Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-16 / 64. szám

A sajószentpéteri városháza híreiből Sajószentpéter (ÉM) - A város képviselő-testülete február 28- án megtartott, legutóbbi ülésén elfogadta az idei költségvetést. Bevételük 527 millióra tervez­hető, kiadásuk pedig 557 millió­ra. A mintegy 30 milliós forrás­hiányt az önkormányzatnak hi­telfelvétellel kell biztosítania. A költségvetés tárgyalása során alapvető kifogásként fogalmazódott meg, hogy a város önkormányzata a helyi cigány kisebbségi önkormány­zat működéséhez nem tud támoga­tást biztosítani, de mint a polgár- mester mondta, a gazdálkodási ne­hézségek miatt erre nincs lehetősé­gük. Fejlesztésre semmit nem tud­nak fordítani, hiszen az intézmé­nyek működtetésének költségigé­nye mintegy 491,5 millió forint. Fel­újításra 2,4 milliót terveznek, az át­húzódó fejlesztésekre 63 millió 286 ezer forintot. Az első lakáshoz jutók támogatására 10 millió forintot szánnak, mintegy 4 millió forint szerepel tetőtéri lakások építésére. Szigorú gazdálkodást vezetnek be, minden esetleges megtakarítást a hitel visszafizetésére kell fordftani - döntöttek a szenátorok. Az elmújt évről is maradt mintegy 20 milliós egyéves lejáratú - hitelük. Üres telefonfülkék A Matáv mintegy 200 millió forintos távközlési fejlesztést kíván Sajó- szentpéteren megvalósítani. A munkákra vonatkozó terveket elké­szítették, ez év első felében már sze­retnék elkezdeni a munkálatokat. Az önkormányzat - közterületéből - biztosítja a telefonközpont helyét, a várható bekapcsolásokat 1996 első félévére ígéri a Matáv. A képviselők kifogásolták, hogy a múlt évben a városba telepített tizenhárom tele­fonfülkében még máig sincs telefon, üresen állnak, használhatatlanok. A cég ígéretet tett a telefonfülkék mihamarabbi felszerelésére. Arra még nem tudtak választ adni, hogy az egyéni telefonbekötések milyen pénzügyi feltételek mellett valósul­hatnak meg. A városban 1300-an igényeltek telefont, amelyet a terve­zett kapacitás ki tud majd elégíteni. Ecsegi a „szagos” víz A város ivóvízellátó vezetékrend­szere elöregedett, rendszeres mű­szaki meghibásodások miatt vízel­látási zavarok mutatkoznak a tele­pülésen. Az önkormányzat az Észak-magyarországi Regionális Vízművektől kért tájékoztatást e kérdésben, s megtudták, hogy a Bethlen Gábor utcai vezetéksza­kasz felújításához - amely az egyik leggyakrabban meghibásodó veze­ték - még ebben az évben hozzáfog­nak, illetve el is végzik a munkála­tokat. A polgárok szerint kora reg­gel „szagos” víz folyik a csapokból. A vízmű képviselője elmondta, a vá­ros bizonyos területeit a sajóecsegi vízzel látják el, s ez a borsodsziráki- hoz képest más (szagú), de a víz mi­nősége a szabványon belül van. Emelkedő díjak Változtak a csatornadíjak: idén a la­kossági díj köbméterenként 35 fo­rint, a közületi díj 48, amely össze­gek az áfát még nem tartalmazzák. A távhődíjat is emelték (előtte la­kossági vitára is bocsátották ezt a kérdést), ugyanis a testület szerint a távhőszolgáltatásnak önfenntar­tónak kell lennie, tehát bevételeiből a szolgáltatás energia- és önköltsé­gét fedeznie kell. Ezért a távfűtési rendelkezési díjat 117,70 forintban, a távfűtés hődíját 168 forintban ál­lapították meg, a használati meleg víz rendelkezésre állási díja maradt 60 forint 20 fillér, a meleg víz hődíja viszont 149 forintra emelkedett a lakosság számára. A fűtést a város szolgáltatja tetőtéri gázkazánjaiból, de fontolgatják, hogy egyéni hőener­gia-ellátásra térnek át. A körülbelül 320 távfűtött lakás egyedileg való fűthetőségét kívánják megteremte­ni. Az önkormányzat - megtekintve a mezőkövesdi mintát - saját költ­ségére tervezőket bízott meg: ké­szítsék el az egyedi gázfűtésre való átállás tanulmánytervét. Lesz alpolgármester Törvényi kötelezettségének eleget téve mégis választ alpolgármestert a város önkormányzatának képvi­selő-testülete soron következő, már­cius 27-i ülésén. A polgármester tesz majd javaslatot az alpolgár­mester személyére, akinek kiléte még nem eldöntött kérdés - tájékoz­tatott Samu István polgármester. 4 ÉSZAK-Magyarország z Megyei Körkép ~ ....... 1995» Március 16., Csütörtök ■ " ” 1 NOTESZ A Völeqény szerszáma... Brackó István Némi túlzással a parlamenti tudósító munkája is az elhagyások művészete. Ám a közreadott lényegről lefejtett felesleges hordalék is hordozhat néhány érdekes ho­mokszemet. Ebből nyújtok át egy marék- ra valót. Nem fontos, de érdekes; s hasz­nálat után szélnek eresztendő. A T. Házban gyakran támasztják alá érve­lésű két a képviselők klasszikus mondások­kal, egyetemes szállóigékkel. Legutóbb Torgyán József a dunai vízmegosztás ürü­gyén eresztett el egy, a helyhez nem na­gyon illő népies hasonlatot: a Szigetköz víz nélkül olyan, mint a vőlegény megfe­lelő szerszám nélkül... Tiszta, világos beszéd ez, ám akadnak a választ csak lappangva hordozó költői kér­dések is. A leggyakoribb az, amelyet töb­bek között a fideszes Pokorni Zoltán is fel­tett: van-e Békési-program Békési nélkül? Nos, az új pénzügyminiszter váltig kitart amellett, hogy a kormányprogramot igyekszik megvalósítani, nem enged a ne­vezetes 25 pontjából, csakhogy... A 13. passzus, amely a vagyonkezelő cégekre vonatkozik, már módosult, s egy indiszk­réció folytán kiderült, hogy a kézivezérlés miatt kibukott HungarHotels-botrányban a volt pénzügyminiszter nem sáros, sőt... A Bokros Lajos meghirdette ingatlanadó (amely talán a miniszterelnök által koráb­ban és kapkodva beharangozott vagyon­adó ötletéből sarjadt) mára már luxusadó­vá szelídült. Jövő időben, de egyetértésben körvonala­zódott az új szabadalmi törvény. Ennyi di­cséretet az új kabinet egyetlen előterjesz­tése sem kapott. Árnyalja a képet a kese­rű múlt. A téma tárgyalásának napján a parlamenti előzetesben megszólalt Béres József, s korabeli felvételeken felemleget­te gyógyító cseppjeinek kálváriáját... A jó emlékezetű nézőnek eszébe jutnak a „ne­héz emberek" (Kovács András filmje), va­lamint azok a történetek, amelyek a gör­gősekéről, a Heller-Forgó hűtőtoronyról, vagy a miskolci sokszögeszterga kacska- ringós históriájáról szólnak. Elmondom, elmondhatom, mert sajtósza­badság van. (Bár ezt a kisgazda Kávássy Sándor egy interpellációban megkérdője­lezte, utalva arra, hogy a médiumok bék­lyóba kerültek, s van, aki teli tüdőből har­soghat, más pedig hallgatásra ítéltetett.) Ebbe a rendhagyó parlamenti tudósításba az is belefér, hogy a hazai honatyák csak csipegetnek a Taverna által működtetett éttermekben és büfékben. A 650 forintos ■ svédasztal korlátlan lehetőségeit csak ke­vesen veszik igénybe; inkább főzeléket, kalóriaszegény ételeket keresnek a Parla­menten kívüli éttermekben a törvényte­vők. Egy angol képviselő 4 fontért eheti kedvenc ételét, a bélszínt (megfelelő kö­rettel) az alsó- és felsőházban. Akár vére­sen, akár átsütve, de ez átszámítva nem több, mint amennyit nálunk kell fizetni ugyanezért egy közepes színvonalú út menti vendégfogadóban. Előfizetőinkkel, Szlovákiában Rozsnyó, Krasznahorka, Magas-Tátra, Kézsmárk (ÉM) - Az elmúlt hét végén idénynyitó kirándulást rendezett Szlová­kiába előfizetőink részére a Társtourist Utazási Iroda. Csodálatosan szép időben indult el a csoport, hogy alig másfél óra elteltével már Rozsnyóval és Krasznahorkával ismerkedjen. Igazi tava­szi időt kifogva azután nemsokára betértünk a télbe: az Alacsony-Tátrában, a Dobsinai jég­barlang alatt már akár hógolyózhatott is, aki­nek kedve szottyant hozzá. A szálláshely Svitben volt, ahol Rettegi Imre,- a Társtourist partnerirodájának veze­tője várta a miskolciakat. Nőnap lévén a höl­gyutazók mindegyike szép virágot kapott. Vasárnap legalább fél méter körüli hófalak között kapaszkodott fel a Csorba-tóhoz bu­szunk. Nagy élmény volt a befagyott tavon sétálni egyet, gyönyörködni a kék ég alatt va­kítóan fehér, havas csúcsokban. O-Tátrafüre- den sokan felmentek a Tarpataki vízeséshez, mások pedig lent sétáltak. Hazafelé idegen- vezetőnk, Sárközy Andorné Éva néni nem­csak Kézsmárkot mutatta be, hanem „szerelmét”, Szepescsütörtököt, a Zápolyaiak temetkezőhelyét is. Ha a hegy nem megy Mohamedhez... Az egyetemen multimédia-program készül a cigány kultúráról ..—----------'------------------­H almozódó hátrányok. Ez a felvétel is szerepel multimédián. Kovács Judit Miskolc (ÉM) - A megőrizve fej­lődés formájában válhat a ci­gány kultúra a társadalom egészséges elemévé - állítja a szakember. A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékén FEFA (Felsőoktatási Fejlesztési Alap) támogatással multimédia­programot készítenek, amelyben egy kisvárosi, szegény sorsú cigány- család életét követik nyomon e meg­lehetősen új, Magyarországon még meg nem honosodott feldolgozási formában. A munka szervezőjét, irányítóját, Bódi Lászlót, a tanszék munkatársát kérdeztük egyebek mellett a program céljáról, felhasz­nálási módjáról, és nem utolsósor­ban a választott témáról. □Mi a program lényege1? • Létezik a tanszéken egy multimé- diális CD-rendszer, amelynek segít­ségével antropológiai CD-ket tu­dunk készítem. A rendszer lényege, hogy azok a különnemű információs anyagok (hang-, mozgóképes, írá­sos, fotóanyagok és más dokumen­tumok), amelyek idáig külön-külön- egy kazettán, egy fotóalbumban, egy filmben, vagy épp egy könyvben- jelenhettek meg, most egy témá­hoz kapcsolódóan, egy CD-n megta­lálhatók. Ez a CD külsőre olyan, mint egy audiális CD-lemez, ame­lyet azonban számítógépbe kell be­táplálni, s a számítógép olvassa le róla az információkat, amelyek a gép monitorján jelennek meg. A multimédia-programban a különne­mű információk átjárhatók, vagyis amíg a hanganyagnak, a filmnek, az írásos szövegnek gyakorlatilag egy lineáris olvasata van, addig ez­zel a rendszerre] egyetlen gombnyo­mással akármikor átléphetünk, be­lenézhetünk az egyik feldolgozási módból a másikba, illetve lehetőség van az egyes információk szinkron­ban való megjelenítésére is. így aki ezt a lemezt „olvassa”, érdeklődési köre, felkészültsége szerint halad­hat, szemlélődhet az anyagban. Az egészet tulajdonképpen egy vas­útállomáshoz hasonlíthatnám, amely tele van vágányokkal, vál­tókkal, a nézőn múlik, melyik vá­gányra tereli a vonatot, az informá­ciót. Külön nézheti a fotó-, vagy a hanganyagot, hallhatja a dramati­zált interjúanyagot, elolvashatja a kiegészítő tanulmányt, végignézhe­ti - jelen esetben - a szóban forgó család családfáját, megjelennek előtte a család tagjainak fotói, meg­hallgathatja, hogyan énekelnek, megnézheti, hogyan táncolnak, ze­nélnek, mit mondanak magukról. □ Mi adta a témát ? • A programot egy, a tanszékünkön tanuló, első éves hallgató - egyete­mi szinten első helyezést elért - tu­dományos diákköri-dolgozatára ala­poztuk, aki csaknem egy fél éven keresztül - résztvevő-megfigyeléses módszerrel - végigkísérte egy sze­gény sorsú, kisvárosi cigánycsalád egy életszakaszát. Sok időt töltött körükben, 400-500 fotót, elemző ta­nulmányt készített, rögzítette a csa­ládfő gondolatait, amelyeket az a család életéről, világképéről, sorsá­ról elmondott, illetve egy dramati­zált, koherens inteijúanyag alkotta még a dolgozatot, amelynek magam voltam a szakreferense. Jelenleg azon munkálkodunk, hogy kiegé­szítsük az eddigieket mozgóképfel­vételekkel, verbális és zenei hang­anyaggal. Úgy gondoltuk, ezek az információk leginkább a multimé­dia segítségével hozhatók összefüg­gésbe, amelynek révén alkalom nyí­lik arra, hogy erről a kultúráról a legátfogóbb ismereteket nyújtsuk az érdeklődők számára. □ Miért éppen egy szegény sorsú ci­gánycsalád szolgáltatja az alapot ehhez a program hoz ? • Azért, hogy felhívjuk a figyelmet a társadalom olyan jelenségeire, ami­lyenekkel többek között ez a család is küszködik, amikor emberek már teljesen a tűrőképességük határán élnek, s csak a csodával határos mó­don léteznek. Gyermekeiket nem tudják iskolába járatni, nem tudják élelmezni, és semmilyen kilátásuk nincs arra, hogy munkát találjanak. És már fel sem vetődik bennük, hogy valaha is dolgozhatnának, hi­szen egy olyan mély, kényszemeu- rotikus, szorongásos állapotban él­nek, amelyből nem is látnak esélyt arra, hogy életük valamilyen módon rendeződjön. Komolyan kell venni ezt a problémát, mert bár nem sok remény van arra, hogy a szülők életvitele a jövőben megváltozik, a gyermekeik tekintetében azonban iszonyú felelősség hárul ránk, a tár­sadalomra. Ezek a gyermekek, akik ilyen mintát örökölnek, akik ilyen nyomorúságos körülmények között, sok esetben súlyos betegen élnek, nem indulhatnak jó eséllyel az élet­be, nem lesznek jobb lehetőségeik, mint szüleiknek. Ha ezt nem vesszük komolyan, akkor a jövőben - akár egy generációval később is - hatványozottan nőnek a problé­mák, és sokkal drámaibb helyzettel találjuk szembe magunkat. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez a problémakör már koránt­sem csak a cigány kultúrát érinti, egyre több, hazánkban élő, bármely nemzetiségű család kerülhet és ke­rül hasonló sorba. Mégis hajlamo­sak vagyunk arra, hogy a jelenséget „cigánykérdésként” könyveljük el, miközben nem veszünk tudomást arról, hogy - teljesen természetes módon - ezek a gondok leginkább azokat a közösségeket sújtják, ame­lyek ezt megelőzően is a legnyomo­rúságosabb körülmények között él­tek. Nyilvánvaló, hogy amikor egy magyar család munkanélkülivé vá­Fotó: Bódi László lik és tradícióját veszti, még van benne bizonyos mértékű ellenálló- és tűrőképesség, s vannak még olyan szellemi és anyagi tartalékai, amelyek révén nem sérül annyira, mint a már évtizedek óta a létmini­mum tájékán élő cigányság. Telje­sen természetes folyamat, hogy azok a kényszerintézkedések, azok a problémák, amelyek ma Ma­gyarországon elevenen élnek, a leg­kisebb ellenállású közösségben fej­tik ki leglátványosabban a hatásu­kat. Véleményem szerint töreked­nünk kell arra, hogy az egyre in­kább elburjánzó, a cigány kultúrá­hoz való, már-már patologikusnak nevezhető viszonyt valamilyen egészségesebb mederbe tereljük. Ennek egyik módja pedig, hogy mélységében megismerjük, és ha le­het, kellő toleranciával fogadjuk el kultúrájukat. Tehát nem csak arról van szó, hogy a jelen kultúránkban nyomor van, hanem el kell gondol­kodnunk azon is, hogy mit tudunk nyújtani helyette, s hajlandóak va- gyunk-e felvállalni ennek terhét. □ Felvetődik a kérdés: mi az értel­me, a haszna, hogy ezt a nagyon bo­nyolult problémát egy ilyen megle­hetősen új, Magyarországon még nem igazán meghonosodott médium segítségével dolgozzák fel? •Nos, tudjuk, hogy egyelőre ez még csak egy erőpróba, de abban is biz­tosak vagyunk, hogy a későbbiek fo­lyamán a multimédia is egyre in­kább teret hódít, bekerül a minden­napi életbe, a köztudatba, s egyre többet fogunk ilyen rendszerekkel kommunikálni. Égyre többen ala­kítják majd át számítógépüket mul- timédiális CD-k fogadására is. Vég­ső célunk ezzel a CD-vel, hogy - a „ha a hegy nem megy Mohamed- hez”-elv alapján - azok az emberek, akiknek nap mint nap a cigányság életével kapcsolatos intézkedéseket kell hozniuk, azt felelősséggel, kellő toleranciával, megértéssel a cigány kultúra minél mélyebb ismeretében tehessék, tegyék meg - ha úgy tet­szik - akár az íróasztal, a számító­gép mellől. Egyelőre persze úgy hi­szem, elsősorban a tudományos szférákban marad és terjed majd ez a CD, illetve hallgatóink körében, akik remélhetőleg már erre a prob­lémára nyitottan, módszertanilag is felkészülten kerülnek ki az egye­temről, s képesek lesznek arra, hogy az eddigi tüneti kezelések he­lyett egészségesebb megoldást ta­láljanak a problémára. Persze az antropológus nem „súgó”, de talán eljön az az idő, amikor megkérdezik tőle, hogy adott esetben hogyan le­het segíteni az egyes közösségeket úgy, hogy ne keletkezzen identitá­szavara a benne élő embereknek, ne veszítsék el hagyományos kultúrá­jukat, tradícióikat, szokásaikat, s hogyan válhatnak-a megőrizve fej­lődés formájában - a társadalom egészséges elemeivé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom