Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-23 / 19. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995. TÉKA K. O. Média Vass Tibor Egy igazi iskolaújság teli van humorral, graffi- tikkel, bohém rajzo(lato)kkal. A „komoly” olda­lak pályázati felhívásait, sporthíreit, riportja­it, az iskolai rendezvények és osztálykirándu­lások beszámolóit varázsolják élővé, valóban iskolaivá. Mert az iskolai élet a nebulóknak nem a röpdolgozatokról, a morcos tanár néni­ről, hanem a szünetekről és a lyukasórákról, a papírfecnire írt viccektől, az unalmas óra köz­ben pad alatt olvasott szerelmes regényről, ne­tán a nem kötelező olvasmánnyá tett verses­kötetről szól. A versek. Másodikos gimnazista korom­ban szégyelltem őket, nem mertem megmu­tatni senkinek, s ma már ezen elmosolyodom. Gyermeteg, rímfaragott soraimon azért is, mert itt van előttem a miskolci Herman Ottó Gimnázium diáklapja, a K. 0. Média, mely­ben olyan versek, novellák köszönnek előre tisztelettudóan, szerényen, melyeket nagyja­ink is „elirigyelhetnének”. Póczos Rita (4. osz­tályos) soraiban az idill szentimentalizmusa - életkori sajátosságaként is - kevésbé visszafogott, ám markáns eredetiségével en­nek olyan fegyelmezett tágasságot nyit, melyben még szerencsésen befogást nyernek hordozó erői: nem fájóan részletező, ismétlő, hanem lényegkiemelö, pontos, definiatív. A megélt, megtapasztalt élethelyzetek ilyetén átgondoltabb, letisztultabb formájukban nem szenvelgőek, hanem „csak” túlzóan érzelme­sek, nem hivalkodóan nőiesek, hanem termé­szetükből adódóan gyengédek. Ez a fajta visszafogottság tehetségének egyik olyan zá­loga, melyet a későbbiekben megkerülhetet­lenül kell gyakorolnia és fejlesztenie ahhoz, hogy ne könnyelmű, hanem könnyed marad­hasson, még ha az - elsősorban szintén élet­kori sajátosságbéli, de már nem „diákos” - ál­talános pesszimizmusa is keríti ilyen vers­helyzetbe: „Nélküled / szivaccsá / szikkadnak a nappalok, / patak-mederré / kövesednek / a bűntelen éjszakák.” Mert ebből a jó vershely­zetből csak egy másik jó vers a kiút, ha kiút- nak nevezhetnénk már megoldott problémá­inkat. Az övéik pedig csak az érettségi után kezdődnek igazán, egyre több komédiával... Megyénk irodalma Miskolc (ÉM) - A magyar kultúra napja al­kalmából „...A versben megmaradunk” - me­gyénk irodalma Dayka Gábortól napjainkig címmel irodalmi estet rendez január 25-én, szerdán délután 5 órától a Miskolci Kulturális Menedzser Iroda a Városi Könyvtár előadóter­mében. (Mindszent tér 2.) Az est házigazdája Kabdebó Lóránt irodalomtörténész. A műsor közreműködői: Kulcsár Imre, a Miskolci Nem­zeti Színház színművésze és a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola hallgatói. Kulturális kitüntetések Budapest (MTI) - Kellemesek azok az ünnep­ségek, amikor olyan emberek vehetik át méltó kitüntetésüket, akik gondolkodó és cselekvő polgárként rendkívül sokat tettek szakmáju­kért, hivatásukért. Ez az elkötelezettség azt a felfogást is tükrözi, hogy a társadalom irányá­ba nyisson a kultúra, az oktatás, a tudomány, és egyre inkább függetlenedjék a bürokráciá­tól, a központi bevatkozástól, az ideológiai torzulásoktól - mondta Fodor Gábor kultusz- miniszter a Pro Renovanda Cultura Hungá­riáé Alapítvány szombati kitüntetési ünnep­ségén. Az alapítvány második alkalommal osztotta ki az oktatás, a kultúra, a közműve­lődés és a tudomány területén kiemelkedő te­vékenységet elért személyiségek elismerésé­re alapított díjait. Alapítványi fódíjban részesült: Király Tibor akadémikus, egyetemi tanár. Trefort Ágoston közoktatási díjat kapott: Forray R. Katalin ta­nár, az Oktatáskutató Intézet osztályvezetője, Hunyady Györgyné főiskolai tanár, Kor- zenszky Richárd bencés rendfőnök és Pálmai Lóránt tanár. A Pázmány Péter felsőoktatási díjat vette át Kroó Norbert akadémikus, egye­temi tanár, Niederhauser Emil akadémikus, egyetemi tanár. Deák Ferenc társadalomtudományi díjas lett: Harmathy Attila akadémikus, egyetemi tanár. Kodály Zoltán közművelődési és művé­szeti díjban részesült: Körmendy József, a veszprémi Káptalani és Érseki Levéltár igaz­gatója, Pinczésné Kiss Klára tanítónő, Ráday Mihály főszerkesztő, Tárcái Zoltán nyugalma­zott főiskolai tanár. Kemény Zsigmond-díjban részesült Jakó Zsigmond erdélyi történész. * A Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Ala­pítványt a Művelődési és Közoktatási Minisz­térium hozta létre 1989-ben azzal a szándék­kal, hogy segítséget nyújtson a kultúra több­irányú finanszírozásához. Az alapítvány cél­pályázatokat ír ki, és a pályaműveket huszon­kilenc szakkuratórium bírálja el. A tavalyi év­ben 3820 pályázatból 1456 részesült több mint 130 millió forint támogatásban. Villa-Lobostól a szalonnasütésig Elsőéves gitárosok vizsgája a zeneművészeti főiskolán Miskolc (EM - DK) - Bach, Villa- Lobos, de Falla, Giuliani, Tarre- ga... Ha megkérünk egy zeneér­tőt, hogy ezeket a neveket hall­va mondjon egy hangszert, az a gitár lesz. A Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola két hallga­tója, Lászlók Éva és Kulcsár Ist­ván meg is szólaltattak néhá­nyat e szerzők darabjai közül. Nem volt könnyű dolguk, hi­szen velük szemben nem „csak” a zeneértő közönség ült, hanem tanáraik, akik félévi osztályza­tukat döntötték el. Ugyanis vizsga volt a főiskolán. □ Ez az első év, hogy van gitár tan­szak a főiskolán. Korábban vajon miért nem oktatták itt ezt a hang­szert? - kérdeztük Papp Sándortól, a főiskola tanárától. • A szakközépiskolában négy éve kezdtem el a gitároktatást. Tavaly végeztek ott ketten, így természetes volt, hogy a főiskolán is be kell indí­tani a tanszakot. Egyébként a Zene- akadémia többi tagozatán már ré­gebben elkezdődött az oktatás. Deb­recenben legalább húsz éve, Pesten meg több mint harminc éve. Miskol­con talán azért késett, mert a me­gyében nem volt olyan végzett em­ber, aki ezt a munkát el tudta volna látni. Aztán a szakközépiskola a ne­héz gazdasági helyzet ellenére még­is úgy gondolta, hogy lépni kell. Pe­dig mondhatták volna - ahogy ké­sőbb a főiskola is -, hogy nem érde­kel, nincs rá pénz. De szerencsére nem mondták se itt, se ott. □ Ön hogyan találkozott a lehető­séggel? • Hallottam a hírt, hogy ha lenne tanár, a szakközépiskolában indul­na gitároktatás. Én akkor végeztem Pozsonyban. Kaptam az alkalmon, jöttem. Az igazgató eljött Debrecen­be meghallgatni egy koncertemet, utána szerződést írtunk. □ Pozsonyban könnyebben lehet gi­tározni tanulni'? • Hazánkban gitárból csak négy- - éves tanárképzés van, nem tudom megmondani, miért. Pozsonyban akadémiai szintű a képzés, így mű­vészképzésre sikerült kimennem. De sokan tanulnak kint, akik úgy érzik, hogy őket az előadóművészet érdekli. □ Ön sok koncertet ad? • Nem mondhatnám. Ha Debrecen­ben van valami jelentősebb ese­mény, akkor hozzám fut be a felké­rés, de máshol ritkán játszom. Van egy gitárkvartettünk, két éve ala­kultunk, most vagyunk lendületünk teljében. Persze mindannyian mun­ka meg a család mellett csináljuk. □ Elég divatos hangszer nálunk a gitár. De talán nem annyira a klasszikus... Jól sikerült vizsga - közben... • Igen, ha azt mondjuk, hogy gitár, a nagy átlagnak a könnyűzene jut eszébe, mert tévéből, rádióból, le­mezekről leginkább ez jut hozzá. De általában a komolyzenei koncertek­re is eljön 100-150 ember, nekünk ez a szám jó is, mert nagyobb teret akusztikailag nem lehet bejátszani. □ Sok jó gitáros van Magyarorszá­gon? • Ahányat az ország jelenlegi mú- sorszervezése „el tud tartani”, an­nál már többen vannak. Egyre gya­rapszik a számuk, mert egyre több helyen Jehet tanulni-. S a nagyobb létszámból több jó kerül ki. De hogy ki az igazán jó gitáros, melyik volt az igazán jó koncert, azt már csak a szűk szakmai közönség tudja eldön­teni. □ Mi kell ahhoz, hogy jó gitárosokat nevelhessen egy tanár? • Jó diák... * □ Általában jellemző az emberre, hogy milyen hangszeren játszik. Mi jellemző egy gitárosra? • Igen, ilyen hangszerspecifikus jellemzők vannak - mondja Kulcsár István, elsőéves főiskolai hallgató. - Egy gitáros például sokkal jobban összeforr a hangszerével, mint egy zongorista. A hangszer egy idő után átveszi az ember egyéniségét, vala­Fotó: Dobos Klára hogy hozzá igazodik. A zongorista bele tud bújni a hangszerbe, mi job­ban ki vagyunk téve a közönség fi­gyelmének, látszik az arcunk, kö­vethetőek a mozdulataink □ Az utóbbi mondatából úgy érzem, inkább az előadóművészetre kon­centrál, mint magára a zenélésre. Pedig az ember azt hinné, hogy a gi­táros szívesen beül egy csöndes kis sarokba, és játszik magának... • A csöndes kis sarokkal az a baj, hogy vannak szomszédok is. Vagy csak én fogtam ki mindig rossz he­lyet, de régebben á mellettem lakó jött állandóan, az új helyemen szin­te váltják egymást az alsó vagy felső szomszédok. Pedig ennél halkabb hangszer nem nagyon van, és még csak nem is flamencót játszunk raj­ta... Aztán előfordult, hogy a vona­ton gyakoroltam, de ott is pechem volt, mert jött a kalauz, s csak any- nyit mondott köszönés helyett, hogy „el lehet tenni”... □ Egy klasszikus gitáros szokott fla­mencót is játszani? Nem „leereszkedés” ez? • Nem. A gitáron a reneszánsz ze­nétől napjaink zenéjéig mindent le­het játszani, és sokan írtak gitárda­rabokat. De a gitárnál nincs ideáli- sabb hangszer egy szalonnasütés­hez, kiránduláshoz... Mondhatná szebben - írások a beszédről Kováts Dániel félszáz ember- és nyelvművelő tanulmánya Komáromy Sándor Sárospatakon szép hagyományai vannak a magyar nyelv művelésé­nek, ápolásának. A tudomány, a ta­nítás nyelve ugyan sokáig itt is a la­tin volt, akárcsak Európa-szerte, de már Comenius emlékeztetett a nemzeti nyelv jelentőségére. A felvi­lágosodás és a reformmozgalmak hatására az iskolai oktatásban fo­kozatosan tért hódított az anya­nyelv, a diákság is létrehozta nyelv­művelő egyesületét, a tanítóképzés­ben pedig hangsúlyos szerepet ka­pott a magyar nyelv igényes hasz­nálatára és népiskolai tanítására való felkészítés. A közoktatás és a közművelődés szempontjából is hasznosítható fü­zetsorozatának űj kötetét jelentette meg a sárospataki Comenius Taní­tóképző Főiskola, azzal a szándék­kal, hogy az intézet falain tűi is ter­jessze a példás beszédmagatartás elveit és gyakorlatát. Az 1970 óta immár tizenhatodik kötet a magyar beszédkultúra szolgálatára vállal­kozik. Szerzője: Kováts Dániel, a fő­iskola nyugalmazott tanára, aki ok­tatóként, a Kazinczy Ferenc Társa­ság elnökeként hosszú évek óta fog­lalkozik az anyanyelvi kultúra kér­déseivel. Tevékenységét - többek között - Kazinczy-díjjal ismerték el. Új kötete, amely sorozatunk idei darabja, azokat a rövid lélegzetű közérdekű, cikkeit gyűjti egybe, amely az Észak-Magyarország és a sátoraljaújhelyi Újhelyi Körkép cí­mű lapokban élénk olvasói érdeklő­déstől követve jelentek meg az utób­bi években. így - s logikailag rendbe szerkesztve - együtt hathatnak azonban igazán a mai társadalom beszédkultúrájának jelenségeit be­mutató, értékelő cikkek, amelyek egy emberségesebb magatartásra serkentenek. A főiskola - a kiadáshoz támoga­tást nyújtó intézményekkel együtt- fontos feladatának tekinti, hogy a magyar nyelviség fejlődése szem­pontjából oly fontos szerepet betöltő régiónkban ma is serkentsük az igé­nyes kifejezésmódot, a nyelvi érint­kezés szintjét. Mindezek teljesítésé­hez kitűnő eszköz a megjelent kötet. Ha végigpillantunk a félszáz írás témáin, azt látjuk, hogy az egészen általános és alapvető kérdések mel­lett - mint amilyen az anyanyelv fontossága, a folyamatos nyelvi ön­művelés igénye - nagy számban vannak a beszélő felelősségére apel­láló írások, amelyek bátran és nyíl­tan néznek szembe korunk kommu­nikációs problémáival és zavaraival (például a hazugság, a trágárság, a társ alábecsülése stb.). Emellett konkrét nyelvi dilemmák is az olva­só elé kerülnek. Kováts Dániel könyve azonban nem „nyelvművelő” kötet a hagyo­mányos értelemben. Az embert sze­retné „művelni”, felelősségre éb­reszteni, finom eszközökkel elgon­dolkodtatni, beszédmódjának ön­vizsgálatára serkenteni. A kötet egyes írásaira a szerző kitűnő kérdő­jeles címekkel hívja fel a figyelmet: Bízzuk az iskolára? Szabad hazudni? Hallgatni arany? Ahogy élünk, ügy beszélünk? Köszöntél, kisfiam? Mele­gebb éghajlatra? - hogy csupán né­hányra utaljunk. Kell-e bizonygatnunk, hogy egy demokratizálódó társadalomban, amelyre a nyitottság a jellemző, s amely a polgárok aktív részvételére számít, mennyire fontos az, van­nak-e kellő eszközeink, magatartás­beli szokásaink a sikeres kommuni­kációhoz, embertársaink megérté­séhez. Reméljük, a kötet nemcsak a tanítóképzésben hasznosul, hanem a gyakorlópedagógusok és a nagy- közönség körében is. Köszönet a szerzőnek, aki két év­tizeden át oktatta a magyar nyelvet a tanítójelölteknek, alapítója volt itt a beszédművelő körnek, s a tágabb nyilvánosságnak szánt cikksoroza­tával terjesztette azt a meggyőző­dést, hogy a szép szó világos gondol­kodást, a világos gondolat tiszta magatartást közvetít. S köszönet a támogatóknak is. A kötet a Sáros­pataki Tanítóképző Alapítvány, a Kazinczy Ferenc Társaság és a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés támoga­tásával, a II. Rákóczi Ferenc Me­gyei Könyvtár gondozásában jelent meg. (Á szerző a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola főigazgatója) Ianuár 23., Hétfő Az „Ifiház” tervei Miskolc (ÉMj - A miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház - természetesen - az idén is megrendezi a nagy nép­szerűségnek örvendő Nemzetközi Dixieland Fesztivált, tájékoztatta lapunkat Adám Ibolya, az in­tézmény igazgatónője. Már az időpont is biztos, június 25-én im­máron tizenegyedik alkalommal za­rándokolhatnak a diximuzsika ba­rátai a Diósgyőri várba. Az Ifjúsági és Szabadidő Ház hagyományos rendezvényeinek sorában ott talál­juk a március 4-re meghirdetett Nemzetközi Formációs Táncfeszti­vált és Magyar Bajnokságot Az ál­taluk szervezett tavaszi diáknapok most is a Miskolc város ünnepét (május 11.) megelőző napokon lesz­nek. A X. Diósgyőri váijátékokat május 25-én, 26-én, 27-én és 28-án tartják, A középkori Európa talál­kozása című programsorozatra tíz országból várnak fellépő csoporto­kat. Újdonságnak számít, hogy az idén június 22-től 24-ig a Diósgyőri várban megrendezik a művészeti főiskolások találkozóját. Október­ben a határainkon túl élő magyar kórusok adnak egymásnak találko­zót. Decemberben pedig az idén is megrendezik a városi Mikulás-ün­nepet, a Puttony-partyt és szervez­nek adventi hangversenyt is. Mind­ezeken kívül az Ifjúsági és Szabad­idő Ház 8 színházi előadást illetve koncertet rendez a Nemzetközi Kereskedelmi Központ színházter­mében, 28 különböző tanfolyamot, szakkört, klubot tart fönn, a nyári táboraikban - óvodásoktól a felnőt­tekig - évről évre megközelítőleg 700 főt üdültetnek, a Fotó- és a Gyermekgalériában pedig 10-10 ki­állítást rendeznek. Tankönyvrendelés Budapest (MTI) - A tankönyvki­adók február közepéig elfogadják az iskolák tankönyvrendeléseit. A ja­nuár 31-i határidőt azért módosítot­ták, mert több, a tankönyvjegyzé­ken feltüntetett kiadvány még nem került a tankönyvbemutató-helyek­re,- így azokat á. pedagógusok nem tanulmányozhatták. A bemutatóhe­lyek várhatóan január végéig tud­ják teljessé tenni készleteiket. A Tankönyvesek Országos Szövetsé­gének tájékoztatása szerint a fővá­rosban tíz, vidéken pedig tizennyolc tankönyvbemutató-hely működik. Ezeket a központokat a jövőben tan­könyvi információs bázissá kíván­ják alakítani. Arany Glóbusz-díjak Washington (MTI) - A szokásos külsőségek közepette, impozáns gá­la keretében osztották ki sorrend­ben ötvenkettedik alkalommal az Arany Glóbusz-díjakat szombat es­te Los Angelesben, a Beverly Hilton szálloda báltermében. Az év legjobb filmje a Forrest Gump lett: hőse az együgyű, vidéki mam­lasz, aki esetlenül botladozik a vi­lágban - és a történelem sodrásá­ban. A film rendezője, Robert Ze- mecki elnyerte a legjobb rendező­nek-járó dijat, főszereplője, Tom Hanks pedig - a tavalyi Oscar-díjas. filmszínész - ugyancsak kitüntetés­ben részesült a filmben nyújtott ala­kításáért. (A Philadelphia főszerep­lőjeként tavaly először szintén meg­kapta az Arany Glóbuszt, majd a filmvilág legfényesebb kitüntetésé­vel, az Oscarral ismerték el teljesít­ményét.) A legjobb drámai filmszínésznő Jes­sica Lange lett a Blue Sky (Kék ég) című filmjéért. (Korábbi szerepei: King Kong, A postás kétszer csen­get, Mindhalálig zene.) A musicalek és filmvígjátékok közül a The Lion King (Az oroszlánkirály) című Disncy-rajzfilm vitte el a pál­mát, és a filmhez írt daláért ugyan­csak Arany Glóbusszal jutalmazták a népszerű énekes-zeneszerzőt, El­ton Johnt. A legjobb idegennyelvú filmnek a belga „Farinelli”-t választották, és a nagyszabású gála keretében élet­művéért Arany Glóbusszal tüntet­ték ki Sophia Lorent. Habái- az Arany Glóbusz neve elle­nére még ma sem ragyog olyan fé­nyesen, mint az Oscar, mindamel­lett odaítélése a nyolcvanas évek vé­gétől kezdve egyre élénkebb érdek­lődést vált. ki a szakmai körökből és a szélesebb közönségből egyaránt - nem utolsósorban azért, mert a dí­jazott filmek listájából következtet­ni lehet az Osearra esélyes alkotá­sokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom