Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-28 / 50. szám
/ 18 M Lmiskolci portré A középiskolás Miskolc (ÉM - NJ) - Aki bérházban lakik, abban előbb-utóbb kialakul a természet megismerése utáni vágyakozás. így van ezzel Jáborcsik Agnes is, aki a miskolci Gábor Áron műszaki középiskola tanulója. Nincs az évnek olyan hónapja, amikor ne találna valami megragadót magának a hegyeket, erdőségeket járva. Répáshutára, Hollóstetőre bármikor szívesen kiruccan, ha fel szeretne frissülni, töltődni. A bulgárfóldi általánosba járt, és mivel könnyen tanult, sok szabadideje maradt. Ezt általában nyelvtanulásra fordította, de szinte gyermekkorától foglalkozik a versekkel. Úgy is, mint aki befogadni, értékeim tudja mások értékes gondolatait, de úgy is, hogy rímeket farag. Ezek többnyire a kama- szos érzelmekkel teli versezetek a barátságról, a nyiladozó édes és fájdalmas szerelemről szólnak. Ágnes már az általánosban jól haladt a német nyelv elsajátításával, de rendszeresen kiveszi részét édesanyja mellett a mosásból, vasalásból, takarításból is.- Többnyire megfelezzük a munkát, hiszen a mama is dolgozik, neki sincs több ideje ilyesmire, mint nekem, ezért készséggel segítek.- Hogyan maradt ideje a fizika-, a történelem- és a nyelvtanversenyekre történő felkészülésre?- Mint mondtam, nagyon könnyen tanulok, és így jutott idő arra is, hogy a könyvtárakat bújjam. Még valamit: tévét csak a hétvégeken nézek, akkor is inkább csak a meséket, a többi műsor nem nagyon köt le. Jáborcsik Ágnes élete igen gazdag, mert sok barátot tudhat maga körül, kiterjedt levelezést folytat, akik közelebb kerülnek a szívéhez, azoknak apró ajándékokat is küld. Járt már Angliában, Belgiumban, ugyanis angolul is tanul. Ausztriába viszont már egyedül rándult át. Ami jellemzi őt és barátnőit, ha együtt tölthetnek néhány felhőtlen percet, mindenki pukkad a nevetéstől, mert ők úgy (is) látják a világot, ahogyan annak csak torz fintorral válaszolhat az értelem. Beszélgetésünk során nem felejtette el megjegyezni, egyedüli gyermek, ám neki a majdani férjével legalább két gyermekük lesz, hogy legyen kikért élni. Itt-Hon 1995. Február 28., Kedd Mai miskolci zenekarok (18.) A Poén együttes iskolabálok színpadjait koptatta Az együttes ismert és megismerésre érdemes tagjai Fotó: Fojtán László Varga Zoltán Miskolc (ÉM) - Kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy az év talán legvidámabb napján, szilveszterkor alakult, nem úgy, mint az 1992. december 31-én verbuválódott Poén együttes, akik feldolgozásaikkal és saját szerzeményű számaikkal már évek óta koptatják az iskolabálok színpadjait. Ütemes, rendszerint rock and roll, rock és blues stílusú feldolgozásokat is játszanak, többek között: Tina Turnertől, Chris Reatól, a Dire Straitstől és a hazai kedvencektől az Omegától és az Illéstől. Ezért elő sem fordulhat egy zenéhez is valamicskét értő és ismerő emberrel, hogy idegenként hallgatja a Poén együttes számait. Találó a zenekar névválasztása is, amelyet demókazettájuk „Tegnap még ma meg már hétfő” címe is alátámaszt. Ez a tízszámos demó még csak háziforgalomban van, ami azt jelenti, hogy nagyobb terjesztésben még nem kapható amíg a stúdiómunkálatokra elegendő pénzt egy szponzor segítségével „nem kaparnak össze”. A kazettával együttjáró ugrásszerű ismertséget megpróbálják fokozni növekvő számú fellépéseikkel. Igyekeznek mindenhová elmenni ahová csak meghívják őket, és természetesen szeretettel fogadják előzenekarként vagy vendégegyüttesként való felkéréseket is, csakúgy mint az idáig 93-ban Bükkszentke- reszten Flipper Öcsivel való közös szereplésükkor, a Herman, a Kéri-, és az 1. Szakközép iskolabálján, Mályi községben egy utcabálon, a Rockwellben, Szerencsen a Rock Caféban és Nagykőrösön tették. Mozgalmas életük szövegvilágukban is megjelenik, hiszen általában a világ mozgó dolgairól írnak számokat, beleértve a lifteket is, ami csöppet sem meglepő segítőik a Miskolc Lift és a Lesi Bt. arculatát ismerve. Jelenleg éppen új hangszerekre és ruhákra próbál szert tenni: Nyíró Ferenc dobos, Károly Szabolcs billentyűs-énekes, Bakaja Béla basszusgitáros, Bányai Krisztina énekes-gitáros, Tímár Krisztián gitáros-énekes és Putnoki Nagy Zsolt szaxofonos, aki a Kabinet Rt.-ben is zenél. Ezekkel a nevekkel már többen találkozhattak „régi” nagy miskolci zenekarokban, mint például: az Archív Filmklubban, az Alibiben, a Nyékben, és a Hasfájásban. Úgy gondolom megfelelő segítőkkel - gondolok itt a szponzorra és a menedzserre - hasonlóan jó, vagy talán még jobb együttessé növi majd ki magát a miskolci Poén zenekar. Gyerekek honi rajzasztala A család Rácz Anita, miskolci, elsős kislány rajza, Kaffka M. Általános Iskola Igazi vállalkozói szellemben Az iparosság immár megbecsülésre is számíthat. A kitüntetettek. Fotó: Fojtán László Nagy József Miskolc (ÉM) - A társadalom a megváltozott politikai-gazdasági viszonyok ellenére sem úgy tekint az egyre szélesedő vállalkozói rétegre, ahogy az a reális értékelés alapján megérdemelné. A sikeres nagymenők körét, mint számára elérhetetlent szemléli, életszínvonalukat leplezetlen irigységgel emlegeti, s a legjobbak tevékenységét körülfonja a rosszindulat, állandó kísérőjük a gáncsosko- dás. A vállalkozó iparosok, akik jó és rossz időben egyaránt kitartottak hivatásuknak megfelelő szakmájuk mellett, ugyanerről egészen másként vélekednek. Egységesek abban, hogy növelni kell azt a réteget, amelyik megbízhatóságával, tisztességével küzdötte ki magának a megbecsülést, az ismertséget, amire generációk emlékeznek. Akik az elmúlt napokban körülülték a miskolci Ipartestület székháza nagytermének asztalát, ilyen iparosok voltak. Az aznap tartott elnökségi ülés végére hívták meg őket egy kis ünnepségre, hogy megköszönhessék nekik 50 éves, illetve negyedszázados helytállásukat. A kitüntetéseket, az aranygyűrűt és az ezüstgyúrúket, az ezt igazoló oklveleket Vizi László az Ipartestület elnöke, a kéz- múveskamara országos elnök- helyettese, megyei elnöke adta át. Elsőként Pékár Nándomé női szabónak köszönte meg fél évszázados munkásságát. Ezt követően beszélgettünk az ünnepelitek aki elmondta, ötven év alatt számtalan divat- irányzatot szolgált ki, ezer és ezer angolkosztümöt varrt, de miniszoknyát is, közben pedig, de ezt hadd mondja ő:- Voltak évtizedek, amikor ebben a városban majd mindenki a műhelyemben készült estélyi ruhákban pompázott a híres bálokon. Olyan költeményekben, amelyeket bárhol, bármikor azonnal felismernék a mai napig. Férje is ismert kisiparos, aki a villanyszerelőszakmában töltötte el az életét. „Mi egymást segítettük, és gyermekünk nem lévén, volt, s van egy közös szerelmünk, a Mályi-tó. Mi vagyunk évek óta a férjemmel akik tavasszal a legkorábban lemegyünk úszni, és ősszel is mi búcsúztatjuk a tavat, amikor már szigorú szelek járnak a víz felett. Megvannak az édesapámtól örökölt csónakok, kajakok is, víziútjaink leghűségesebb kísérői. Túl vagyok egy súlyos műtéten, de kitartást, jókedvet még mindig az ad, hogy álmaim a tűhöz, a cérnához és a szépséges kelmékhez kötnek. Nincs olyan ruhaanyag, amelyik nekem idegen lenne, amilyet ne szeretnék kézbe venni, varrni, mert ezt mi még így tanultuk”. Huszonöt éves munkásságukért kaptak ezüstgyúrút és oklevelet: Diószegi Gyula lakatos, Némethy Lajos cipész, Böszörményi József villanyszerelő, Vass Zoltán cserépkályhás, Török Zoltán órás, Szedlák Ánd- rás lakatos, Kertes József órás, Slezsák István autószerelő, Já- nosiné Herédi Katalin fényképész, Balogh István kárpitos, Ács Andor kádár, Akácos Annamária fényképész, Hasulyó Ferenc rovarirtó, Gál László műszerész, Galuska László villanyszerelő. Zaj térkép készült Miskolcról A Gábor Áron Műszaki Középiskola sikeres pályázói (4. oldal) _A TARTALOMBÓL Adóemelés után A mályi önkormányzat tavaly ősszel emelte a tó környékén lévő hétvégi ingatlanok adóját, és ez tulajdonképpen nem is számítana újságnak. Ázzál együtt azonban már igen, hogy ennek ellenében szeretnék megvalósítani a szemét kedvezményes, vagy ingyenes szállítását, hogy a tavasz első vendégei kedvező képet alakíthassanak ki az üdülőhelyről, ahová nemcsak a miskolciak járnak szívesen. A tó körül a község újabb telkek kialakításáról gondoskodik. (2. oldal) Újság Görömbölyön A valamikor önálló településként számon tartott városrész lakói mind a mai napig őrzik az őrzésre érdemes hagyományokat. Ennek szellemében született meg az újságkészítés gondolata is, hiszen azon keresztül sokkal több információ juthat el az itt élőkhöz, ráadásul fontos információk, amelyek kivétel nélkül a település fejlődését, szellemi értékeinek felkarolását célozzák. A kiadói és a szerkesztői szándékokról ennél többet is megtudhatnak olvasóink. (2. oldal.) Behozva sem olcsóbb Amikor a mindennapi kötelező kiadásokra is alig marad pénz, az autós úgy segít magán, ahogy tud, hiszen drága a benzin, a biztosítás, a súlyadó sem filléres dolog, hát a méregdrága gumiköpenyt többen megpróbálják behozni. Ki csomagtartóban, ki pedig felszereltetve. A vámosok szerint azonban így sem olcsóbb, ha a szabályokat betartjuk. (2. oldal) Lesz munkahelyük A téglagyárak környékén bekövetkezett privatizáció igazi sikere, hogy megmaradtak a munkahelyek, ugyanis ezekbe az üzemekbe mind a mai napig elsősorban a helyiek találtak maguknak kenyérkereső foglalkozást, mint Mályiban és a Putnok melletti Serényfalván is. A tulajdonosok arra is nagy figyelmet fordítanak, hogy minél kisebb mértékben szenvedjen sebeket a bányák környéke, ahonnan az agyagot szerzik be. (3. oldal)
