Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-08 / 57. szám
10 ELETMOD Nyugdíjas 1995» Március 8,» Szerda JEGYZET Közérzetünk Nagy Zoltán Milyen a nyugdíjasok közérzete? Nem sokáig kell keresnünk a választ a kérdésre: sajnálatosan romló. Több ok miatt. Azt természetesnek kell elfogadnunk, hogy 60-70 felett az évek múltával arányosan gyengül a láb, reszkete- gebb a kéz, hamarabb felejt az agy. Bár ez a folyamat lehetne lassúbb is, ha nyugodtabb évtizedeket tudhatnánk magunk mögött, mint amilyet a század középső szakasza kínált. Hajszolt évek után sok bizonytalanságot rejtő nyugdíjaskorba léptünk. Ez az év kivált nem kecsegtet jobb kilátásokkal. Nyakunkon az energiaár-emelés összes begyűrűződéseivel együtt. Ezután több pénzt emészt a lakás, a fűtés, a világítás, a víz, a szennyvíz, még a telefondíj is emelkedik, pedig a távbeszélő-készülék nem luxus az idős ember mellett, alkalmasint életet menthet. Mondják, alkalmazkodni kell a körülményekhez. Meddig, hovái1 Jó, cseréljük kisebbre a nagyobb lakást - már akinek ilyen van -, de hát, aki javasolja, az is tudhatja ezzel a lehetőséggel nemzedékünknek csak elenyésző része élhet. És jogos a keserű kifakadás - a minap hangzott el a rádióban egy hölgy szájából - adjam fel, amiért egész életemben megdolgoztam, megkoplaltam? Alig ocsúdtunk e sokk hatása alól, jött az újabb „árhullám" a gyógyszereknél. Kiket sújt ez elsősorban, ha nem a kis nyugdíjjal rendelkező, mind gyakrabban betegségekkel küszködő időseket? Olvassuk az újságban: Magyarország szomorúan előkelő helyen van Európában a halandóság tekintetében, és lassan de biztosan a nyugdíjkorhatár alá megy az átlagéletkor. Igaz, a betegségeket, a gyógyszerigényt meg kellene előzni, mondjuk egészségesebb táplálkozással, nyugodtabb életmóddal. Elkélne, de hol van erre a fedezet? Viszonylagos öröm számunkra a márciusi, januárig visszamenőleges, nyugdíjemelés. Az is, hogy azt tízről tizenegy százalékra emelte a kormány, a parlament. Sokunknál ez csak fo- rintocskákat jelent, de legalább a szándékot a velünk való együttérzést tükrözi. Az infláció növekedésének ütemével ugyanis ez egyáltalán nem tart lépést, jobbik esetben annak csupán felével. Elfogadjuk; az idősebb embernek már megcsappan a ruházkodás iránti igénye - egyébként sem futná az újra -, kevesebbet költ a táplálkozásra is. Lakni, fűteni, világítani azonban nekünk is kell. Az is igaz, segíthetnének bennünket gyermekeink is. Csakhogy nemegyszer inkább nekünk kell őket támogatni, hisz ebben a megyében sokan maradtak munka nélkül. Tisztában vagyunk vele ezek a számunkra a társadalmi átlagnál is negatívabb folyamatok már visszafordíthatatlanok, legalábbis az egyik, az áremelkedések oldalán. Szeretnénk azonban remélni, hogy a másik oldalon az eddigi úgynevezett kompenzáció, az ellentételezés később a realitásokat figyelembe véve változik, és segítséget kapnak a lehetetlen helyzetbe került társak. Összejöveteleinken sokszor megfogalmaztuk: érdekvédelmi szervezeteink, a szakszervezetek, a nyugdíjasegyesületek nagyon figyeljenek oda az említett áremelések hatására a kisnyugdíjasoknál, a magányosoknál, a mezőgazdasági járadékosoknál. E romló életlehetőségek közepette nagy a jelentősége számunkra minden gesztusnak. Ezért van olyan jó visszhangja a Miskolc városi ön- kormányzat döntésének, miszerint március 1- től az eddig 70 helyett, 65 évtől biztosítja az ingyenes utazást a helyi közlekedésben. Számunkra a háromszáz-háromszázötven forint is fontos pénz - leginkább a nyugdíj érkezése előtti napokban -, de e pénzecskénél is többre tartjuk a gondjainkkal való azonosulást. Úgy érezzük képviselőink beleélték magukat a nyugdíjas-hétköznapokba, gondjainkba. Örömünkre, mert tudomásunk szerint ilyen döntést elsőként Miskolcon hozott az önkormányzat az országban. Kívánjuk kövessék másutt is. Télbúcsúztató farsangi bálok Az encsi Évgyűrűk Nyugdíjasklub és vendégei, a szikszói nyugdíjasok együtt búcsúztatták a telet, a hagyományos farsangi mulatságon az encsi Hernád étteremben, jó étel és ital mellett a zene biztosította a jó hangulatot. Gyakoribb kérdés: hát miből? Közgyűlést tartott a nyugdíjasok megyei képviselete (kamarája) Miskolc (ÉM - N.Z.) - Szokásos, a múlt évet záró és az idei feladatokat tárgyaló közgyűlést tartott február végén a Nyugdíjasok B.-A.-Z. Megyei Képviselete (Kamarája). 1994 legjelentősebb fejleménye az időskorúak tekintetében: a további előrejelzés a nyugdíjasok szerveződése terén. Csak a képviselethez tartozó tizenkilenc tagszervezet több mint ötvenezer embert fog össze. A legkisebb gyarapodásra éppen a közgyűlés mondott igent, amennyiben egyhangúlag elfogadta a több ezer tagot számláló Borsodi Bányászok Nyugdíjas Tagozatának, valamint a Kazincbarcikai városi szervezetnek a csatlakozását. így immár 150 ezerre tehető azoknak a száma, akik valamelyik, az érdekeiket képviselő és védő szerveződésnek a tagjai. Ezek a tagszervezetek és klubok mind gyakrabban jeleskednek az idősek számára kellemes szórakoztató, kulturális programok, kirándulások kezdeményezésében. Erősödik a képviselet befolyása Miskolcon kívül is. Több helyen rendeztük úgynevezett kamarai napokat, most már folyamatos a jogi tanácsadás, melyet igen sok időskorú vesz igénybe. Szeghő István elnök beszámolójában az említetteken túl kiemelte: tevékenységük hatékonyságának fokozása érdekében igyekeztek szélesíteni kapcsolatrendszerüket, melyet tovább folytatnak ebben az évben is. A szakszervezetekkel együtt sok helyen az önkormányzatok a nyugdíjasság legfőbb támogatói, ezért is fontosnak tartják ezen kapcsolatok ápolását. Szolidárisak a képviselethez nem tartozó szerveződésekkel is, kezdeményezik, hogy a még sehová nem tartozó nyugdíjasok is fogjanak össze. A vitában szóba került a mezőgazdaságból kikerült idős emberek, nyugdíjasok, járadékosok mostoha sorsa. Cservák Ferenc, a nyugdíjasok megyei egyesületének elnöke szerint kevesebb figyelmet kapnak, mint megérdeA közgyűlés előtt együtt a vezérkar melnék, nem beszélve a juttatások mértékéről. Nyitottabbá vált a képviselet más civil egyesülések valamint a helyi sajtó iránt is. Természetesen a legtöbben a közgyűlésen is a nyugdíjasok anyagi körülményeinek romlásáról mint időszerű kérdésekről, a jövedelmük emeléséről, a gyógyszerek árainak kedvezőtlen alakulásáról szóltak. Mihalovits Ervin, a Nyugdíjasok Országos Képviseletének ügyvivője, nyugdíjas önkormányzati képviselő - húsz évig megyénkben dolgozott népművelőként - szintén zömmel ezekkel a kérdésekkel foglalkozott felszólalásában. Reményét fejezte ki, hogy a nyugdíjemelés a jövőben nem lesz évente parlamenti vita tárgya, ahelyett minden év elején a törvények megfelelően emelik a nyugdíjat, reálértékének megtartása érdekében. Tarthatatlannak ítélte a gyógyszerek árának ilyen mérvű emelését, ami leginkább az idős embereket sújtja. A korhatár vitájában ő a rugalmasság és a fokozatosság elvét képviseli elismerve azt a negatív társadalmi folyamatot, miszerint csökken az aktív dolgozók és nő az inakFotó: Farkas Maya tívak száma. Véleménye szerint az energiaár-emelés kompenzációja sem tekinthető lezártnak, mert az „megeszi” az infláció. Szilágyi János mezőkövesdi küldött e problémát konkrét példával érzékeltette: - Egy özvegyasszonynak - tavaly halt meg a férje - májustól 12 ezer forintra esik vissza a nyugdíja, pedig fűteni, világítani ugyanúgy kell, mint azelőtt. Hát miből? Ez bizony mind gyakoribb keserű - szomorú kérdés az idősek között. Figyelemre méltó javaslatot tett a közgyűlésen Szamos Endre miskolci nyugdíjas. Szerinte a „segíts magadon”-elv jegyében maguknak az öregeknek kellene alapítványt kezdeményezni, a régi segélyező pénztárak mintájára. Ha csak egy forintot fizetne is ebbe egy nyugdíjas, Miskolcon 35 ezret jelentene. Megfontolandó javaslat. Remélhetőleg még az első félévben sor kerül a területi - miskolci, ózdi, sátoraljaújhelyi - társadalombiztosítási önkormányzatok életre hívására. Ebben munkát vállalnak a nyugdíjasok megyei képviseletének delegáltjai is. Ezzel újból fórumot kap a nyugdíjasok érdekvédelme. A hivatásom a hobbim volt Brösztt Gyuláné nyugdíjas pedagógus vall életútjáról Nagy Zoltán- Sátoraljaújhelyen születtem ötgyerekes családban. Édesapám nagyon korán meghalt, édesanyám nevelt bennünket igen nehéz körülmények között, de nagy-nagy szere- tetben. Nagyon jól tanultam, a körülményeink miatt mégsem gondolhattam továbbtanulásra. Mielőbb szükség volt a keresetre, ezért a gimnázium helyett a sárospataki tanítóképzőben folytattam tanulmányaiméit, miközben sok gyakorlóiskolás gyereket tanítottam. Pontosan fogalmazva önellátó volt tizennégy éves kora óta. Aztán Rudabányácskán kezdte pedagógusi pályáját.- ’57-ben még sem víz, sem villanyvilágítás nem volt, délutánonként petróleumlámpa mellett tanítottunk. Mégis sok kedves emlék fűz ide. Gyermekkoromban minden vágyam az volt, hogy pedagógus legyek. Először ez itt teljesült be. Egy- egy nemzeti ünnepen megtelt az iskola a szülőkkel is. A gyerekek szépen produkáltak, és én nagyon büszke tanító néni voltam. Féijhez ment, gyermeket várt, így már Ujhelyről nem tudott biciklivel kijárni a szomszédos kis településre. Az Esze Tamás Általános Iskolába került.- Nagyon jó közösség vett körül, sok pedagógiai sikerben és élményben volt részem. Aztán megszületett a lányom. Anyja nyomdokaiba lépett, most a Petőfi Sándor Általános iskolában tarnt.- Egy szem unokám a Zsófi. Még alig volt 30 éves, felfigyeltek szorgalmára, és a városi művelődési osztályra hívták. Személyügyi előadó lett.- Soha nem volt kollégáimmal emberi konfliktusom. Megtaláltam, ha kellett, a megfelelő kompromisszumot. Az itt szerzett tapasztalatok, az emberekkel való bánásmód, a kapcsolatok végigkísérték egész életemet. Hét-nyolcszáz pedagógus tartozott hozzánk, minősítéssel, bérügyekkel sok mindennel foglalkoztunk. Később népművelési felügyelőként folytatta a munkát. Ekkoriban kapott kiváló minősítést a város két közművelődési intézménye.- Nem az én érdemem volt, de büszke voltam rájuk. Itt kerültem közel az anyanyelvi oktatáshoz, az Édes anyanyelvűnk országos versenyéhez. Kezdeményeztem: a gimnazisták mellett vonjuk be ebbe a szakmunkástanulókat is. Akkor még nem álmodtam, hogy később igazgatójuk leszek. Újabb váltás: tanulmányi felügyelővé nevezték ki az általános iskolákba.- Rengeteget tanultam a kollégáktól a látogatások során. Közben elvégeztem a tanárképző főiskolán a pedagógiai szakot... 1980-81-esév két kihívást tartogatott számomra. Adódott a választás lehetősége: az általános iskolai igazgatóságot vállaljam-e vagy az ipari szakmunkás- képzőét. Az utóbbi mellett döntöttem. Nagyobb kihívást jelentett, hogy kamaszodó gyerekekkel, sőt érettségizettekkel is foglalkozhatom. Ekkor már pályázati rendszer volt. Örömömre a kollégák bíztak bennem. Sokat követeltem pályatársaimtól, de magamtól sem kevesebbet. Jó volt a fegyelem, a tanulmányi eredmény, gyerekeink jó eredményeket értek el a különböző versenyeken. Az eredmények láttán elfogadták, megbecsülték. Még kétszer választották meg igazgatónak.- Nagyon jólesett, és újabb tenni akarásra motivált. A ’80-as évek végefelé a gazdasági helyzet romlása miatt a gazdasági egységek kezdték hanyagolni a szakmunkástanuló-képzést. Iskolánk gyorsan reagált, gyarapítottuk a szakokat a szolgáltatás irányában mint a fodrászat. Tanműhelyünk viszont nem volt, sok pályázatot nyújtottunk be, gyűjtöttük a pénzt. Nagy örömömre az iskolában töltött utolsó évem utolsó harmadában tanműhelyt avathattunk a ruhaipari szakmát tanulóknak. Szomorúságomra az új tanévben már nem lehettem velük. Hozzátartozik a pályaképhez a szakközépiskolai oktatás meghonosítása is. Tavaly érettségizett az első ruhaipari szakközépiskolai osztály. Azóta asztalos szak is kezdett. Létrehoztuk a számítástechnikai szaktantermet, javítottuk - megyei szinten is elismerték - az iskola technikai felszereltségét. Elsőként alkalmaztuk az oktatást segítő audio-vizuális eszközöket. Az iskola nyitottságára vall a királyhelmeci magyar nyelvű, valamint a stropko- vi szakközépiskolákkal való sokrétű kapcsolat.- Egy reményem nem teljesült az évek során: a sok jelentkező közül nem tudtunk mindenkit felvenni. Vagy tíz évvel ezelőtt arra gondoltunk: építeni kellene egy tetőteret a lapos épületre új tantermeknek. Ez a vágyam sajnos nem teljesült... Az évek pedig múltak. 38 esztendős szolgálatot követi most a megérdemelt nyugdíj.- Én az utolsó évben, hónapokban is rengeteg elképzeléssel foglalkoztam. Nem gondolkodtam a nyugdíjaséveken... Kislányom születésén kívül egyetlen napot sem voltam távol betegség miatt. A 38 év kicsit megtiporta az idegeimet, de amíg tudok tenni, teszem a dolgom. Elköszöntem a kollégáimtól, a gyerekektől. Nyugdíjasnapok... El sem tudom képzelni az életem tevékenység nélkül...- A munkanélküliség gondjait tapasztalván kezdeményeztünk hét átképző tanfolyamot, még köztük tanítok. Egyébként nagy vágyam, hogy sokat foglalkozzam a jövőre kisiskolás unokámmal... Visszagondolva a 38 aktív évre... Érdemes volt, a hobbim egyben a hivatásom volt. Elismerték a munkámat: az oktatásügy kiváló dolgozója elismerést kaptam, valamint az Ifjúságért Érdemérmet...- E két kitüntetésnek örültem a legjobban. Amatőr művészek Tiszaújváros (ÉM) - Tiszaújváros- ban 1975 óta működik öregek napközi otthona, jelenleg városi gondozási központ a neve. Ebben az intézményben működik az Őszirózsa Nyugdíjasklub. ’91-ben kultúrcso- portot hoztak létre - zenekarral együtt - tizenegy taggal. Kisegyüttesük a városon kívül is többször szerepelt már. Tavaly például ötvenegy alkalommal vendégeskedtek verssel, prózával, színpadi jelenettel, tánccal, énekkel, s mindezt saját zenekaruk kísérte. Műsorukkal elsősorban nyugdíjas-találkozókon, szociális otthonokban igyekeznek derűre hangolni barátaikat. Már hagyománnyá vált, hogy minden évben megrendezik a nyugdíjasgálát városukban. Újabban a Derkovits Művélődési Központban kaptak helyet. Hivatalos nevük Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület a cégbíróság bejegyzésének megfelelően. Kossuth-emlékverseny Kedves Nyugdíjas Hölgyek és Urak! Tisztelt Nyugdíjasklubok! Olvasókörök! 48-as Körök! Egyesületek! Barátaink! A Kossuth Szövetség elnöksége tisztelettel felkéri Önöket egy nemes, hazafias szellemű versenyre. Várjuk és hívjuk Önöket a korhatár nélküli, Kossuth emlékét idéző versenyre, vers- és prózamondás, nép- dalkörök és népi hangszeres szólisták (maximum 3 fő) kategóriában. A versenyen mindenki nevezhet, aki tagja a szövetségnek, vagy a jelentkezéssel egy időben befizeti a szövetség 500 forintos tagsági díját. Az előbbiek a tagsági igazolványuk) az utóbbiak a postai befizető feladóvevényük fénymásolatát csatolják a jelentkezéshez. Jelentkezésüket közvetlenül a régiók titkáraihoz juttassák el, akik majd értesítik Önöket a további helyszínekről és időpontokról. Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bi- har, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye titkára: Pethő Gábor, 4828 Debrecen, Zákány u. 5. A választott művek tükrözzék 3 kossuthi eszméket és hagyomány0' kát. Teijedelme ne haladja meg 3 gépelt másfél oldalt, illetve az ót percet. Jelentkezési határidők: Első forduló: a helyi szerveknél 199°- március 25. Második forduló: a régiók titkárainál 1995. április 25. A területi versenyek győzteseinek jutalma egy hét üdülés a szövetség nyári táborában. A fenti versenyt meghirdetjük a fiatalok számára is. Szeretnénk, ha az ifjak és az örökifjak a régiódöntők után egy közös gálaműsorban lépnének fel. Kossuth Szövetség Este a fonóban Hernádnémeti (ÉM) - A helyi nyugdíjasklub több sikeres rendezvény után február közepén farsangi mulatságra invitálta tagjait az általános iskola aulájába. Az óvodások, a községi énekkar és a Naplemente Pávakör tagjai színes műsorral kedveskedtek a megjelenteknek. A szerencsi klubból mesemondó és versmondó vendég járult hozzá az est sikeréhez. Az est fénypontja a helyi pávakör „Este a fonóban” jelenete volt. A műsor után teával, fánkkal kínálták a megjelenteket, majd a zene táncra hívta mind az idősebbeket, mind a fiatalabbakat. Drótgyári klub Miskolc (ÉM - N.Z.) - A December 4. Drótművek megszűntével mintegy nyolcszáz nyugdíjas maradt „gazdavállalat” nélkül. A nyugdíjasok nem tudják fordulhatnak-e gondjaikkal az utód kft.-hez, hozzátartozóknak érezhetik-e magukat. Ezeken a gondokon kíván segíteni a most megalakult drótgyári nyugdíjasklub, amely bírja a gyár szakszervezeti tanácsának erkölcsi és anyagi támogatását. Például busszal segíti a kirándulásokat, biztosítják a kedvezményes drót- és drótáruvásárlásának lehetőségét. A klubot háromfős vezetőség fogja össze. Elnöke Toldi József, tagjai Barna Ferenc és Káló Gyuláne- Legközelebb április 3-án 14 órakor tartanak klubösszejövetelt a gyárt oktatóteremben, melyre váljak a nyugdíjas társakat javaslataikkal együtt.
