként élt régen - mint a szótárakban olvashatjuk. De „policija” az orosz szótári alak is, csak a forradalom után lett a rendőrség milicija. A szó tehát (policáj, polic) könnyen átment a köztu­datba a szovjet megszállás után. Ötven esztendő telt el közben. Ha a szótárakban kutako­dunk a policok után, akkor a rendőrségre kell asszociálni. Ez rossz elérési mód - mondaná a számítógép. Én éppen a rend­őrséget (a rend és a közbiztonság - 1945 utáni - első őrzőit) szeretném megvédeni a policoktól; nehogy a kollaboránsok csúfos emléke beárnyékolja a rend valódi őreit. Mert a policok igenis kollaboránsok voltak; vagyis a megszálló ellenséggel együttműködő személyek. „Bejött két polic. A policok magyarok voltak, sőt bécsiek. Nem, nem viseltek egyenruhát, de mindenki tudta róluk, hogy policok” - olvashatjuk az ÉM-hétvége riportjában. Czi- dor Piroskát soha nem hurcolják el a Szovjetunióba, ha a poli­cok elkerülik a házukat. De hát a policok - vannak gyerekko­ri emlékeim - éppen arra kellettek, hogy megmutassák, me­lyik gazdánál maradt még befogható ló, hol hizlalnak disznót, kik hová dugdosták értékeiket (melyik szárkúp, vagy kazal rejt bort, búzát) na és, hogy hol vannak, hová bújtak el a szép lányok, csinos fiatalasszonyok. A polic együtt zabáit, garázdálkodott a megszállókkal. Nem annyira a regurális hadsereg - kemény fegyelemben tartott - katonáival, hanem az ármija nyomán özönlő igen­csak vegyes horda tagjaival. Zsíros Sándor most megjelent (A front alatt) könyvéből tudjuk, hogy Felsőzsolcán szisztemati­kusan kutatták át a falut a különleges alakulatok tisztjei, hogy „hadifoglyokat” gyűjtsenek. De ki súgott nekik? Ki kala­uzolta őket? Ki mutatta az utat a faluban? Természetes, hogy ez a szerzőt is foglalkoztatja. Mindazonáltal Zsolcán csak egy személy válik gyanússá. Egy bizonyos tolmács, aki megszer­vezi a karhatalmat, sőt a kommunista pártot is - átvéve ezzel az egész falu fölötti uralmat. Zsíros Sándor - emlékeztem szerint - nem használja a po­licáj, vagy a polic kifejezést, de szinte minden más emlék­anyagban hallhatunk, olvashatunk ezekről a civil fegyvere­sekről. Általában karszalagot viseltek. Azt hiszem így szüle­tett meg a Polic kifejezés is. Ez a néhány betű - a policáj rövi­dítése - ráfért a karszalagra. A policok uralma nem tartott sokáig; a koalíciós alapon szervezett rendőrség keveseket vett át közülük. Aztán ók is kikoptak, majd kihaltak. De kihalt-e a polic-lelkület? Négymillió nőt vernek otthon Marseille (MTI) - Évente négymillió nőt rendszeresen ver­nek otthon - közölték szakértők a nők elleni erőszak témájá­val foglalkozó marseille-i tanácskozáson. A konferencia kétszáz küldötte - jogászok, rendőrségi tisztségviselők, pszichiáterek és szociális dolgozók - Nyugat- Európából és az amerikai kontinensről érkeztek a probléma megvitatására. Az AP hírügynökség egy másik jelentésében viszont arról tudósít, hogy gyakran már az erősebb nem képviselői is véde­lemre szorulnak. A társadalmi változások kísérőjelensége­ként állítólag egyre több nő veri, terrorizálja, vagy erőszakol­ja meg férfitársát. Éppen ezért Norvégiában egy nők számára létesített válságcentrumban - ahol immár tíz éve találnak menedékre és tanácsra a brutális féljek elől menekülő asszonyok - mostantól férfiakat is befogadnak. A menekülés okai természetesen mindkét nemnél meg­egyeznek: az alkohol, az idegesség, a bántalmazás és a félté­kenység - mondta a válságcentrum vezetője. Hajléktalan Mezey István grafikája

Next

/
Oldalképek
Tartalom