Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-28 / 74. szám
4 A Itt-Hon 1995. Március 28., Kedd Szikszói gimnazisták - angolul Szikszó (ÉM) - A Lég}' jó mindhalálig színrevitele után újabb produkcióra vállalkoztak a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium diákjai. A hat- osztályos képzés résztvevőinek második évfolyamosai A kis herceg angol nyelvű változatát mutatták be a közönségnek, a négyosztályosok pedig a Hair című musicalt játszották el. A kis herceg dramatizált változatát Anne Petti amerikai békeszolgálatos rendezte és tanította be a diákoknak, s ezzel a műsorral vettek részt az angol nyelvű drámafesztiválon, ahol a darab főszereplője, Paripás Laura megkapta a fesztivál legjobb női szereplőjének díját. A mű főgondolata a szeretet, az egymás iránti felelősségérzet és felelősségvállalás ma igazán aktuális. Ezt érezte és értette meg az előadást megnéző szikszói, alsóvadászi és miskolci közönség, amikor vastapssal értékelte a diákok remek szereplését. (A főbb szerepekben: Paripás Laura, Áfra Viktória, Dobos Enikő, Németh Enikő IPa. osztályos tanulók.) A Hair című musical bemutatására Merk-Balázs Judit tanárnő vezetésével év eleje óta készültek a gimnázium tanulói. Mostanra „érett meg” az angol nyelvű előadás, melyben a prózai szöveg mellett nagy szerep jutott a táncnak, a dalnak. A gimnazisták nagy sikerrel mutatták be a mának szóló üzenetet hordozó darabot Szikszón, Forrón és Hidasnémetiben. (A főbb szerepekben: Szolga Róbert IV/b., Orosz Szilárd IV/a. osztályos tanulók.) A kis herceg megszelídítette a rókát. (Dobos Enikő és Paripás Laura ll/a. Szepsi Csombor Márton Gimnázium tanulói.) Hair - a szikszói gimnazisták előadá- ' sában Fotók: Horváth Márton Sikeresek a Móricz Zsigmond Általános Iskola diákjai a felvételiken Derekas Beáta, Bartha Imola Zsuzsa, Olajos Ildikó, Czakó Károly, Juhász Gergely, Hegedűs Péter, Szobóczki Zsolt és Viszlai Béla Fotó: Knyizsák Ferenc Szikszó (ÉM) - Izgalmas heteket, napokat éltek (élnek) át mostanában azok a családok, akiknek 8. osztályos, pályaválasztás előtt álló gyermekük van. A felvételi vizsgák és elbeszélgetések jó része már lezajlott, s ezekben a hetekben kapják kézhez az értesítést arról, hogy felvételt nyeríek-e választott iskolájukba. A Móricz Zsigmond Általános Iskola 8. osztályos diákjainak többsége minden évben eredményesen szerepel a felvételiken, szívesen fogadják végzős tanulóikat a különböző középiskolák. Az egyik végzős osztály (8/c.) osztályfőnökét és néhány kiemelkedő teljesítményt elért tanulóját faggattuk a felvételiről, az esélyekről. A képről ránk villanó mosoly, az öröm megérdemelt. Ok már „fél lábbal” a középiskolában vannak, felvételt nyertek. Fedőmé Fekő Éva: - Valóban szép teljesítményt nyújtottak a gyerekek. Most már biztosan ők sem bánják a sok munkát, lemondást, azt, hogy sokszor bizony keménynek kellett lenni hozzájuk, hogy kevés idő jutott a szórakozásra, játékra. Volt, aki ezt természetesnek vette, volt, akit egy kicsit noszogtat- ni kellett, mindenesetre megérdemlik a dicséretet. Sokat készültek, a délelőtti órák mellett szakkörökre, felvételi előkészítőkre jártak az adott iskolába illetve itthon, néhányan versenyeken vettek részt.- Milyen esélye van ma egy nyolcadikos diáknak bekerülni épp abba az iskolába, amelyikbe szeretne? Mennyire van arányban a jelentkezők száma a felvehetőkkel? - kérdeztük. Szoboczki Zsolt: Sok iskola működik Borsodban, illetve elérhető közelségben, tehát elvileg majdnem minden gyerek számára van hely valamelyik középiskolában. Vannak azonban különböző okokból népszerűbb iskolák, ahová többen jelentkeznek. Ezekbe nehezebb bekerülni, nagyobb a követelmény is a túljelentkezés miatt.- Jól választottak-e a gyerekek ? Mely iskolatípusokat részesítették előnyben? Fedorné Fekő Éva: Szerencsére jól mérték fel lehetőségeiket, a képességeiknek megfelelő iskolatípust választották. De, hogy jól döntöttek-e, az majd csak akkor dől el, ha kikerülnek az iskolapadból. Lesz-e majd megfelelő munkájuk, megélhetésük? Nem hiszem, hogy ez megjósolható. Most csak egy esélyt kaptak rá, garanciát nem. Azért én bízom benne, hogy így lesz! Három tanuló, Derekas Beáta, Juhász Gergely, Szoboczki Zsolt, a ballagás után sem vesz búcsút egymástól. Mindhárman felvételt nyertek a Zrínyi Ilona Gimnázium egyedi tantervű biológia osztályába. Derekas Beáta: Alig akartam elhinni, hogy mindhármunknak sikerült, mert elég kevés gyereket vesznek fel az osztályba. Nekem nem kellett felvételiznem, mert a gimnázium által szervezőit felvételi előkészítő versenyen elért eredményem alapján előfelvételi nyertem. Gergő és Zsolt is jól szerepelt, így nagyon örültünk Gyuricza Lászloné tanárnővel együtt, aki felkészített minket a felvételire. - Hová készülnek a többiek? Fedorné Fekő Éva: Az osztályból két tanuló (Viszlai Béla, Olajos Ildikó) a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépiskolába nyert felvételt külkereskedelmi illetve belkereskedelmi tagozatra, ketten a Szepsi Csombor Márton Gimnáziumban tanulhatnak majd, Bartha Zsuzsa a Herman Ottó Gimnáziumba készül matematikatagozatos osztályba, Czakó Károly a Kossuth Gimnáziumba. Sokan választották a kereskedelmi szakmunkásképző iskolát és az egészségügyi szakiskolát, de lesz közöttük fodrász, géplakatos. Szóval széles a skála. Akárhová is mennek, remélem megállják a helyüket!- Hegedűs Péter is ebben az osztályba járj róla már sokat hallottunk. 0 hová készül? Fedorné Fekő Éva: Péter most is hozta a „formáját”. Tavaly megnyerte a Varga Tamás-matematikaverseny megyei döntőjét, idén is dobogós lett, remélem továbbjut az országos versenyre, csakúgy, mint a Zrínyi Ilona-matematikaversenyen, amelynek megyei döntőjén szintén a díjazottak között szerepel, s remélem bekerül az országos döntőbe, de lesz még más versenye is az idén. Péter amolyan „szívem csücske”! O egyébként a Földes Ferenc Gimnázium speciális matematikatagozatos osztályába jelentkezett, s mondanom sem kell, felvették.- Néhány hónap múlva ezek a gyerekek búcsút vesznek az általános iskolától. Milyen lesz a búcsú? Fedorné Fekő Éva: Azt hiszem nehéz lesz, nagyon nehéz! Nagyon jó kis osztály ez, szeretem őket: a jó tanulót, az „ebadtát”, a rosszcsontot, a szorgalmast, a lustácskát, mindegyiket. Mindegyikben van valami, amiben tehetséges, amiért felnézhetnek rá a többiek, amiben sikeres. Voltak persze nehéz perceik nekik is, nekem is, voltak nézeteltérések, biztosan hibás döntések is, nem biztos, hogy mindig látszott a jó szándék. Remélem az idő ezt igazolja majd. Tanártársaimmal együtt szívből kívánunk nekik további sikereket az elkövetkező években. 1995. Március 28., Kedd Itt-Hon A 5 Tudósítások - hazai tájakról Az örök szépségű Boldogkővára hamarosan megtelik látogatókkal Fotó: PT Priska Tibor Lehetséges, hogy túl, magasra reppent a pacsirta. Úgyannyi- ra magasra, hogy kilikasztotta a felhőt, melyből aztán most nem a tavaszhoz illő eső permetez, hanem hó pihézik. Pacsirtát véltem látni-halla- ni az imént, és miért is ne éppen ő lett volna, hiszen régen túljutottunk már Zsuzsannán, egyik legszebb dalosunk megszólalásának napján, mely dalosunk már régóta itt építgeti fészkét a vetésben, mivel a rend szerint február végén visszatér hozzánk vándorlásaiból. Igaz, nem oly látványosan, mint a gólyák, a fecskék, melyek útját a tengereken speciális hajók is jáiják, tévék, újságok közlik, merre tartanak, hol pihennek, hol repülnek éppen eme nekünk különösen kedves madarak, de ezt a pacsirta föltehetően nem sérelmezi. Csendben megy el, csendben érkezik vissza még a tél végén, kicsit nézelődik a földeken, az enyhébb napok beköszöntével fölszáll, dalba kezd a feletti örömében, hogy mégis érdemes volt visszatérni, hiszen múlik a tél, jön a tavasz. A Parasztbiblia is megemlékezik erről a kedves madárról, ilyképpen: „A pacsirtát is megáldotta (mármint Krisztus, amikor a földön járt), hogy tudjon szépen énekelni. Fölszáll és akkor azt mondja - Fölmegyek a mennyégbe csikósnak, csikósnak, csikósnak! Akkor fölszáll messze. És amikor lejön - Jaaj, odalent hagytam a botomat! Oszt akkor leszáll.” Hát az imént annyit lehetett mindebből tapasztalni, hogy fölszállt egy madár, elkezdett pihézni a hó, majd nemsokára visszaereszkedett a minden bizonnyal pacsirta. Tehát a botját megint itt feledte, ezért jött vissza. . Akár így, akár úgy, a hó, a mégoly kicsike is, nem nagyon illik már ehhez a tájhoz. Alattunk, lent a Hernád kanyarog, tisztes mennyiségű, sárgás vizével, renyhe párákat is ereget magából, mintha igyekezne betakarni a most még csupasz, levél nélküli bokrokat, ártéri füzeket. Partján, az itt-ott csoportos, magasra nyúlt fákon még üresen várakoznak a varjúfészkek, pedig ezek tájékán hamarosan égtelen ricsaj hal- lik majd, veszekedés, károgás, minden fekete madár mondja a magáét, és jobban tudja a másikénál, neki van igaza, nem amannak, kergeti a másfélét közeléből, legszívesebben kivágná a szemét, hangoskodik, hogy itt ő az úr, fészkébe gyűjtögeti a fényes dolgokat, kisol- lót, ezüstláncot, aranygyűrűt, az enyém, az enyém, rikácsolja, az enyém a több, én vagyok a gazdagabb, én vagyok az igazi varjú, tűnj el innen te mihaszna, hiszen te csóka vagy, nem is úgy károgsz, mint én, nem tartozol hozzám... Mondják, hogy a varjú igen tanulékony madár. De vajon hol látja, kitől tanulja mindezt? Most még csendes a varjúváros. Lakóinak nagyobb része éppen a közelünkben párálló, porha- nyós szántáson keresgél. Arrébb, ahonnan a pacsirta is föl- emelkedett, és ahová az imént visszatért, vetés zöldell, üdén, biztatóan. Átvészelte a hótakaró nélküli telet, mely tél szerencsére nem keményített be a sokfokú mínuszokkal, csak ki- bírhatókkal. így is illett, ha már a takaróval, az igazi hóval fösvénykedett. Odább, a másik oldalon a Zemplén kéklik, innen, messzebbről nem igazán láttatja még magát, mintha még nem ébredt volna fel. Pedig most meg a felhőket odább tologató szél éppen a Napnak nyit utat, a sugarak megvilágítják Boldogkővárát, messzebb sejlik Regec is, északról meg újfent fekete felhők tömörülnek, de még nem tudják, merre is induljanak, egyáltalán menjenek-e valamerre. Mindezt jól észlelhetjük innen, a „felső út”-nak nevezett részről, mely nagyjából Gibárt térségéből Göncig tart. Különös hangulatú, szép tájék ez, rálátással a Hernád völgyére és a Zemplén nyugati vonulataira. Ezt a sűrűn lakott részt mindig is dolgozták, művelték az itt élők, azért is szokatlan, szembetűnő, hogy most mégis itt búsul egy-egy parlag. Fura látvány bizony ezen a részen! Akárcsak az ott feledett kukoricaszár is. Szokatlan, mert az itteni népek adtak rá, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Hiszen nemcsak dolgavégezetlent jelzett a levágatlan kukoricaszár vagy napraforgó, hanem trehánysá- got is. Trehányságot, melyből az eljövendő tavaszon mindenféle kártékonyságok bújnak elő, éppen annak okán, hogy a levágatlan szárak kinn maradtak. És a nadrágszíjak. Igen, láthatók nagyon is jól ama bizonyos nadrágszíj-parcellák. Baj vagy nem baj...? Kárpótlási jegyek, visszatérítések, visszaváltások... Jogosak, valósak. Csak ugye... Hol vannak a gépek, hol vannak a lovak, ökrök... hol van, ki összehangolja a szérűt, a...? Majd csak akad. De: emberek! Hogyan, mikor? Mi most száz forintokat fizetünk a krumpliért, a zöldség három száljáért tizenötöt, a húsért, a... Itt, eme „felső út” környéke valahogy nem olyan szép most, mint szokott. Bízzunk benne: hamarosan mégis a megszokottat látjuk... A pacsirta egyébként még nem szállt föl. Nézem, várom, hiszen láttam, amint leereszkedett a botjáért. Mely bot szükséges ahhoz, hogy csikós legyen a mennyégben. Még most sem szállt föl. Úgy tűnik, nem találja a botját... Az Itt-Hon konyhája Göncről kaptuk az alábbi recepteket amelyekben az a közös, hogy valamennyi alapanyaga darálthús. Roston sült citromos vagdalt Hozzávalók: 80 deka sovány marhahús, 30 deka sárgarépa, 5 deka vaj, 2 deci tejföl, só, őrölt bors, fél citrom, 1 csokor petrezselyem Elkészítés: a megtisztított, kockákra vágott sárgarépát a vajon megpároljuk, megsózzuk és az összevágott petrezselyemmel megszórjuk. Közben a húst kétszer átdaráljuk, sóval, őrölt borssal, citromlével ízesítjük és a tejföllel jól összedolgozzuk. Ötcentis átmérőjű korongokat formázunk belőle, olajban megforgatjuk, és grillben vagy sütőben roston megsütjük. Rakott fasírt Hozzávalók: 40 deka sertéshús, 70 deka burgonya, 4 darab zsemle, 3 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 8 tojás, 3 evőkanál olaj, 2 deci fejfól, só, őrölt bors. Elkészítés: a húst a vízben áztatott, kifacsart zsemlével átdaráljuk, és három tojással, egy fej apróra vágott, meg egy evőkanál olajban megpirított vöröshagymával, a zúzott fokhagymával, sóval, pirospaprikával összedolgozzuk. A felét kiolajozott tepsi aljára terítjük, és befedjük a héjában főtt, megtisztított, majd karikákra vágott burgonyával. A maradék olajban megfuttatunk két fej apróra vágott vöröshagymát, és a burgonyára öntjük, majd karikákra vágott négy kemény tojással befedjük. Meglocsoljuk a tejföllel. Végül a maradék húst is rásimítjuk. Az utolsó nyers tojással megkenjük. Kockákra vágva tálaljuk. Tarka vagdalt Hozzávalók: 40 deka darált sertéshús, fél csomag mirelit kukorica, fél csomag mirelit zöldborsó, 5-6 szeíet kis kockákra vágott marinált paradicsompaprika (nyáron friss), 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 tojás, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál zsír, 2 evőkanál zsemlemorzsa, só, őrölt bors, csipetnyi pirospaprika, 1 kiskanál majoránna. Elkészítés: a darált húst összekeveijük az apróra vágott, az olajon meg- fonnyasztott hagymával és fokhagymával, a tojásokkal, a zöldborsóval, a kukoricával meg a paradicsompaprikakockákkal. Megfűszerezzük és hosszúkás cipó alakúra formázzuk. Zsemlemorzsával megszórva, kizsírozott, tűzálló tálban vagy zománcos tepsiben, előmelegített sütőben 50-60 percig sietjük. Ha kész, öt-tíz percig hűlni hagyjuk, csak azután szeleteljük. Mi otthonában isITTHON vagyunk
