Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-21 / 68. szám
4 M Könyv top-10 Antal Judit, színházunk öltöztetője, akit majd mindenki ismer, szeret, és ez átsugárzik a munkájára is. Kedvenc könyveit az alábbiakban közli, ezeket ajánlja szívből mindenkinek: 1. Philip Roth: Portnoy kór 2. Bulgakov: Mester és a Margarita 3. I.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura 4. George Orwell: 1984 5. Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben 6. Peter Marshall: Tombol a hold 7. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés 8. De Sade Márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása 9. William Warthon: Madárka 10. Woody Allan: Lelki jelenségek vizsgálata. „Persze ettől jóval több könyvben található meg egy-egy gondolat vagy érzés, ami foglalkoztat, és meghatározó lehet mindennapjaim számára.” Versekkel, dalokkal a könyvtárban Miskolc (ÉM - NJj - A születés, közelebbről az ember születése volt a témája annak az irodalmi estnek, amelyet a közelmúltban rendeztek a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A jelenlévők, akiket régebb óta foglalkoztat Horváth Gyula költő gondolati világa, az az érzelmi és logikai héttérország, ahonnan a fiatal versíró táplálkozik, a szokásostól eltérő találkozó részesei lehettek. Ugyanis vendégként részt vett az esten Tatár Iván gitárművész, valamint Kotricz György, aki buzukin játszott. Horváth Gyula (33) saját verseit adta elő, elsősorban az új termésből valókat. Talán túlságosan távolinak tűnik az olvasó számára a kapcsolódás, ha azt írjuk, Tatár Iván spanyol fla- mencókat játszott, a buzuki megszólal- tatója görög dalokat adott elő, a költő, aki verseivel is egy népes kisebbség képviselője, kanálszólóval állt ki. Az összekötő itt a versben, a zenében, a dalban megfogalmazott öröm az élet adta ajándék, a másik ember ilyen módon történő elérése, kézzelfoghatónak tűnt a jelenlévők számára. Az Alsóvadászon született Horváth Gyula első verse 11 éves korában jelent meg az Eszak-Magyarországban, azóta két kötetnyit gyűjtött csokorba és adott ki (Megfagyott ország, Szégyen, gyalázat), a harmadik készülőben. Leginkább a létezés kérdései foglalkoztatják, ebből fakadóan az elmúlás gondolata is. Az est népes vendégköre szerencsésnek mondhatta magát, hiszen értékes gondolatokkal a fülükben kellemes dalokkal térhettek haza. A legújabb versek közül álljon itt Horváth Gyula egy kétsorosa, amelyet Kuti Lászlónak ajánlva írt Erdélybe. Vetetlen hazában hogy lesz Virradatig nyugovásod? Önszerveződő helyi közösségek A közéleti klubtól az irodalmi műhelyig igen széles a skála =: Itt-Hon ------ —~ 1995. Március 21., Kedd F otó: Farkas Maya Nagy József Felsőzsolca (ÉM) - A felszínt is csak súrolja az a fajta gondolkodás, amelyik szerint akadozva, vagy csak alig töltik be szerepüket a községekben létrejött, alulról építkező szerveződések. Kétségtelen, hegy az összejövetelek, a megbeszélések menetrendjét ma már nem a minden fölött álló központok szabják meg és kérik számon, ezért azok sokkal esetlegesebbek, de mondhatnánk úgy is, az élethez igazodók. Senki sem kötelezi a felső- zsolcai műhelyek, körök tagjait a megjelenésre, mégis jönnek szívesen, ha van mondanivalójuk, vagy éppen megoldatlan gondjuk, megválaszolatlan kérdésük. Nincs tagdíj, e találkozások költségmentesek a szó legszorosabb értelmében. A nyolcezer lakosú Felsőzsolca művelődési háza és néhány lelkes közösségi ember megteremtette azokat a kis közösségeket, amelyek alapvetően a közös érdeklődés, vagy inkább az érdekazonosság mentén születhettek. Az egyik szervező Osz- terman Ferenc készséggel megosztja eddigi tapasztalatait olvasóinkkal:- Az irodalmi műhellyel kezdtük, mert úgy éreztük, egy ilyen léptékű településen biztosan van legalább húsz-harminc olyan ember - nem feltétlenül fiatal -, akik számára sokat jelent a vers, az értékes próza, esetleg maguk is írogatnak a szárnypróbálgatás szintjén szőkébb baráti közösségek számára, és éppen ezért szükségük van az ízlésformálásra, szakmai iránytűre. Ha ezután arra gondol, hogy íme itt összeverődött nyolc-tíz fűzfapoéta, akik mostantól egymás verseit di- csérgetik keresztbe és kasba, akkor téved, mert erre, azt hiszem, egyetlen értelmes közösségnek sincs szüksége. Ha csak azt veszem, hogy a rendszeresen jelenlévők hasznosan töltik az idejüket e körben, már nem kis feladatra vállalkoztunk. Mert itt megtanulunk egymásra figyelni, tisztelni a másikban az embert, és.ez ma akár kötelező lecke is lehetne társadalmi szinten.- Az irodalmi műhely ily módon megmarad az önművelés egyik fórumának. Oszterman Ferenc klubszervező- Az önkifejezés kiteljesítése, fejlesztése értékeket ad nekünk, motorja az önművelésnek. Az év végére valamiféle kiadvány megjelentetésében - nem irodalmi újságban - törjük a fejünket. Addig is próbálunk fórumot találni a rendszeresen megjelenő helyi újságban.- Miközben mást sem hallunk, minthogy a lakosságnak elege van a direkt politizálásból, a falun élőkről nem is szólva, akik számára a legfontosabb, hogy napról napra megteremtsék a családi megélhetés feltételeit a ház körül, a földeken, itt közéleti klubot szerveztek.- Nem nagyon szorul a klub élete szervezésre, ha olyan személyiségeket hívunk meg, akire kíváncsiak a zsolcaiak, akiknek van mondanivalójuk. Mi érdekli az itt élőket elsősorban? Hát a társég jelene, de mégin- kább a jövője, a lehetséges gazdasági együttműködés feltételei, a boldogulásuk. Ezen az információéhségen még az sem enyhít, hogy működik már a helyű kábeltelevízió, hogy kilátásban a HBO-program bekapcsolása stb.- Újabban az ufóklub is egyre többeket vonz, miben látja ennek okát?- A megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is nagyon vonzották az emberek fantáziáját. Miután a hírközlés fejlettségének köszönhetően egyre többször találkozik az átlagolvasó, -néző ilyen hírekkel, érthetően szeretne mind többet tudni erről. Kétségtelen, hogy négy-öt órás klubtalálkozóink is vannak mostanában, és jól felkészült legyen az előadó, aki minden felvetődő kérdésre választ akar adni. De nem szóltam még a fociklub életéről, amelyik nem a futballistákat tartja össze, hanem éppenséggel a szurkolóhadat. Ami nálunk egyelőre még szokatlan, és lehet, hogy emiatt egyesekben még megütközést is kelt, mi megpróbálunk „szervezetten” drukkolni kedvenceinknek, és ehhez nem nélkülözzük a csinnadrattát, a táblákat, a zajkéltőket sem, végtére is csak így adhatjuk igazán tudtára a csapatnak, hogy' mi teljes bedobással támogatjuk őket, velük vagyunk. S az sem árt, ha ezt az ellenfél és annak szurkoló- tábora is tudja. Ez nem erődemonstráció akar lenni, csupán egyértelművé tesszük, ez a csapat nincs magára hagyva. Azt már csak a beszélgetés után jegyezte meg Oszterman Ferenc, hogy ha klubfoglalkozásonként húsz-harminc tag vagy támogató jelenlétével számolhatnak, már elégedettek lehetnek, miközben kitapintha- tóan érzik, az önszerveződések apró hajtásai nagyon is láthatóan megjelentek a helyi társadalomban. Akár kínál, akár cserél, az ITT-HON ml mindent elér!1995. Március 21., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Vastag hurkát hoz asztalunkra a ház gazdája, az elégedettségtől olyképpen fénylő arccal, aminő fényesség valóban csak a váratlan, nagy dolgok történésének idején lehetséges. Alkalomhoz illő mód’ csendesedünk el, kis időre szüneteltetve a világmegváltást, majd kellő méltósággal hozzálátunk. Tehát... Hurka ez, majdhogynem olyan, mint a közönséges, de mégsem olyan! Egészen másmilyen. Azért másmilyen, mert abba a bizonyos vastagbélbe töltetett, mely belet valaha, eleink nagyon is szívesen hasznosították, de a mi bandánk, főként, mióta műanyag beleket is lehet kapni, egyszerűen kidobja, elhajítja. Már a vékonybéllel is alig-alig piszmog, de a vastaggal... Most ez ellenben igenis vastagbél, a ház lakói előre megfontolt szándékkal megőrizték, kimosták - hajjaj! - az ehhez ildomos keverékkel, fűszerezéssel elkészített töltelékkel telenyomták, most pedig kóstolásra elibénk teszik. Valószínű, hogy a faluban senki sem bajlódik a vastagbéllel, miként egyebütt sem, a ház lakói viszont nemrég költöztek ide városi emeletről,,( most váltanak, azaz váltottak, a vastag hurkát is a váltáshoz sorolják. A régi értékek felelevenítéséhez, megőrzéséhez. Mert ha régen ezt megcsinálták, miért ne tudnák most is, ha akkor jó volt, miért ne lenne most is az! Ráadásul helybéli termék, miért is kellett volna eldobni? Helyi termék egyébként az utána feladott könnyed bor is, melynek szőleje ugyancsak éppen e háznál, leginkább a kertben termett. Valódi szőlőízt áraszt, amolyan kvaterkázó ital, beszélgetésre való, melytől az ember nem kezd handabandázni, ellenben sok szép dolog jut eszébe, melyet szívesen közzétesz, és ugyanily szívesen hallgatja a másik történéseit is. Most mégis inkább egy pár órával korábbi történésről esik szó, nevezetesen a helybéli, a sajóládi pálos templom meglátogatásáról. Balpataki Béla plébános úr szíves invitálásának eleget téve jártuk az ősi kolostort, a templomot, és leginkább csendben, csak itt-ott kérdezve néztük a sok néznivalót. Az ember bármennyi hasonló csodát is lát, belépve a falak közé, nem tud szabadulni valami különös, sajátos érzéstől. Valami megfoghatatlan rátelepszik, csendre inti, valami kissé megszorítja a torkát. Tudja, hogy ahová mostani, magasfűzős bakancsában lép, oda már évszázadokkal korábban is léptek saruban, mezítláb, tudja, hogy ha most megszólal, hangját azok a boltívek verik vissza, amelyek évszázadokkal korábbi imák, szertartások hangjait őrzik, hogy a méternyi vastag falak egykor bizonyára rablóhordák, ke- gyetlenkedő bandák ellen is védték az ide menekülőket, látja maga előtt, hogy a gyertyafénynél kámzsás tudós szerzetesek írták beszédeiket, olvasták a régebbiek intelmeit, imádságait... „1379-ben Nagy Lajos király Czudar Péternek adja hűséges szolgálataiért a Sajó folyó melletti Laad birtokot. 1387-ből már oklevél említi, hogy Czudar Péter, István és György Lád földrészt tartozékaival remeteségül és örökös lakhelyül adta a pálosoknak azzal az ígérettel, hogy ezen a helyen a Boldog- ságos Szűz tiszteletére kolostort - minden fajta szolgálati helyiségeivel, és pedig épületekkel és házakkal a nevezett testvérek lakóhelyéül - fognak építeni... A kolostor méreteire, kegyhely- jellegére és jelentőségére utal az, hogy már 1400. november 1-jén búcsút engedélyez IX. Bonifác pápa a sajóládi pálos kolostor templomát felkeresőknek, a perjelt pedig felhatalmazza tizenkét időszaki gyóntató alkalmazására.” (Az idézett rész Joó Tibor A sajóládi pálos kolostor című munkájából való, a Herman Ottó Múzeum évkönyvének különlenyomatából.) De, íme a könyvtár a kolostor sokszázados falai között! Ha pedig a könyvtárnak lenne szentélye, úgy a jókora szekrényt telezsúfoló könyv oda kívánkozna. Ezt az értéket - nem tudható még mennyi érték - ugyancsak a minket kalauzoló plébános úr gyűjtögette, mentette át a megmaradot- takból. Kiemelünk egy vastag, kilókban mérhető súlyú könyvet. Belelapozva az a bizonyos dohos, réges-régi, semmi máshoz nem hasonlítható papírszag érződik. Az 1500-as években nyomtatták ki! Bizony! Vitairat. „Úgy tűnik, vitatkozni mindig is tudtunk, szerettünk.” Kommentálja a fiatal plébános, majd óvatosan visszahelyezi a talán előtte csak évszázadokkal korábban érintett könyvet a szekrénybe. Arról beszélünk, hogy bizonyjó lenne ezeket a könyveket is egyszer valaki hozzáértőnek felmérni, rendezni, katalogizálni, esetleg, amennyiben arra alkalmasak, nemzeti kincseink közé sorolni. Nagyon is elképzelhető, hogy ott a helyük. Csak hát ugye az idő... Mondja fanyar mosollyal a plébános úr, és a pénzre utalva dörzsöli össze két ujját. Talán a sok festmény között is lenne nehány restaurálásra érdemes, mely értékeinket gyara- píthatná. Most porlad, pusztul mindegyik. A kolostor egyik folyosóján ellenben friss, mai képeket nézegetve időzhetünk bármeddig is. Demeter István képei várják itt az érdeklődőket már több éve. Bizonyos, hogy nem sok embernek ismerős a név, álljon itt nehány sor bemutatásul: ,.E művek alkotója pap volt. Tanúsíthatom: a legiga- zabbak közül való. Festőként autodidakta, az önművelők legigényesebb fajtájából... E művekben meg fogjuk érezni zaklatott századunk művészetének összefoglalt tapasztalatait. Mindezt egy rendkívül szuggesztív egyéniség mindent ötvöző személyiség-jegyeiben. Remélhetőleg ez az emlékkiállítás ráirányítja a figyelmet egy mindannyiunkat gazdagító örökség általánosabb birtokbavételére.” Mindezt Feledy Gyula írja művésztársáról. Leginkább hát eme friss élmények szolgálnak témául most házigazdánk asztalánál, ki a vastag hurkával, saját termésű, kvaterkázó itókájával marasztal bennünket. A soksok értékről szólunk, mely körül vesz mindnyájunkat, de vagy tudunk róluk, vagy nem. Leginkább nem. Az asztaltól felállva, a tornácról a kertet látjuk. Pár éve még nem művelték, most pedig - az amúgy nagyon is városi, urbánus új gazda - itt termelte meg a krumplit. Úgyannyira, hogy idén egyetlen kilót sem kényszerül vásárolni. A piacot járók ismerik eme mondat súlyát. A régi érték, a darabka föld tehát ismét megelevenült, adja magát, adja, amiért a világon’van. A féleresz alatti kenyérsütő kemencét mustrálgatjuk. Ki tudja ez is mikor evett parazsat, mikor vidámkodott füstbodroktól kéménye. De jön a tavasz. Egy kis meszelés, takarítás, próbafűtés után... Majd meglátjuk. Esetleg kipróbáljuk a lángost. Kertből frissen szedett kaporral. Az Itt-Hon konyhája Abaújszántóról küldtek be szerkesztőségünkbe ételrecepteket, amelynek az a különlegessége, hogy valamennyi finomság gombából készül. Vadas laskagomba Hozzávalók: 80 deka gomba, 2 deci tejföl, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só; a pácléhez 1-1 sárga- és fehérrépa, 1 közepes fej vöröshagyma, 1-2 babérlevél, néhány szem egész bors, ecet, só. A megtisztított zöldséget sóval, borssal, babérlevéllel, ecettel ízesített vízben félig megfőzzük. Ebben a páclében egy napig állni hagyjuk a megmosott laskagombát. Ezután ismét felforraljuk, és addig főzzük, amíg a benne levők meg nem puhulnak. (Vigyázzunk, nehogy a gomba szétfőjön!) Ezután a gombát kiszedjük. A lisztből az olajon barna rántást készítünk, felengedjük a leszűrt páclével, és hozzáadjuk az áttört vagy' összeturmixolt zöldséget. Tejföllel gazdagítjuk, beletesz- szük a gombát, és még egyszer felforraljuk. Kijevi gomba Hozzávalók: 24 darab közepes nagyságú gomba, 10 deka vaj, 2-3 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 1 csokor petrezselyem; a bundázáshoz 2 tojás, zsemlemorzsa; a kisütéshez olaj. A földes részektől megtisztított gombát megmossuk, és konyharuhán leszárítjuk. A szárakat óvatosan kiemeljük, úgy hogy a kalapok egy'ben maradjanak. A szárakat apróra vágjuk, összekeverjük a vajjal, az elkapart fokhagymával, az apróra vágott petrezselyemmel, megsózzuk, borsozzuk, és megtöltjük vele a gombafejeket. Kettőt-kettőt összeillesztünk, fogpiszkálóval megtűzzük, hogy ne essenek szét. Felvert tojásba mártjuk, majd zsemlemorzsába forgatjuk, és egy ólára a hűtőszekrénybe tesszük. Ezután forró olajban köröskörül ropogósra sütjük. Gombás pite Hozzávalók: a tésztához 20 deka finomliszt, 3 deka vaj, 3 deka zsír, só; a töltelékhez 35 deka gomba, diónyd vaj, 4 tojássárgája, 1 deci tejföl, 1 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors. Ä lisztet összegyűljük a zsírral meg a vajjal, egy kicsit megsózzuk, és any- nyi vízzel dolgozzuk el, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Hűvös helyen legalább egy óráig pihentetjük, majd kerek lappá nyújtjuk, ~és kibélelünk vele egy nagy tortaformát, úgy, hogy kétujjnyi magas pereme is legyen. A sütőben félig megsütjük. Közben sóval, őrölt borssal és tört fokhagymával addig pároljuk a megtisztított, cikkekre vágott gombát, amíg a saját levét el nem főtte. Kihűtjük, majd a tejföllel simára kevert tojásokhoz adjuk. Ezzel töltjük meg a félig sült tésztát, és a sütőbe visszatolva, egészen.megsütjük. Tálaláskor a tortakarimát lehúzzuk róla, és a tortalappal együtt csúsztatjuk a tálra. Úgy szeletelhető, mint a torta.
