Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-30 / 25. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995- Ianuár 30., Hétfő. Waldorfos szemmel Felsőhámor (ÉM) - „Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban... A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé táljuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek most már meg ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre_ a felnövekvők, hogy mi is keresők vagyunk. Őket is a keresők útjára kell vezetnünk.” Ezekkel a gondolatokkal indult útjára 1991 novemberében egy lelkes kis szülői csapat által az ország hetedik Waldorf iskolájának létrehozására irányuló törekvés Miskolcon. Azóta az iskola harmadik évfolyama is megkezdte tanulmányait. Egyre több az érdeklődés az iskolában folyó munka iránt, ezért szerveznek egy előadássorozatot a Waldorf pedagógiáról és az iskola életéről a hámori Waldorf iskolában (Felsőhámor, Losonczy u. 64.). Február 2- án este fél hattól a Festés a Waldorf iskolában című foglalkozást Hegedűs Miklós vezeti. Február 23-án este fél 6-tól Mesék, történetek a Waldorf iskolában címmel Székely Györgyné előadását hallhatjuk. Április 6-án este fél 6-tól Mesterházi Zsuzsa beszél az emberismeretről és gyermekszemléletről a Waldorf pedagógiában. Május 25-én este 6 órára beszélgetésre várják a leendő első osztályosok szüleit. Az előadások kezdési időpontja változhat. Előzetesen a 370-710 telefonon lehet érdeklődni. Az 1995/96-os tanévre folyamatosan várják a jelentkezőket, a jelentkezési lapok az iskolában szerezhetők be. Készségtárgyak Halmainé Fehér Margit Ha valaki nekem a „készségtárgyakat” emlegeti, rendszerint azonnal visszakérdezek: „... a matematikára gondolsz?” Ilyenkor általában rövid csend következik, együttérző vagy zavart felnevetés, majd a tárgyak leltárszerű felsorolása: rajz, ének-zene, testnevelés, technika. El is fogadnám akkor, ha ezeken az órákon kizárólag csak könnyed rajzolgatás, önfeledt dalolgatás, ugribugri játszadozás vagy büty- kölgetés történne (persze, ha a tanár felkészültsége kicsi, akkor ennél nem is történik jóval több). A köznyelvi fordulatok egy része is erősíti ezt a szemléletet: jó keze van”, állapítja meg a laikus az esetleg már erős képző- művészeti tehetséget felmutató, eredeti gondolatokat egyedi módon megfogalmazni képes fiatalról. „Jó a füle” mondják, ha valaki híven és átélten képes megszólaltatni a zenét... stb. Igen, Beethovennek is jó volt a füle, míg meg nem süketült, de még utána alkotott azért egy-két jó zenét. Az ilyen megfogalmazás egyszerűen elveszi az alkotás intellektuális, emocionális lényegét, nem veszi figyelembe, hogy bármilyen mű létrehozásához - még ha iskolai szinten történik is - eredetiség és fantázia szükségeltetik. Ez a szemlélet azt is tükrözi; valahogy másodvagy sokadrendűnek, elhanyagolható luxusnak számít általánosságban az emberi létnek az a sajátos és mindenkiben valamilyen szinten meglévő törekvése, amellyel esztétikai értéket kíván létrehozni. Pedig hát a matematikának, a logikának is van esztétikája, ha olyan szinten művelik. Arról is kár lenne elfeledkezni, hogy miközben a gyermek az iskolában a „készségtárgyakat” tanulja, és kitartóan gyakorol; mélyülnek az akarati erői, nő a koncentráló képessége. Ez pedig áttevődik a többi műveltségi területre is, a többi közismereti tantárgy tanulásának eredményességében is megjelenik. Transzferhatásnak nevezi ezt a pszichológia. Arról nem is beszélve, hogy e tárgyak elméleti anyagának elsajátítása során nagyon sokrétű kortörténeti, technikai és általános esztétikai ismerettel gazdagodnak a gyermekek. Ezért érthetetlen számomra mindig, hogy a felsorolt tárgyakat épp a pedagógusok látták el a megtisztelőnek éppen nem nevezhető „készség”-jelzővel. Azt meg kifejezetten károsnak tartom, ha ezt egy iskolai vezető mondja ki vagy írja le, mert akkor előfordulhat, hogy a különféle tantárgyak „fontossági” sorrendjében ezek hátrébb szorulnak a kelleténél. E lap hasábjain olvastam a minap (a cím és a nyilatkozó feltüntetése azért nem lényeges, mert nem egy adott személlyel kívánok vitába szállni, hanem a témával kapcsolatos gondolataimat szeretném kifejteni) a következőket: „... Az érdemjegyek megállapítása a szaktanár feladata, a jobbító szándék azonban csak a készségtárgyak - a rajz, az ének, a testnevelés -jegyeiben jelenhet meg.” . Na tessék, még ez is... kár, hogy nem valósult meg az a régi óhaja az ezen tárgyakat tanítóknak, hogy el kellene törölni a rajz, az ének, a testnevelés osztályozását. Akkor legalább nem lehetne/kellene emelni velük a bizonyítvány átlagát. Főként most már, amikor az átlagnak nincs is semmi jelentősége. Egyetemes munkásságok elismerése Apáczai- és Szent-Györgyi-díj a Miskolci Egyetem munkatársainak Miskolc (ÉM - DK) - A magyar kultúra napja alkalmából a Miskolci Egyetem tudósai is díjakat vehettek át. így Apáczai Csere Jánós-díjat kapott Cselényi József, a műszaki tudomány kandidátusa, Szent-Györgyi Álbert- díjat Tarján Iván a műszaki tudomány doktora és Berecz Endre, a kémiai tudomány doktora. Tarján Iván Fotók: Dobos Klára Tarján Iván az egyetem induló évfolyamában kezdett, bányagépészként került ki az intézményből. Rövid ipari tevékenység után visszahívták dolgozni az egyetemre, azóta itt van. Közben két turnusban dékánhelyettese, kétszer dékánja volt a karnak, 22 éve tanszékvezető, két éve pedig igazgatója az Eljárástech- nikai Intézetnek. O Hol áll a Szent-Györgyi Albert-díj a többi elismerése között? - kérdeztük tőle. ® Elöl van a helye, és nagyon örülök neki, mert az utóbbi években az egyetemen dolgozó kollégákat nem kényeztették el ilyen kitüntetésekkel. Ha valaki ezt a díjat kapja, az nem csak neki megtisztelő, de a munkahely és a kollégák is büszkék lehetnek rá. Hiszen a kiírása szerint az iskolateremtő személyeknek adják, akik nemzetközi elismertsé- gű munkát végeznek. Iskolát pedig nem lehet egyedül teremteni, ahhoz kitűnő munkatársak kellenek... O Milyen az az iskola, amit ön teremtett?" • A mi szakterületünk a bányász felsőoktatás kezdete óta jelen van. Kezdetben ércelőkészítésnek nevezték, de az egy mesterség, egy szakma volt. Később sokat fejlődött, és az elmúlt évszázad második felétől tudományterületté vált. A tanszékünk 1923-ban lett önálló, az alapító professzor Finkey József volt, aki nagy alakja a szakmának, nemzetközileg elismert akadémikus... Ami fontos, hogy ma már nem csak ásványi eredetű, hanem mindenféle nyersanyaggal foglalkozunk, beleértve az újrahasznosítási eljárásokat is. □ És a nemzetközi kapcsolatok? • Elsősorban német egyetemekkel szoros a kapcsolatunk. Ä paderbor- ni egyetemmel közös pályázatot nyertünk el, az eredményeket évenként összegezzük, a magdeburgi kollégákkal kollokviumsorozatot hirdettünk, a berlini egyetemen kifejezetten jó partnerünk az eljárástechnikai intézet. Velük minden második évben szemináriumot tartunk, ahol nyolc berlini és nyolc miskolci kolléga vesz részt. □ Szent-Györgyi Albert mégiscsak biológus volt. Ön viszont a műszaki tudomány doktora... • Mielőtt átvettem ezt a díjat, újra beleolvastam az írásaiba, sokat lehet tőle merítem. Azt mondja például, ahhoz, hogy valaki a tudomány területén eredményesen dolgozzon, három dolog kell: tehetség, érdeklődés és kíváncsiság, és csak ezek után jönnek az anyagi körülmények. Ezt úgy értette, hogy Magyarország kis ország, de egy kis ország is lehet szellemi téren nagyhatalom... * Cselényi József 1955-60 között volt a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatója. Az egyetem elvégzése után is ottmaradt, folyamatosan bejárta a lépcsőfokokat az egyetemi tanárságig. Az elmúlt években tudományos rektorhelyettesként tevékenykedett, jelenleg dékán. Az anyagmozgatási és logisztikai tanszéket 1984 óta vezeti. □ Kiemelkedő felsőfokú oktatói-nevelői munkáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő tudományos tevékenységért kapta az Apáczai Csere János-díjat... • Igen, de úgy gondolom, ebben az az öt és fél éves munka is benne van, amit mint a tudományos nemzetközi kapcsolatok rektorhelyettese végeztem. Természetesen ez a tevékenység is kapcsolódik az oktatáshoz, az én feladatom volt a hallgatói részképzés, külföldi tanulmányutak megszervezése. Az elismerés másik része a tanszékvezetői munkámból fakadhat, amit tíz éve végzek Gyakorlatilag sikerült egy új tudományterületet kialakítani, logisztikai kérdésekben a Miskolci Egyetemet külföldön is elismerik. Sok nemzetközi kapcsolatunk van, a tanszékről minden évben háromnégy fiatal oktató néhány hónapig külföldön folytathat kutatómunkát, illetve évente három-négy diploma külföldön készül. Cselényi József □ Most mit tart legfontosabb feladatának? © Azt, hogy dékánként a karon is folytassam elődeim sikeres tevékenységét. Nehezebb körülmények között, kevesebb oktatói létszámmal nagyobb oktatási feladatokat kell ellátnunk. De nagy kihívás az útkeresés is. Sikerült olyan stratégiát kidolgozni, aminek a lényege, bogy meg kell tartani a tradicionális gépészmérnökképzést, ha kisebb arányban is. A hagyományos mérnökképzés nem csak hazánkban, de mindenütt válságban van. A taktika: olyan új szakirányokat létrehozni, melynek szakembereit igényli a piac. Ilyen a műszaki informatikus képzés, vagy most van akkreditálás alatt a mérnök-menedzser szakirány. Folyamatban van a mérnökmatematikus képzés beindítása is. □ A díj a tanárnak is szól. De ez egy egészen más kapcsolat a diákokkal, mint az alsóbb iskolákban. Nevelhet még az egyetemen is egy tanár? © Természetesen, erről az egyetemi tanárnak sem szabad lemondania. Annak ellenére, hogy sokirányú elfoglaltságom van, tartok előadásokat, évente négy-öt diplomatervet irányítok, doktoranduszaim vannak, és TDK munkák irányítására is szakítok időt. Lehetőségünk van tehát arra, hogy hallgatóközclben maradjunk. Bizonyos mértékben a hivatali munkából való kikapcsolódást is jelent egy-egy óra megtartása, és sikerélmény az, ha látom, hogy megértették amit mondok, vagy ha előadás után odajönnek, kérdeznek valamit. Erre minden tanárnak nagy szüksége van. * (Berecz Endrét, a Miskolci Egyetem nyugalmazott egyetemi tanárát, a kémiai tudomány doktorát egy későbbi számunkban mutatjuk be.) Zene és tárlat Mezőkövesd (ÉM) - A mezőköves' di Közösségi Ház februári progi'®*11' jai között szerepel a Vidám vánck rok együttes zenés, kosztümös gy"" mekelőadása (február 10.), a n**f kolci Filharmónia bérletsorozat*1' nak harmadik előadása (fcbruá* 22.) és Zámbó Jimmy koncertje Is (február 24.). Látható a házban hologram kiáll*' tás, február 9-től Skarbin""2 György festményeinek kiállítási' február 27-től pedig hüllők kiállít3' sa a nagyteremben. Áprily-emlékest Miskolc (ÉM) - Áprily-emlékestd tart a Lévay Kör január 31-én, ke“' den délután 5 órától, ahol Tóth Ka*' mán tart előadást Áprily Lajos ei költészete címmel. A műsort R°D" hányiné Papp Mária énekszám3' egészítik ki. Zongora kíséretet a3 Romhányi Róbert, verset szava Kiss Kálmán. Makói grafika Miskolc (ÉM) - Makói Mappa ' 1995 címmel kiállítás nyílik a M*s' kolci Galériában ma, hétfőn déluta" 5 órakor. Rudnay Gyulára, a két ha' ború közti, romantikus lelkületű a*' földi mesterre hivatkozva 1971-be" kezdődött művésztelep-szervezes Makón. Ebből, a Maros menti M*1' vésztelepből nőtt ki fokozatosan 3 Makói Grafikai Művésztelep. Kocsis Imre, a szerveződés művészeti vez"' tője 1977-től datálja a Makói Grab' kai Művésztelep létét: ez az év, am* korra már kialakultak működe szabályai, a művek bemutatása**® lehetőségei, amikor először jelen meg minden résztvevő egy-egy 0 szetlitó lapjával a Makói MappaNyár - adóssággal Gyula (MTI) - Két bemutatót te"' 'vez az idei évadra a Gyulai Vársz*1 ház. G.B. Shaw „Szent Johann® > valamint Hubay Miklós „Színi*8*, cethal hátán” című művét láthaj^ majd a Körös-parti fürdőváros Ay ri teátrumának közönsége; ® J lu' bay-mű előadása ősbemutató lesz- Csiszár Imre, a Gyulai Várszínj*® új igazgatója, az eddigi gyakori®"" ellentétben kevesebb bemutatót, változatosabb, színesebb válasz*" kot szeretne kínálni a színházba" toknak. Az új, 32. évad tervezését azonb®^. nehezíti, hogy a megyei és a var? önkormányzat által működtetett i tézmény jelentős adósságot halm zott föl. KÉPTÁR Gondoltam, játszom egyet. A kazincbarcikai Kamera Fotókör és a kassai Nova Fotóklub közös kiállításán megpróbálom kitalálni, melyik alkotás szlovák és melyik magyar. Itt- ott véletlenségből beletrafáltam, de ez sem a nemzeti jellegzetesség miatt történt, hanem a képek, a stílus „is- merőssége” miatt. Ezen a tárlaton az alkotások együtt élnek. Annál is inkább, mert a rendezők sem választották szét a két anyagot, hanem - kissé leegyszerűsítve a fogalmazást - ahogy jött. És ez jó. Hiszen közös világ a miénk, közös témákkal, hasonló megfogalmazásokkal. Hasonlóak a fal előtt álló női aktok, a portrék (bár ebben a műfajban a kassaiak technikailag újítottak, többüktől láthatunk azonosan megcsinált képeket), hasonlóak a körülöttünk élő emberek (...akikkel találkozunk) és fotóba zárásuk, hasonlóak a papírra került tájak (véletlen, hogy a Tátra szlovák fotós munkája)-. Ennek a hasonlóságnak oka lehet - a közös, közeli létünk mellett - a fotósok egymásra hatása. Hiszen a két klub között a kapcsolat már tízéves. És nem formális: sok túrát, tábort, kiállítást szerveztek együtt. És a kialakult személyes kapcsolatok, barátságok tovább lendítik a munkát. Persze ez egy eléggé vegyes képanyag, de még egy ember kiállításán sem várható a teljes kiegyenk'tettség. Unalmas is lenne. Mindenkinek vannak jobb és gyengébb képei, vannak szépen kidolgozott és hanyagul a falra tett alkotások Éppen ezért a sok hasonlóság itt sem jelenti azt, hogy összefolyik az anyag, hogy nincsenek egyéniségek, egyedi stílusok. Dehogynem. És öröm felfedezni olyan szerzők alkotásait (most a vendégekre gondolok), akik már bemutatkoztak itt, vagy máshol az országban. Csak hogy egyet kiemeljek: újra találkozhatunk a rendkívül ötletgazdag Malast Milan képeivel... (A tárlat a hét végéig látogatható Kazincbarcikán a művelődési ház galériájában.) (dk) Kamera & Nova
