Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1995. Január 18. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala A káprázat iskolája Hegyaljai Sándor bűvészről nem is olyan régen olvashattatok lapunk­ban. De az is lehet, hogy személye­sen is találkoztatok már vele, hi­szen gyakran fellép iskolákban is. Műsorai alkalmával sokszor meg­keresik, hogy tanítsa meg a nézőket egy-egy mutatványra, vagy magya­rázza el egyes trükkök nyitját. En­nek a kérésnek most lapunk hasáb­jain tesz eleget. Elvisz bennünket a trükkök világába, oda ahol nincs le­hetetlen és a legmeghökkentőbb mutatványok is magától érthetődé­nek tűnnek. Felfedi előttünk a bű­vészmutatvány titkát. A most leírt mutatvány egyszerű. Megoldást is adunk hozzá - a jövő héten. Addig lehet töprengeni. Egyet jobbra, egyet balra Egy 32 lapos magyarkártya-csoma- got megkeverek és két nézővel hu­zatok egy-egy lapot. A maradék 30 kártyából hat kis csomagot csiná­lok, ezek egyenként öt-öt lapból áll­nak. Megkérem a nézőket, hogy a választott kártyákat jegyezzék meg, majd tegyék rá tetszés szerint vala­melyik kis csomag tetejére. Ezután összeszedem a kis csomagokat és megkérdezem az első nézőt: jobbra vagy balra kezdjem el a mutat­ványt? Ha azt válaszolja, balra, ak­kor a csomag tetejéről az első kár­tyát balra teszem le, a következőt mellé, jobbra. A harmadik kártya az első tetejére keiül, bal oldalra, a ne­gyedik a másodikra, jobb oldalra, és így tovább,, míg az egész csomag el nem fogy. így két egyenként 16 la­pos csomagom lesz az asztalon. El­mondom az első nézőnek, hogy mi­vel ó a bal oldali csomagot válasz­totta, a jobb oldalira a továbbiakban már nincs is szükség; ezért félre is tolom, tovább nem játszik. Most a második nézőt kérdezem meg: jobb­ra vagy balra folytassam a mutat­ványt? A néző válasza szerint ra­kom le az első kártyát, majd mellé a másodikat és így tovább, egyet jobb­ra, egyet balra, míg a csomag el nem fogy. Ez a kirakás már gyor­sabban megy, hiszen csak, egy fél csomag van a kezemben. így két, egyenként 8 lapos csomag lesz az asztalon. Most ismét elmagyaráz­zuk, hogy mindig az a csomag ját­szik tovább, ahová az első lapot tet­tük, a másikra a továbbiakban nincs szükség. Négyszeri kirakás után már csak két kártya marad a kezünkben. Ekkor megkérdezzük a nézőket, hogy milyen kártyát vá­lasztottak, színével felfelé fordítjuk a kezünkben maradt két lapot: a né­zők választott kártyái azok. Játék angol nyelven A két héttel ezelőtti mondatok for­dítása: (Természetesen több jó meg­oldás is elfogadható.) Wagner ze­kéje jobb, mint ahogy az hang­zik. A győzelem legfontosabb szabálya az, hogy ne verd meg önmagad. A mai első mondatot egy angol író írta le: The telephone is my favou­rite instrument. A második mondatot Szilárd Leo, magyar származású tudós mondta: Do not lie if you do not have to. Ennek a két mondatnak a magyar nyelvű fordítását kell leadni (illetve levélben eljuttatni) a játék megjele­nése utáni 8 napon belül a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár első emeletén az idegen nyelvi rész­legben Némethné Orbán Málnának. Csak 15 éven aluliaktól várunk megoldásokat. A miskolci Angol Nyelvi Klub, a já­ték meghirdetője, a legjobb és leg­szorgalmasabb megoldók között négyhetenként egy angol nyelvű könyvet sorsol ki. Ezért kéijük, hogy a megoldás után a leadott lap­ra írjátok rá a neveteket, korotokat, lakcímeteket vagy a telefonszámot, amelyen keresztül elérhetünk ben­neteket, valamint iskolátokat is, mert az esztendő végén külön jutal­mat kapnak a legügyesebb gyere­kek és iskolák. Az iskolák versenyében a Szirmabc- senyői Általános Iskola vezet, de jó néhány iskolából csatlakoztak gye­rekek a játékhoz. „Nem tervezem az eletemet” A tizennégy éves encsi Szegedi Szilárd az életről, az írásról Valójában már egy cue ismerem. Pontosabban az hittem, hogy isme­rem. Tavaly, február elején jelent meg ugyanis az első furcsa, mulat­ságos kis mese Szegedi Szilárd tollá­ból az Éretlen Paradicsom hasábja­im Igaz, Szilárddal nem találkoz­tam személyesen, de egyéni stílusa, őszinte hangvétele alapján elhittem: írásain keresztül tökéletesen megis­mertem. Azután újabb írást hozott be az édesapja, és én nem hittem a szememnek. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne a szerzője. Az egyet­len dolog, ami még a régi mesékre emlékeztetett, az az őszintesége volt. Meg kellett Szilárdat ismernem. Személyesen. Komoly, szolgálatkész. A fotózást jól túri, de nem produkálja magát. Azután kiderül, mosolyogni is tud. Sót, a szemében megvillan az a vi­dám fény, amit a meséi alapján vár­tam tőle. □ A mesékből novellák lettek. Verse­id. pedig szerelmesek, de többet ke­resnek a puszta. érzelemnél, a napi boldogságnál. Úgy tűnik, egy fél év alatt sikerült megkomolyodnod. • Meg kellett komolyodnom az élet miatt. Már nem futok el a nehézsé­gek elől. Apával négy éve, tízéves korom óta ketten vagyunk. Már nem búja annyira a munkát, a fele­lősséget vállalni, mint korábban. Segítenem kell. ü Az első, amit megtudunk rólad a versek alapján, hogy 14 éves létedre (ebben a korban inkább lázadni szoktak ellene) nagyon fontosnak tartod a családot. Megszenvedted a hiányát? • Sokan azt hiszik, hogy kevesebb szeretetet kaptam, mint mások. Pe­dig ez nem így van. Apa megadott mindent, amit másoktól kellett vol­na kapnom - ó lett az összes család­tagom. Szükségünk van egymásra. Nekem jobban őrá. Úgy érzem ezért meg tudom látni a család fontossá­gát. A gondot, bajt is kivel beszél­hetném meg? □ Például a barátokkal. • Az igazi barát kevés. Persze a haverokkal is meg tudom beszélni a fontos dolgokat... egy bizonyos fokig. ■\ m- — -•g-saBjl Szegedi Szilárd: Hogy eszembe jusson valami, azt nem lehet „abba hagyni" Fotó: Laczó József □ Segítettek, bátorítottak az írásban azok az emberek, akik fontosak neked? • Ha megjelent egy írásom valahol, akkor a haverok mindig azt mond­ták, hogy jó, de lehet, csak kedves­ségből. Apa pedig tízéves koromig ellenezte. Azért ami eszembe jutott, azt titokban leírtam. Azután egy­szer odavittem neki egy mesémet, és láttam, az tetszik neki, nevetett rajta. Utána már nem tiltotta, sót ó segített a megjelentetésükben. Nyáron pedig Cimbora-táborban voltam, de azt, hogy kerültem oda, nem tudnám elmesélni, mert apu intézte egyedül. Meglepetésnek szánta. Én meg örültem neki, nem kérdezősködtem. Most a magyarta­nárom, aki az osztályfőnököm is, Aszalós Katalin, meg a gimnázium igazgatója is (Encsre járok, a Váci­ba) ösztönöz, segít, figyeli, amit csi­nálok, és jónak találja. □ Tízéves korodig ellenezte édes­apád - ezek szerint korán kezdted. • Mikor kezdtem? Nem tudom, a fantáziám mindig is mozgott. Ott­hon sok spirálfüzetem tele van öt­lettel, meg próbálkozással, amik nem sikerültek. De igazából egyik sincs kész. Kijavítom, ha másképp látok dolgokat, vagy újra is írom ugyanazt, a verset is. Mert egyre foglalkoztat egy téma, jár bennem. Azt nem szeretem például, ha egy vers nem egy dologról szól. Vagy ha igen, akkor is több szempontból írok róla. □ A Cimbora-táborban tanultál olyat, amit használsz is? • Ez az a kérdés, amire nem tudok válaszolni. Ha írok valamit, az be­lülrőljön. Leginkább hét végén írok, hétköznap nincs időm nagy kikap­csolódásra. És az írás nekem kikap­csolódás. Nem ülök le, hogy na, én most írni fogok. Kedvvel csinálom, mintha valaki sportol. Jól érzem olyankor magam, és persze ömlők, ha tetszik. De nem az a fontos, hogy megjelent egy másom, és valaki ész­revette és gratulál, hogy megjelent. Az a nagyon fontos, hogy azt mond­ják, ez szép teljesítmény. □ Van más hobbid az írás mellett? • Sok mindent csinálok. Például fo­cizok, pingpongozok, teniszezek, futni szoktam, amire lehetőségem van. így például nem sízek. Olvasni azt szoktam, ami a kezembe kerül. Sok versenyen sok könyvet nyer­tem. Azokat elolvasom. Ha most nem tetszik, akkor félrerakom, le­het, két év múlva tetszeni fog. □ Es a terveid? Azt szeretnéd, amitől féltett a édesapád - az írásból szeret­nél majd megélni? • Most vagyok elsős. Ez még na­gyon messze van. Ha apa továbbra is ellenezte volna, lehet, hogy abba­hagyom. De csak azt, hogy leírom. Azt lehet. De hogy eszembe jusson valami, azt nem, az ösztönösen jön. Tervezni pedig nem szoktam az éle­tet. Csak gondolkodni róla, az élet hatására. □ És álmodozni szoktál? • Szoktam. □ A múltról is? • Igen. Itt most fejezzük be. Azt hiszem, megismerhettük Szilárdot. Volt vi­szont a beszélgetésnek egy olyan ré­sze, ami újabb adalékul szolgálhat, és amit semmi sem egészít ki job­ban, mint az encsi Szegedi Szilárd egy írása. De ezt csak két hét múl­va, mert akkor már ismerősként kö­szön ránk. Szememen tükrök, ágyamban csigák Másodjára lépett a miskolci közön­ség elé az elmúlt hét péntekén a Ki- nopusldn. A még „kiskorú”, alig hét­éves zenekar egykor kilenctagú avantgarde tánczenekamak indult. Akkor ’87-et írtak. Az évek során huszonnégyen fordultak meg náluk tagként, és zenéjük is rapszodiku­san változott. Mint mondták, min­dig csak addig zenéltek együtt, ameddig érezték a közös hangot, tudtak egymásnak adni valamit, így maradhatott meg a Kinopuskin érdekes, ritkán látható zenei társu­lásnak, amelynek tagjai függetle­nül, nem munka gyanánt űzik a ze­nélést. A muzsikálás számukra játék”, vitathatatlan persze, hogy azért amiál magasabb szinten mű­velik. Az amatőr jelzőtől - jogosan - elzárkóznak. ’94 őszén Portugáliá­ban a „kreatív fiatalok találkozóján” ók képviselték a magyar színeket. Hét év alatt három album jelent meg tőlük. ’90-ben a Matiné, ’93- ban az AHA OE FEII (Mi az, félté­keny vagy?). Harmadik, Cinema Vendetta című lemezük anyagát, amelyet most Miskolcon is előad­tak, tavaly nyáron vette fel a jelen­leg négy alaphangszeres - két gitár, basszus, ütós - felállásban dolgozó zenekar, amelynek muzsikáját oly­kor kiegészíti a gitáros-énekes fuvo­lajátéka is. Csak sajnálhatjuk, hogy trombitásukat - aki a Cinema Ven­detta hanganyagába oly’ remek, sa­játos színt visz - otthon hagyták. Bár a Kinopuskint. nevezték már Magyarország legjobb funky zene­karának is, a Cinema Vendettán hallható zenefolyam ötletei, hangu­lati elemei olykor a 70-es évek végé­nek, a ’80-as évek elejének klasszi­kus underground zenekarainak ki­halt zenéjét idézik: diszharmóniák, negyedütemnvi szünetek, félhan­gokból építkező punk-hatások fe­dezhetők fel benne. Sót, némi „ki­fordított” rock and roll is. Plágium­ról, másolásról azonban szó sincs. Ha Kovács László dróthangúan ke­mény basszusjátékát, Varga Zsolt feszesre hangolt dobbóreit vesszük alapul, mindezt Csach Gyula és Gá­bor egymást kiegészítő vagy éppen ellenpontozó alágitározásaivaí fű­szerezzük, s végül hozzáadjuk a trombita, fuvola és furulya hangját, az eredmény: funkypunkjazzrock. (Az összetett szó tagjai - dalok sze­rint - egymással szabadon felcserél- hetók.) Ennél egyszerűbben - ha­sonlóan a távoli asszociációkra épí­tő szövegek értelmezéséhez - aligha lehetne a Kinopuskint elintézni. Két dalszöveg reggeli egészen csendben rázz fel valamivel ma reggel ez a csatorna éppen megfelel két diszkó között az érzés fokozható ma se robbantunk az operában pedig bál van nem megy a bolt a bárban a kurvák lefa­gyasztva túl sok a pederaszta hát nem ál­modom megint ma van nem ezt vetítik a moziban rakjunk néhány atomot a szám­ba hadd menjenek a belekbe aztán meg- fürdök a szemedbe hosszába keresztbe felhozom a parkot a kutyának meg né­hány ismerős arcot úgyhogy te nem le­szel egyedül én meg inkább visszaal­szom hát nem álmodom megint ma van nem ezt vetítik a moziban kimásztak a rágcsálók fogat mostak s a pofánkba vi­gyorognak hogyha felhívsz délután vi­gyázz nem biztos hogy jó a számban ez az íz a tévében a romaszervíz énekel pe­dig jól tudják hogy nem érhetnek el ti­zenkilenc megye és egy főváros elől bú­jok el ha kell turista a kultúra oszladó teteme felett lábával üti az ütemet nem múló lelkesedéssel dara­bolná fel egy késsel és szórná szét a szél­be és örülne végre hibás a tabugép üdü­lő idilli nővel a balkonon a nap lemenő­ben halk zene félédes pezsgő könnyű ci­garetta nehéz levegő mélyen kivágott ru­ha a hátadon a városból jöttél vagy csak álmodom azt hiszem csak ez marad vé­gül meg olyan furcsa kép ma este a ten­ger mintha festve lenne a mólón szeret­kezünk és a múló vágy csak játszik ve­lünk a nagyvárosi fényhez foghatatlan a láthatatlan hatalomnál láthatóbb nem olyan dühös és nem olyan véres ezt add hozzá a kétezer évhez egy bomba esz- tergomba a többi meg a többi baromra egy ufó vagy aki ittmaradt elhagyta a tu­rista útvonalat nem a nő hanem a boly­gó az ami rémes Amit a címkékről tudni kell Környezetvédelem. Már mindenki tudja, hogy mennyire fontos. De kevesen tudják, hogy mi mit is tehetnénk érte. Sőt, sokakat már idegesít, hogy annyit beszélünk róla. Idegesíti, mert nem tudja, hogy az az „annyi” is milyen kevés! Fü- lep Dániel, aki a miskolci Hermanr Ottó Gim­náziumba jár, tudja hogy kevés. Éppen ezért ezután rendszeresen olvashattok a tollából ér­dekes anyagokat - a környezetvédelem témakö­réből. A kételkedőket pedig arra kérem, feltétle­nül olvassák el ezt a\)ávid írást, hiszen ebből kiderül, milyen keveset is tudunk arról, ami körbe vesz minket. Fülep Dániel Mindenki találkozott és találkozik nap mint nap olyan címkékkel, múlt amilyenek a mellé­kelt ábrákon láthatók. Azonban a legtöbben rosszul tudják, mit is jelentenek valójában. Egyesek szerint az ilyen emblémával ellátott termék teljesen környezetbarát, mások a bom- lékonysággal hozzák összefüggésbe. A valóság viszont egészen vagy részben más. A kék angyalt Németor­szágban vezették be olyan termékek számára, ame­lyek környezetre alapvető­en káros anyagokat nem tartalmaznak. A címkén ol­vasható „mert” után van feltüntetve az embléma adományozásának indoklása (például mert freonmentes). A következő címkét általá­ban a freonmentes szórópa­lackokon láthatjuk. A freon kerülése azért nagyon fon­tos, mert többek közt ez a gáz felelős földünk ózonré­tegének egyre ijesztőbb mértékű károsodásáért. Leggyakoribb helyettesítői például a szén-di- oxid, a propán-bután keverék, melyek egyéb­ként fokozzák az üvegházhatást, ezért nevezik ezeket összefoglaló néven üvegházgázoknak. gyár utcákat, így félrevezethet. Ez a jelkép majdnem min­den nyugati csomagoláson megtalálható. Azt jelenti, hogy az üveg, papír stb. Nyugodtan beledobható szelektív hulladékgyűjtők­be. Sajnos az ilyen kukák még nem jellemzik a ma­hát a felhívás műiket csak ellentétben A negyedik címke azt hirde­ti, hogy a termék környezet­barát. Ez sajnos egyáltalán nem igaz, mert olyan spray- |C kre is i-áragasztják, ame- f lyek propán-bután hajtógá­zosok. Ez a gázkeverék - a haszonleső hirdetménnyel erősen fokozza az üvegházha­tást. (Lásd még a 2. emblémánál.) a legritkábban. Ez a levélszerű ábra termé­szetbarát csomagolást jelöl. Az ezzel jelzett anyagok vi­szonylag rövid időn belül le­bontanak a természetben. Sajnos, ezzel a valóban kör­nyezetbarát terméket jelölő emlémával találkozhatunk e A hatodik emblémát már biztosan mindenki ismeri. Mint ahogyan a Grüne Punkt (Zöld Pont) felirat is mutatja, a kezdeményezés Németországban született Az önmagába visszaforduló nyíl sajnos eléggé megté­vesztő, ugyanis nem „bomlékonyságot” vagy környezetbarát voltot jelöl. A címke arra kéri a fogyasztót, hogy hulladékát a megszokottól el­térő, sárga szmű kukába dobja. Az újrahasz­nosítást egy erre létrehozott cég végzi. A né­met törvény szerűit minden gyártó, aki nem vásárol használati jogot a jelre, köteles visszavásárolni és újrafeldolgozni a csomago­lóanyagot - ezért van az, hogy szinte műiden német terméken megtalálhatjuk. A gyakorlat szerint azonban az így begyűjtött szemétnek csak töredékét hasznosítják újra, nagyobb ré­szüket egyszerűen elégetik. Hazánkban a sár­ga hulladékgyújtók még nem tartoznak min­dennapi életünkhöz, ezért ez az embléma szá­munkra semmit nem jelent. (Forrás: Könczey & Nagy: Zöldköznapi kalauz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom