Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-17 / 14. szám

4 B Itt-Hon 1995. Január 17., Kedd _ MOZIMŰSOROK Január 17-től 23-ig Kazincbarcika 17-én: Forrest Gump. Színes szinkro­nizált amerikai film. (Kezdés: 18.00 és 20. 00 óra) 19- én: Maverick. Színes amerikai wes- temfilm. (Kezdés: 18.00 óra) 20- 21-én: Veszélyes vizeken. Színes amerikai akeió-thriller. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 22- én: Az oroszlánkirály. Színes szink­ronizált amerikai családi rajzfilm. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 23- án: Végveszélyben. Színes szinkro­nizált amerikai akciófilm. (Kezdés: 18.00 és 20 00 óra) Mezőkövesd 20- án: Jack, a villám. Színes ameri­kai film. (Kezdés: 19.00 óra) 21- 22-én: A pokol angyala. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 19.00 óra) Nyékládháza 20-án: Végzetes ösztön. Színes szink­ronizált amerikai bűnügyi paródia. (Kezdés: 17.00 óra) Tiszaújváros 19-20-án: Fonást Gump. Színes szink­ronizált amerikai film. (Kezdés: 17.30 óra) 22- 23-án: Kalifornia - A halál nem utazik egyedül. Színes amerikai road- movie. (Kezdés: 17.30 óra) _PRQGRAMATÁN1AT_ VRHK Edelény Január 17-20 között ökumenikus imahét, ä város templomaiban. 17- én a római katolikus, 18-án a finkei református, 19-én a borsodi reformá­tus, 20-án a görög katolikus temp­lomban. Január 17-én 17.30 órától a könyv­tár kisolvasójában a Miklós Gyula kertbarátkor Bokraink kezelése cím­mel kerekasztal-beszélgetést tart. Január 20-án 14.30 órától a könyv­tár kisolvasójában játékdélután a gye­rekeknek. Január 22-én 18 órától a rendezvé­nyek házában a Magyar Kultúra Nap­ja. Megemlékezés, a nemzeti himnusz születéséről. * A Zempléni Kamaraze­nekai’ Lavota-estje. * A Kamarazene- kar tagjai hangszeres előadók - taná­rok és zenei pályás tanítványok, akik 1990 óta kamarazenekart alkotva hangversenyeznek Sátoralj aújhelyen, a Bodrogközben és a Hegyközben. Si­kereik közül kimagaslik pozsonyi- és miskolci koncertjük, 1994-ben. Megha­tározó feladatuknak tekintik a zemp­léni földben, Tállyán nyugvó Lavota János műveinek megismertetését, nép­szerűsítését. A kamarazenekar művészeti veze­tője: Dombóvári János. Vidám diákönkormányzati nap volt Tiszabábolna (ÉM) - A helyi általános iskola nem tartozik a különleges iskolák közé. A ta­nárok ugyanúgy tanítanak, a diákok ugyanúgy tanulnak, mint más iskolában. Talán csak az iskola diákjainak szá­ma furcsa, egy városi iskolához viszonyítva. Itt ugyanis mind­össze 83 diák tanul. Viszont több éve már hagyomány, hogy az év utolsó tánítási napját a gyerekek szervezik, rendezik. Meglepő, hogy ilyen kevés em­ber is milyen jól szórakozhat, ha ezt igazán akarja. Ez a nap előre kitervelt do­log volt, minden pontosan előké­szítve, megtervezve. Két héttel a nagy esemény előtt már láz­ban égett az egész iskola, mert diákigazgató-választás is lett hirdetve. A tanulók plakátokat készítettek, amelyeken minden jót igéitek, s azt kérték: csakis rájuk szavazzanak, úgy mint a néhány héttel ezelőtti felnőttek választásakor. Rohangáltak az ajánlóívekkel, s a neki legmeg­felelőbbnek alá is írta. A válasz­tás napján már csak két jelent­kező maradt, akik elő adták vá­lasztási terveiket. A szavazás után kiderült, hogy a diákigazgató Czinke Annamária 6. osztályos tanuló lett. A diákönkormányzat veze­tői: Lapostyán Adrienn, Kun Enikő, Kiss Anikó, Szeles Ró­bert, és Hencz Zsolt tanár úr vezetésével, már napok óta az iskolában töltötték délutánjai­kat. Szórakoztatóbbnál szóra­koztatóbb és furfangosabbnál furfangosabb feladatokat talál­tak ki. Rajzoltak, pakoltak, rendezkedtek, és várták a „Nagy Napot”, December 21-ét, ami elérkezett. Az iskola ízlésesen berende­zett zsibongója fogadta a gye­rekeket, szülőket, a kíváncsi ta­nárokat. Hencz Zsolt a diákön­kormányzat vezetőjének rövid megnyitóját követően Bartók István igazgató jelképesen átad­ta az iskola kulcsait a diákigaz­Az ajándékok átadása gatónak, s ezzel megtörtént a hatalomátvétel. Az első megpróbáltatásokra az iskola kis tornatermében ke­rítettek sort. Sportverseny, pontosabban sorverseny volt, ahol a gyerekek találták ki a feladatokat: „pókmászás” ösz- szekötött lábakkal, léggömbci- pelés a fejen, és még lehetne sorolni. Három csapat verseny­zett: szülő, gyerek, tanár összetételben mindenki bizo­nyítani akart. A diákok küz­deni akarásukat, a szülők el nem múló fiatalságukat, a ta­nárok pedig azt, hogy nemcsak tanítani, hanem játszani is tud­nak. A gyerekek játszva leküz­dötték az akadályokat, a szü­lők és a tanárok néha bizony kidőltek a sorból. Egy kis pihe­nés után visszamentek az isko­lába. Kezdődött a következő próba, azaz a szellemi vetélke­dő. De előtte még egy kis kará­csonyi műsor, amelyet a 4. osz­tályos tanulók adtak elő Bar­tók Istvánná vezetésével. A műsor után minden csapat el­foglalta helyét, Kezdődhetett a ravasz feladatokat, színészi képességeket, rátermettséget tartalmazó megmérettetés. Fotó: Lakatos Elekné A diákok, de főként a szülők és tanárok közötti versengés aranyos, szelíd feszültséggé vált. Végül ebben az élmény­számba tartozó versenyben, óri­ási szerencsével a tanárok dia­dalmaskodtak. A vetélkedő után Császár Béla polgármester a gyerekeknek csokoládét és cu­korkát adományozott, ami az önkormányzat ajándéka volt. A közösen elfogyasztott ebéd után már a diszkóra figyeltek a jelenlévők, ezt a műsorszá­mot, azaz a fenyőünnepi disz­kót, hagyományként a minden­kori 8. osztály szervezi a szü­lőkkel közösen. Balázs János osztályfőnök osztályával és a szülőkkel vállalta a délutáni program szervezését, ahol volt minden. A tombolahúzáson ér­tékes ajándékokat sorsoltak ki, amihez a felajánlott nyeremé­nyeket a helyi Becsali horgász­bolt biztosította. Ezen a napon a gyerekek, a szülők, a tanárok nagyon jól érezték magukat, amit mi sem bizonyít jobban, mint az egyik első osztályos di­ák kérdezett: - Tanár bácsi! Jö­vőre is lesz ilyen hogyishívják nap? A válasz is természetes volt: - Igen! A festő élete utolsó percéig alkotott Boi'sodnádasd (ÉM) - A te­lepülés mindig nevezetes volt arról, hogy’ polgárai erősen kö­tődnek lakóhelyükhöz. Ez lát­szott a Petőfi Művelődési Ház­ban is, amikor a Sztrakai csa­lád kiállításra hívta a helybé­lieket. A helyi művelődési ház ga­lériájában zsúfolásig megtöltő érdeklődők egy olyan művész munkáját jöttek el megtekinte­ni, akit szinte mindannyian is­mertek, tiszteltek. Sztrakai György ugyanis közöttük, a ná­dasdiak között élt és dolgozott. A festészet számára a munkát, a kenyérkeresést is jelentette, hiszen díszletkészítőként és de­koratőrként is dolgozott. Emel­lett saját és mások szórakoz­tatására művelte a rajzolás és festés művészetét. Tehetségét másokkal is megosztotta: sok művészbarátja volt, de munká­iból gyakran ajándékozott falu­béli barátainak, ismerőseinek is. Halála után a család gyűjtötte össze életművének egy részét, és a rég szunnyadó szándékot megvalósítva most kiállította a nagyközönség számára. Ä tárlatot zenés műsor után - amelyben Sztrakai György le­ányunokája is szerepelt - a mű­vésztárs és barát Boromissza Péter nyitotta meg, többek kö­zött e szavakkal. „Égy életünk van, annak minden pillanatát teljességgel kell megélni, mert az élet szép és borzasztó, mert egyszer véget ér. Sztrakai György élete utolsó napjaiban is alkotott, úgy ahogy’ életét vé­gig élte”. 1995. Január 17., Kedd Itt-Hon B 5 Emlékmű a Márvány-tenger partján avattak lí. Rákóczi Ferenc emlékére Namil Kemal alkotása Tekirdagban (Rodostó) Tekirdagban szobrot (ÉM - TE) - II. Rákóczi Ferenc rodostói illetve Nagy Szulejmán szigetvári halála, s emlékeze­tüket idéző szobrok utat is mu­tathat: tiszteljük egymás törté­nelmi érzékenységét, segítsük történelmi nagyjainak emléké­nek ápolását. Rodostóban, vagy ahogyan ma nevezik a törökök: Tekir­dagban II. Rákóczi Ferencnek szobrot állítottak. A város és a kormányzója Senol Engin ezzel emlékezett II. Rákóczi Ferenc­nek 15 esztendeig tartó (1720-1735) ottani tartózkodá­sáról. Megható, hogy a törökök gondoltak a szoborálhtásra, és ehhez méltó helyet is találtak. Egykori vezérlő fejedelmünk­nek emlékműve a Márvány­tenger partján, az Atatürk bul­vár és a tenger között újonnan kialakított parkosított terüle­ten emelkedik. Szomszédságá­ban a város és a török nép nagy szülöttének, Namil Kemalnak szobrával. Úgy’ érzem, mind­ezért illik köszönetét monda­ni. Az emlékmű talapzatán tö­rök és magyar nyelvű felirattal ellátott nágyméretű, egész ala­kos bronzszobor méltóságtelje­sen ábrázolja fejedelmünket, amint a tenger felé tekint. A szobor átadása 1994. augusz­tus 23-án, a török független­ség napján volt. Meleg fogadtatás, színes kultúrműsor Sajnos különböző okok miatt csak december elsején kerülhe­tett sor arra, hogy mi magya­rok, népesebb küldöttséggel képviseltessük magunkat, és magyar ünnepséget rendez­zünk a szobornál. A küldöttség­ben helyet kapott a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Rákó- czi-szövetség, Monok és Sáros­patak képviselői. A szeles, hi­deg időben meleg fogadtatás­ban részesültünk. Török népvi­seletbe öltözött fiatalok adtak műsort az ünnepség kezdetén, amelyre a város jelentős képvi­selői (többek között Senol En­gin kormányzó, Mehmed Böke rendőrkapitány, Erdogán Er­ken tiszteletbeli magyar kon­zul, Serez Tekirdagban élő tör­ténész), a török sajtó és az isz­tambuli magyar konzul jelen­létében került sor. A szobornál Szíckné Tóth Kornélia (Magyar-Török Baráti Társa­ság) üdvözlő szavai után Hopp Lajos professzor tartott ünnepi megendékezést. Ezután Sáros­patak, a testvérváros és a Rá­kóczi Múzeum képviseletében üdvözöltem a szépszámú rodos­tói jelenlévőt. A koszorúzást a sárospataki Rákóczi Múzeum két képviselője kezdte (Tamás Edit és Kozma Györgynél. Ez­után a Rákóczi-szövetség és a Rákóczi-szövetség Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Szervezeté­nek népes küldöttsége (Nátafa- lussy Lajos, Tóth Lajosné - Herman Ottó Múzeum, Két- hely Anna - Miskolc, Hartl La­josné Budapest, Galambos Im- réné - Eger, Simon János - Miskolc), Demszky Gábor, Bu­dapest főpolgármestere nevé­ben (Hopp Lajos professzor) Monok és a Kossuth-szövetség (Kavajecz Andrásné, id. Kalina Ferencné, ifj. Kalin Ferencnél képviseletében helyezték el a megemlékezés koszorúit. Ezen az eseményen avatta fel Náta- falussy Lajos a Rákóczi-szövet­ség B.-A.-Z. Megyei Szerveze­tének elnöke a Rákóczi-zászlót. A törökök önzetlenül segítettek Az ünnepség résztvevői ezután átsétáltak a közeli, magyar és török zászlókkal fellobogózott Rákóczi Múzeumba, ahol foly­tatódott az ünnepség. A háznál Kis Domokos Dániel előadását hallgathatták meg ájelenlévők. Az ünnepi koszorúzás után a jelenlévők megtekinthették a házat. A 40 tagú küldöttség (amely a Pro Renovanda Cul- tura Hungária Alapítvány és a MTA történettudományi In­tézetnek anyagi támogatásával, Szíckné Tóth Kornélia és Magyar-Török Baráti Társaság szervezésében juthatott el er­re az útra) néhány képviselőjét délután fogadta a település két prominens vezetője: a városi rendőrkapitány és a kormány­zó is. Magyar és török részről egyaránt kiemelték a két nép barátságát, a közös múlt ápo­lásának szükségességét. Az ün­nepség megszervezésében és a látogatásunk lebonyolításában nagy segítséget nyújtott kísé­rőnk Erdogán Erken, a Magyar Köztársaság tekirdagi tisztelet­beli konzulja. Ma is áll az egykori ebédlőház A magyar küldöttség örömmel látogatott Rodostóba a nemzet e „zarándokhelyére”. Szomorú­an hallottuk a ház magyarul is jól beszélő gondnokától, hogy havonta csak néhány csoport látogatja meg az emlékmúzeu­mot. Meglepő ez azért is, mert tudjuk, hogy sok hazánkfia lá­togat el Törökországba, s főleg Isztambulba. Érdemes lenne megtenni azt a kis kitérőt, és ellátogatni II. Rákóczi Ferenc ebédlőházába, a berendezett, márványtáblával megjelölt kis magyar múzeumba. A sarok­épület közvetlenül a tengerpar­ton vezető főútról már jól lát­ható. Az egykori magyarok ut­cájában álló egyemeletes ház ma is, hála a törökök múlt tisz­teletének, a Magyar utcában (Macar Sokak) található. A mú­zeum megtekintése után érde­mes végigsétálni a régi utcán, bekukkantva a házakba, átél­ve ezzel a környezet hangula­tát. Mikes Kelement idézve in­vitálom önöket: ,A város elég nagy és elég szép, a tengerpar­ton lévő kies és tágas oldalon fekszik. Az is való, hogy Euró­pának éppen a szélyin va­gyunk, lóháton innét Constan- tinápolyba két nap könnyen el lehet menni, tengeren pedig egy nap. A bizonyos, hogy su­bmit a fejedelemnek jobb lakó­helyt nem adhattak volna.” (A szerző a pataki Rákóczi Múzeum történész-muzeológusa) _Műkedvelő poéták __ K ét álom között Felébred, álmából az ember, már nem kíván több álmot. A kifeszített sötétség határán ma újra hiszi, hogy van még re­mény. Szófoszlányok ütik meg fülét, fel-felvillanó kényszerképzetek. Nincs más választás? e korban kell, hogy éljenek. Ide születtek, e kételyekkel teli világba, hol nincsenek határok. Együtt kell, éljenek. Nem csak idegen ajkú szomszéda­ikkal. hanem azzal a tudattal, hogy tehetetlenek. Pusztító járványok hódítanak ma, nem a fennkólt szónoklatok. Mert mondd, hogy nem halsz meg soha, mondd, hogy boldog vagy, hogy nem lesz már több tél! Mondd! Mondhatod. Be minek, ha tudod, hogy úgysem igaz. Ha volt mit enni adni, újra elaltatja gyermekét az asszony, hogy lásson szépet is. S, ha maga erre vágyik, melléje fekszik és álmodik. Csík Tímea Szendrő Köszönetét mondtak az éves támogatásért Sajóvárkony (ÉM) - A helyi ÁMK dolgozói: pedagógusok, népművelési szakemberek és a diákok nyilvánosan mondtak köszönetét a Városgondnok­ság és Közérdekű Foglalkoztató, vala­mint a Caritas helyi munkatársainak az egész évben nyújtott támogatásáért, aminek eredményeként az iskola terü­letén egy esztétikus játszóudvar léte­sült, valamint az év végi ünnepsége­ken - a rászoruló diákoknak - téli me­leg ruhákat adományoztak. A Bölcs Bagoly­vetélkedő győztesei Edelény (ÉM) - Decemberben tartot­ták a 8. osztályos általános iskolások Bölcs Bagoly-vetélkedőjét, amelyen a következő eredmények születtek: I. helyezett lett: I. sz. Általános Is­kola Vadócok csapata: Lukács Gyöngy­vér, Mezei Nikoletta, Takács Renáta, Vincze Anita. II. helyezett: II. sz. Általános Is­kola Vikingek csapata: Kovács Béla, Motkó Mária, Szemán Edit, Szilasi Melinda. III. helyezett: II. sz. Általános Is­kola Vadrózsa csapata: Kis Edina, Öt­vös Ágnes, Puskás Melinda, Széplaki Ildikó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom