Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-07 / 56. szám
4 Z A A Zemplén r\ Televízió LA műsora Március 8. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - Csepel - BOSS- „ll”-es - közéleti vitaműsor - „ÉKP”- Zsolnai-módszer - Továbbtanulás - Sárospatak Református Gimnázium 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - Kövek üzenete V/5. (Budapest) - Ida regénye (ff. magyar film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlése 22.00 Játékfilm Március 9. (csütörtök) 9.00 A szerdai adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Játékfilm Március 10. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - „Amiről beszél- ' nek...” Vendég: Juhász Pál, az SZDSZ agrárszakértője - Füzéren is? - falopás - Kulturális hírcsokor 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19 15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - David Lansky IV/4. (mb. angol tévésorozat) - Szerelmi kálvária (francia film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.00 Játékfilm Március 11. (szombat) 9.00 A pénteki adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Játékfilm Képújság Március 13. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - Költségvetés ’95 Sárospatak - Sátoraljaújhely - Ti- szakarád mezőgazdasági vállalkozás - Bodrogközi gáz 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19*15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - Kutyaházi III/2. (olasz film) - Tinikrimi (USA film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.00 Játékfilm Képújság Március 14. (kedd) 9.00 A hétfői adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Játékfilm Képújság A műsorváltoztatás jogát fenntartják. Itt-Hon 1995. Március 7., Kedd Kétszáznegyvenhárom „nem” volt Egy néni már reggel hat előtt leadta szavazatát Vasárnap délelőtt még senki nem tudta, önálló lesz-e Széphalom Fotó: Farkas Maya Mészáros István Sátoraljaújhely-Széphalom (ÉM) - A faluban (pontosabban: városrészben) a helyi általános iskolában alakították ki a szavazóhelyiséget. Korán reggel, hat óra előtt két perccel kopogtatott itt Tóth Györgyné. Ő volt az első, aki leadta szavazatát. Mint arról lapunkban már többször is beszámoltunk, hónapokkal ezelőtt a széphalmi állampolgárok közül 109-en a népszavazás kiírása érdekében aláírták azt az ívet, melyet annak rendje s módja szerint eljuttattak az újhelyi városházára. Az ilyenkor szükséges procedúrák után február 26-ára kiírták a népszavazást. Ezen a napon, vasárnap délelőtt szép idő volt a Kazinczy által oly szeretett községben, az emberek a templom után a szavazóhelyiség felé vették az irányt. Háromnegyed tizenegykor már 165 helybéli adta le szavazatát. Köztük volt Mazur Zsuzsanna is, aki állandó lakhelye szerint széphalmi, ám egy ideje már a fővárosban él. O úgy vélekedik, hogy el fog válni Széphalom Ujhelytől. Nagy lázban ég áz egész falu - vélekedett a hangulatról. Egy óra elteltével a leadott szavazatok száma már 233-ra növekedett, ami - akkor és ott - már azt is sejtetni engedte, hogy a népszavazás érvényes lesz, Íriszen a szavazóknak több mint a fele kell hogy megjelenjen, s leadja voksát. Persze vannak olyanok is, akik nem szeretnék, ha önálló lenne a település. Az idősebb néni - nevét nem adta véleményéhez - azt mondja, össze kéne fogni a falu lakóinak. Ha széthúzás van, az nem vezethet jóra... Egy másik, az iskolából kilépő idősebb úr szerint jelenleg kétfelé húznak a lakosok. Az egyik ház kerítésénél fiatalasszony beszélget a szomszédjával. Mint kiderült, ő még nem volt szavazni, hát persze, hogy megy! Azt szeretné, ha a helységnévtáblán csak Széphalom szerepelne. Mi fiatalok vagyunk, nekünk fontos a falu jövője, s önállóan talán jobban meg tudnánk oldani a helyi gondokat. Este aztán Fedorné Fráter Zsófia Sátoraljaújhely jegyzője kérésünkre ismertette a végeredményt. A széphalmiak közül 398-an járultak az urnákhoz, s közülük 154-en Széphalom önállóságára, 243- an pedig arra szavaztak, hogy a település ne váljon el Sátoraljaújhelytől. Úgyhogy marad továbbra is ez a jelzőtábla a falu két végén: Sátoraljaújhely-Széphalom. EGY KÜLÖNÖS JOGI ELŐÍRÁS Bibliai érdekességek, történetek (ÉM) - Hány tanú szükséges ahhoz, hogy valakit gonosz cselekedetéért szigorúan, esetleg halállal büntessenek meg? Az Otestamentum ezzel összefüggésben oly álláspontot képvisel, amely a római jogban is jelen van, és amelyet röviden így jellemezhetünk: egy tanú nem elégséges az elítéléshez. „Ha valaki embert öl - mondja a Numeri (35,30) -, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.” „Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is - fogalmaz általánosabb jelleggel a Deuteronomium (19,15). Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni. Igen érdekes, hogy a Deuteronomiumnak egy másik helye (17, 2-70 hasonló jogi feltételek mellett kívánja halállal büntetni a vallási paráználkodást, azt, ha valamely zsidó Jahvén kívül bármiféle más kultikus objektumot tisztel. Az említett szövegrészlet rendkívül kegyetlen hangnemben így beszél: „Ha akad valaki körödben, valamelyik városban azok közül, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni, előttük, a Nap, a Hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam, ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, akkor azt a férfit vagy nőt, aki a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon. A halálra ítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni; egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni. Először a tanúk emeljék föl megkövezésére a kezüket, aztán az egész nép.” 1995. Március 7., Kedd Itt'Hon Z 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Saját haladási irányát tekintve az út bal oldalán kutyagol, nekünk, kik a kocsival szembe megyünk vele, jobbon. Helyesen, hiszen ily módon már messziről észleljük egymást, ha úgy szükséges, ő lehúzódik kicsinyég, mi valamelyest behúzódunk, ütközés elkerülve, még köszönésfélét is inthetnénk egymásnak, ha ez ki nem ment volna a divatból, és mindenki folytathatja az útját derűsen. Derűsen... Hát annyira azért mégsem derűsen, mivel kicsit zavar az úton szemközt baktató, tovább kutyagoló lény tekintete... Mely már messziről szinte belefúródott a szemembe, nagyon is érződött belőle az érdeklődés, a bizakodás, majd később valamiféle döbbenet, szomorúság. Elhaladtunk- ban visszafordulva az ülésen még egy ideig láttam könnyed, rugalmas lépteit, mely lépteket amolyan ügetésfélére állított be, mellyel hosszan lehet bírni a gyaloglást, néztem tiszta, fényes bundáját, lépteinek ütemére himbálózó füleit, de azt már persze csak képzeltem, hogy hallom lihegését is, a kutyákra jellemzően a szájából oldalt kilógatott nyelve mellől. Tacskó. Igazi, szép tacskó — bár lehetséges, van benne más vonulat is - bandukol most éppen az országúton, nyelvét lógatva, hosszú távra beosztva erejét, és előbb bizakodva, majd meghökkenve, értetlenül nézve az autókra. Melyeknek egyikéből valahogy kiesett. Kiejtették. És hiába jelzett, szólt érthetően, a gazdi nem hallotta. Csakis így lehetett, kiejtette, és nem hallotta a jelzést. A gazdi kocsija tovább ment, őt itt feledve, pedig most nyilván keresi, várja, hívja, másként hogyan is lehetne? Már azóta észrevette és vissza is fordult érte. Talán éppen ő jön ott... Vagy mögötte. Kutyagol hát a tacsi még bizakodva az országúton, bele-be- lenézve minden szemközt jövő autós szemébe, meg-megeme- lintve hatalmas füleit, hátha hallja már a minden mástól megkülönböztethető motorzúgást, beleszimatolva a levegőbe, hátha megérzi már a várt, ismert illatokat. Még bízik, még nem hiszi el, hogy kidobták. Hogy tudatosan hozták ide, ahol közel s távol nincs falu, tanya, csak a hosszú, szürke országút, mellette fák, szántások, valahol odább egy csali- tos, egy felcsillanó pocsolya... Még nem tudja, hogy megmentője lehet mindez. A csalitos, hol meghúzódhat, esetleg valami ennivalót találhat, elkaphat magának, a pocsolya, hol ihat. Nem tudja, de észleli, elrakja magában. Ha elrakja. Ha nem... Tehát ismét egy kidobott kutya. Divatos ez mostanában, szó szerint úton-útfélen tapasztalhatjuk. A „gazdi”, ki amolyan státusszimbólumként beszerez magának egy ebet, akár a panel hatodik emeletére is, egy ideig reggelente korán kel, lemegy vele a satnya területre, sétáltatja, dolgát végezteti, a szomszédoknak beszél okosságáról, megvásárolja az állandóan hirdetett marhaságokat, majd mindebbe beleunva valakinek felkínálja a kutyát, később pedig... Hát igen. A bevált mód. Kocsiba rakja, elviszi minél messzebbre, majd valahol kiteszi. Isten áldjon! Vagy tudsz magadra vigyázni és megmaradsz, vagy véged van! Az utat járók gyakorta láthatnak kidobott, magukra hagyott kutyát. Szépeket, okosakat, barátságot, szeretetet keresőket, érdemlőket. Egy ideig bizakodva, könnyed léptekkel mennek, mint az iménti tacskó, majd fáradnak, éheznek, koszossá, beteggé válnak. És elpusztulnak. Éhen vesznek, vagy a kocsik elől 'sem tudnak elvánszorogni. Még mindig bíznak, a „gazdi” kocsiját várva. Aprócska esély: valaki mégis megsajnálja, magához veszi, védelméről gondoskodik. Védelem. Honnan is való a kutya megszeretése, megvédése? Nehéz lenne megmondani, hiszen úgy tudjuk, hogy éppen ez a lény volt az ember első barátja. Úgyannyira, hogy védelmét, óvását az ember a legmesszibb időktől kezdve kötelességének tartja. Kellene, hogy tartsa. Oldódásképpen hadd álljon itt egy aprócska részlet a Parasztbiblia címet viselő, csu- dás, olvasmányos könyvből, Lammel Annamária és Nagy Ilona gyűjtéséből. íme: „Jézus meg Szent Péter együtt vádú- tak. Péterrel vele ment a kutyája is. Ahogy mentek, egy dü- ledező falhó értek. A kutya a fal mellett elkezdőit pisálni. A fal rádűt. Agyonütötte. Jézus akkor meghagyta, hogy minden kutya támassza meg a falat, ha pisái. Azúta mög is támasztik.” így történt ez bizony az an- tivilágban, a kutyák a rendelet szerint azóta is megtámasztják a falat. Ha van. Ha jut nekik fal. De mostanában sokuknak nem jut, sokukra nagyon is kutyavilág jár, éppen az embernek, legrégibb barátjának hív- sága, divathóbortja miatt. Élet- re-halálra verekedteti a pitbul- lokat, hogy pénzt hozzanak konyhájára, vérebeknek titulálja a legártalmatlanabb nyomkereső apróságokat, csibésze- zésre tanítja az egyébként paj- táskodó, emberszerető dogokat, acsarkodásra, széttépésre a játékos kedvű dobermanokat, papucsot kerestet a pulival, „aki” sokezres juhnyájat képes rendben tartani, megóvni, és akiről egyébként is tudjuk, hogy nem kutya, hanem puli, két lábon ugráló, pitiző bohóccá süllyeszti a sokmázsás vadkant megállítani képes aprócska foxit, meg... Meg igen, képes könnyedén kidobni kocsijából a barátját, mert megunta. Lassít, kidobja, gázt ad és elsiet. Ha találkoznak ilyen szerencsétlen kutyával, legrégibb barátunkkal az úton.... Legalább kerüljék ki. A legtöbbet és oktalanul szidott kutya, a véreb. Méghozzá: bajor véreb látható a képen. Gazdája leginkább hátizsákban szokta vinni oda, ahonnan a nyomokat követheti. Fotó: PT Az Itt-Hon konyhája Telkibányai postai bélyegzővel ellátott levél érkezett szerkesztőségünkbe, melynek tartalma: az Itt-Hon konyhája rovatban szeretné a tisztelt levélíró, ha megjelenne két különleges ételreceptje. Valóban különleges, mivel valamennyi ételhez vadhús, vadszámyas szükségeltetik. Fácánleves Hozzávalók: 1 egész fácán, 30 dkg vegyes zöldség, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 gr egész bors, 2 szem fenyőmag, só. Elkészítés: a fácánleveshez öreg fácán a legalkalmasabb, amely már sütésre nem használható, viszont levesnek kitűnő. A fácánt szárazon megtisztítjuk, jól megmossuk, majd 5-10 percre közepesen forró sütőbe tesszük átsülni. Ezután kivesszük a sütőből, és hideg vízben feltesszük főni. Felforralás után lehabozzuk, be- zöldségeljük, megsózzuk és fűszerezzük. Ha a fácán megpuhult, kivesz- szük a levesből, a húst leszedjük a csontról, s vékony metéltre felvágjuk. A levest átszűrjük és így tálaljuk. (Ugyanígy fogolyból is kitűnő levest főzhetünk.) Nyúl vadasan Hozzávalók: 1 nagy húsos nyúl, 6 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma, 30 dkg vegyes zöldség, 2 evőkanál ecet, babérlevél, egész bors, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt, 1 dl fehérbor, 1 evőkanál mustár, 5 dkg cukor, citromhéj, só. Elkészítés: a nyulat a megnyúzás és a hártyáitól való megtisztítás után bepácoljuk. A páclevet a következőképpen készítjük el: 3 liter vízben 30 deka karikára vágott vegyes zöldséget, 1 fej karikákra vágott vöröshagymát, 1 babérlevelet, néhány szem egész borsot megfőzünk. Mikor a zöldség megfőtt, 1 deci ecetet öntünk hozzá, és hűlni hagyjuk. A megtisztított nyulat besózzuk, és a hideg páclébe tesszük 1-2 napig. Ezután a léből kiemeljük, konyharuhával megtörölgetjük, .és gyufa vastagságú füstöltszalonna-csíkokkal sűrűn megtűzdeljük. Ezután a nyúlgerincet és combokat tepsibe rakjuk, a pácléből leszűrt vegyes zöldséget, zsírt, hagymát, babérlevelet, egész borsot teszünk alá, és sütőben megsütjük. Majd kiszedjük egy lábasba, és a fehérborral puhára pároljuk. A gerincet és a combot feldarabolva tálra helyezzük. A nyúl zöldséges zsíros levét zsírjára lesütjük, beletesszük a mustárt, tejfölös habarással és egy kevés vízzel felengedjük. Cukorral, citrom héjával, sóval ízesítjük, jól felforraljuk. Rászűrjük a feldarabolt nyúlhúsra, és csőtésztával, zsemle- vagy burgonyagombóccal tálaljuk.
