Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-14 / 38. szám
A SZELLEM VILÁGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete * 1995. Február 14. Tudomány Eszkimó „öreglány” Barrow (MTI) - Mintegy 800 éves az az eszkimó kislány-mümia, amelyet tavaly augusztusban találtak Alaszkában. A radioaktív szénizotó- Pos vizsgálatok kimutatták, hogy a kislány körülbelül 1200-ban halhalál! meg. A boncolás kiderítette, Pagy a 4 és 8 év közötti leányka ®hen halt, és egy ritka veleszületett betegségben szenvedett, amely tü- aotágulást és májkárosodást okozott. Erről a boncolást végző szakér- 1° tájékoztatta a többségében eszkimók lakta észak-alaszkai Slope Bo- A>Ugh helyi hatóságait. A leletet felfedező archeológusok be- Számolója szerint a helyi inuit eszkimók ősének számító kislány egy bál- bavadász csoporttal együtt vándo- f?lt Alaszka sarkköri partjai men- mn. A testet egy, a térség első sike- ms bálnavadászaiként számon tar- mtt birnirk kultúra idejében épült, jelig főid alatti ház hústárolójában ,a,lálták meg madárbőrbe és tollka- Patba öltöztetve, egy szánkó és egy Varrott bőrdarab alatt, amely egy KaJak takarójának lehetett része. Erdőnyi fa Sydney (MTI) - Egy ausztrál faóri- valószínűleg a legöregebb szer- lény a világon. Mint a Sydney Corning Herald című lap jelentette, Puósok felfedeztek egy fenyőt Tasmania szigetén, amely feltevések ,Zerint tízezer évesnél öregebb le- pt. A fát először egész erdőnek hit- k. Gyökereivel és elágazásaival . ipán is több mint egy hektár terü- l „t foglal el, ami megfelel két futPaUpályának. Apüetikai vizsgálatok bizonyítot- k, hogy az egész növényzet egy §yanazon fához tartozik. A fa leg- tuH^bb látható része 4000 éves. A ácsok szerint az ennél idősebb ré- í, mélyen a föld felszíne alatt rejlik- Sok ág gyökérré alakult át, Pp a hótömegek évszázadokon át (■a e‘Szm alá nyomták őket. A fát a ]•,,1mániái őserdő nehezen megköze- lOün^ .r®sz®n találták, mintegy akt? mPter magasságban. Tudósok, j.;, k most az ősrégi fenyőfát vizsgál- i ’ remélik, hogy a felvilágosítást Zá f aak a Föld éghajlatának váltósairól. Már most megállapították, lepku ^táűóbbi 30 év volt a legme- ^JpPpazóta, hogy a fa létezik. Magyar múmiák i8ac -MTI) - Európai viszonylatban fglpamcttevő kultúrtörténeti érték áfásán dolgoznak Vácott: a feiner?^8’ plébánia templom alatt jyTeg felfedezett kriptában 152, a ,-adi i házadból épségben megma- kan f°Porsó került elő. A koporsókba} , mészetes módon mumifiká- táj. kk a halottak. Ruháikkal, dísz- alak n-al e8Vátt a szerencsésen en m t mikroklímának köszönhető- véit^:*dhattak meg. A püspöki le- v°nat i?n 3 Paletti anyakönyvi ki- ció c °k alapján pontos dokumentá- tal touf'iikető az elhunytakról, ezál- tói b szakma tudományos kuta- A XVlU nak értékes adatokhoz, dékei | •’ szazadból Európa más vi- tárgv? 1S '?en kevés mindennapi m°st a KílT|lék maradt meg, ezért v°stuü karabeli kézművesség, az őriéről ornany, a textilipar történe- kat «SZerezhetnek új információkét Dél!?-6íekből következtetni leírtán m- U arra> hogy a törökvész elődök u S országokból idetelepített °lyan ,amar asszimilálódtak. Volt ^aros r,Ttlnevú asszony-akit makalottar 17ona,n temettek el. Az első lába a, 1 /d0-ban temették a krip- Az értőid0pedig 1808-ban. városi leletek elhelyezésére a közeli re mrmányzat a Főtéren egy EyánlnH a®y kiterjedésű pincét felalatti meg is kezdődött e föld rr>ikroli-li,riSel’ átalakítása. A pince alattikrivi^'n. hasonlít a templom hető atvf? ae, ’ amelynek köszön- kálódás-i a , lermészetes mumifi- kialakítot : fterv szerinl a pincéből rém a n lemperált bemutatóte- megnyílik 1BTÖ!zönséS számára is megóvás'i ’ a*? éppen a relikviák an csak csr/^^fkében előrelátható- ldőszakoWKP01í°san’ meghatározott hetö a páran" GSZ majd megtekint- Paratlan muzeális lelet. M3-as „régészeti szennyeződések” Az ásatás során előkerült tárgyak egy része már a múzeum állandó régészeti kiállításán látható Fotó: Dobos Klára Lovász Emese Miskolc (ÉM) - A Herman Ottó Múzeum régészeinek jelenlegi legnagyobb feladata a leendő M3-as autópálya nyomvonalának régészeti feltárása. A B.-A.-Z. megyét érintő 80 km-es szakaszon (Mezőkövesdtől Oszlárig, és az M30-as, Miskolc felé vezető szakaszon) az előzetes terep- bejárások alkalmával 62 lelőhelyet regisztráltunk a felszínen talált cseréptöredékek és csontmaradványok alapján. A munkát az Autópálya Igazgatóság finanszírozza, a feltárásokra szánt 340 millió forint felhasználását szigorú szerződések szabályozzák és megszabják a kilométerszakaszok „felszabadításának” idejét is. A szerződés értelmében 1996 végére meg kell tisztítani a jövendő autópálya nyomvonalát a „régészeti szennyeződésektől”, vagyis a lehető leggyorsabban és legalaposabban fel kell tárni a nyomvonalba eső lelőhelyeket. A feltárás tulajdonképpen régészeti segítséggel el is pusztítja a múlt emlékeit. Rajtunk múlik, hogyan tudjuk rajzon, fényképeken, videofelvételeken megőrizni azt, amit már soha többé a helyszínen nem lehet megfigyelni. Amikor végérvényesen kitűzetett a nyomvonal, az általunk feltárható szélesség 75 m-re csökkent. így jó néhány, ígéretesnek tűnő lelőhely sajnos (vagy szerencsére?) kívül esik az autópályán, vagy éppen csak érinti azt. 1994 áprilisától november közepéig dolgoztunk a terepen. Tizenhat helyen végeztünk ásatást. Szentistván határában közel 15 000 m2-es területen több régészeti korszak leleteit tártuk fel. Igazi szenzációnak számítanak azok a 7000 éves, újkőkori házmaradványok, melyek évtizedes szakmai vitát is eldöntötték. Észak-Magyarországon ebből a korszakból még nem sikerült települést megkutatni és az összes kerámia és egyéb lelet is csak töredékét képezte annak, ami ezen az egy ásatáson előkerült. A házak favázas szerkezetű, 60-90 nf alapterületű építmények voltak. A gerendák, oszlopok közötti részeket sövényfonattal, náddal borították be és kívül-belül betapasztották agyaggal. Egy véletlen tűzvész során éghetett le a 30-40 főt számláló közösség települése. A falakból teljesen kiégett a faanyag, olyan hőt termelve, hogy az agyag- tapasztás téglavörösre és -keménységűre égett. Az összedőlt falak maguk alá temették a hajdani élet számtalan kellékét: jellegzetes díszítésű edényeket, kőeszközöket, köztük sarlók pengéjéül szolgáló darabokat, szövés-fonáshoz használatos agyag orsógombokat, szövőszék és báíónehezékeket, csonteszközöket. A kőeszközök között voltak olyan darabok, melyek anyagát csak a mai Lengyelország területén lehet fellelni, kereskedők hozhatták ide annak idején. Legjelentősebbek azok az apró agyagfigurák, melyek a kultikus élet tárgyai voltak: a házi oltárok kis istenszobrocskái. Egy emberfejú, álarcot viselő, állattestú figura a görög mitológia kentaur-alakját idézi, utalva a neolitikum emberének szoros kapcsolatára a déli vidékekkel. Az új kőkor embere halottait a házak között temette el, jellegzetes ún. zsugorított pózban. Huszonöt ilyen temetkezést tártunk fel a házak között. Megtaláltuk az újkőkori falu kútját is, melyet egy különösen száraz időjárási periódusban a kiszáradt élővíz pótlására ástak. Ugyanezen, a környezetéből kissé kiemelkedő dombvonulaton előkerültek a rézkor, a bronzkor és nyomaiban a vaskor emberének emlékei is. Az időszámítás utáni évszázadokból pedig egy' szarmatakori település házai, gödrei, egyéb objektumai és ugyancsak több kút származik. Más lelőhelyen is megfigyeltük, hogy hasonló intenzitással jelentkeztek a neolitikum és a kora-népvándorláskor leletei: azonos éghajlati tényezők (száraz és nedves periódusok váltakozása) miatt vált időnként szinte zsúfolttá ez a terület. Az újkőkori település minden bizonnyal folytatódott a domb teteje felé is, de itt már nem kutathattunk tovább, mivel kívül esik a már sokadszor emlegetett nyomvonalon. Csakúgy», mint annak az 5. századi, hunkori temetőnek a többi sírja, melynek ritka szerencsére, bolyga- tatlan temetkezéseit megtaláltuk. Egyikük, aki valószínűleg a hun konjunktúra újgazdagjai egyikének asszonya lehetett, a korszak jellegzetes ékszereit viselte: kosaras- csüngős, nagy arany fülbevalókat, hatalmas, ezüst fibulát mindkét vállán, ezüst gyűrűket és karpereceket, díszített hátú tükröt, ezüstcsatos cipőt.*Feje mellett egy kis fülkébe rejtették díszes agyagkoi’sóját, a mellette heverő birkacsontok pedig a halotti áldozat, vagy útravaló maradványai lehettek. Több lelőhelyen megtaláltuk a népnyelv által Csörsz-árokként emlegetett nagy árok- és sáncrendszer egy-egy szakaszát. Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, az egész Alföldön végighúzódó védelmi vonal római mérnökök tervei szerint, szarmata kezek által épült, valamikor a 300-as években. Ilyen nagy szakaszát eddig még nem sikerült megkutatni, könny'en lehet, hogy’ ebben a kérdésben is meg kell majd változtatni a véleményünket. Nagy érdeklődéssel várjuk a sánc mellett megtalált szarmatakori falu feltárását, melyet tavaly éppen csak megkezdtünk. Csak az előzetes becslés szerint, a földgéppel eddig lehumuszolt területen több, mint 200 objektum foltját jelöltük a felszínrajzon. Természetesen nincs felszíni nyoma a föld mélyén rejtőző temetőknek, terepbejáráson nem, de ásatás közben már rájuk bukkanhatunk. Az 1995-ös év egyik nagy feladata lesz Muhi közelében az elpusztult középkori mezőváros autópálya által veszélyeztetett részének megmentése. Voltak már ugyan a harmincas-negyvenes években kutatások a Templomdombon, ezek helyét azonosítottuk. Muhi egyike a két,, okleveles adattal rendelkező, azonosítható helyen és szabadon álló (tehát nem beépített) középkori mezővárosnak. (Tiszavasvári a másik). Nem azonos a tatáijáráskor elpusztult, kisebb és valószínűleg kicsit távolabb fekvő faluval. A hely és a feladat fontossága miatt a Régészeti és az Ásatási Bizottság felügyeletével, a korszakkal foglalkozó, neves szakemberek bevonásával kezdjük meg majd itt az ásatást. (A szerző a Herman Ottó Múzeum régésze.) Nagy Sándor vagy nem Nagy Sándor Kairó (MTI) - Egy hivatalos görög küldöttség Kairóban kétségbe vonta Nagy Sándor sírjának Szí- va-oázisban történt felfedezését. Janisz Cedakisz, a kulturális delegáció tagja az oázisban tett látogatásról visszatérve elmondta, hogy a helyszínen látott feliratok nem a ptolemaida korból származNagy Sándor lehetséges sírja nak, és sem I. Ptolemaiosz, sem pedig Nagy Sándor neve nem szerepel rajtuk. Liana Szuvalci görög régésznő több mint egy héttel ezelőtt jelentette be, hogy felfedezte Nagy Sándor síiját, s kőbe vésett feliratokra utalt, amelyekre a Szíva-oázisban 1989 óta tartó ásatásain bukkant. Cedakisz Fotó: AP szerint a felirattöredékek a római korból, Krisztus után a II. századból származnak. Nagy Sándor Krisztus előtt 323-ban halt meg Babilonban, s antik szerzők egybehangzó írásai szerint holttestét egyik hadvezére, a későbbi egyiptomi uralkodó I. Ptolemaiosz átmenetileg Memphiszben, majd a nagy hódító által alapított Alexandriában temette el. A sül a mai napig nem találták meg. Georgiosz Tornász, a görög kulturális minisztérium főtitkára, a küldöttség vezetője jelezte, hogy egy rövid látogatás alatt, s főleg a felfedezést bejelentő régész részvétele nélkül nem lehet megerősíteni Szuvalci állításait. A görög küldöttség nyilatkozatában mindazonáltal elismerte, hogy jelentős felfedezés történt”, de a történelem és az etika tisztelete azt kívánja, hogy váijuk meg az ásatások végét és az első tudományos publikációt. Cedakisz szerint egyelőre még azt sem tudni, hogy szentélyről, templomról, sírról van-e szó, de hozzátette: ré- gészetileg mindenképpen érdekes a felfedezés. Milliós lábnyomok Az északnyugat tanzániai Laetoliban találhatók a képen látható, vulkáni hamuban megőrződött lábnyomok, a legrégebbi olyan lenyomatok, amelyek már két lábon járó, embersze- rú lényektől származnak. A mintegy 27 méter hosszan húzódó lábnyomok feltehetőleg két egymás mellett haladó személytől, egy felnőttől és egy gyermektől származnak. A páratlan leletet 1977-ben fedezték fel, majd, miután a tudósok számos szempontból tanulmányozták, két évvel később betemették, hogy megvédjék az „elemek” romboló hatásától. Ám mint a közelmúltban kiderült, sajnos még ez az óvatosság is kevés volt ahhoz, hogy a leletet megbízhatóan megvédjék az időjárástól, az eróziótól és a környékbeli fák gyökereinek romboló hatásától. Ezért a tanzániai kormány új megoldást keres. E szerint a túl közeli gyökereket eltávolítják, és a talajban olyan különleges védőhálót vonnak a lelet köré, amely a továbbiakban megakadályozza majd a gyökerek behatolását. A felszínt az időjárás viszontagságainak ellenálló bevonat védi majd. Ennek a tetejére kerül majd vissza - a munkák végezetével — a most eltávolított talajréteg, hogy továbbra is őrizze a több mint hárommillió éves nyomokat. (New Scientist) Barlangi galéria Marseilles mellett a - csak a tenger felől megközelíthető - Cosquer-barlangokban található a világ eddig ismert legrégibb képzőművészeti galériája. Falait 27 000 évvel ezelőtt készült barlangrajzok és festmények borítják, amelyek mind korukat, mind érintetlenségüket tekintve egyelőre páratlanok a világon. A nehezen megközelíthető barlangrendszert 1991- ben fedezte fel égy hivatásos búvár, Henri Cos- quer. Egyik víz alatti barangolása során talált rá a 150 méter hosszú, tenger alatti alagútra, amely 35 méteres mélységben a tenger szintje alatt végül is egy szárazföldi, ám a szárazföldről megközelíthetetlen barlangrendszerbe torkollott. A barlangot mind ez ideig valószínűleg éppen e páratlan elszigeteltség miatt nem fedezték fel. Az illetékes helyi tengerészeti archeológiái intézet munkatársai a bejelentést követően azonnal lezárták egy erős vasráccsal a barlang bejáratát, hogy illetéktelenek ne hatolhassanak be. Tavaly nyáron aztán megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a vasrácsot megrongálták, s minden bizonnyal behatoltak a barlangba. Az az expedíció, amely azt vizsgálta meg, hogy hányán lehettek a behatolók, s okoztak-e károkat, a közelmúltban hozta nyilvánosságra vizsgálódásainak az eredményét. Eszerint a hívatlan látogatók számtalan lábnyomot hagytak a barlangban, amelyekből a pontos számuk ugyan nem állapítható meg, de az expedíció vezetője szerint bizonyos, hogy' ötnél többen voltak. Szerencsére semmiféle vandalizmusnak vagy szándékos rongálásnak nem bukkantak a nyomára. Lehet, hogy véletlenül tévedtek oda és kíváncsiságból törtek be, de az is lehet, hogy keresték a bejáratot, mert gyönyörködni akartak a több ezer éves műalkotásokban. „Akárhogy is történt, az a fő, hogy semmi kárt nem okoztak” - mondta az expedíció vezetője. (New Scientist)
