Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
Január 28., Siombcat ÉM-riport ÉM-hétvége III Önmagukat kereső daróciak Talán a hegyközségről szóló törvény elősegíti majd a szőlőterületek újraművelését, a borminőség védelmét Fotó: Laczó József Nagy József Tibolddaróc (ÉM) - Fehér dermedtségben, kemény fagyok és vastag dér fogságában alszik a határ, s amit most a hó takar, arról leginkább a fűtött szobákban esik szó a tervezgetés, a várakozások évszakában. Arról, hogy nagy szőlőterületek maradtak itt műveletlenül az utóbbi években, és színbe alig hihető, hogy a helybéliek, az egykori földtulajdonosok nem éltek a történelem kínálta, az életükben talán soha vissza nem térő földszerzés lehetőségével. Csak kevesen ragadták meg az újrakezdés alkalmát. De akik ezt választották, azok is tele van- Jtek bizonytalanságokkal. Mára egyetlen biztos pont maradt számukra, az, hogy sok generáció élete a bizonyság rá, e tájon csupán saját szorgalmában, találékonyságában bízhat' az ember. Ezt jól megtanulták rendszerektől függetlenül. Szőlő és bor akad niég... Ez a határ már a századelőn is olyan minőségű, zamatú bort termett, amit szívesen 'bitek el a híres Törley pincékbe, hogy ott nemes itallá, pezsgővé érleljék. A tájon hones olaszrizlinget azonban újabb, divatosabb fajták váltották fel, a Leányka, a Zenit és a Chardonn <y, amelyekre a termelőszövetkezet feldolgozója épült. Mindebből, már- jnint a virágzó szőlőültetvényekből és a működő feldolgozóból mára nem sok maradt. Talán a hegyközségről szóló decemberben niegszületett törvény elősegíti majd a szőlőterületek újraművelését, a borminőség védelmét. Talán. , - Mert folytatni mindig könnyebb, mint njat kezdeni - bölcselkedik múlt és jelen fölött egy negyvenes férfi, aid a véleményét szívesen osztja meg velünk, de a diszkréciónkra, már ami a nevének elhallgatását il- föd, őszintén számítani szeretne. Németországban dolgozott jó pénzért, amíg szomszédai a közeli bányánál vagy a téeszben. - Most mindannyian egyforma kenyeret őszünk, a munkanélküliek keserű kenyerét. A. környező üzemeknél sorbaállás van, a felvételi irodán várakozók hosszú névsorát tartják nyilván. Szőlő és bor akad még, a báz körüli kert is terem, de az ember nem erre a tétlenségre született. Három felnőtt gyerekemnek sincs munkahelye... Abogy jött, már megy is, csontos kézfejével törli párás szemeit, és lépteit a kocsma télé veszi. Kopottas zetor csattog végig a daróci főutcán rakományával, a kivágott szőlőtőkékkel. Rövid tétovázás után Dósa József lassít, Uiajd a motort is kikapcsolja. Elmondja, ő is Németországban próbálta megkeresni a ke- uyerét, mára a szárazra került, de nem uiond le róla, hogy újra úszni fog. Magánvállalkozása, a fuvarozás, ezekkel az ősi eszközökkel megmenti őt a napi gyötrő kétségektől. Elvégez bármilyen, a mezőgazdaságban adódó munkát, olyat, amihez ért. Társa, aki a rakományt őrzi pár éve még 16- 18 ezret vitt haza havonta a közeli Délborsodi Állami Gazdaságból, és akkor sem volt elégedett. Most ennyi sincs, mégsem adja föl- Ok ketten addig sem tétlenkednek, amíg valami kialakul körülöttük, illetve ahogy mondják, amíg kialakítanak valamit maguk körül. Oszkó Lajossal, aki egy baráti beszélgetés részese, a község központjában álló vendéglőben, ott folytatjuk, ahol az imént abbahagytuk a szállítókkal.- A bányában, ahol dolgoztam, jelenleg nincs felvétel, s akármilyen rendesen kerestem, mára nem tartalékoltam semmit, 12 ezer forint munkanélküli segélyből élek. Jó falu lenne ez, ha volna munkánk. Megválasztottuk újra a község vezetőit, mert azért négy év alatt sokat változott körülöttünk minden. Megújult ez a település. Nagy fejlesztésekbe fogtak és be is fejezték.- Itt van az őseink háza, mindaz, amit a kezük munkájával évszázadok alatt létrehoztak, s ha nem is olyan sok ez, nekünk akkor is igen becses - veszi at a szót Szulányi József, aki annak idején szintén német földön kereste a boldogulását. Próbálkozó vállalkozók- Úgy vagyunk mi daróciak ezzel, mint a régi amerikás magyarok, nyolc-tíz év munkájával akartunk meggazdagodni és utána jól élni itt a szülőföldünkön. Nem sikerült - engedi le a hangsúlyt megadóan. - Villanyszerelő vagyok, bárhova elmennék, ha felvennének. Csak a magániparossággal ne jöjjön nekem senki. Itt, ekkora faluban nem lehet megélni belőle. Tudja hogyan hívják az embert, gyere nézd meg azt a makacs masinát, nincs annak igazán semmi baja, átvizsgálod, megiszunk két pohár bort, oszt jól van. Hát hogyan lenne jól? A község központjában az utca másik oldalán papírbolt hirdeti magát se hivalko- dón, se szerényen, de hát itt mindenki tudja, hol keresse. Halász Tibor és felesége éppen az ebéd utáni nyitással foglalatoskodik. A fiatalasszony viszi a szót:- Csak papíráruval kezdtem és közben biztatásra bővítettem a cikklistát. Ez bejött, így már jobb a forgalom. Most, az élelmiszereken kívül, itt mindent tartunk. Olyan üzlet több is van, reménytelen versenyt kezdhettünk volna velük. Itt viszont felírás is van, előfordul, hogy a gyerek iskolai füzetét csak egy hónap múlva fizetik ki, de kifizetik. Nekünk viszont már hóközben jön a gázszámla, a villanyszámla.- Reméljük, nemsokára a telefonszámla is - veszi át a szót a félj. O mondja, de a felesége is bólogat rá, a falu nem eléggé informált, szeretnék ismerni részletesen is, mire megy a község pénze, mi mennyibe került, mert való igaz, vannak itt fejlesztések, de a részletekbe is jó lenne belelátni. S aztán a fiatal férfi hozzáteszi, ó csak nemrég nősült Tibolddarócra, de ezt hallja másoktól is. S ha többet tudnának, az megkönnyítené a fiatalok tájékozódását is, mit várhatnak a falutól, merre mozduljanak, mire figyeljenek az életük tervezésekor. A véleménycsokor átadásakor Ágfay Gábor polgármester és helyettese Markó István ekként pontosítanak:- Az 1700 lakosú falu aktív lakosságának hatvan-hetven százaléka munkanélküli, a legtöbben a helyi téesz felbomlásakor veszítették el a munkahelyüket. Mára egyetlen kft. maradt, ez harminchét helybélinek ad kenyeret, és ezenkívül már jóformán csak egy-két vállalkozás létezik. Ilyen például a kövesdi Ruhaipari Szövetkezet varrodája. Kevés asszonynak ad munkát, illetve jó keresetet. Az egyik vállalkozó, Mezei Mihály a téesztől vásárolt pincét, és pezsgőgyártásra szeretne itt berendezkedni. Izsákon is ezzel foglalkozott. Egyelőre alkalmi elfoglaltságot tud csak adni a helyieknek, de láthatóan komolyan készül egy korszerű gépekkel felszerelt üzem létrehozására. Jó szakmai múltja, jártassága van, bízunk benne - így a polgármester. - Modern szőlőcsumázókat, nagyméretű saválló tartályokat állított be, és ha a tervei, a mi reményeink szerint valósulnának meg, a jelenlegi hat-hét helybélin kívül még újabb tíz-tizenöt darócinak lesz nála kenyérkereső munkája, és ráadásul olyan, amihez az itteniek értenek is.- A Darócvin felvásárolja és értékesíti a termést - toldja meg az előbbieket Markó István, aki a helyi Forrcsóív Kft. ügyvezető igazgatója, s mint a hasonló vállalkozások vezetői, ő is sokat van úton, mert hol az alapanyag-utánpótlást sürgeti, hol az értékesítés körül sűrűsödik meg a levegő. A sályi úton lévő üzemben Csepelről, Szlovákiából vásárolt csövekből készítenek hideg eljárással csőidomokat a gáz-, vízvezeték-, illetve központifütés-szereléshez. - Tavaly 11 fiatal képzését vállaltuk, alkalmanként pedig munkanélkülieket is foglalkoztatunk, ám a munkanélküliek újbóli foglalkoztatásáért járó kedvezményeket még nem vettük igénybe. Tibolddarócon most a legégetőbb gond munkát adni az embereknek, mégpedig mielőbb, mert központi fejlesztésekre aligha számíthatunk. A bizonytalanság nagyon rossz hatással van az itt élőkre. Ezt mutatja, hogy kevesen vágtak neki az újrakezdésnek. Viszont azt is látni kell, hogy a lehetőségeink behatároltak, ám mi azokat maradéktalanul kihasználjuk. Az évi 50 milliós árbevétellel számoló üzem termékei iránt itthon és külföldön is nagy a kereslet, ezért a bővítés esélyei reálisak, az idén vagy jövőre talán tíz-húsz szakmunkás is talál itt munkát kellő átképzés után... Ágfay Gábor polgármester arról a felelősségiül beszél, anü az életkörülmények javításában ma az önkormányzatokra hárul. A környéken gulliveri lépésekkel startolnak a legkisebb települések is, nem tudni, egy év leforgása alatt mikor, miért tarkítják árkok az utak mentét, mert víz, gáz, telefon is érkezik. A történelmi felzárkózásban egy pillanatra sem lehet elmélázni.- Daróc a környező nagyobb településekkel is lépést tart, hiszen itt mái- régóta van vezetékes ivóvíz, a lakások többsége rendelkezik vezetékes gázzal is. A kilencvenhá- romban telepített kétszázas telefonközpontot is kinőttük, most a régi már egy újabb kétszázassal együtt képes kielégíteni az igényeket. A három nyilvános állomás közül kettő kártyával működik, régen a pénzeseket gyakran feltörték, kirámolták. Nyomukra akadtak a tolvajoknak, akik nem daróciak voltak, és ezt azért teszi hozzá a polgármester sietve az előzőkhöz, mert a községben nincsenek erőszakos cselekmények. Tibolddarócon sokkal jobb a közbiztonság, mint bárhol a környéken. Aztán elénk teríti a tavalyi, tavalyelőtti helyi újságjukat, a Hírlevelet, a „nyomtatott kisbí- rót”, ahogy mondja.- Rendszeresen a lakosság elé tártuk az ülések anyagát, a döntések háttei'ét, okait, és persze azt is, mire költ az önkormányzat. Voltak falugyűlések, majd pedig a törvényben leírtnak megfelelően rendszeresen közmeghallgatások is. A híreket hangos autóval visszük végig az utcákon. A gáz-, a telefonbevezetések ügye is szerepelt a helyi fórumokon, ahová sajnos éppen azok nem jönnek el. akik ennek hiányát szóvá teszik. A báró fia is elment A pénz beosztása okozza a legtöbb fejtörést, a közalkalmazottak bérét hitelből tudták rendezni, a köztisztviselőkét az idén szeretnék, de annak alapjai még nem ismertek. Legtöbbet az iskolára áldoznak, a normatív támogatás kétszerese fogy el. Eközben koncentrálni kellene a fokozott védelmet igénylő bükki vízbázis óvására, az elodázhatatlan csatornázásra, az iskolai gázvezeték, a 300 adagos konyha gázvezetékének kiépítésére. Szociálissegély-kérelem 5-6 érkezik hetente, a keretösszeg általában fél év alatt fogy el.- A súlyos foglalkoztatási és szociális gondokon nem lehet máról holnapra enyhíteni, ehhez még a kézenfekvőnek mutatkozó lehetőségeinket sem tudjuk kihasználni. Itt áll a községben ragyogó környezetben a felújított Bottlik-kastély. Meglodíthatná a helyi idegenforgalmat, hiszen a Bükkalja varázslatosan szép, vonzó vidék. De amíg a kastély tulajdonlása tisztázatlan, addig üresen áll, kihasználatlanul. Járt itt a báró fia is, jót beszélgettünk vele, megnézte a kastélyt, gyermekkora felhőtlen világának helyszínét, de egy kedélyes diskurzus után úgy ment el, mint áld álmot látott, és azt könnyen el is felejti. A harmadik évezred piramisai Tokió (MTI) - Az óceán partjához közeli mesterséges szigeteken különös formájú, gigantikus építmény tör a magasba. Falai nincsenek. Koncentrikus körök mentén elhelyezkedő, egyetlen közös csúcspont felé tartó oszlopok alakítják ki szerkezeti képét, amely derékban félbe vágott hiperboloidra emlékeztet. Magassága négyezer méter, a benne kialakított hasznos terület öthétezer hektár, lakóinak száma 500-700 ezer. Ez az „X-Seed 4000”, a harmadik évezred városának egyik prototípusa, legalábbis ahogyan a japán Taisei Corporation tervezőmérnökei elképzelik. A leíráshoz mellékelt illusztráció ma még sokkal hitelesebben festene egy tudományos-fantasztikus regény lapjain, mint a világ egyik legnagyobb építőipari cégének prospektusában. De ha a Taisei és még néhány tucat japán óriásvállalat közös kutatási programja elég ígéretesnek bizonyul, ez már nem sokáig lesz így. A városok, amikor növekedésben voltak, emberemlékezet óta horizontálisan teijeszkedtek, s ez még ma is szinte megállíthatatlan tendenciának, az egyetlen reális lehetőségnek tűnik. Valószínű azonban, hogy ez a fejlődésmenet előbb- utóbb fizikai, társadalmi és környezeti korlátokba ütközik, vagy egész egyszerűen ésszerűtlenné válik. Az elmúlt 200 évben a Föld lakossága 6,5-szörösére növekedett, a XXI. században pedig várhatóan meghaladja majd a 10 milliárdot. Egyes becslések szerint, ha a jelenlegi növekedési ütem fennmarad, a XXX. században 70 billió ember fog élni a Földön. De még ha valamikor a jövőben a népesség gyarapodása stagnálni kezd is, az ember és környezete közötti egyensúlyi állapotok fenntartása mindenkor létfontosságú lesz. Ki kell tehát alakítani azokat a „népességfelszívó” mechanizmusokat, amelyek ezt fizikailag is lehetővé teszik. Az egyik lehetséges megoldás a „hiperépület”, amelynek koncepcióját a japán építésügyi minisztérium is támogatja. Igaz, most még nem a valóban fantasztikusnak tűnő négyezer méteres határt célozzák meg. A Taisei említett koncepciója négy évvel ezelőtt készült, azóta a jelek szerint óvatosabbak lettek a tervezők. Egyelőre „csak” egy ezerméter magas épület elképzelése körvonalazódik, de az „X-Seed 4000”-hez hasonlóan ez sem egyszerűen épület, hanem voltaképpen egy önálló város lenne: nemcsak lakó- és üzleti negyedeknek adna helyet, hanem közigazgatási, egészségügyi, oktatási, kulturális és sportlétesítményeknek is. Emellett természetesen saját belső energiaellátási rendszere és közlekedési hálózata lenne, s nem hiányoznának a nagyobb nyílt közös terek, még a parkok sem. Tavaly decemberben alakult meg Japánban az a kutató- csoport, amely két évet szán a hiperépület koncepciójának részletesebb kidolgozására. A 170 millió forintnak megfelelő összegű költségvetéssel megvalósítandó kutatási programban 90 nagyvállalat - köztük a Taisei, a Kajima, a Nippon Steel, a Kawasaki Heavy Industries, a Toshiba és a Matsushita Electric - szakemberei vesznek részt. Tizenhárom albizottság foglalkozik a hiperépület kivitelezésének különböző részproblémáival, így a felszín alatti alapozással, a szerkezeti anyagokkal, az energiahálózattal, a földrengések és a légmozgások elleni védekezéssel és a belső közlekedési rendszerrel. Az albizottságok a tervek szerint idén júniusban terjesztik ideiglenes jelentésüket a kutatócsoport közgyűlése elé, a végleges jelentés pedig várhatóan 1996 őszére készül el. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen gigantikus vállalkozás sok tekintetben radikálisan új műszaki és várostervezési szemléletet és megoldásokat követel. A kutatási program összehangolásában részt vevő Japán Építésügyi Központ munkatársai ezért feltűnő óvatossággal nyilatkoznak a tervekről. Mint mondják, nem tudni még, milyen formájú lesz a hiperépület, hol fogják megépíteni, mennyi ideig tarthat - és főleg: mennyibe kerülhet —a vállalkozás kivitelezése. Mindennek a kétéves kutatómunka során kell kiderülnie. Bizonyos műszaki követelmények azonban alighanem kényszerítő erejűek lesznek. Le kell mondani például a hagyományos, vasbeton szerkezeti elemekre épülő technológiák alkalmazásáról, mert az óriási terhelés miatt olyan különleges alapozásra lenne szükség, ami mérhetetlenül megnövelné a költségeket. Beton helyett könnyű, de igen nagy szilárdságú anyagokat, például különféle félkerámiákat vagy tűzálló műanyagokat kell felhasználni. Ami viszont a Japánban különösen gyakori földrengések elleni védekezést illeti, ennek már számos jól kidolgozott és bevált technikája van; a hiperépület esetében elképzelhető, hogy az alapozás és maga az épület közötti teret tömör gumival töltik ki, ami eleve csillapítaná a rengések erejét. Emellett különböző szinteken ellensúlyokat is elhelyeznének, az egész épület statikai egyensúlyát pedig dinamikusan, számítógéppel vezérelt rendszerrel tartanák fenn. Bármilyen megoldások szülessenek is, a kutatómunkában és az előkészítésben is példa nélkül álló alaposságra és előrelátásra lesz szükség. A hiperépületben majdan testet öltő ambíciók ugyanis nemcsak a három térbeli, hanem a negyedik, az időbeli dimenzióban is új határokat ostromolnak: az épületet legkevesebb ezer évre tervezik. Ha valóban ez a jövő útja - ennek még el kell dőlnie -, akkor az „X-Seed”-ek lehetnek majd a XXI. századnak azok a monumentális alkotásai, amelyek az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan egy kor műszaki és intellektuális teljesítőképességének csúcspontjairól közvetítenek üzenetet eljövendő nemzedékek tucatjai számára. Költözők Mezey István rajza
