Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

1995. Január 3., Kedd 8 M Itt-Hon _MISKOLCI PORTRÉ Az oktató Miskolc (ÉM - V.Z.) - Lassan húsz éve dolgozik a gépjárművezetői okta­tóként Strobek László, aki az MHSZ- nél, majd későbbi jogutódjánál a most nemrégiben ötödik „életévét” betöltő Rutin Gépjárművezetőképző Kft.-nél tevékenykedik. Ezt a nem éppen ideg­nyugtató foglalkozást csak családja nyugodt, harmonikus élete tudja ellen­súlyozni. Gondtalan kikapcsolódása ér­dekében mindent megtesz Matávnál dolgozó felesége, 21 és 17 éves lányai, de nem igen törődik mindezzel 6 éves fia, akinek apja szép gyermekkort re­mél. Hasonlót az övéhez. Mint mondja, a Győri kapui fáskert­ben nevelkedett, ahol rengeteget lo­vagolt, játszott barátaival, és ma már tudja, hogy az itt gyűjtött élmények egy életre szólnak. Iskolái elvégzése után kereskedelmi pályán dolgozott 14 évig, majd átváltott a tanulóvezetők oktatására, minden járműkategóriából megszerezve a gyakorlati oktatói ké­pesítést. Mindig szeretett emberekkel foglalkozni, jelenleg is ezt teszi. Sejt­hető, mennyi izgalommal, önfegyelem­mel jár ez a munka, hiszen nemcsak a mellette ülő, izguló tanulóra kell fi­gyelnie, hanem a nagy forgalomra is, melyben pedig nem angyalok vesznek részt. Ki lehet ebben bizony készülni műszak végére, de a közvetlenül mér­hető, látható eredmény megéri, hiszen a tanuló számára a sikert nyújtja. Mivel az oktatás sok időt vesz igénybe, ezért Strobek László rendsze­rint hétvégenként űzi szabadidős tevé­kenységeit. Hobbija egyik része szoro­san kapcsolódik foglalkozásához, hi­szen nagy öröme telik az autók büty- kölgetésében, javításában. Kedvenc időtöltésének másik része, nagyszülei egykori foglalkozásának köszönhető, mert az egykoron erdészeti dolgozó nagymama és nagypapa gyakran vit­ték őt kirándulni, s ettől kezdve az er­dőszeretet mindvégig megmaradt ben­ne. így amikor csak teheti, kijár va­dászni, horgászni és elő-előfordul, hogy valamiféle zsákmánnyal tér haza. Az oktató vajon hogyan vezet, ami­kor nincs szolgálatban, kérdezik tőle sokan ismerősök és barátok egyaránt. Mire a válasz, majdnem ugyanolyan koncentrációval, mint amikor egy kez­dő ül mellettem. Az óvatosságra nem ad felmentést a rutin, sőt, ha mondha­tom, a legrosszabb tanácsadó. Mai miskolci zenekarok (10.) A Bíborszél együttes sorra kapta a meghívásokat Balról Jurás D, (billentyű, vokál), Arad Csaba (basszusgitár), Fá­bián Zsolt (ének, vokál), Kiss Tamás (gitár, vokál), Farkas Péter (dob, ütőhangszerek) Varga Zoltán Miskolc (ÉM) - A zenekar 1988-ban alakult, és akkor még GMK néven szerepeltek ország­szerte, legelőször itt Miskolcon az Ifjúsági napokon ahol hatal­mas sikert arattak. Több pályá­zatra is elküldték kazettájukat, így jutottak be például a Velen­cei Rocktáborba, ahol készítet­tek egy rádiófelvételt, Sződli- getre és a legelső Rock Gyer­mekei táborba. Sikeres szerepléseiknek kö­szönhetően több kisebb-na- gyobb helyre kaptak meghí­vást. Ezek közé tartozott a bu­dapesti Csillagfény diszkó vagy 1990-ben a Bikini előzenekara- ként való szereplés. Az 1990-es év elég zsúfolt volt az együttes számára, hiszen ekkor készítet­tek három rádiófelvételt. Ebben az évben ismerkedtek meg egy­kori menedzserükkel, aki mint utólag kiderült, tulajdonképpen csak hátráltatta a zenekar pá­lyafutását, és ugyancsak ’90- ben volt Beregszászon egy saj­tófesztivál is, melyre már Bí­borszél néven jelentkeztek, mi­vel úgy gondolták ez a név job­ban kifejezi zenéjüket, stílusu­kat. 1991 februárjában volt az egykori Rákóczi kiadónak az ÁB Popfesztiválja, ahol közön­ségdíjasok lettek. ’91 júniusá­ban felvették a mesterszalagot, és november elején már piacra is került a Bíborszél első albu­ma „Szivárvány” címmel. En­nek a lemeznek legismertebb daláról, a „Nem hiszem el”-ről videoklip is készült. A kazetta megjelenése után minden hét végén játszottak, így az ország számos városába eljutottak, például Szombat­helyre, Pécsre, Békéscsabára, Debrecenbe, Nyíregyházára, Budapesten a Magnezit diszkó­ba és a Petőfi Csarnokba. Ez utóbbi szereplésükről tv-felvé- tel is készült. Sokat segített az együttes­nek Mocsári Sándor, a zászlós­képző parancsnoka, aki a pró­batermet a rendelkezésükre bo­csátotta. Miskolcon az Ady Mű­velődési Házban volt egy lemez- bemutató koncertjük, amely a vártnál is jobban sikerült. Amíg az együttes koncertezett, a lemezboltok polcairól folya­matosan fogytáik a Bíborszél-le- mezek. Olyannyira, hogy kará­csonyra az eladott példány­szám elérte a tizenháromezret, s valószínűleg ez tovább is nőtt volna, de a Rákóczi kiadó tönk­rement, s a lemezeket bezúz­ták. Ez volt tehát a múlt, a je­len pedig a következő: készen van a második lemez anyaga, amely CD-n és kazettán fog megjelenni a Magneoton kiadá­sában ez év márciusában. Ezen a lemezen is a Bíborszéltől megszokott populáris rockze­ne lesz hallható, azonban kis­sé dinamikusabb formában, mint az első lemezen volt. Mi­vel az együttes tagjai múlt év őszén szereltek le, ezért hajuk megrövidült, azonban ez is ré­sze lesz új arculatuknak. A ka­tonaságnál megismerkedtek Aranyos Ferenccel és Venczel őrnaggyal - ők csinálják a Kis­város produkciót -, akik na­gyon sok fantáziát látnak a ze­nekarban, és azt sem tartották kizártnak, hogy a Kisváros filmsorozat zenei része a mis­kolci Bíborszél együttessel foly­tatódna. Gyerekek honi rajzasztala ♦3 '3b <£za> _____ , /Aj, 53 \$ ßr * Tavasz lakab Tibor miskolci elsős kisfiú rajza Kaffka A4. Általános Iskola Táncos kedvű mérnökök és jogászok Palotáshoz, polkához már beöltöznek, keringőhöz még nem A tánccsoport az egyetemi gólyabálon Miskolc (ÉM - PT) - Ránézés­re nemigen gondolná senki, hogy a jókedvű, vidám fiatalok, kik éppen az örökszépségű pa­lotást lejtik, vagy a nézők lába­it is dobogásra késztető sváb polkát forogják, munkahelyü­kön csak pár órával előbb tet­ték le a logarlécet, csukták be a paragrafusok nagy könyvét, tették el holnapra a nyelvészet ilyen-olyan kérdéseit, hogy most beöltözzenek és a publi­kumot, de talán leginkább sa­ját magukat szórakoztassák. A Miskolci Egyetem diákjai, valamint már végzett, mun­kahellyel bíró mérnökei, jogá­szai alkotják a furcsa nevű MESZ-DANCE tánccsoportot, mintegy sokadik bizonyságául annak, hogy a lézermémök, a munkahelyi jogász vagy a nyel­vész egyáltalán nem könyv­moly, nem szűkül be a saját te­rületére, igenis szeret csűrdön- gölőzni, forogni, járni, mit jár­ni kell. Mindezt mondani is fö­lösleges, hiszen régóta tudjuk, hogy nem ütik a jogászt agyon! Mintegy hat éve munkálkodik ez a csoport, gyűlik össze he­tente a próbákra, melyeken is Bodrogi Zoltán - van-e ki e ne­vet nem ismeri? - a színház egykori szólótáncosa, balett­mestere (szerinte nyugdíjas ba­lettmestere) igyekszik átadni nekik mindent, amit ő tud. So­kat tud. Úgy harminc fiatalból áll a csoport és igen, nemcsak a diákokból, egyetemi hallga­tókból, hanem már végzettek­ből is. Ha meghívják őket, szí­Amatőr fotó vesen mennek, fellépnek. Szín­padi és formációs táncot tanul­nak, mutatnak be. Miből telik? Honnan a ruha, az utazás? Az ilyen kérdésekkel persze kár is elrontani a beszélgetés hangu­latát. Kapnak támogatást ők is, de az anyagiak különösen a kultúrára gondolva mostaná­ban megcsappantak. A csoportnak mindenesetre a palotáshoz, a sváb polkához már megvan a kosztümjük, most gyűjtögetik a keringőhöz is, csak hát a keringő ugye sok­sok tüllruhát vagy ilyesmit kí­ván. Ha már igazi! Márpedig ezek a fiatalok az igazit akar­ják adni mindenből. Tehát jó, ha tudjuk: a Miskolci Egyetem­nek is van tánccsoportja, és örömmel fellép. Tudományosan a kisvállalatokról Az Európai Kisvállalat Kutatási Társaság hazai alelnöke szól lapunkban (3. oldal) _A TARTALOMBÓL Sokat lőttek A dúvadnak számító vaddisznót min­dig is lőhették, mostanra viszont ki­derült, hogy már ezeket az állatokat is inkább védenünk kell. Úgy tűnik, a túl sok lövöldözés meg ezeket az eszes, for- télyos, mindig is védekezésre kénysze­rülő vadakat is túlságosan megapasz­totta, szükséges hát, hogy a vadászok ne a puskát, hanem valamiféle élelmet vigyenek magukkal. Különösen, ami­kor a kocákra, anyadisznókra emelik rá a távcsövet. (2. oldal) Sárga krumpli és zöld bab Állítólag nem szeretjük a zöld színű zöldbabot, csakis a sárgát, a burgonyá­ból meg a sárgát nem kedveljük, a ró­zsaszínt tartjuk elfogadhatónak. Vajon kik, mikor, minek alapján állapítják mindezt meg? Hiszen már a korábban elítélt barna-fekete kenyérről is kide­rült, hogy jó ízű, egészséges és szíve­sen fogyasztanánk, akárcsak a pár éve még semmibe nézett, mára viszont szé­pen megdrágult italt, az írót is. (3. oldal) Demokráciás zenekar A Holiday együttes nemrég a miskol­ci Vörösmarty Művelődési Házban adott műsort, mint már annyiszor. A zenekar vezetője szerint náluk demok­rácia van, e szerint játszanak, külön­ben pedig sokan kedvelik, mert igenis jól jön a nosztalgiázás. Hogy mi tart­ja a csapatot össze? Mikor hagyják ab­ba? Egyáltalán: miért kellene abba­hagyni? Minderről szintén bőségesen olvasható. (4. oldal) Bekerített pályák a Népkertben Nemrég bekerítették a miskolci nép­kerti sportpályákat. Az ide szívesen já­rók ijedten kérdezték, vajon jöhetnek- e ezután és miként, az eddig nyitott pályákra. A válaszok lapunkból meg­tudhatók. (5. oldal)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom