Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-14 / 38. szám

4 Z Á Február 15. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - Gazdasági kör­kép - Most mondja meg... - MHSZ-sors- Önsegítő csoport ... Nagycsaládosok Egyesülete - BOSS - Csepel 19.00 Hír7 - aktuális hírösszefoglaló Mesefilm gyerekeknek HTV 30 filmek - Jégvilág IV/3 - A fér­fi mint őrült (ff. magyar film) 21.45 Hír7 - aktuális hírösszefoglaló ismétlés 22.00 Játékfilm - Mindenki gyerme­ke (am.f.) Február 16. (csütörtök) 9.00. A szerdai adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás - Há­rom sárkány (magyar filmvígjáték) 22.00 Játékfilm - Bűnös asszony (am. film) Február 17. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás - Kese­rű bosszú 18.00 Magazinműsor - Rock-csatorna- Horgász percek - Bódi Balogh Ernő 19.00 Hír7 - aktuális hírösszefoglaló Mesefilm gyerekeknek HTV 30 filmek - Jangadirosz a brazil halászok - Őrizetbevétel (francia kri­mi) 21.45 Hír7 - aktuális hírösszefoglaló ismétlés 22.00 Játékfilm - Az ördög és az ink- vizítor VI. r. - Polip VI. r. (olasz) Február 18. (szombat) 9.00 A pénteki adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás - Büsz­keség és balítélet (játékfilm) 22.00 Játékfilm - dók. film 22.35 Csipetnyi szex Február 20. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - Nemzetiségi műsor - Götz Pál kanonok - portré - Zempléni Családsegítő Egyesület - Hercegkút - Gulagról jöttek 19.00 Hír7 - aktuális hírösszefoglaló Mesefilm gyerekeknek 19.30 HTV 30 filmek - Tangó VIIl/8.- Ők is a fejükre estek (USA vígjáték) 21.45 Hü'7 - aktuális hírösszefoglaló ismétlés Február 21. (kedd) 9.00 A hétfői adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Játékfilm A Zemplén Televízió műsora Ki ojt ma vadócba rózsát Helmecen... Emlékezés Mécs Lászlóra születésének 100. évfordulóján —■ — Ttt-Hün ........... ~ 1995. Turnus ár 14., Kedd K irályhelmec (ÉM - K.I.) - Bizonyára nem volt véletlen, hogy éppen a magyar kultúra napján ünnepelte Királyhelmec az Ung-vidéket „fogadott szülő­földjének” tekintő pap-költőt, Mécs Lászlót, akinek immár 2 éve — az egykori Katolikus Kör épületének falán - magyar nyelvű tábla hirdeti helmeci éveinek emlékét. A régi plébánia épülete, aho­vá a márványtábla igazán ille­ne, már nincs meg, lebontották; a telek elején épült új házban lakik a fiatal plébános. A temp­lom azonban mindenkori pap­jával emlékezett: a bejárattól jobbra, bent ott volt s van a ré­gi márvány emléktábla. A korai sötétedést siettető borongásban, a kabát alá bújó hideg időben kicsit tétován gyü­lekezik 30-40 ember. A koszo­rúzásra várnak, kisebb, halkan beszélgető csoportokban. A kö­zelmúlt választásai felkavarták a kisváros hangulatát; most nem tudnak úgy egymás mel­lett állni, mint akkor, amikor ezt a táblát leleplezték - ám el­jöttek, mert ebben a városban nem elsősorban az utcanév, a tábla, a népfőiskola, a könyves­bolt, s némi áthallással az új­ságnév őrzi az emlékét, hanem az emberszív - s ez most ide­hozta azokat, akik még ismer­ték, akiknek papjuk volt, s akik hallgatták különös, magával ragadó versmondását. Az autók ugyan nem állnak meg, ám a szívekben marad va­lami makacs csönd a koszorú­zás alatt, s után. Talán ez a csönd, s ez a ma­kacsság őrizte meg Mécs Lász­lót a helmeciekben, akik átvág­nak a református templom előt­ti kis utcán, hogy részt vegye­nek a Csemadok kultúrházi ün­nepén. A hallgatóság vegyes: fiata­lok, akik most tanulják ismer­ni a költőt; s idősebbek, akik tudják az embert, a papot is a maguk emlékéből. Bogoly Já­nos múzeumigazgató szavai idézik az itt töltött éveket, a nagy verseket, s irodalomtörté­nészek feladatául ítéli: döntsék el, melyek a saját korának szó­ló versek, s melyek a napjaink­ban bennünk húrként feszülő gondokat is megpendítő, ne­künk is szóló dalok. Vers és ének a költő tiszte­letére a 100. születésnapi aján­dék az iskolásoktól - aztán van, aki még igyekszik elérni a templomban tartott ünnepet is, ahol Gábor Bertalan nagykapo- si plébános és cserkészei - Ka­pósról „csábította el” Helmec magának Mécs Lászlót! - em­lékeznek a papra, az emberre és a költőre, akinek élete má­ra egyetlen intés a kisebbségi sorsba szorult felvidéki magya­rok között is szigetként élő Ung-vidékieknek: megmarad­ni, önmagunkat megtartani csak együtt lehet, kézszorítást el nem engedve, s nem szégyell­ni becsülni, szeretni egymást. A templom teli van embe­rekkel; eljött, s hátul ott áll összekulcsolt kézzel a város polgármestere, a vidék or­szággyűlési képviselője. De itt van Bodnár József, az egykori ministráns-gyerek, és Ivancsó János, akinek az apja volt az egyik, aki Mécs Lászlót Kapós­ról Helmecre hívta. Isten házá­ban talán nem szégyen lélekö­lő bajunkat is megvallani - sok a lehajtott fej, s akad könnyes szem is.Két cserkészruhás gye­rek áll a templomi emléktábla előtt, mellettük vastag gyertya ég lobogva. A csend itt is beborít, de eb­ből a csendből - a fájdalmakon túlról - most Gábor Bertalan ajkán Mécs László szól egyko­ri híveihez, akik nemcsak szí­vükkel értik őt, de még ma is pontosan tudják, ki volt az öreg, aki vadócba rózsát ojtott, hogy szebb legyen a fold. Zemplénben bo- A*' lyongó vándor fel- Vwl figyelhet némely ■ településeken fur- csa kiejtésű beszé­dekre. Leginkább a Zempléni­hegység középső részén, neve­zetesen Háromhuta, Komlóska községekben, de ide sorolható még a hegyközi részhez tartozó Kishuta, Vágáshuta és Nagyhuta is. Nagyon nem kell ezen csodálkozni, hiszen e te­lepülésekre történelmi okok miatt - törökdúlás, Rákóczi-szabadságharc, pestis- járvány - a hiányzó munkaerő pótlására német ajkúakat (Ká­rolyfalva, Hercegkút), szlováko­kat a már említett Hutákba és a kárpátukránokat (ruszin, ru­tén, magyarorosz? - a tudo­mány még mindig nem tisztáz­ta, mely megjelölés a helyes) te­lepítettek annak idején Komlós- kára, Mogyoróskára. A Sárospataktól tizenöt kilo­méterre található Komlóska ma az a ritka település, ahol még beszélik a helybéliek a ruszin nyelvet. S az, hogy beszélik, szó szerint értendő hiszen - állítja a fiatal polgármester Köteles Meszaros fstt/án László - írni nem tudnak ruszi­nul. A falu első embere is több­nyire csak megérti, kevéskét pe­dig beszéli ezt a nyelvet. Az idő­sebbek úgymond keverik, példá­ul a magyarral, s azokkal az új kifejezésekkel, melyek nemrég kerültek nyelvünkbe, s melyek­nek nincs ruszin megfelelőjük. Komlóska büszke a hagyo­mányőrzésre. Itt még élnek ­mert éltetik - a ruszin népszo­kások, létezik a páva-kör, mely­nek tíz tagja van. Az erre járó megismerkedhet az egykori épít­kezési, lakásberendezési szoká­sokkal, ha felkeresi a tájházat. Ez a XIX. század első felében épült ház a legszegé­nyebb családok lak­helye volt. Falai gerendavá­zas, kívüí-belül sár­ral tapasztott, úgy­nevezett patics falak. Tetőzete zsúpszal­más, tehát manap­ság már igencsak ritkán látható épület a komlós- kai tájház. .............. rdemes felkeresni, s felfedezni eme pll ritkaságokat, s 1 egyúttal megis­merkedni a zemp­léni térség kurió­zumszámba menő, többféle né­pi kultúrájával, az ott élőkkel egyetemben. Akár kínál, akár cserél, az ‘ ú mindent elér.! 1995. Tubruár 14-, Kedd Itt-Hon Z 5 Már két éve ledőlt - pénz még sehol... Az egykori kazánház „maradéka" még ma is „megtekinthető"... Fotó: Farkas Maya Szerencs (ÉM - M.I.) - Két év­vel ezelőtt, február 23-án a tomboló szél ledöntötte a sze­rencsi egészségügyi intézet ka­zánházának két, 27 méteres kéményét, minek következté­ben a ledűlő kémény „totálkárossá” tette az épületet. Az intézmény fűtése megszűnt, s bizony szomorú események­nek lehettek tanúi az ott dolgo­zók, a szerencsiek: ki kellett költöztetni a szociális otthon idős lakóit. Ugyanakkor a vá­ros és az intézmény vezetői azon voltak, hogy mihamarabb visszaálljon a rend, hogy legyen fűtés. Ezt sikerült is megolda­ni, s azóta már megépült az új kazánház is. Nos, mivel már két esztendő is eltelt azóta, akár el is lehetne felejteni azt a szélviharos napot, ám aki fel­keresi a rendelőt, bizony, aka­ratlanul is fel kell, hogy idézze az akkor történteket.Ennek oka pedig: az udvaron még mindig ott látható az összedőlt kémény, a szétzúzódott fűtő­ház. Bíró László, Szerencs jegy­zője lapunk érdeklődésére el­mondotta: még mindig tart a felelősség megállapítását célzó bírósági per, s amíg ez le nem zárul, a romokat nem takarít­ják el. A bíróság több szakértőt rendelt ki, s a jelenlegi állás sze­rint - mondta a jegyző - úgy tű­nik mind a tervező, mind pedig a kivitelező hibás. A majdani kártérítés behajtását valószínű nehezíti az, hogy a kivitelező például felszámolás alatt áll, a beruházás lebonyolítóját pedig már felszámolták... Ebből adó­dóan nem túl jók a szerencsiek pozíciói, már ami a perelt összegek begyűjtését illeti. Megkeseredett gazdák Hegyalján Gondolatok egy mádi, szakmai tájékoztatás kapcsán Mád (ÉM - I.L) - Az Or­szággyűlés december utolsó napjaiban fogadta el a hegy­községi törvényt. Ez egy sor előírást, kötelezettséget jelent az ország minden borvidékére vonatkozóan, így Tokaj-Hegy al­jár a is. Szabályozza a terme­lést, a borkészítést, a kereske­delmet, egyszóval rendet akar teremteni ebben a mezőgazda- sági ágazatban. Tokaj-Hegyalján elsőként Mádon gyűltek össze nemrégi­ben szőlősgazdák, szőlőterme­lők, borászok, kereskedők, hogy ismerkedjenek a törvénnyel. A fogadtatás meglehetősen ve­gyes volt. Úgy tűnik rengeteget kell még foglalkozni azzal, hogy a szőlő- és borszakmában dol­gozók értsék, az ő érdekeiket szolgálja e törvényi szabályo­zás. Volt, aki egyenesen úgy fo­galmazott, hoztak egy törvényt, amiről nem kérdezték meg a szőlőtermelőket, és megint olyan íze van a dolognak, hogy lesz „egy csapat”, mely újra a „kapások verítékén” gazdago­dik meg. Mások a kötelező tag­ságot sérelmezték, hogy min­denkinek be kell lépni a hegy­községbe „pedig azt a rendszert kinőttük már”. Kifogásolták azt is, hogy a tokaj-hegyaljai sajátosságokat nem veszi figyelembe a- tör­vény, mint például az aszúter­melés, borkészítés, a védőár. Többen úgy vélték, e tör­vény végrehajtása hihetetlen terheket jelent majd az önkor­mányzatoknak, mert mindent velük akarnak megoldatni, pe­dig erre azok sem szakmailag, sem létszámban nincsenek fel­készülve, és ez már a földosztó bizottságok működésénél is ér­ződött. Szinte nem akadt a gazdák közül egy sem, aki egyetértő­én mondott volna véleményt. Negyven év megkeseredett, so­kat megélt gazdáit hallhattuk e tanácskozáson, akik egyelő­re csak a negatívumokat látják, bizalmatlanok minden új iránt, hisz oly sokszor becsapták már őket. De formálhatta a vélemé­nyeket az is, hogy a magyar borvidékek közül talán legne­hezebb helyzetben Tokaj-Hegy- alja van. Talán ez a keserűség is előjött, hisz csak azt látják: nem érdemes ma a jelenlegi jö­vedelmek mellett borral foglal­kozni itt Tokaj-Hegyalján. „Padlót fogott Tokaj-Hegyal­ja” - fogalmazott találóan egy nagyüzemi szakember. Sikerült elég keményen lezülleszteni ezt a zárt borvidéket, s ezért nehéz lesz újra visszaadni az önbizal­mat, a hitet. De nincs más megoldás: ha nem sikerül ren­det teremteni e történelmi bor­vidéken a szőlőtermesztés, a borkészítés, a kereskedelem te­rületén, egészen konkrétan, ha nem javul a minőség egyfajta termelői önszabályozással, és nem alakul ki a származás, eredethűség, eredettanúsítási rend, akkor veszítettünk. E nél­kül ugyanis nincs európai ex­port, nincs megfelelő belföldi ár és lehetetlen felvenni a ver­senyt a borpiacon, hosszú tá­von egészen biztosan nem. Az Itt-Hon konyhája Encsi háziasszonytól kaptunk ételre­ceptet hétköznapi elkészítésre. Mint le­velében írja, sok fiatalasszonynak gon­dot okoz, hogy a szülői házból kike­rülve férjét estéről estére milyen va­csorával várja. Alább olvasható, hogy egyetlen csirkéből kétféle menüt is fel lebet tálalni az asztalra. Szárnyasragu-leves Hozzávalók: csirkeaprólék, 20 dkg ve­gyes zöldség, 10 dkg zöldborsó, 10 dkg sampinyongomba, 6 dkg zsír (vagy olaj), 4 dkg liszt, 3 dkg vöröshagyma, egy kis csomó zöldpetrezselyem, 20 dkg kelvirág (karfiol), 20 dkg spárga, 2 gr törött bors, 2 dkg vaj, só. Elkészítés: a csirkeaprólékot elkészít­jük a leveshez, összevágjuk. Jól meg­mosva kis fej hagymával feltesszük fő­ni. Az apró, egyenletes kockákra vá­gott vegyes zöldséget szeletekbe vágott gombával zsíron (vagy olajon) kissé megpirítjuk, meghintjük finomra vá­gott zöldpetrezselyemmel, fedő alatt fé­lig puhára pároljuk, majd hozzáadjuk az aprólékhoz. Megsózzuk, törött bors­sal fiiszerezzük, és nyári idényben né­hány karfiolrózsát és spárgafejet is be­leteszünk. Az egészet puhára főzzük. Ezután világos rántással - melyhez egy kis zöldpetrezselymet adunk - be­rántjuk a levest. Külön megfőtt zöld­borsót teszünk még a levesbe. Utána­ízesítjük és jól kiforraljuk. Vajasgalus­kát vagy apróra vágott, illetve szag­gatott tésztát főzünk bele betétként. Rizses csirke Hozzávalók: csirkeaprólék, 6 dkg zsír, 15 dkg gomba, 10 dkg zöldborsó, 10 dkg zöldség, 15 dkg rizs, 1 evőkanál­nyi zöldpetrezselyem, csipetnyi só, tö­rött bors, kevés reszelt sajt. Elkészítés: a felvagdalt csirkét 6 dkg zsíron a 15 dkg gombával és a 10 de­kányi apró kockákra vágott zöldség­gel megpirítjuk. Ha a csirke megpirult, annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, majd fedő alatt puhára pároljuk. A rizst jól megmossuk, s ráöntjük a csir­kére. Annyi vízzel eresztjük fel, hogy a rizst ellepje, és egy evőkanálnyi fi­nomra vágott zöldpetrezselyemmel, csi­petnyi sóval és törött borssal ízesítjük, majd lassú főzéssel pároljuk. Igen aján­latos a párolást sütőben befejezni. Tá­lalás előtt zsírral kikent formába tes­szük, és a sütőben kicsit felmelegítve tálra borítjuk. Reszelt sajttal meghint­jük, és pirított csirkemáj-szeletekkel díszítve adjuk asztalra. (Ügyanígy ké­szíthetjük el a rizses sertéshúst is.) Mi otthonában is ITT-HON vagyunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom