Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
81 ÉM»8iétvége ÉM-iaa&ergú Február 18., Szombat A könyvforgalmazás is lehet nyereséges Nagy Zoltán Népművelő volt, könyves szakemberré vált, jelenleg kezdeményező, kísérletező kedvű vállalkozó, cégtulajdonos Borkúti László. Leginkább a könyvbarátok ismerik Miskolcon és a megyében. Negyedik éve építi, irányítja a Bíbor Könyvkereskedést, ami mára többszintű vállalkozássá fejlődött. Beszélgetésünk elején egy vállalkozókról készült friss felmérésből idézünk, miszerint a többség - közel kilencven százalék - nem forgatja vissza cége továbbgyarapításába a keletkezett nyereséget. Erről ezt vallja: • Ha csak könyvet veszek és eladok, egyrészt megunom. Másrészt négy éve azért működhetünk viszonylag gördülékenyen, mert ez ideig néhány hónappal előbb mindig sikerült „megérezni” a következő lépést: mivel érdemes foglalkozni, s mivel nem. Kezdeményező kedvüket mutatják az újabb vállalkozások: a könyvkiadás és egy havonta jelentkező helyi lap, a Göröm- böly. Kételkedve hallgatom a tájékoztatót a forgalom alakulásáról, amolyan új magyar csodának találom, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben, a szegényedés kétségtelen jelenléte közepette is lehet haszonnal csinálni a könyvforgalmazást. • Magam nem tartom olyan nagy csodának, a könyv minden civilizált országban növekvő számban fogy. Van egy társadalmi réteg, amelyik nem tud lemondani róla. Én korábban is benne voltam a könyvszakmában így tudom: Magyarország a hatodik helyen állt a könyvforgalmazásban az európai országok között. Ehhez kétségtelenül hozzájárultak a különböző mozgalmak, többek között a Fábián Zoltán kezdeményezte „Olvasó Népért” akció. Szerintem a könyvszeretete ott van az emberek vénájában. Ezzel együtt tény: növekedett azoknak a családoknak a száma, ahol már nem jut pénz rá. QEzek szerint a Bíbornál nem osztják azt a nézetet, hogy a szenny - irodalom elözönlötte a piacot az értékesebb művek rovására? • Nem. Kétségtelen vannak szórakoztató lektűrök, de hát a tévében is vannak különböző sorozatok. A tévében mehet, könyvben nem adhatjuk ki? Szerintem ’94-ben nem jelent meg megbotránkoztató, ordenáré könyv. Igaz, van olcsó, primitív lektűr, de tudomásul kell venni, hogy ebben az országban élnek olyan kis- és tegyük hozzá nagypénzű emberek, akiknek ez a kikapcsolódás. □ Szóval ma több a boltokban a csupán hónapokig élő, a krimigyártók által piacra dobott könyv... • Éz igaz, de ez nem jelent hatalmas példányszámot. Tény, két-három hónap alatt elfogy ilyen könyvből harminc-negy-. venezer példány. Jut eszembe: annak idején egy Berkesi- vagy Szilvási-mű száz-száztízezer példányban jelent meg. Ma már nem igazán keresik ezeket. □ Új fogalom a piacon a „musz”, azaz a muszáj könyveké. Ez mit takar? • Piaci kategória. Régen is volt ilyen, akkor politikai háttérrel. A központi beszerzés jóvoltából mindenüvé jutott egy-egy fontos „kádertől” tanulmány. Aztán pakolgattuk hónapokig, mert nem volt rá kereslet. Most mást takar ez a fogalom. Nem terjeszteni, megvenni muszáj a könyvet, mert segít az egzisztenciateremtésben, -megtartásban, a mellékes háztájiban, kertben, a háztartásban. Hadd emeljem ki e körben a nyelv- tanuláshoz, avagy az átképzéshez szükséges könyveket. Meg egyáltalán: valaki meglát egy könyvet és muszáj megvennie, mert nélküle szegényebbnek érezné magát. □ Nézzük talán konkrétabban a könyvforgalom, alakulását... • A szakemberek hétmilliárd forintra becsülik az országban a tavalyit. Ez a városban kétszázmillió forintra tehető. Az egész megyében, Miskolcot is beleértve, háromszázmillió forint lehet. Visszatérve városunkra öt-hat magánszemély elég jelentős könyvkereskedést épített ki. Ez azt jelzi, hogy többen is megélnek a könyvforgalmazásból. □ Gondolom, ezek az adatok sokakat meglepnek... • És ebben még nincs benne az általános iskolások tankönyvei... A forgalom mögé nézve az biztos: nem emelkedett a rangos, tartós értékeket hordozó szépirodalom ázsiója, inkább a szakkönyvek, a népszerű ismeretterjesztő, az egészséges életmódot népszerűsítő, a hétköznapi élethez szükséges „tanácsadó” művek keletje nőtt. Egy életünk - egy mondatunk Találkozás Tompa Lászlóval, a moralizáló pódiumi publicistával Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - „Félezer előadásod zúgott el az immár nem közömbös időben az én pislákoló szavaimmal, kitartó ko- nokságod és lankadatlan, izzó tehetséged folytán, amiért innen a távolból (amely csupán a megkötözött közelség) hálával, őszinte elismeréssel és szeretettel ölellek Téged.” Sütő András írta ezeket a sorokat Tompa László előadó- művésznek - vagy ahogyan ő nevezi meg önmagát moralizáló pódiumi publicistának. A hatvanas éveiben járó művész félezernél jóval több önálló estet tartott - 4200-ig számolta. És Sütő András szavain kívül mondta, mondja Németh László, Veres Péter, Szabó Dezső, Zrínyi Miklós, Bessenyei György, Apáczai, Széchenyi, Misztótfalusi, Illyés, Ady sorait. Bár mintha az utóbbi időben ritkábban szólna... □ Néhány évvel ezelőtt egy-egy irodalmi est különleges eseménynek, sőt, időnként politikai tettnek számított. De ez mára jelentősen megváltozott. Például Kányádi Sándor legutóbbi miskolci előadásán sokan voltunk, de közel sem annyian, mint a négy évvel koráb- bin. Elfordultunk volna az irodalomtól? Vagy elmaradtak azok, akiket leginkább csak a politikai üzenetek vonzottak? • A lírai költő nem moralizáló pódiumi publicista. A költő elraktározza a feltett kérdéseket, aztán két-három év múlva lesz belőle egy vers. De akkorra már elvész az a konkrét aktualitás, ami kiszikráztatta a gondolatot. Én mindig „most”, a naptár szerint reagálok. Veres Péter - Isten nyugosztalja - azzal kezdte, hogy megvette a megyei lapot, az neki hétszentség volt. Aztán elkezdett érdeklődni, ki a pap, ki a tanító, egy hektáron mennyi volt a hozam... Mire odakerült a sor, mindent tudott a faluról. Itt kezdődik a titok, és ez a Czine Miska titka is, aki mindig tudja, hogyan kell megszólalni az egyetemi katedrán, és hogyan a falusi kultúrházban. Most meg már egy kicsit az enyém is ez a titok. Több mint négyezer előadás van mögöttem, de mindig pontosan tudom, hogy hová megyek, éppen most mi a friss információ. A költő nem politikus, hiányzik az a fajta közéleti dörzsöltség, hogy prompt jöjjön belőle a meghökkentő válasz, a döbbenet. □ Ebben segít az előadó? Hogy hangsúlyt adjon a költő szavainak, hogy meghökkentsen, döbbenetét keltsen? ® Pontosan. Utána aztán mondhatjuk: nézzük meg, hogy is van ez, mit írtak erről. Itt kezdődik a szakma, erre a lelki-szellemi attitűdre van szükség. És ha még hívő is az ember... Én hiszek, mindenkor is hittem. És azt is tudom - ahogy a szubjektív idealisták vallják -, hogy én vagyok az isten. Miután saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, bennem is van egy szikrányi belőle. Ameddig én ezt a sártengert taposom, addig én vagyok az isten. Ez nem nagyképűség, ez púp a hátamon. Ennek meg kell felelni, ehhez méltóan kell élni, nem lehet nem becsületesnek lenni, ü Tehát úgy érzi, most is megtelne az egyetemi nagyelőadó, ha kiírnák: „Minálunk vannak fenyvesek - Tompa László estje”? • Egészen biztos. Én nem adom a nevem akármihez. Csak akkor szólok, ha valami meglepőt tudok mondani. Különben hallgatok. Ezt én megcsináltam Szárszón is. Szörényi Levente következett volna a program szerint, de nem érkezett meg. Akkor én felálltam, és a legnagyobb megdöbbenésre elkezdtem mondani a magamét. Azt gondoltam, vagy megvernek ezek a hőbörgők, ezek a vitézkötésbe fáslizott turulmadarak, vagy hallgatnak rám! Első nap nosztalgiáztak, aztán másnap robbant: mindenkiből felszakadt a nagy szellemi, lelki dilettantizmus, a rendszerbe nem foglalt hebrencs összevisszaság. Szidták Veres Pétert. Azt a huncut úristenit! Hát én nem mehetek el így innen! Hallgassák Veres Péter szavait! És hajtsanak főt előtte! □ Már maguktól jönnek az idézetek? • Kiprovokálja a helyzet. Annyira a véremmé váltak, hogy néha már gondolkodnom kell, hogy betanult szövege-e vagy a sajátom. Szoktam olyat játszani a diákokkal, hogy tedd fel fiam a kérdést, és én Adyval, Németh Lászlóval vagy Szabó Dezsővel felelek. Mondom is: ne tőlem kérdezd, ők válaszolnak, csak el kell olvasni... Az ember az egész életével egyetlen mondatot mond ki. De nem mindegy, hogy mikor kezdi el, a belépés pillanatát kell megválasztani. Es ha utána adatik neki öt vagy tíz év, akkor nem élt hiába. De azt az egyetlen mondatot ki kell mondani. A mű hüvely, a szöveg zsoldos, ezt sem én mondom, hanem Németh László. De nem mindegy, hogy ki úja le, ki mondja ki, milyen téboly van mögötte. □ Az egyetlen mondat, az ember egész életével kimondható mondat megfogalmazható szavakkal? • Nagyon-nagyon nehéz. Mert az rendszerint csak oldott formájában közölhető. Ez az az élesztő, ami nélkül nincs kenyér, de önmagában - hacsak nem a kamasz lányok pattanására - semmire sem jó. Ez az a fajta - nem messianizmus, nem küldetéstudat - valami, amiből annyi XX. századi nagykaland lett. A jó üzletember tudja, mikor dobja piacra a portékáját. Az ember 30 éves kora után kezdjen valamit az életével. Előtte minden belefér, lehet futballista, színész, playboy, de ekkor már kezdődjön valami. Én ’67-ben az Egyetemi Színpadon elmondtam a második szárszói beszédet - Németh László jelenlétében. Megcsináltam a Miná- lunk vannak fenyvesek című műsort, mert előtte megdicsértek, hogy román létemre milyen szépen beszélem a magyar nyelvet. Hát erre azt mondtam - a huncut Máriáját! -, akkor én most bemutatkozom. Akkoriban a legnagyobb szigorral nemzetellenes szellemben tanították az iskolában a gyerekeket. Még nem volt túl messze ’56 sem. Még volt sugárzása, még voltak megélt élmények. Az Egyetemi Színpad hirdetőjére csak a műsor címét írtuk ki és a nevemet. Néztem a papírlapot, és megkérdeztem magamtól is: ugyan ki fog erre bejönni? De tele lett a terem, és attól kezdve ugyanúgy minden este... □ Tulajdonképpen szerencsés ember, harminc éve a „saját mondatát” mondhatja! • Addig gyűjtögettem. Készülődtem. Én 30 éves koromban még B-ligás futballcsapatban voltam center, voltam bárzongorista, voltam Bóni gróf... Minden belefért. De akkor azt mondtam, ezt nem játsz- szuk tovább. Vagy nyugdíjas futballista leszek, vagy nyugdíjas bárzongorista vagy mit tudom én, vagy pedig összehozunk valamit. □ Megengedhette magának azt a luxust is, hegy ne gyűjtsön vagyont, hogy ne csináljon karriert! • Nézze meg a ruhámat. y nem dolgozom, megeszi a moly. ha dolgozom elkopik. P'alis , diákként, és az egyetemi eves alatt nagyon sok köménymagi vest megettem, és nemlett sem- mi bajom. Mert volt távlat. Lsa* a távlatától megfosztott embei nyafog. Zsíros kenyéren is nagyszerűen lehet élni. Viszont an mindig adtam, hogy el03“, előtt semmi se zavarhasson, y kellett taxit hívtam, de után már gyalog is hazaballagtam□ Nagyot változott a világ <jz ső önálló estjei óta. Másképpen kell szólni most, mint tiz-n évvel ezelőtt? • Ez a jelenlegi hatalom nem P tenciáíis ellenfél. Mint ah0©' Adynak sem volt ellenfele Hs^: A „tiszák” jönnek-mennek. A sem volt ellenfél. De Szuszlov már igen. Az ideiglenesen tartózkodók miatt rámeh volna erre az egészre az ele A jelenlegi hatalom nem egy “, tonfal, vajból pedig nem szobrot csinálni, ha nincs eile sa az anyagnak, akkor en haltam mint szobrász. □ Ezek szerint nemhogy könnyebb, ae hezebb lett a „moralizáló pódiumi p ásta” dolgai Pmberi • Nehezebb. Hacsak nem azokból az en telkekből építkezik, akik ugyancsak ey tak erre a felismerésre, hogy a hatal° -1mal- ellenség. Nem nézem óriásoknak as mókát. Semmiféle párttal nem hagyom ^ gam kompromittáltatm. Nem erd , ab- talom. Az viszont igencsak érdekel,, nogy ^ ban a kicsinyke közösségben, ahol épp aZ gyünk, jól érezzük magunkat, elJu^ ük együvé tartozás felismeréséig, meg tér_ a fészekalj meleget es bűzét ínségben eddig klisé-viszonyokat „emták ránk. Eljött végre az idő, amik . , va. bér természete, ízlése, alkata szén ^ laszthatja ki, hogy kivel tölti az ideje • karriert kell csinálni, hanem ki kell yJ teni az életet. Soha ne akarjon az ember laki lenni, soha ne játssza a főnok önmaga legyen. Ha pedig van egy _nnyjre akkor üzenje meg nekem, hogy m én szeret. Az asztalos azzal az asz ma. meg a magam szakmájával, minaer ga „árujával”. ^zeáWást □ Mítosz és valóság - ezt. az osszeu- hozta el két miskolci iskolába is... iegna• Ide mindig örömmel jövök. Csak kojcj gyobb tisztelettel tudok beszélni a ° gze. közönségről. Itt azokban az években ^ retettel fogadtak, amikor masok ne ^föl. ték felvállalni a meghívásomat. Mos ta. di Lászlóné, az Eötvös Szakközép! ^gy nárnője - igazi népművelő - ’ erVCs beszéljek a gyerekeknek erről a ^ és századról, amely Szarajevóval keZ“ et De úgy néz ki, hogy Szarajevóval is er ahogy Ady megjósolta, eljön a ,verem mus alkonya. Még lehet, hogy a©,,. nem a port a nacionalistáskodokon. ff, Jí^tak tehettem, mert éppen bennünket u* ezzel. Ez a drámája ennek a gz|zad- Ilyen szemlélettel nem lehet a aAu- van ba hurcolkodni. Nem programverse szükség, nem azt kell mondani, bejnye, de csúnya dolog is a náci . Csak egymás mellé kell rendez dáia„ kát, citálni a sorokat, hogy az ele • ^ tos..., mennyi munka és sürgető _ úgy Ennek a kalandos XX. szazad tud- ahogy van - vége, de azért mégis ‘ k nunk kell, kik vagyunk es kikkel kell körülvéve. Nemcsak horizon szemlélni a világot, hanem ver _ ka Az embernek befelé is kell n gZép nem formáljuk magunkat n ST nem nagymamákká és nagyapakka, lkek mentek ki az oroszok, akkor csonka vagyunk. Kínvallató államok pellengéren Genf (MTI) - A rendőrség, katonaság és titkosrendőrség számos államban kínozza a foglyokat, hogy vallomást csikarjon ki tőlük. Számot vetnek áldozataik esetleges halálával is. Ez derült ki az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának különmegbízottja, Nigel. S. Rodley által Géniben előterjesztett 174 oldalas jelentéséből, amelyet a dpa ismertetett. A jelentés szerint kínzást alkalmaznak a következő államokban: Egyiptom, Kína, Kolumbia, India, Indonézia, Izrael, Mexikó, Pakisztán, Szudán, Tunézia, Törökország, Venezuela és Jugoszlávia. A szerbiai Koszovó tartományban élő albánokat a rendőrség és a biztonsági erők gyakran bántalmazzák. Az általa összegyűjtött információk és a tulajdon szemével látottak alapján Rodley a következő bűnlajstromot készítette: Egyiptom - A börtönökben rutinszerűen alkalmazzák a kínzást. Kiváltképpen az iszlám fundamentalistákkal és a hatalom más politikai ellenfeleivel szemben követnek el visszaéléseket. Kína - Jóllehet a törvény tiltja, a börtönök és munkatáborok lakóit kínozzák. A jelentés „gyilkosnak” minősíti a táborokban uralkodó létfeltételeket. A politikai foglyokkal különösen durván bánnak. India - Számos térségben él a rendőrség a tortúrával, hogy vallomást vagy információt csikarjon ki a foglyokból. A kínzásokban vétkeseket ritkán büntetik meg. A kormány megtagadta a beutazási engedélyt a különmegbízottól. Indonézia-A kínzás számos beszámoló szerint rutinszerűen foJyik. Nemcsak a politikai foglyokkal szemben alkalmazzák, hanem köztörvényes bűncselekményekkel vádoltakkal szemben is- Izrael - A megszállt területekről származó foglyokat kínzásnak vagy megalázó bánásmódnak vetik alá a kihallgatások alkalmával. A jelentések szerint ütlegelik őket, és mocskos, nedves zsákot húznak a fejükre. Pakisztán - A rendőrség, 3 hadsereg és a félkatonai egységek szemlátomást széles körben” és „rendszeresen” alkalmazzák a kínzást. Tompa László: a költő nem politikus... ÉM-archív
