Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 4. szám
12 ÉSZAK^Magyarország Legendárium 1995. Tanuár 5., Csütörtök „Szállj el, változz dallá, szállj el!” /- En akkor is az a miskolci Slamó maradok, akinek egykor megismertek A hajdani EDDA miskolci búcsúkoncertjén Fotó: Fojtán László Hajdú Imke Telefonon üzente karácsony ünnepén. Oda, ahonnan hajdan elindult. Ahová máig kötik a gyökerek. Haza. Miskolcra, nekünk. Igazából nem is üzenet volt ez. Vágy, remény: „Szeretném, ha dalaim még több emberhez jutnának el az új évben. Szeretném, mert azt üzenem bennük, amit a szívem érez.” Akkor ott, azt kérdeztem tőle a telefonvonal túloldaláról: valójában milyen tartósak, erősek ezek a hajdani, miskolci gyökerek? Aki itt nőtt fel, de akit az élet már jó ideje máshová köt, ma- radt-e ennyi év után is változatlanul ugyanaz, az a miskolci Slamó? Ha valaki netalántán egyszer majd megkérdezi tőle: Önt Slamovits Istvánt, formál- ta-e a világ olyannyira, hogy ha azt hallja Miskolc, már nem dobban meg különösebben a szíve? - erre mit válaszol? Megnyugtatott, s azt mondta, hogy az embernek vannak elszakíthatatlan húrjai és gyökerei. „Én ma is miskolcinak vallom magam, és az is maradok örökké. Lehetek én aggkorú, százéves is, én akkor is az a miskolci Slamó maradok, akinek egykor megismertek. S ennek igen egyszerű a magyarázata. Az életérzéseimet, ahogy élek, ahogyan gondolkodom, ahogyan értékelem az életet, ahogy látom a világot, azt mind a Miskolcon töltött éveim befolyásolAz új album borítóján ják. Azok az évek segítettek engem, formáltak engem. Sokszor nehezítették is az életemet, mert Miskolc nem egy könnyű város. Miskolcon nehéz sorsú emberek nőttek fel, de én úgy gondolom, a kemény Miskolc nagyon sok értékes embert adott ennek az országnak.” Ezeket (is) mondta Budapestről, telefonon nekem, nekünk Slamovits István, az EDDA Művek hajdan legendás gitárosa, zeneszerzője... ... akivel a kapcsolatunk tulajdonképpen egy hónappal korábban kezdődött. Mint Miskolcról elszármazott zenészt, az Észak-Magyarország 50 éves gálaműsorára szerettük volna meghívni. Köszönte a meghívást, jólesett neki, hogy annyi elszármazott közül őt is választottuk, nehezére is esett nemet mondani, de mint mondta, talán megértjük. „Most áll befejezés előtt a szólólemezem. Minden órámat, percemet a stúdióban töltöm. Szeretném, ha ez a Slamó-szólólemez egyedi lenne. Bocsássanak meg nekem, ha most nem tudok elmenni.” Hej, maradni vagy menni'?I Egyformán nehéz,! Mindkettő bennem van! mindkettő itt él - hallgatom szavát, dalát már nem is tudom hányadszor az azóta megjelent kazettáról. S azt mondom: most jobb, hogy maradtál! Ezért a lemezért, ezért a kazettáért megérte maradni. Slamó EDDA-sként is színvonalat jelentett, de ezen a lemezen a lélek még mélyebbről, még maradandóbban üzen. Köztudott Pataky mellett ő (volt) az EDDA Művek Miskolc másik nagy egyénisége. Pataky volt a megjelenítő, Slamovits pedig, aki meg- és előteremtette a megjeleníteni valót. Azt a maradandót, azt az egyedit, amire odafigyeltek. Nem csak Miskolc, az egész ország. Az EDDA nagy, ma már klasszikus nótái Slamovits lelkének rezdülései. A minden sarkon álltam már, az Elhagyom a várost, az Álmodtam egy világot, a Kölyköd voltam, a Keselyű, a Fémszívű fiú, az Álom. Ha nincs Slamovits, soha nem az az EDDA, az a bizonyos miskolci EDDA, amelyik elsőként, ebben a Budapest vízfejű Magyarországon elsőként, VIDÉKIKÉNT a csúcsra jutott. Fájdalom, hogy ő a legnagyobb fényben is egy picit mindig árnyékban maradt. Legfeljebb második volt, az önmagát és a zenekart is nagyszerűen menedzselő, fanatikus Pataky mögött. Oka ennek, én azt hiszem, az alkat. Ő a meditativ, a magányos, a csendre vágyó, érzékeny, nem képes a kemény, olykor durva harcra. Márpedig a zenészvilág sem mentes ettől. Keménység kell ide, rámenősség, itt a szerénység hátrány, sőt,, bűn. íme, azt éneklik a barátok, Gallai Péterék igazság gyanánt, de talán bátorításként is: „Ez harc, tudod/ soha senkit meg nem hatsz, hogyha van hely elbújhatsz! mindennap egy újabb harc és valahogy bírnod kell, / bírnod kell és mindegy, hogy mit hittél, / aki olcsó az olcsóbb mindennél. Mindegy, hogy mit hittél kinek fájna-ha fájna ha nem lennél?” így igaz. Am mégis az jut eszembe ezek után is, hogy csak össze kellene hasonlítani az őt azóta nélkülöző EDDA dalait (amit egy ország ismer és szeret), és az árnyékban maradt zenekara a NO nótáit. Aki ezt megteszi, és nem botfulű és elfogult, az észreveszi, hogy a rosszul (?) vagy egyáltalán nem menedzselt (?) NO-zene nem rosszabb. Sőt. S lám ez a Slamó-zene mégsem került a csúcsra. Miért? Mert ennek a racionális, könyörtelen, érzéketlen világnak Slamó mindig a mostohagyermeke volt. Hosszú téli esték sírva, nevetve Ezer éjszakán veled ébredve Madarak fáznak az útszéli fákon Kezed szorítom, füledbe súgom: Nem az én világom ez a világ! Nem az én világom ez a világ! S lám, örülök neki, hogy mégsem adta fel. Slamó, ez az érzékeny, szeretetne, melegségre, otthonra mindig, mindenkinél jobban vágyó ember úgy döntött: csak azért is! Persze úgy Slamó módra: tisztán, szeretve, szépen. Hosszú téli esték, játssz velem mint akkor hosszú téli esték, ugye nem születtünk rosszkor? Várj jobb híreket, várjuk a sok csodát. Nos, amit Slamó most csinált, most alkotott az ugyan nem csoda, de csodálatos. Ezen a lemezen a dalok szív, a lélek legmélyebb rejtekéből születtek, s vetekszenek a legjobb EDDA-Slamó- dalokkal. Sőt én úgy érzem, ezek azoknál is tartósabb üzenetek. Kösz Slamó! Hívunk hát, ahogy Te hívsz, üzensz öregnek és fiatalnak a Gyere játszani című nótával: „Gyere játssz velem, összetartozunk, Gyere játssz velem, egymásé vagyunk. Olyan üres a világ nélküled!” így igaz! S ehhez még annyit illik megjegyzésként hozzátenni, ha ez a Slamó „dalcsokor” megkapja a sajtótól, a zenésztársadalomtól azt a propagandát, azt a bemutatkozási lehetőséget, ami tisztességgel jár minden magyar pop- és rockzenész produktumának, akkor Slamó - most már szólóban - újra a csúcsra jut. S egyben elindul azon a pályán, amire talán mindig is készült, s ami minden bizonnyal legjobban illik egyéniségéhez: ez a szólóénekesi pálya. Ónnönmagát zenében megfogalmazni, s aztán önnönmaga által mindezt el is mondani. Szóval Slamó, ahogy most is ének- led-.„Szállj el, változz dallá, szállj el!” En mondom, még nézni is jó a repülőket! Kárpáti Béla A szűk kollégiumi szobácska zsúfolt bibliotékának tűnt. A polcokat roskadásig megtöltötték a vastag fóliánsok, Locke, Bacon, Hartlieb és Stoughton művei. Gomenius különösen szívesen forgatta a Novum Orga- nont és Locke Essay-jét, ott tárolta azokat a maga Orbis Pic- tus-áriak társaságában. Asztalát elborították a maga rajzolta táblák, a falakat a képes ábécét szemléltető tablók, rajzolatok. Dravik, ez a koldus külsejű próféta, az üldözött cseh testvérek világi papja, ez a sovány, csontvázra fogyott aszkéta győzködi hajdani barátját, hittestvérét és oskolatársát a homályos-árnyas cellaszobában, melynek puritán bútorzata komoran sötétlett a kísértet-fehér falak előterében.- Emlékszel a negyvenhármas látomásomra? - kérdezte Dravik, s hangja halk, suttogó volt, szinte a túlvilágról visszahang- zó. - Már akkor kijelöltem az utadat. E világ legfőbb ellensége, antikrisztusa a Habsburg héja, a bestia. Ellene négy felől indul istenítélet. Keletről az Isten kegyeltjei, a Rákócziak, délről a görögök és a rácok, nyugatról a helvétek és északról a lengyel- litván-orosz invázió. E négykar- mú isteni oroszlán fogja felmorzsolni, szétszaggatni a Habsburg héját, a bestiát! Comenius borzongva látta a sá- padtra nyomorult csontvázarcból kivakító, szikrát lövellő óriás szemeket. E villámló tekintetek, mint a sötét barlangból elővillanó hiéna szemei, mérgezve öltek. A huszita szent tűz, az űzte a cseh testvéreket Habsburg Lipót uralma ellen, aki kegyetlenül szétszórtá maradékaikat, a fehérhegyi, pfalzi kudarc után bekebelezve az önálló Csehországot is. A szent bosszú kötötte-fűzte egybe a cseh testvéreket egy hazán kívüli hívőszövetségbe, melynek Unitas Fratrum volt a neve. E szövetség lesznói közössége választotta seniorává, első papjává őt, Comenius Ámos Jánost, aki most negyedik éve nevel papokat és tanítókat Patakon. Most is érezte, hogy ez a szent kötelék mint tartja fogva, nyűgöli- vonja magával, eszébe juttatván, hogy ez a VIA, az égi út, melyen lépnie, haladnia neki elrendelt küldetése.- Tudom - folytatta a megszállott Dravik, az önsanyargató látnok, aki gyalogosan zarándokolt hozzá Lesznóból, hogy figyelmeztesse a testvéri szolgálatra, fogadalomra - tudom, hogy az elhalt hercegi párnak tett ígéreted, s e pataki sikerek eltántorítottak a céltól, amelyre Lesznó- ban felesküdtél. Felesküdtünk! - javította aztán ki önmagát, karmos csontujjait intőn emelve az égre, miközben koldusgúnyája bő ujja visszacsúszván, láttatni engedte csontjára fonnyadt, vá- nyadt karját. - Ne feledd, az Unitas vár!... Visszavár... Te vagy első papja, püspöke... Tán az utolsó!... Itt a küldetésed - hogy meggyőzd a fejedelmet és az ifjú herceget küldetésük isteni rendeléséről - lejárt. A politika itt már nem szolgálja a vallást. A pedagógián meg túlmutat a te küldetésed. Patak nem Leszno. Az Unitas visszavár! Comenius maga is elsápadt a megidézett látomás, s a túlvilági hangok eme sírhideg szellemétől. Csak a szolgáló növendék, az ökonomus megjelenése térítette vissza a földre, ki tálcán hozta a vacsorát mindkettejüknek: két cipót, gomolyasajtot hagymával és egy meszely vörös bort „kísérőnek”. Ám Dravik, amint meglátta az étket, az imazsámolyhoz lépett, s két aszott karját az égre emelte.- Hallod őt? - kérdezte Comeni- ustól, aki a földbe gyökerezett lábbal ámuló diákot kiintette a szobából.- Kit? - kérdezi ő megkövültén. -Nem hallasz semmit?- Semmit - mondta ő.-Mostparancsolta... Blohuszlav testvér... Hogy tartóztasd meg Borsodi legendárium magad a földi élvezetektől... Óvakodj a testi vágyaktól! - suttogta elhaló hangon Dravik.- Éhes vagy, azért vizionálsz - állapítja meg Comenius. - Ennél talán...- Nem-nem! - tiltakozik a próféta. -Az éhség a lélek győzelme a testi vágyak felett. Jó ez a szent gyengeség... Érzem a Gondviselést magamban... Rábízom magam... Vezet a küldetésben... Lefekszem, hogy hajnalban útnak induljak...- Feküdj... - int ő bizonytalanul az alkóv alatti hálóhelyére.- Nem-nem! - hárítja el Dravik a szívességet. - A szérűn a széna jó lesz... Megszoktam... Hajnalban már nem zavarlak... Elmegyek... Te meg ne feledd! Vár az Unitas... És ment, ahogy előző nap jött: csendben s kérlelhetetlenül, mint maga a végzet. Comenius nem ment utána, mert látta a helyét, abban megképzett előtte a lengyelországi menedék, Leszno, az öreg, roskadt falú imaház, a sápadt-szakállas testvérek gyülekezete, a Bibliára tett esküje és minden. Úgy érezte, Dravik nem ment el, itt van őbenne magában. Ő Dravik, az Eperjesen át Lednicébe tartó próféta, akit a gyülekezetét szétverő Lipót pusztítására rendelt az Űr. Nem nyúlt a vacsorához, hagyta asztalát, könyveit, tábláit, vette útizsákját, és pakolni, csomagolni kezdett... Ezalatt a rektor, Tolnai Dali János szobájában éles hangon panaszkodik Veréczi uram, a pataki első lelkész, a teológiai újítások esküdt ellensége, a hazai presbiteriánusok tüzes szószólója.- Meg nem foghatom rektor uram - folytatja a már jó ideje kezdett kárpálódásait a jóember, miközben a rektor redőzött homlokkal igyekezett hadaró, szapora beszédéből kiérteni a mondandókat -, hogy kegyelmed, a fejedelemasszony kegyeltje, hogyan engedhet ennek a felforgató morva huszitának.- Merthogy ő is a fejedelemasszony kegyeltje, tiszteletes uram...-De hát ki ő, mi ő? - vonja csontos nyakát görnyedt vállai közé Veréczi. - Mivel különb ő mitő- lünk, s kegyelmed más többi teológusától? Hogy ő háromszorosát kapja a mások gázsijának! Hogy mi, többi verbalisták fel sem érünk az ő vizuális metodikájához! -S a szapora beszédű pap a türtőztetett indulattól most nyögdécselő hebegésbe kezdett. - Az ő „látható világa” tán különb, mint a meditáció mundi?... A szem... hogyismondjam... nemesebb a szájnál?... Hiszen... az Igét nem a szemmel... a szájjal hirdeti a prédikátor!-Édes uram-lelkem! -fogja kér- dőre-könyörgőre a hangját a rektor, s hogy leszerelje a lázadót, tölt a pataki vörösből a már kiürített poharakba. - A fejedelemasszony maga szemlélte meg Comenius testvérünk játszó scholáját. Látta kegyelmed is, hogy diákjaink mily felszabadult lélekkel élték át a megjelenített bibliai történeteket. S a nagyasszony erősen meghagyta, hogy professzoraink kövessék Amos mester metódusát!- Pápista bohóckodás! - fakad ki a fojtott indulat Verécziből. - Tiszta bohóc legyen az ember? Lejáratja a tanítóságot! Még hogy, A tanító játsszon a gyerekkel!” Ha játszik, akkor miből vizsgázik? Milyen kalkulusra?- Ebből! Vagy mire a vizsga? - veti közbe a rektor, de Veréczi, érvei megszállottja meg se hallja, áradóan hadarja vesszőparipáit.- Neki mi restek vagyunk az újra! 0 nem recitál, nem. kántálja az Igét, mint mi, a növendékekkel, hanem mutogatja az ostoba ábráit! A tanterme is tele mázolt tábláival! Még Istennek is földi képet fest!- Ahogy mondja, barátom - s Tolnai Dali ujjal kap a kimondott szóba -, Dürer és Michelangelo képeiből! Mért lenne az baj? De Veréczit ma nem állíthatja meg. Amivel tele a begye, azt most kiadja. Csúfolódva.- Hogy a tanító mutogassa az ábécét! - és gúnyosan gesztikulál és pöfög közben. - „A - mint alma; A - mint álom; C-mint cic, a cicát, ha hívjuk; D - mintha melled döngetnéd; É - mintha énrám mutatnál; F - mintha fújnád a fagyos ujjad...” Tiszta bohócot csinál az emberből!- Testvérem-uram - áll fel, miután társát figyelve, lassan ki- hörpintgette borát a rektor - ne vitatkozzunk mi egymással. És más háta mögött!... Nem tisztességes!... Javaslom, keressük fel Comenius mestert... Okosabb, ha neki mondja el mindezt. A szemébe!- Ó, nem! - rebben fel s ki önmagából, s néz a sötétlő ablakra Veréczi. - Nekem mennem kell... Esti ájtatosságra... A gyülekezetbe... -Es rohan, hosszú fekete tógája lobog utána.- Milyen gyenge fegyver a rágalom! - tűnődik el Tolnai Dali, míg utánanéz a távozónak, s maga Comeniushoz indul. - Ha szembekerül veled, megolvad, mint a viaszból való kard... Comeniust nagy rendezkedésben találta.- Mindig munkában, mindig munkában, János testvér - köszöntött rá a komoran tűnődő mesterre.- Rendezem a dolgaimat... Ne hagyjak magam után káoszt...- Ne hagyjak? - képed el a rektor. - Csak nem készülsz, testvérem?... Tőlünk?... Csak nem akarsz...- Éppen, rektor uram - felel Comenius, de csak úgy fél lélekkel, mert a másik felét a készülődés, rendezkedés gondja, tartotta visz- sza. - Visszamegyek Lesznóba, a testvéreimhez... Tudod, hogy fogadalom köt... Jó volt veled, testvérem... Jó volt Patakon... Csakhogy... A rest butaság ellen már nektek kell megvívni a harcot... Engem másfelé hív a. küldetésem... És nem lehet nem mennem... Az Unitas visszavárja se- niorát... . És Comenius Ámos János négyéves áldott pataki évek után visszament Lesznóba, majd annak elpusztítása után Amszterdamba menekült, hogy ott a világ nevelője lehessen. Comenius
