Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-11 / 60. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. Március 11., Szombat A kultúrharc megnyerhetetlen Pokorni Zoltán a NAT-ról és a Kiáltásról Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatási kabinetjének vezetője csütörtökön délután a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének miskolci csoportja által szervezett oktatási fórumon vett részt. A Herman Ottó Gimnázium dísztermében jó félház, egy nagyobb tantestületnyi érdeklődő volt. Belefáradtunk volna a NAT-vitákba? - kérdeztük a fiataldemokraták oktatás- politikusát. • Ez egyfelől igaz lehet. Bár a tapasztalat az, hogy az alaptantervek vitái a többi országban is elhúzódtak. A másik ok, hogy a NAT a maga szakmai problémáival, kérdésfeltevéseivel nem tűnik húsba vágónak. Nem véletlen, hogy a kormányzat a Nemzeti alaptantervet helyezi középpontba, mert ezen a „szakmai gumicsonton” jól el lehet rágódni, miközben a nagyon komoly strukturális kérdések nem kerülnek előtérbe. A közoktatási törvény módosítása, az iskola- szerkezet kérdése a meghatározó probléma, és nem a Nemzeti alaptanterv. □ Minden iskola megkapta a Nemzeti alaptantervet, az ön által víziónak nevezett „stratégia” megjelent a Köznevelésben, nagyszabású vitasorozat kezdődött, kérdőívek készülnek... Nem bízik abban, hogy a gyakorló pedagógusok meglátják, és szóvá is teszik ezeket a hibákat? • A NAT önmagában nem veszélyes. Az a baj, hogy jelen vannak ezek a problémák, és ezt a NAT nem tudja kezelni, nem nyújt megfelelő gyógyírt. A szakmai vita nem kvantitatív kérdés. Nem elég, hogy ki-ki otthon kitölti a kérdőíveket, beérkeznek, és a minisztérium összegez... A vita nyilvánossága legalább olyan fontos, mint a vitában résztvevők száma. □ Olyan rossznak tartja ezt a változatot, hogy most már „kiáltania” kell? Miért tartotta fontosnak, hogy megszólaljon a MOM-ban rendezett Kiáltás című összejövetelen? • Ennek a változatnak nagyon sok olyan hibája van, mint a korábbiaknak. Véleményem szerint az oktatáspolitikai problémák megoldása nélkül nem lehet a szakmai kérdéseket megválaszolni. Sokkal fontosabb tisztázni azt, hogy a magyar költségvetésnek milyen terhet kell vállalnia a megfelelő szintű oktatáshoz. Vagy azt, hogy ez milyen módon érintse az iskolához való hozzájutást. És csak harmadik szempontból jelenik meg, hogy az oktatás milyen pedagógiai szakaszolású legyen. Azt gondolom, nagyon veszélyes a helyzet, és ezt nem kezeli megfelelően a kormányzat. Erre minden lehetséges módon fel kell hívni a figyelmet. Én mindenhová elmegyek, ahová meghívnak. Elmegyek a Kiáltás című összejövetelre, elmegyek a Pedagógus Szakszervezet fórumára, a PDSZ-ére, oda is, ahol olyanok is fellépnek, akik esetleg nem velem azonos politikai platformon vannak. □ De ez a rendezvény már nem csak szakmai kérdésekről, sokkal inkább a kultúrharcról szólt! O A Kiáltás fórumon való részvétel kényes kérdésnek tűnik, legalábbis a kormányzat szempontjából. Senki sem az ott elmondottakra válaszolt, hanem azt kérdőjelezték meg, hogy szabad-e, lehet-e együttmutatkozni olyan emberekkel, MDF-es politikusokkal, akik a korábbi négy évben sok vihart kavartak. Én azt gondolom, hogy az érdemi, szakmai kérdésekre szakmai válaszokat kell adni. Nem a megszólalók magatartását, vagy a szólásra való jogát kell megkérdőjelezni. Ebben az országban - ahol öt évvel a rendszerváltás után egy kormányban ülnek az MSZMP volt vezetői és azok, akik az MSZMP megbuktatására illegális vagy féllegális mozgalmat szerveztek - fölvetni azt a kérdést, hogy ki kivel mutatkozik együtt, úgy gondolom, meglehetősen mókás. De ez csak a kérdés egyik része. Hogy a magyar kultúrában létezik-e kultúrharc, erről azt gondolom: létezik. És ez botrány. Ebben a mindenkori kormánynak, a hatalmi pozícióban lévőknek mindig nagyobb a felelőssége, mint az ellenzéknek. Nem lehet igazságot tenni a kultúrharc egyik és másik tábora között, nem lehet megnyerni a kultúrharcot. Ezt csak abbahagyni lehet. De a kultúrharc ténye önmagában botrány. Viszont ez a meggyőződés senkit sem menthet fél az alól, hogy egy konkrét ügyben, konkrét gondok esetén ne mondjon á-t vagy b-t. Ki kell mondani, hogy adott ügyben ki követett el hibát, és ki az, aki áldozatnak tekinthető. Nem tartom megoldásnak, hogy egyenlő távolságot próbálok tartani egyiktől is, másiktól is. □ Mondjon á-t vagy b-t! ® Teszem azt, amikor Keserű Katalinról van szó, akkor igenis joggal kárhoztatható az a kormányzat, amely előbb ment föl és utána vizsgál. Ezt ki kell mondania az embernek, függetlenül attól, hogy mi a véleménye az adott személyről. Nem szabad felmenteni Keserű Katalint, a Műcsarnok igazgatóját csak azért, mert őt az MDF nevezte ki. A Nemzeti Színház esetében - függetlenül -attól, hogy mit gondolok Ablonczy Lászlóról, vagy szeretem-e azt, amit a színháza csinál -, ha a kormányzat a Nemzetivel kapcsolatos érvelés során a nézőszám csökkenésére hivatkozik, amikor az összes pesti színházban csökken a nézőszám, és ezt a tényt nem teszi mellé, akkor méltatlan vitatechnikát alkalmaz. Ézt nem szabad szó nélkül hagyni. Az oktatás pedig olyan helyzetbe került, hogy cselekedni kell. □ De ha a kiáltás kiáltozássá fajul, elterelődik a figyelem a szakmai kérdésekről! • A hatalmon lévőknek lehetőségük van mindenféle intézkedésre, a hatalommal való élésre, személycserékre, programok elindítására. Ezt a hatalom birtoklása biztosítja számukra. És ez rendben is van. De miért kérdés az, hogy a hatalomból kiszorulóknak - mondjuk úgy az ellenzéknek - jogában áll-e nyilvánossághoz fordulnia, ha gondot, problémát lát. Amikor az ellenzék a nyilvánosság elé lép, akkor helyesen cselekszik. A legelemibb jogával él, hiszen neki nincsenek más eszközei, mint a gondolatai, érvei. Ha ezek az érvek, gondolatok könnyűnek találtatnak, akkor ez ki fog derülni a vitában. Ezekkel a gondolatokkal kell vitázni, és nem azt kell kérdezni, hogy helyes-e, ha szólnak. Érvekre van szükség, nem pedig a megszólalás tényének megkérdőjelezésére, mert az az elhallgattatás első lépése. Kétségtelen, hogy az ellenzéki megszólásoknak lehet olyan szintje, stílusa, amely nem előre mutató, nem konstruktív, hanem acsarkodó; de úgy gondolom, hogy az ilyenfajta megnyilvánulások nem dominánsak - persze ezeket sem lehet elfojtani. Banasiak professzor fotói John Banasiak amerikai fotóművész alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház fotógalériájában. Az lllionis Államban született művész 1975-ben szerzett „művészetek doktora" címet a chicagói Művészeti Intézetben, 1980-tól Vermillionban a Dél- Dakotai Egyetem művészeti professzora. Számos fotóművészeti témájú előadást tartott Ázsiában, Európában és természetesen az Amerikai Egyesült Államokban. 1971-től napjainkig mintegy másfél száz kiállítása volt. Fotóinak fő témája az ember és a környezete. A Miskolcon bemutatott anyag érdekessége, hogy az ember által magára hagyott éjszakai környezet jelenik meg - varázslatos fényeivel, hangulatával. Az éjszakai fotók mellett természetesen más témájú képeket is láthatunk az április 6-ig látogatható kiállításon. Bábos változás Miskolc (ÉM) - A Miskolci Csodamalom Bábszínházban vasárnap délelőttre meghirdetett bemutató előadás (Hupikék Péter) betegség miatt elmarad. Helyette délelőtt 10 órától A gyáva kistigris című bábelőadást láthatják az érdeklődők. Kiállítás Sajószentpéter (ÉM) - A Paál László Képzőművészeti Kör tagjainak alkotásaiból nyílik kiállí* tás a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Házban ma, szombaton délután 4 órakor. A kiállítást M. Kristóf Ágnes festőművész nyitja meg. Mesterbérlet Miskolc (ÉM) - Philippe Bender francia karmester vezényli a Miskolci Szimfonikusokat a Mesterbérlet előadásán, március 13- . án, hétfőn este fél 8-tól a Miskolci Nemzeti Színházban. Hirdetés Magyar Államkötvény Magas és biztonságos Magyar Államkötvény 1997/L. Azoknak, akik biztonsággal és kényelmesen akarják növelni pénzük értékét. Azoknak, akik rendszeres jövedelmet szeretnének elérni. Azoknak, akik tökét gyűjtenek. Tehát Önnek is, ha hosszú távon előnyösen kamatozó, biztos befektetést keres. Magyar Államkötvény 1997/L. A befektetők 1995. március 13. és március 17. között vásárolhatják meg az államkötvényt kiemelt értékesítés keretében. Az erre az időszakra meghatározott ár nettó 99,2%. A legújabb Magyar Államkötvény kétéves futamidejű, mely a kibocsátás napjától (1995. február 1.) a lejárat napjáig (1997. február 1.) tart. Alapcímlete 10 000 Ft. Kamata változó, alapja az 1, 3, és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium. Törlesztés névértéken: 1997. február 1-én. Kamatfizetési időpontok: minden év augusztus 1-jén és február 1-jén. Az első fél évre érvényes kamat mértéke: évi 31,81%. A Magyar Államkötvény 1997/L - mint az eddig kibocsátott állam- kötvények többsége, kiemelt értékesítést követően - másodlagos forgalomba kerül: a futamidő alatt napi árfolyamon eladható és megvásárolható a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalmazóknál. A kötvényt külföldi személyek és szervezetek is megvásárolhatják. A Magyar Államkötvény 1997/L Magyar Állampapír, így törlesztését és kamatait az állam garantálja. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága Miskolc, Hősök tere 3. • OTP Bank Rt. Miskolc, Ózd, Abaújszántó, Edelény, Encs, Kazincbarcika, Mezőkövesd, Putnok, Sajószentpéter, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Szikszó, Tiszaújváros, Mezőcsát, Tokaj, Diósgyőr A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG
