Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-28 / 50. szám

10 A SZELLEM VILÁG A Misztika 1995, Február 28-, Kepp A nyúl és a tojás Szepesi Sándor Húsvét táján bizonyára sokakban felmerül a kérdés: vajon miért pont a nyúl hozza a pi­ros tojást? A válasz a tojáshoz és a nyulhoz kapcsolódó népi hiedelmek hasonlóságában keresendő. A tojás az ősidőktől kezdve az eredet, az anyaméh, a termékenység, a születés és az újjá­születés egyetemes jelképe. Nem meglepő te­hát, hogy az archeológusok gyakran talalnak tojásokat a legkülönfélébb kultúrkörökhöz tar­tozó őskori és ókori sírokban. így például kerül­tek már elő tojások etruszk, görög, egyiptomi, germán és avar temetkezési helyekről. (Egy Worms közelében feltárt sírban például piros, egy honfoglalás előtti avar sírban pedig hímes tojást találtak.) Oroszország, Ukrajna és Koma- nia egyes vidékein talán még ma is él az a szó- kás, hogy húsvétkor tojásokat helyeznek el vagy törnek össze a sírokon, hogy a hasonlósági mágia alaptörvényeinek megfelelően meg­könnyítsék a holtak ítéletnapi feltámadását. A keresztény húsvét - mint az ősi tavaszi terme- kenységünnepek egyenes ági leszármazottja — természetesen az újjászülető világot jelképező hímes (világ-) tojásokat is örökölte. A keresz­tény szimbolikában a tojás a feltámadt Krisz­tus jelképévé vált, mivel Krisztus is úgy kelt ki a sírból, mint a madár a tojásból. Hasonlóan a tojáshoz, a szapora nyúl is a termékenység, a születés és a tavasszal újjá­éledő természet szimbóluma. Szent Ambrus a nyulat prémjének félévenkénti váltogatása miatt a feltámadás jelképének tekintette. A maják egyik termékenység istennője Is-csel holdistennő — aki egyebek között a gyógyítás, a szaporodás, és a szülés pártfogója — szobrain és képein gyakran látható egy nagy nyúl tár­saságában. Az ősgermán hold- és tavaszisten- nőt szintén előszeretettel ábrázolták nyúliej- jel, vagy nyulaktól körülvéve. Nem véletlen tehát, hogy a tojás és a nyúl, a tavaszi újjászületés, a termékenység e két, egyetemes hordozója végül egymásra talajt. A nyúl a legtöbb kultúrkörben szinten igen szoros kapcsolatban áll az újjászületés egy másik ősi jelképével, a Holddal. Egykor Euró­pában, Afrikában, Ázsiában és Amerikában is úgy vélték, hogy a Hold sötét foltjaiban egy nyúl rejtőzik. A kínai hagyomány szerint a Hold felületén egy jade nyúl látható, amint az életelixír hozzávalóit töri egy mozsárban. Egy buddhista meséből azt is megtudhatjuk ho­gyan került a nyúl a Holdra. Eszerint Buddha egyszer magára öltötte egy öreg brahmann alakját, majd úgy tett, mintha eltévedt volna az őserdőben, és már a végét járna. Addig si­ránkozott, amíg az erdő összes állata köre nem gyűlt. Mindegyik hozott neki valamilyen elei­met, egyedül a nyúl jött üres „kézzel. Hogy mégis segíthessen az öregemberen, beugrott a tűzbe, és nyúlpecsenyét csinált magabol. Buddha ekkor felfedte kilétét, és így magasz­talta az önfeláldozó nyulat: „Aki így felüj múlni önmagát, legyen az a legalantasabb élő­lény is, az örök béke óceánjára jut. Tanuljon mindenki ebből a történetből és cselekedjék együttérzéssel és könyörületesen”. Buddha vé­gül megparancsolta az univerzum mozgatói­nak, hogy fessék a nyúl képét a Hold tányérá­ra, örök emlékeztetőül mindazok számara, akik az önlegyőzés emberfeletti magasságok­ba vivő útját járják. A női princípiummal, pontosabban a^ toia- anyával és a holdistennovel való bensőséges kapcsolata, valamint egynémely élettani és vi­selkedésbeli jellegzetessége miatt a nyulat a középkor folyamán a boszorkányok egyik leg­főbb szövetségesének tartották. A boszorkány­perek jegyzőkönyveiből megtudhatjuk, hogy a boszorkányok familiárisai - démon szolgái — gyakran nyúl képében teljesítették gazdájuk parancsait, de a néphagyomány szerint ma­guk a boszorkányok is szívesen öltöttek ma­gukra ezeknek az állatoknak az alakját. Külö­nösen az angol, ír és skót folklórban lehet gyakran találkozni a nyúllá változó boszor­kány motívumával. Az angliai Canewdon la­kói máig is emlegetnek egy múlt századi törté­netet, mely szerint egy teliholdas éjszakán hí­rül vitték a falu akkori, fiatal plébánosának, hogy a hírhedt boszorkánymagiszter Old George Pickingill és tizenkét tanítványa bo­szorkányszombatot tartanak a St. Nicholasz- templom melletti temetőkertben. A tettre kész pap azonnal felkerekedett, hogy saját szeme­vei győződjön meg a szentségtörő tivomyarol, és szétugrassza a „sátáni” gyülekezetét. Am, amikor lovaglópálcáját suhogtatva belepett a temetőbe, csend és sötétség fogadta, és embe­rek helyett csupán tizenhárom gúnyosan vi- gyorgó fehér nyulat látott a sírkövek kozott. Ufóalakzat Fotók: ÉM-repró Összeállította: M. Szabó Zsuzsa Óévbúcsúztató fényes jelenség az égen Az egész ország fölött áthaladt a csóvát húzó izzó vörös gömb Rajz: Hajdú-bihari Napló ÉGERHÁZI PÉTER Megkülönböztetett helyet foglal el életünkben szilvesz­ter napja. A hozzá kapcsolódó szokásaink is évről évre is­métlődnek. Legutóbb is korán reggeltől szóltak a dudák, nyüzsögtek az emberek az ut­cákon, majd kezdődött a mu­latozás. Eközben már locsol- gatták a sütőben a malacot, hűtötték a pezsgőt és egyéb italokat, várták a vendegeket. Az utóbbiak jókedvűen, több­nyire népes társaságban igye­keztek a bulik színhelyére. Sem ők, sem mások nem sejt­hették, hogy 1994 utolsó nap­ja még egy izgalmas látványt tartogat számukra. Hajdú-Biharban valószínűleg So­mogyi József és Angyal György ész­lelhette a jelenséget leghamarabb. Ők a Karcag és Püspökladány kö­zötti lokátorállomáson dolgoznak üzemmérnökként, és éppen munka­helyükre igyekeztek. Egy Volkswa- gen-Transporttal utaztak, amikor hirtelen a szélvédőn keresztül meg­látták a nyugat felől érkező, akkor még narancssárga színűnek tűnő gömböt. Első gondolatuk az volt, hogy a Marsot látják, de azt is tud­ták, annak látszólagos nagysága nincs ekkora. Megálltak és kiszáll­va az autóból figyelték a pontosan fóléjük érkező fénygömböt. Ekkor már kimondottan vöröses színe volt, és észrevették a mögötte húzó­dó gázszerű csóvát, ami szerintük mintegy ötszöröse lehetett. Sebes­ségét gyorsabbnak vélték, mint egy utasszállító repülőgépét, és röppá- lyáját is magasabbnak találtak. Megítélésük szerint két-három per­cig láthatták, majd a Püspökladány irányában lévő erdősáv takarta el szemük elől. Csakhogy közvetlenül ennek megtörténte előtt a jelenseg mintha jojózni” kezdett volna, há­romszor, négyszer le-fel változtatta irányát. A pontos időt nem néztek meg, de abban biztosak, hogy este fél hét előtt történt az eset. Ahogy a fényes jelenség tovább haladt, újabb észlelő, a Földesen lakó, de rendészként Kábán dolgo­zó Szabó Lajos vette észre. Éppen műszakban volt este hat órától, amikor az első ellenőrző kőrútján feltűnt neki a változó hosszúságú, csóvát húzó, vörös színű gömb. O a megfigyelését, ami fél percig tar­tott, 18.20 és 18.30 közé teszi. A ti­tokzatos „égi vendég” szinte követ­ve a 4-es főút nyomvonalát, Hajdú­szoboszló fölé ért, bár az érkezési irányt Palczert János 44 éves helyi vállalkozó nem egészen ilyennek észlelte. Szerinte északnyugat felöl haladt délkeletnek, s ezt a mégha- tározást pontosítja a szomszédos házak elhelyezkedése. Ugyanis ép­pen két épület alkotta „folyosóban követte nyomon családjával a fel­tűnően egyenes vonalban közleke­dő narancs-vörös fényességet. Csak amikor fóléjük ért, akkor eresztett csóvát, „mint amikor egy párhuzamos fényű lámpával bevi­lágítunk a ködbe”. Szinte látni vél­te hogy „gázt ad” az elöl haladó gömb. Ez annál is inkább nyilván­való lehetett számára, mert pár másodperc után ismét eltűnt a csó­va A megfigyelésük néhány perc­cel a televízióban 18.30-kor kezdő­dő film előtt történt, azaz az idő­pont egybeesik a többiekével. Akárcsak a hajdúböszörményi Fodor Lászlóé, aki éppen karikás ostorral csergetni indult az utcára, amikor észrevette a nem teljesen szabályos izzó vörös gömböt és az abból kiinduló sárgás-vöröses csó­vát. A 38 éves rendőrzászlós hirte­lenjében meteorithullásra gondolt, aztán ezt elvetette, mert a keleti irányból érkező fényesség sebessege kisebb volt, és néha mintha csök­kent is volna. Olyankor úgy tűnt számára, hogy a csóvája is lerövi­dül. Egyébként amikor a leg- hosszabbnak látta, akkor nyolc-tíz­szerese lehetett az elöl haladó sza­bálytalan gömbnek, amely időnként mintha szikrákat szórt volna. Közel fél percig figyelte feleségével és 12 éves kislányával a tőlük délre 60 fo­kos szög alatt látható jelenséget, amely egy ház mögött tűnt el a sze­mük elől. A debreceni Román Ferenc a Po- roszlay úti lakásának nyugatra né­ző ajtaján keresztül látta meg az el­mondása szerint tv-képernyő nagy­így haladt a fényjelenség ságú vörös gömböt, ami nagyon hosszú csóvát húzott maga után. A 68 éves nyugdíjas úgy érezte, a je­lenség nem haladt nagy magasság­ban, maximum öt kilométerre lehe­tett a földtől. A gömböt halványké- kes-sárgás floureszkálás vette kö­rül, mint ahogyan a csóvát is fluo- reszkálónak vélte. A sebességét a szuperszonikus gépektől láthatóra saccolta. Feltételezhetően a hajdú­hadházi polgármester, Béres László és felesége látta utoljára ezt az égi csodát. A Debrecen és Hadház kö­zött északi irányban majdnem fél­úton fekvő Bocskaikertben lévő há­Fénycsóva 1990-ben, Belgiumban kapták lencsevégre zakból vették észre. A félj hirtelen- jébep arra gondolt, hogy kigyulladt egy repülő, mert a gömb nagyságát is egy utasszállító látszólagos méreté­hez hasonlították. Feltűnt azonban nekik, hogy vastag, hosszú csóvát húz maga mögött, amely mintegy tíz­szerese lehetett az elöl haladó fény­nek, és mintha még szélesebb is lett volna. Megítélésük szerint 60-70 fo­kos szögben haladt tőlük délre, majd Hajdúsámson irányában egyszer csak hirtelen kialudt. A Debrecenben működő Magni­túdó Amatőr Csillagász Szakkör tagja, Nyári Szabolcs is jelentkezett megfigyelésével. Az égi kísérőink rendszeres tanulmányozója a há­zuk udvarából vette észre hajszál­pontosan 18 óra 24 perc 35 másod­perckor a Halak csillagképben északnyugati irányból érkező és délkelet felé tartó, legalább „6 mg- os tűzgömbszerű objektumot”. Ami­kor körülbelül hét másodperc múl­va 60 fok magasan áthaladt a Dél­vonalon három másodpercnyire 8 mg-ra felfényesedett. A szakszerű leírás szerint: az „1/4 részben vörö­ses árnyalatú, fehér alapszínű ob­jektum kis ovális, parázsszerü mag­ját és az azt körülvevő 8-10 átmérő­jű, kicsit ovális kómát Tátva - mely 4 fok hosszú nyílegyenes nyomot húzott maga után” - legelső gondo­lata az volt, hogy légköri súrlódástól izzó égő testet látott mintegy 25-30 másodpercig. A Magyar Csillagászati Egyesü­lethez elküldött megfigyelésére ér­kezett válasz is azt látszik igazolni. Idézet ebből az írásból: „Egy több mint félperces műholdégés zajlott le a légkörben, amit rengetegen láttak az ország minden részéből. Ehhez hasonló események máskor is elő­fordulnak - ez az időtartamának hosszúságában volt különleges. Va­lószínűleg egy átlagosnál nagyobb tömegű műhold semmisülhetett meg földünk légkörében, másrészt a test relatív légbeni sebessége lehe­tett csekély, így lassan történt meg a darabolódás.” Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a fényes jelenséget - amint azt a Nagyváradon kiadott Bihari Napló január 10-i számából megtudhatjuk- Nagyszalonta és Nagyvárad fölött is észlelték. Idézet az Ufó Szalonta fölött? című cikkből: „Az első megfi­gyelő december 31-én, 19.30 órakor (Romániában egy órával előrébb járnak az órák - a szerző.) egy azo- nosítatlan repülő tárgyat vett észre az égbolton. Szabad szemmel labda nagyságúnak tűnt, és egyenletesen fehér fényt bocsátott ki magából... Valamivel gyorsabban haladt, mint egy repülőgép, és megpillantása után néhány másodperccel 4-5 mé­teres rózsaszín-lilás csóvát bocsá­tott ki magából. A jelenség körülbe­lül fél percig volt látható, ahogy át­haladt a város felett...” A bejelentések nagy száma, az esetleírások fantasztikus hasonló­sága és ugyanakkor bizonyos érthe­tetlen eltérések kísértetiesen emlé­keztetnek két korábbi észlelésre. Az első, ami 1991. január 18-án este negyed tizenkettő tájban történt, az egész ország közvéleményét meg­mozgatta, még a televízió is foglal­kozott vele. Az egy évvel későbbi, áprilisi esetet azonban szinte kizá­rólag csak Hajdú-Biharban regiszt­rálták, a cikk szerzőjéhez például 52 bejelentés érkezett. Míg az első­nél azonban az időben is tapasztal­ható volt szóródás és a látvány sem mindig egyezett meg, addig a kevés­bé ismert második észlelésnél az időpont mindenütt stimmelt, vi­szont a látott fényes objektum nagyságáról és színéről különböző­képpen vélekedtek a szemtanúk. A mostani eset még tovább szűkíti a behatárolhatóságot, hiszen csak a gömb formájára és nagyságára, va­lamint csóvája méretére utaló ada­tokban mutatkozik - nem lényeges- eltérés. A magasságának megítéléshez segítséget ad, hogy Szegeden is ren­getegen észlelték a jelenséget. A he­lyi Ufocontroll nevű szervezet veze­tője, Sós Tibor jelezte, hozzá is na­gyon sok megfigyelés leírása érke­zett és ezekben szinte kivétel nélkül a várostól északi irányban, mintegy 40-45 fokos szögben látták a szem­tanúk az említett fényes égi ván­dort. Ismerve a két város közötti tá­volságot légvonalban, nem nehéz kiszámítani a szögek alapján az ob­jektum vélhető magasságát. A vég­eredmény megdöbbentő, hiszen több mint száz kilométerre lehetett a Földtől, de ha a fokok megítélésé­ben tévedtek az észlelők, akkor is minimum 60-80 kilométerre. Már­pedig nem akármekkora tárgynak kellett lennie annak a valaminek, hogy átlagban a telihold egyharma- dának, egynegyedének megfelelő nagyságúnak lássák. A lezuhanó műhold teóriát cáfolja, hogy mini­mum öt percig lehetett látni a jelen­séget, ami az idő alatt nem muta­tott lényeges sebesség- és magas­ságcsökkenést. Tisztelt Szerkesztőség! Az 1995. 02.01-én a „Szólástér”-ben megjelent cikkre szeretnék reagál­ni. Remélem nem sikerült túlságo­san személyeskedőre, bántóra. De kénytelen voltam ezeket beleírni a megértés szempontjából. A nevem és címem megadom, de kérem, sze­mélyes okok miatt csak annyit kö­zöljenek (ha egyáltalán közük), hogy K. Miskolc. Köszönöm. Tisztelt Bodonyi László! Szólástér c. rovatban megjelenő vé­leménye az ufókról - mint áltudo­mányos szélhámosság - nem felhá­borodásra, inkább mosolygásra késztetett. Tipikus példája a fold' hözragadt, önmaga világába zárkó­zott, nyitásra képtelen ember gon­dolkodásának. Ami nyilvánvalóvá vált az első sorok olvastán az, hogy kiegészítésre szorul az ismerete,3 természettudományok terén. _En nem akarok magyarázatot fűzni semmilyen számításához - gondo­lom sok időt vett igénybe míg erre a következtetésekre jutott - csak any- nyit kérdeznék: gondolom olvasta Egely György fizikus Bevezetés a tértechnológiákba c. könyvét. Ha nem, ajánlom a figyelmébe, írásából nem derül ki számomra, hogy elképzelhetőnek tartja-e ide- gén civilizációk létezését. Ügy gnm dolom, ebben a több milliárd boly­gót magába foglaló kozmoszban iga­zán önző dolog volna feltételezni, hogy csak a Földön van élet. És az is elképzelhető, hogy nem mi vagyunk a legfejlettebb tudással rendelkező lények. Akkor miért kéne leragad­nunk a mai fizikai ismereteink szentsége mellett? Már mindent tudnánk a világról és működéséről- Vagy netán, ami még nekünk elkep' zelhetetlennek tűnik, mások, fejlettebb civilizáció, már megvaló­sította? Gondolok itt például a nagy távolságú űrutazásra. Ön szerint.az Uj kor (New Age) felé tartó emj>c' rek, a „szakértők” „büntetlenül vég­zik ezt a szellemi környezet- szennyezést”. Talán nem ezt 3 „környezetszennyezést” kellen büntetni, nem az emberek felvila®0 sítását tiltani, hanem azt, ami30^ tönkre tesszük levegőnket, vizein­ket, életterünket, Gaiát. Mert ez® még senki - tisztelet a kivételnek - nem gondolkozott el alaposabb3’’ mi lesz a gyermekeinkkel, unó 3 inkkal ebben a környezeti PusZ _ lásba rohanó világban. Én még sZ<,' retném őket boldognak, felnőttne látni... . K. Miskob' Tisztelt Olvasó! így van ez: pro és kontra. Van, aki bírál minket, mert ufókról és ma® titokzatos jelenségekről közlünk összeállítást, más pedig azért fejezi ki nemtetszését, mert ezért kapunk bírálatot. Ahogy mondani szokták- mindez belefér. Még lapunkba is, amelyről tudjuk, hogy sokaknak egyetlen újságja, s ezért mi arra tö­rekszünk, hogy ebben a napilapban lehetőleg minden hírt, tudósítást, szórakoztató olvasmányt, megtalál­jon az olvasó. Annak idején — ennek már több mint egy éve — azért indítottuk út­jára Misztika rovatunkat, mert szerettünk volna azoknak kedvez­ni, akik szívesen olvasnak la­punkban hasonló témákról. Tesz- szük ezt azért, hogy ha kell, ezzel is szolgáljuk az olvasót. A miszti­ka témájában nem foglalunk ál­lást: nem mondjuk, hogy igenis, mindez kétségtelen tény, de azt sem mondjuk, hogy áltudomány az egész. Hogy állásfoglalás az is, hogy egyáj- talán havonta egyszer megjelenik ez az oldal? Kétségtelenül az: de csak amellett, hogy ilyen is van, er­ről is beszélnek, miért éppen mi ne szólnánk róla? Aki híve a misztikus természetgyó­gyászatnak, az ufójelenségek leírásá­nak, értelmezésének, az találja kfed- vét ezekben az írásokban! Es aki nem? Az fogja fel úgy, mint korunk meséjét az ufólegendát. Az ufókat le­het csak úgy és lehet tudományos ér­veléssel tagadni, csak egyet nem: el­hallgatni. Része korunknak. Csak­úgy, mint a bioárammal, személye­sen, vagy telefonon át gyógyító ter­mészetgyógyász. írunk tehát erről is, arról is. Annak ellenére, hogy szer­kesztőségünk nem ment át „misz­tikába”, s jelen sorok szerzője sem az­zal tölti estéit, hogy az ablakban, vagy valamely stratégiai megfígyeló- ponton állna, azonosítatlan repülő objektumokra lesve... A szerkesztő A-

Next

/
Oldalképek
Tartalom