Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-15 / 63. szám
II ÉM-ü ünnep mmsmmfmmemmmmmemt Március 15., Szerda Párhuzamos interjú a sajtószabadságról A két magyarországi újságíró-szervezet tisztségviselői nyilatkoznak Kosa Csaba, a MÚK elnöke Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) - Március 15-e, a magyar sajtó napja alkalmából interjút kértünk a két magyarországi újságírószervezet vezetőitől. A beszélgetéseket nem egyszerre bonyolítottuk le, sőt Kosa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke arra kért minket, hogy írásban juttassuk el hozzá a kérdéseket, s a válaszokat is írásban kaptuk. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviseletében Bencsik Gábor főtitkár volt interjúalanyunk. Lényeges szempont volt az is, hogy egyikük sem került előnyösebb helyzetbe azzal, hogy a másik válaszára reagálhasson.- Mi jut eszébe a sajtószabadságról 1995 márciusának napjaiban? Kosa Csaba: - Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Ady Endre: a nagy magyar újságíróelődök. Egy idézet Kossuth Lajostól, a Pesti Hírlapból: „Jaj azon zsurnalisztának, ki nem érez erkölcsi felelősséget nemzete becsülete iránt.” Egy másik gondolat Táncsicstól: „Nincs ott sajtószabadság, ahol a hatalmas mondja meg: csak akkor írsz helyesen, ha azt gondolod, amit én.” Bencsik Gábor: - Először is az, hogy van. A jogi értelemben vett sajtószabadság a rendszerváltozást követően tulajdonképpen Magyarországon megvalósult. Ami korlátok ma fennállnak, azok elsősorban gazdaságiak.- Vonható-e párhuzam, aközött, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban egy sereg rádióst bocsátottak el az intézményből, illetve, hogy az utóbbi hónapokban például a televízió képernyőjéről igen sokan eltűntek? Kosa Csaba: - A 129 rádiós ügyében a MŰK hivatalos nyilatkozatot adott ki annak idején, közölték a lapok. Az akkor elbocsátottak mind állásra találtak néhány nap alatt. Az 1994-ben elküldöttek döntő többsége földönfutó. Párhuzam tehát nem lehet. Bencsik Gábor: - Párhuzam vonható abban az értelemben, hogy akik most háttérbe szorultak, azok annak idején aktív szerepet vállaltak abban, hogy kollégákat kirúgjanak, vagy háttérbe szorítsanak.-Egyetért-e azzal, hogy a MÚK létrejötte óta olyan polarizálódás történt, amelynek eredményeként ma nincs olyan „középen” álló újságíró-szervezet., amelyik össz-újságírói érdekeket tudna képviselni. (Az interjút készítő újságíróként, MÚOSZ-tagként esetenként fájdalommal azt kell tapasztalnom, hogy egyik szervezet állásfoglalásaival sem tudok maradéktalanul azonosulni.) Kosa Csaba: - Nem értek egyet. A nyugati országokban mindenütt több újságíró-szövetség van. Ez hozzátartozik a demokráciához. „Középen álló” szövetség sehol sem létezik. Bencsik Gábor: - Nagy nyomás nehezedik ránk a politikai jobboldalról, hogy beszoruljunk egyfajta baloldali liberális sarokba. Minden ambíciónk arra irányul, hogy ezt ne fogadjuk el, sőt célunk az, hogy a MÜOSZ-t politikailag még csak ne is lehessen értelmezni. Mert a civil társadalomban jobb- és baloldal nem működik.- Mi az oka annak, hogy még mindig nem készült el a média- illetve sajtótörvény? Milyen következményekkel kell számolni? Kosa Csaba: - Az ok? Vannak, akiknek nem érdekük a médiatörvény. Birtokon beBencsik Gábor, a MÚOSZ főtitkára lül vannak. Véleményem szerint ebben az esztendőben nem lesz médiatörvény, tehát következményei sem lesznek. Bencsik Gábor: - Ennek súlyos következményei vannak. A legsúlyosabb, hogy nincs igazi verseny az éterben. Addig jó televíziózás nem lesz Magyarországon, míg valódi versenytársak nem fognak egymással küszködni.-Március 15. - a magyar sajtó ünnepnapja. Elképzelhetőnek tartaná, hogy a másik szervezettel közösen ünnepelnék meg? Kosa Csaba: - A másik szervezettel hivatalosan nem. Az odatartozó sok-sok újságíróval igen. Pályatársi alapon. Nekünk nem a MÚOSZ-tagsággal jeges a viszonyunk, hanem a vezetőséggel. Március 15-én ezúton szeretném köszönteni minden hazai pályatársunkat, függetlenül attól, hogy melyik szövetséghez tartoznak. Bencsik Gábor: - Ezt annyira elképzelhetőnek tartom, hogy a sajtószakszervezet meghívására mi is ott leszünk a Pilvax kávéházban március 14-én este, és a MÚK is ott lesz. Tehát keressük annak a lehetőségét, hogy a szakma közeledjen egymáshoz, bár tény, hogy az elmúlt idők során sok sérelem esett. Juhász József 1989- március 15. Hajtókáinkon féltett kokárdák révednek vonagló tanyák csontvázai felé, hol napon piheg még a tündöklő kanavász s négy-nyüstös vásznak, hamvasok moccanatlan rőfjei álmélkodnak villogó városok ablakaira. Amerről füstölög az Ecsedi-láp, és riognak a tarka poszáták ilyenkor egy megkésett tavaszon: fene „lócsíszárok” csapják a sarat, akik elől „félre” sosem álltam, hogy arcom bárgyú mosollyal töröljem, ha annyi volt is, mint egy köpet. De akkor is, a dózsai dac valahol mélyen a zsigerekben lobbant, szememben a szűkülő félelem kigyúlt, hogy nyöszörgő zsellérföldek tévelygő panaszaival hördüljék fel, perelve mindig azzal a világgal, amelyikben épp élnem adatott. Magamnak sem lehetek gyámja: ugathat csapóvasba szorult torokkal a hatalom őrének kikötött kutyája!- Igen, itt, belül már elmarta emberi tartásom a keserűség sava. Hová tűzzem hát gyermeki kokárdám; bízva tekintsen rá e meggyötört haza. Egy nap, amikor nem kell suliba menni A Petőfi Középiskolai Kollégium fiataljai a fiatalok ünnepéről Méhes László Miskolc (ÉM) - Március tizenötödikéről sok minden eszébe juthat az embernek. Az, hogy ez a nap sokáig nem tartozott a naptárban is jelölt piros betűs ünnepek közé... Az, hogy ezt a napot népünk, nemzetünk sajátos szimbólumokkal jelölte meg... Az, hogy ezen a napon felbukkannak történelmi nevek, egy elmúlt kor ideáljai, eszméi, közülük nem egy máig aktuális... És persze az, hogy március 15. a fiatalok ünnepe. A Petőfi Kollégium kilenc diákjával - szakmunkástanulókkal, szakközépiskolásokkal és gimnazistákkal - arra a kérdésre kerestük a választ, vajon mit jelent ez az ünnep a fiataloknak. □ Mire gondoltok először, ha azt halljátok: március 15.? • Az 1848-49-es szabadságharc... - A függetlenség kivívása... - Lényegében csatlakozom az előttem szólókhoz... - Szabadságharc, forradalom... - Szabadság... - Petőfi és az ifjak... - Az, amikor a Nemzeti Múzeum talapzatán Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt... - Petőfi, mert ő nagy magyarjaink közé tartozott. Verseiben, különböző költeményeiben megírta a szabadságharcot... — Tollával és kardjával is a szabadságért harcolt... □ Az a fogalom,, hogy márciusi ifjak, mit mond számotokra? • Ok voltak a forradalom kirobbantásának vezéregyéniségei, ők indítottak el mindent. Petőfin kívül, aki talán a leghíresebb közülük, ott találhatjuk Jókait, Vasvári Pált, akik ugyanúgy harcoltak a forradalomért. A Pilvax kávéházban együtt fogalmazták meg a 12 pontot, és végül is rajtuk múlott az egész... - Valakinek el kellett kezdeni, és ők voltak azok, akik ezt vállalták... - De ott voltak persze az egyetemisták is, akik csatlakoztak hozzájuk... □ És mit jelent ez nektek? • Példaképek... □ Komolyan gondoljátok, hogy a valóságban is azok, vagy csak azok lehetnének? • Én komolyan gondolom. Szerintem nagyon sok embernek lehetnek ők a példaképei... - Végül is szerintem ez egy olyan dolog, hogy fiatal koruk ellenére tudták azt, mi a gondja a világnak. Nem azzal érveltek, hogy öregek vagyunk és tapasztaltak, hanem fiatalságukkal szerettek volna elérni valamit, és ezt merték is vállalni... □ Arra azonban még mindig nem válaszoltatok, mit jelent, jelentenek-e valamit egyáltalán a mai fiataloknak az ezelőtt majd’ 150 évvel történt események. • A márciusi ifjak lényegében nem csak magukért harcoltak, nem csak a maguk jobb jövőjét akarták megteremteni, hanem tetteikkel a közösséget kívánták szolgálni... - A fiatalok mindig újítani akarnak, megváltoztatni valamit... - A fiatalság lázadó, legalábbis szerintem. □ Ti mit változtatnátok meg a mai világban? • Manapság mindenütt csak a korrupció és a pénz dominál, az lett az élet célja is, és talán ezen kellene változtatni. □ Miért fontos, vagy fontos-e egyáltalán, hogy megünnepeljük március tizenötödikét? • Ha.már ők így cselekedtek, és megfontoltan véghezvittek egy ilyen nagyszerű dolgot, akkor nekünk ezt meg kell ünnepelnünk... - Meg kell tisztelnünk őket azzal, hogy ünnepségeket rendezünk, és megemlékezünk 1848-as szabadságharcról... - Komolyan kell vennünk mindezt, mert ők is komolyan vették. Annyit pedig nekünk is tennünk kell, hogy minden évben legalább egyszer megemlékezünk róluk... - Fontos a megemlékezés, mert ha már most, a mi időnkben nincs olyan összefogás, mint akkor volt, legalább emlékezzünk arra, mit tettek ők ezért az országért... - Ez egy jó dolog... - Azért fontos, mert büszkék vagyunk arra, hogy ők.ezt meg merték tenni, mert mi nem biztos, hogy most csatlakoznánk egy ilyen forradalomhoz, vagy hogy egyáltalán részt vennénk egy ilyen méretű megmozdulásban... - Mindenképpen emlékezni kell arra, hogy volt egy ilyen esemény... - Ez azért lett a nemzeti ünnepünk, mert voltak olyan emberek, akik merték magukra vállalni azt, hogy forradalmat robbantsanak ki. Szabadságharcot az elnyomók ellen. Ez jelentős eseménye a magyar történelemnek. Kifejezte azt, hogy a magyar nép élni akar, és úgy akar élni, hogy saját maga dönti el, hogy mi legyen a sorsa... - Lényegében a magyar ifjúság egyik legjelentősebb megmozdulása volt... - Es szép dolog volt már csak azért is, mert ebben kifejeződött a fiatalság összefogása... □ Iskolában mit hallotok mostanában ezekről az eseményekről? • Az általános történelmi eseményekről mindenképpen hallunk. Na már most vannak olyanok, akik ezt komolyan veszik és komolyan gondolják, és vannak, akiknek március tizenötödike nem mond semmit. Egyáltalán nem foglalkoznak vele.. Volt, kész, elmúlt. Ennyi az egész. Úgy gondolom, akik komolyan veszik, azok inkább hazafiak, mint a többiek. □ Saját korosztályodra gondolsz? • Akadnak olyan osztálytársaim, akik elviccelik, elröhögik, elpoénkodják az esemény ünnepélyességét. A tanárok ilyenkor elég hivatalosak. Azt mutatják, hogy ez egy komoly ünnep, és hogy ez fontos nekik. De hogy belül mit éreznek, azt nem látni... - Saját korosztályom körében én azt tapasztaltam, hogy jobban érdekli őket az, hogy tizenötödike nem tanítási nap... □ Egyik iskolában sem. 15-én tartják az ünnepi rendezvényeket? • Az igaz, hogy az ünnepségeket precízen megszervezik, és a mi iskolánkban ennek igen nagy hagyománya van, és állíthatom, hogy mindig nagyon színvonalas volt a műsor. Az ünnepség azonban 14-én lesz, 15-e az szünet... - Azt már sem a tanárok, sem pedig a diákok nem vállalják, hogy akkor tartsák meg az ünnepséget, amikor annak tényleg a napja van. Hogy 15-e tényleg 15-e legyen... □ Nem gondoljátok, hogy ha már úgyis szünet lesz, de esetleg szépen süt majd a tavaszi nap, akkor mindenki rászánhatna egy kis időt arra, hogy a. maga módján is megemlékezzék az ünnepről? • Saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy a körülöttünk fekvő országok határon túli magyarjai, ahol a magyarság kisebbségben élő nép, ott tudják csak igazán ünnepként értékelni ezt az eseményt. Meghívtak egyszer egy ilyen március 15-i ünnepségre a Kárpátaljára. Ott sokkal jobban meghatódtam, mint itthon bármilyen szép ünnepségen. A megemlékezést az iskola tornateremében tartották, elszavalták a Nemzeti dalt, röviden elmondták a ’48-as tavaszi eseménysorozat történetét. Ezután közösen kivonultunk az egykori csatatérre, ahol egy emlékmű állt. Azt megkoszorúzták, de a későbbi órákban is voltak még a megemlékezésekhez kapcsolódó események. Nagyon sok fiatal, de az idősebbek egész napját is ez az ünnep határozta meg. Ezért gondolom azt, hogy ott inkább érzékelhető, kinek, mit jelent március 15. Lehet, ebben az is közrejátszik, hogy éreztetni akaiják, hogy bár kisebbségben vannak, mégis élnek és léteznek... — Én sajnálom azt, hogy az ünnepet megelőző napon tartják a megemlékezéseket, mert akkor másnap mindenki hazamegy, és csupán annak örül, hogy itt van egy nap szünet, amikor nem kell suliba menni. Az lenne a jó, ha mindenki megbeszélné azt, hogy most ide megyünk, vagy oda, és nem csak annyi lenne az egész, hogy kihagyunk egy napot, és ez milyen bulis... U De ez már rajtatok is múlik! • Igaz, de ha nincs, aki ezt komolyabban megszervezze, akkor nem ér az egész semmit. A beszélgetés résztvevői: Medve Zoltán, Kolovics Zsolt, Koncz Tamás, Sziráczki Attila, Réz Ágnes - és akik nem szerepelnek a képen: Kalina Mária, Varga Tamás, Pongó Mónika, Trungel Rita Fotó: Fojtán László
