Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
1995. Január 31., Kedd 4 Z Itt-Hon A Zemplén Televízió műsora Február 1. (szerda) 9.00 Szív TV ismétlés 13.00 Képújság 18.00 Magazinműsor - Zemplén TV ajánló - Bizottságokról - az elnökökkel - Vágás nélkül Kazup Attila műsora - ezúttal Lakos Lászlóval - „11- es” közéleti vitaműsor - Hír7 - hír- összefoglaló - No comment 19.30 Jégvilág (tévésorozat) 20.00 Duna-parti randevú (magyar vígjáték) 21.43 Hír7 - hírösszefoglaló ismétlés 22.00. Szív TV műsora Február 2. (csütörtök) 9.00 A ZTV szerdai adásának ismét lése 13.00 Képújság 18.00 Műsorismertetés 18.30 Lazítson Cindy Crawforddal 18.45 Sandybell (rajzfilm) 19.10 Rock-tükör 19.50 Fontos sorozatok haladóknak 21.00 Seiko-shop 21.20 Egészségmagazin 22.00 Képújság Február 3. (péntek) 9.00 Szív TV ismétlés 13.00 Képújság 18.00 Magazinműsor - Zemplén TV ajánló - Sport-riport - L 1 ifjúsági műsor - Hir7-hírösszefoglaló - No comment 19.30 A mesék birodalmában (rajzfilm) 20.40 Hű-7-hírösszefoglaló ismétlés 21.00 Diploma előtt (am. szatíra) 22.50 Képújság Február 4. (szombat) 9.00 Műsorismertetés 9.10 Dokumentumfilm 10.00 Seiko-shop 10.15 Az ördög és az inkvizítor 11.10 A polip 13.00 Képújság 18.00 Műsorismertetés 18.10 Gillette World Sport 18.40 Hívd most! 19.30 Seiko-shop 19.45 Dokumentumfilm és kisfilmek 20.25 Csipetnyi szex 22.00 Képújság Mi otthonában is ITTHON vagyunk A kőkapui kő a sízők megszomorítója Fotónk csak illusztráció Lesó Gabriella (ÉM) - Kis családommal hetek óta vártuk a hóesést, az igazi tél megérkezését, hogy hódolhassunk szenvedélyünknek - a téli sportok egyik legszebbiké- nek a sízésnek. A hó is megjött, időnk is volt rá, így hétvégén elindultunk Kőkapura. Szomszédaink is velünk tartottak, hiszen kellemes, közös emlékeink fűződtek a kőkapui sí- és szánkópályához. Csodálatosan sütött a nap, szikrázott a hó, a kocsiban ülve még dalra is fakadtunk, úgy örültünk az előttünk álló szép délutánnak. Tervezgettük, hogy ki fog sízni, ki kivel fog szánkózni vagy éppen nejlonzsákon csúszkálni. Végre megérkeztünk, és a látvány, ami elénk tárult, egyből kiábrándított bennünket és elfeledtette a régi szép emlékeinket. Ugyanis a jó adottságokkal rendelkező sípálya helyett méteres nagyságú száraz fűvel, kóróval benőtt, vízmosásokkal barázdált, elhanyagolt hegyoldalt találtunk. Áz egyszerűen és praktikusan kialakított sífelvonó helyén is egy-két drótkötéldarab, szétfeszegetett áramellátó berendezés maradványai árulkodtak a közelmúlt szép időkről. A szánkópálya állapota sem volt különb, itt a száraz fű és a vízmosta mély barázdák mellett kivágott fák ágai borították a lejtőt. A szomorú látvány hatására tanácstalanul toporogtunk a kocsik mellett, most mit is csináljunk? Egyáltalán felkössük- e a sílécet, ráüljünk-e a szánkóra, vagy ha már itt vagyunk, sétáljunk egy jó nagyot és gyönyörködjünk a téli táj szépségében, szívjuk tele magunkat friss levegővel?... Mondanom se kell, hogy gyerekeinket ezen elképzeléseink egyáltalán nem érdekelték. Mire mi magunkhoz tértünk a lepusztult látványtól, addigra ők megpróbálták a „lehetetlent” — a sípálya felénél jártak a szánkóval, egy kitaposott száraz fű ölelte ösvényszerű lejtőn robogtak lefelé. A látvány kicsit aggasztó volt, de minden baj nélkül leértek, és indultak máris újra fel a meredeken. Nekünk felnőtteknek is - a gyerekek láttán - megjött a kedvünk, és elindultunk az „ösvénykén” felfelé - ki síléccel, ki szánkóval. Már a harmadik, vagy negyedik lecsúszás következett, amikor észrevettük, hogy egy nagy fűcsomó mellett a szánkó mindig kiborítja utasait (ennek oka egy hosszú vasdarab volt), így egy újabb „csapást” kellett vágnunk, szélesítenünk kellett a magunk alakította pályát. Én ez idáig csak szemlélője voltam az eseményeknek, és csupán a „lesiklóösvény” taposásában vettem részt, mivel sajnáltam sílécem talpát összemaratni a nem éppen pázsit simaságú pályán. De felülkerekedett bennem a lesiklás vágya, a száguldás öröme, és elindultam lefelé szlalomozva. Az első két fordulat után éreztem, hogy a húsz évvel ezelőtt tanultakat nem felejtettem még el, egyre bátrabban, lendületesebben engedtem át magam a mozgás, a sízés örömének. Ám ezt az önfeledt érzést hirtelen egy fájdalmas zsibbadás váltotta fel. Egy pillanatra azt sem tudtam hogy hol vagyok és mit csinálok egyáltalán. Aztán megbizonyosodhattam a valóságról. Egy kiálló kisebb fajta sziklára csúsztam, illetve estem rá mindkét térdemmel, iszonyatos hangos földbe csapódás kíséretében. Az ütés inkább zsibbadást okozott, viszont a lábam megtekeredése - mivel egyik kötésem nem oldott ki - erős fájdalmat. Arra tértem magamhoz, hogy a gyerekeim próbálják összekuszálóFotó: ÉM-archív dott végtagjaimat kibogozni, ami többé-kevésbé sikerült is. Ám a bal lábamra nem tudtam rálépni, így a gyerekekből verbuválódott mentőalakulat gyorsan szánkóra ültetett, és óvatosan leszállított a pálya aljába. Itt közösen néztük meg a kő hagyta nyomokat a térdemen. Nem volt szép látvány a szivárvány színeire emlékeztető felhasadt, eldeformálódott és bedagadt lábam. Ezután következett a gyerekeknek a bajt okozó kő elleni bosszúja... (Persze, lehet, hogy mérgük - mérgünk - azoknak is szólt, akik hagyták tönkremenni, használhatatlanná válni ezt a pár évvel ezelőtt még virágzó, jól működő kis sportcentrumot.) Az összes síbotot felkapva rohantak fel a pályán, és félórai keserves munkával - a síbotokkal kaparva - bányászták ki a fagyott földből a bűnös követ. A négy megtermett kamasz fiú beleizzadt, mire a követ kigurította a valamikori sípályát szegélyező erdőszélre. — „Eltávolítottuk a bűnöst” - kiabálták, és hangjuk szomorú elégtételt sugározott. A történtek után már senkinek sem volt kedve a csúszkáláshoz, sikláshoz. Hasonlóan keserű szájízzel indultunk haza mi is, mint azok az érdeklődő turisták (körülbelül 50-60 ember), akik szintén felkeresték aznap délután a kőkapui pályákat, de az elhagyatottság, a lepusztulás láttán ki se szálltak autóikból, hanem gyorsan továbbmentek. Hazafelé az úton nem a jó- kedvűség, vidámság volt a jellemző ránk. Inkább azt éreztük, hogy ismét szegényebbek lettünk - mi is, és szűkebb pátriánk a Hegyköz is - egy élményt, szórakozást, sportolást biztosító lehetőséggel. (A cikk írója ifjúsági síuersenyző volt.) 1995. Január 31., Kedd Itt-Hon Z 5 Bizottságok a városi önkormányzatoknál Sátoraljaújhely, Sárospatak (ÉM) - Január a bizottságok alakításának az időszaka volt az önkormányzatoknál. Mliután megtörténtek az alakuló ülések, letették a polgármesterek és a képviselők az esküt, máris a konkrét teendőket vették számba a testületek. Ezek közé tartozott a helyi bizottságok létrehozása. Lapunkban most közöljük ezen megválasztott bizottságok elnökeinek, tagjainak névsorait. Sátoraljaújhely (A képviselő-testület a január 12-i ülésén szavazott a bizottságok összetételéről.) Ügyrendi és kisebbségi bizottság: Elnök: Cselei Andrea, tagjai: Dombóvári János, Szabó Máté, Urbán László. Önkormányzati tulajdonnal gazdálkodó bizottság: Elnök: Szabadka Sándor, tagjai: Betónia Béla, Babják József, Csízi István, Juhász István. Pénzügyi bizottság: Elnök: Hrencsik Imre, tagjai: Babják József, Betónia Béla, Csízi István. Gazdasági, műszaki és ellátási bizottság: Elnök: Juhász István, tagjai: Kerényi István, Szabadka Sándor, Toronyi Csaba. Művelődési bizottság: Elnök: Daragó Ferenc, tagjai: Dombóvári János, Kelemen László, Szamosvölgyi Péter. Szociális és egészségügyi bizottság: Elnök: Szodoray Sándor, tagjai: Hrencsik Imre, Márton Mihály, Szabó Máté. Idegenforgalmi és környezetvédelmi bizottság: Elnök: Tiszolczi József, tagjai: Daragó Ferenc, Kerényi István, Urbán László. Más település önkormányzatával közös fenntartású intézményt irányító bizottság: Tagjai: Daragó Ferenc, Dombóvári János, Szabadka Sándor, Szamosvölgyi Péter, Tiszolczi József. Sárospatak (A képviselő-testület a január 20-i ülésen szavazott a bizottságok összetételéről.) Pénzügyi bizottság: Elnök: Kiss János, tagjai: Hu- divók Imre, Szendrei Attila, Szaniszló Sándor, Stumpf Lászlóné. Oktatási és kulturális bizottság: Elnök: Zambon László, tagjai: Bordás István, Szendrey Istvánná, Szvitankó Tamás, Ko- máromy Sándor, Bódi Géza, Pécsvárady Botond. Egészségügyi, sport és ifjúsági bizottság: Elnök: Stoll László, tagjai: Simái István, Budai Károly, Dávid Benedek, Molnár István, Joószné László Irén, Szekeres István. Urbanizációs bizottság: Elnök: Feró István, tagjai: Hu- divók Imre, Muha Miklós, Sáf- rányos Miklós, Beke T. István, Kovács Gábor, Fedor Gyula. Szociális bizottság: Elnök: Durányik Antalné, tagjai: Dávid Benedek, Budai Károly, Sáfrányos Miklós, Szesz- tai Lászlóné, Pató Endréné, Papp Imréné. Gazdasági bizottság: Elnök: Erdei Pál, tagjai: Simái István, Szendrei Attila, Muha Miklós, Leskó István, Bojtos Bertalanná, Pásztor Bertalan. Idegenforgalmi és kereskedelmi bizottság: Elnök: Szalai András, tagjai: Szendrey Istvánná, Bordás István, Szvitankó Tamás, Bágyi Pál, Varga László, Jósvainé Dankó Katalin. Zemplén Televízió intézmény- irányító közös bizottság: Tagjai: Feró István, Dávid Benedek, Hudivók Imre, Szvitankó Tamás, Erdei Pál. (Következő számunkban Szerencs és Tokaj önkormányzati bizottságainak névsorait ismertetjük.) A fa elkísér a bölcsőtől a halálig... Sátoraljaújhely (ÉM - P.M.) - ,A fa, amely elkísér a bölcsőtől halálunkig”, talán ezt a mottót is adhatnánk Gombos István sátoraljaújhelyi népi fafaragó kiállításainak. Gombos István naiv művészként kezdte hajdanán megmunkálni a már élettelenné vált fát, és újra életre kelteni, néma beszélővé tenni egy-egy csendes fadarabot. Keze nyomán szinte életre kelnek az egyébként is élő fatörzsek, oly hatást keltve mintha beszélnének hozzánk. Bemutatják az egykori paraszti népi kultúrát, amely a gyermekkor tapasztalataiból az al- sóregmeci nagyapa falujából' gyökerezik. Megjelenik a zárt paraszti közösség kemény tekintetű bajuszos parasztembere, ,Az öreg fafaragó” címmel, amely életnagyságú szobor vadcseresznyéből. Ennek a szobornak a párja az,Asszony borítóval” című alkotás lehetne. Itt szintén egy kemény tekintet pillant ránk, a nagy kendő alatt menedéket kereső nénike alakja, de megformálta a juhászt, az öregpásztort, az asszonyt korsóval. A paraszti világ életképein kívül egyélű portrét is bemutat a kiállítás. A művész kisplasztikába faragta meg nagyapjának vonásait. Vallási témájú alkotások, „Mária” diófából készült szobra, „Miérettünk”, „Esti ima”, melyekből mély áhítat tükröződik. A kiállításon belül egy külön csoportra oszthatók a hegyaljai motívumokat bemutató faragások, a „Szőlő” az éves munka gyümölcse és ennek feldolgozása. Az ezzel kapcsolatos vigasságok a „Szüreti bál”, ahol párt választanak a fiatalok. A művész folyamatosan készíti munkáit, jelenleg is több alkotás van készülőben. A legkedvesebb alapanyaga a vadcseresznye, ennek a legtisztább a színhatása, utána következik a vadkörte és a dió. A gazdag anyagból csupán csak ennyi érdekességet kívántam kiemelni. Sátoraljaújhely város és környékének lakossága több kiállításon gyönyörködhetett az.alkotásokban. Az Itt-Hon konyhája A fonni Holdfény Panziótól kapott különlegesen finom ételrecepteket ajánljuk elkészítésre a kedves olvasóknak. ' Aperitif: Unicum Leves: Egri húsleves eperlevéllel Hozzávalók: marhahús, vegyes zöldség, só, szemes bors, vöröshagyma, fokhagyma, eperlevél tészta. A marhahúsból a vegyes zöldséggel, vöröshagymával, fokhagymával, fűszerekkel erős húslevest főzünk, a húst kiszedjük belőle, közepes kockákra vágjuk. A vegyes zöldséget is kockákra vágjuk, az eperlevél tésztát kifőzzük. Tálaláskor a húst, a zöldséget és az eperlevél tésztát tálba tesszük, rámerjük a forró levest, petrezselyem zölddel meghintve tálaljuk. Sült kacsacomb vörösborral, párolt káposztával Hozzávalók: kacsacomb, vöröshagyma, fokhagyma, szalonna, őrölt bors, só, olaj és vörösbor. A káposztához: vöröskáposzta, olaj, cukor, só, bors, ecet, köménymag. A kacsacombot megmossuk, kiolajozott tepsibe tesszük, sóval, borssal megszórjuk, szalonnát, fokhagymát, vöröshagymát teszünk rá, majd öntünk alá egy kevés vörösbort, sütőben készre pároljuk úgy, hogy a vörösbort folyamatosan adagoljuk hozzá. Közben a legyalult káposztát olajon megdinszteljük, sóval, cukorral, őrölt borssal, köménymaggal ízesítjük. Puhára pároljuk, közben ecettel kicsit meglocsoljuk. Tálaláskor a tört burgonya mellé tesszük a káposztát, rátesszük a kacsacombot, zsírjával meglocsoljuk, petrezselyemzölddel, paradicsommal díszítjük. Desszert Aranygaluska: Hozzávalók: kelttészta, vaj, olaj, zsemlemorzsa, kristálycukor, porcukor, darált dió, vaníliásodé. Könnyű kelttésztát készítünk, elnyújtjuk, majd kiskanállal galuskákat szaggatunk belőle és a kivajazott, zsemle- morzsázott mélyebb tepsibe rakjuk őket, olajjal megkenjük, cukorral elkevert diót szórunk rá, majd megint galuskasor következik. így rétegezzük, míg el nem fogy a tészta. Tetejére cukros diót szórunk, forró sütőben megsütjük. Vaníliasodóval tálaljuk, porcukorral megszórva. Desszert ital: Malibu A menüsor kísérő itala: Egri bikavér Akar kínál, akár cserél, az Itt-R. -nal minder., ekví
