Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-17 / 14. szám
4 B Itt-Hon 1995. Január 17., Kedd _ MOZIMŰSOROK Január 17-től 23-ig Kazincbarcika 17-én: Forrest Gump. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 18.00 és 20. 00 óra) 19- én: Maverick. Színes amerikai wes- temfilm. (Kezdés: 18.00 óra) 20- 21-én: Veszélyes vizeken. Színes amerikai akeió-thriller. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 22- én: Az oroszlánkirály. Színes szinkronizált amerikai családi rajzfilm. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 23- án: Végveszélyben. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. (Kezdés: 18.00 és 20 00 óra) Mezőkövesd 20- án: Jack, a villám. Színes amerikai film. (Kezdés: 19.00 óra) 21- 22-én: A pokol angyala. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 19.00 óra) Nyékládháza 20-án: Végzetes ösztön. Színes szinkronizált amerikai bűnügyi paródia. (Kezdés: 17.00 óra) Tiszaújváros 19-20-án: Fonást Gump. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 17.30 óra) 22- 23-án: Kalifornia - A halál nem utazik egyedül. Színes amerikai road- movie. (Kezdés: 17.30 óra) _PRQGRAMATÁN1AT_ VRHK Edelény Január 17-20 között ökumenikus imahét, ä város templomaiban. 17- én a római katolikus, 18-án a finkei református, 19-én a borsodi református, 20-án a görög katolikus templomban. Január 17-én 17.30 órától a könyvtár kisolvasójában a Miklós Gyula kertbarátkor Bokraink kezelése címmel kerekasztal-beszélgetést tart. Január 20-án 14.30 órától a könyvtár kisolvasójában játékdélután a gyerekeknek. Január 22-én 18 órától a rendezvények házában a Magyar Kultúra Napja. Megemlékezés, a nemzeti himnusz születéséről. * A Zempléni Kamarazenekai’ Lavota-estje. * A Kamarazene- kar tagjai hangszeres előadók - tanárok és zenei pályás tanítványok, akik 1990 óta kamarazenekart alkotva hangversenyeznek Sátoralj aújhelyen, a Bodrogközben és a Hegyközben. Sikereik közül kimagaslik pozsonyi- és miskolci koncertjük, 1994-ben. Meghatározó feladatuknak tekintik a zempléni földben, Tállyán nyugvó Lavota János műveinek megismertetését, népszerűsítését. A kamarazenekar művészeti vezetője: Dombóvári János. Vidám diákönkormányzati nap volt Tiszabábolna (ÉM) - A helyi általános iskola nem tartozik a különleges iskolák közé. A tanárok ugyanúgy tanítanak, a diákok ugyanúgy tanulnak, mint más iskolában. Talán csak az iskola diákjainak száma furcsa, egy városi iskolához viszonyítva. Itt ugyanis mindössze 83 diák tanul. Viszont több éve már hagyomány, hogy az év utolsó tánítási napját a gyerekek szervezik, rendezik. Meglepő, hogy ilyen kevés ember is milyen jól szórakozhat, ha ezt igazán akarja. Ez a nap előre kitervelt dolog volt, minden pontosan előkészítve, megtervezve. Két héttel a nagy esemény előtt már lázban égett az egész iskola, mert diákigazgató-választás is lett hirdetve. A tanulók plakátokat készítettek, amelyeken minden jót igéitek, s azt kérték: csakis rájuk szavazzanak, úgy mint a néhány héttel ezelőtti felnőttek választásakor. Rohangáltak az ajánlóívekkel, s a neki legmegfelelőbbnek alá is írta. A választás napján már csak két jelentkező maradt, akik elő adták választási terveiket. A szavazás után kiderült, hogy a diákigazgató Czinke Annamária 6. osztályos tanuló lett. A diákönkormányzat vezetői: Lapostyán Adrienn, Kun Enikő, Kiss Anikó, Szeles Róbert, és Hencz Zsolt tanár úr vezetésével, már napok óta az iskolában töltötték délutánjaikat. Szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb és furfangosabbnál furfangosabb feladatokat találtak ki. Rajzoltak, pakoltak, rendezkedtek, és várták a „Nagy Napot”, December 21-ét, ami elérkezett. Az iskola ízlésesen berendezett zsibongója fogadta a gyerekeket, szülőket, a kíváncsi tanárokat. Hencz Zsolt a diákönkormányzat vezetőjének rövid megnyitóját követően Bartók István igazgató jelképesen átadta az iskola kulcsait a diákigazAz ajándékok átadása gatónak, s ezzel megtörtént a hatalomátvétel. Az első megpróbáltatásokra az iskola kis tornatermében kerítettek sort. Sportverseny, pontosabban sorverseny volt, ahol a gyerekek találták ki a feladatokat: „pókmászás” ösz- szekötött lábakkal, léggömbci- pelés a fejen, és még lehetne sorolni. Három csapat versenyzett: szülő, gyerek, tanár összetételben mindenki bizonyítani akart. A diákok küzdeni akarásukat, a szülők el nem múló fiatalságukat, a tanárok pedig azt, hogy nemcsak tanítani, hanem játszani is tudnak. A gyerekek játszva leküzdötték az akadályokat, a szülők és a tanárok néha bizony kidőltek a sorból. Egy kis pihenés után visszamentek az iskolába. Kezdődött a következő próba, azaz a szellemi vetélkedő. De előtte még egy kis karácsonyi műsor, amelyet a 4. osztályos tanulók adtak elő Bartók Istvánná vezetésével. A műsor után minden csapat elfoglalta helyét, Kezdődhetett a ravasz feladatokat, színészi képességeket, rátermettséget tartalmazó megmérettetés. Fotó: Lakatos Elekné A diákok, de főként a szülők és tanárok közötti versengés aranyos, szelíd feszültséggé vált. Végül ebben az élményszámba tartozó versenyben, óriási szerencsével a tanárok diadalmaskodtak. A vetélkedő után Császár Béla polgármester a gyerekeknek csokoládét és cukorkát adományozott, ami az önkormányzat ajándéka volt. A közösen elfogyasztott ebéd után már a diszkóra figyeltek a jelenlévők, ezt a műsorszámot, azaz a fenyőünnepi diszkót, hagyományként a mindenkori 8. osztály szervezi a szülőkkel közösen. Balázs János osztályfőnök osztályával és a szülőkkel vállalta a délutáni program szervezését, ahol volt minden. A tombolahúzáson értékes ajándékokat sorsoltak ki, amihez a felajánlott nyereményeket a helyi Becsali horgászbolt biztosította. Ezen a napon a gyerekek, a szülők, a tanárok nagyon jól érezték magukat, amit mi sem bizonyít jobban, mint az egyik első osztályos diák kérdezett: - Tanár bácsi! Jövőre is lesz ilyen hogyishívják nap? A válasz is természetes volt: - Igen! A festő élete utolsó percéig alkotott Boi'sodnádasd (ÉM) - A település mindig nevezetes volt arról, hogy’ polgárai erősen kötődnek lakóhelyükhöz. Ez látszott a Petőfi Művelődési Házban is, amikor a Sztrakai család kiállításra hívta a helybélieket. A helyi művelődési ház galériájában zsúfolásig megtöltő érdeklődők egy olyan művész munkáját jöttek el megtekinteni, akit szinte mindannyian ismertek, tiszteltek. Sztrakai György ugyanis közöttük, a nádasdiak között élt és dolgozott. A festészet számára a munkát, a kenyérkeresést is jelentette, hiszen díszletkészítőként és dekoratőrként is dolgozott. Emellett saját és mások szórakoztatására művelte a rajzolás és festés művészetét. Tehetségét másokkal is megosztotta: sok művészbarátja volt, de munkáiból gyakran ajándékozott falubéli barátainak, ismerőseinek is. Halála után a család gyűjtötte össze életművének egy részét, és a rég szunnyadó szándékot megvalósítva most kiállította a nagyközönség számára. Ä tárlatot zenés műsor után - amelyben Sztrakai György leányunokája is szerepelt - a művésztárs és barát Boromissza Péter nyitotta meg, többek között e szavakkal. „Égy életünk van, annak minden pillanatát teljességgel kell megélni, mert az élet szép és borzasztó, mert egyszer véget ér. Sztrakai György élete utolsó napjaiban is alkotott, úgy ahogy’ életét végig élte”. 1995. Január 17., Kedd Itt-Hon B 5 Emlékmű a Márvány-tenger partján avattak lí. Rákóczi Ferenc emlékére Namil Kemal alkotása Tekirdagban (Rodostó) Tekirdagban szobrot (ÉM - TE) - II. Rákóczi Ferenc rodostói illetve Nagy Szulejmán szigetvári halála, s emlékezetüket idéző szobrok utat is mutathat: tiszteljük egymás történelmi érzékenységét, segítsük történelmi nagyjainak emlékének ápolását. Rodostóban, vagy ahogyan ma nevezik a törökök: Tekirdagban II. Rákóczi Ferencnek szobrot állítottak. A város és a kormányzója Senol Engin ezzel emlékezett II. Rákóczi Ferencnek 15 esztendeig tartó (1720-1735) ottani tartózkodásáról. Megható, hogy a törökök gondoltak a szoborálhtásra, és ehhez méltó helyet is találtak. Egykori vezérlő fejedelmünknek emlékműve a Márványtenger partján, az Atatürk bulvár és a tenger között újonnan kialakított parkosított területen emelkedik. Szomszédságában a város és a török nép nagy szülöttének, Namil Kemalnak szobrával. Úgy’ érzem, mindezért illik köszönetét mondani. Az emlékmű talapzatán török és magyar nyelvű felirattal ellátott nágyméretű, egész alakos bronzszobor méltóságteljesen ábrázolja fejedelmünket, amint a tenger felé tekint. A szobor átadása 1994. augusztus 23-án, a török függetlenség napján volt. Meleg fogadtatás, színes kultúrműsor Sajnos különböző okok miatt csak december elsején kerülhetett sor arra, hogy mi magyarok, népesebb küldöttséggel képviseltessük magunkat, és magyar ünnepséget rendezzünk a szobornál. A küldöttségben helyet kapott a Magyar Tudományos Akadémia, a Rákó- czi-szövetség, Monok és Sárospatak képviselői. A szeles, hideg időben meleg fogadtatásban részesültünk. Török népviseletbe öltözött fiatalok adtak műsort az ünnepség kezdetén, amelyre a város jelentős képviselői (többek között Senol Engin kormányzó, Mehmed Böke rendőrkapitány, Erdogán Erken tiszteletbeli magyar konzul, Serez Tekirdagban élő történész), a török sajtó és az isztambuli magyar konzul jelenlétében került sor. A szobornál Szíckné Tóth Kornélia (Magyar-Török Baráti Társaság) üdvözlő szavai után Hopp Lajos professzor tartott ünnepi megendékezést. Ezután Sárospatak, a testvérváros és a Rákóczi Múzeum képviseletében üdvözöltem a szépszámú rodostói jelenlévőt. A koszorúzást a sárospataki Rákóczi Múzeum két képviselője kezdte (Tamás Edit és Kozma Györgynél. Ezután a Rákóczi-szövetség és a Rákóczi-szövetség Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Szervezetének népes küldöttsége (Nátafa- lussy Lajos, Tóth Lajosné - Herman Ottó Múzeum, Két- hely Anna - Miskolc, Hartl Lajosné Budapest, Galambos Im- réné - Eger, Simon János - Miskolc), Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere nevében (Hopp Lajos professzor) Monok és a Kossuth-szövetség (Kavajecz Andrásné, id. Kalina Ferencné, ifj. Kalin Ferencnél képviseletében helyezték el a megemlékezés koszorúit. Ezen az eseményen avatta fel Náta- falussy Lajos a Rákóczi-szövetség B.-A.-Z. Megyei Szervezetének elnöke a Rákóczi-zászlót. A törökök önzetlenül segítettek Az ünnepség résztvevői ezután átsétáltak a közeli, magyar és török zászlókkal fellobogózott Rákóczi Múzeumba, ahol folytatódott az ünnepség. A háznál Kis Domokos Dániel előadását hallgathatták meg ájelenlévők. Az ünnepi koszorúzás után a jelenlévők megtekinthették a házat. A 40 tagú küldöttség (amely a Pro Renovanda Cul- tura Hungária Alapítvány és a MTA történettudományi Intézetnek anyagi támogatásával, Szíckné Tóth Kornélia és Magyar-Török Baráti Társaság szervezésében juthatott el erre az útra) néhány képviselőjét délután fogadta a település két prominens vezetője: a városi rendőrkapitány és a kormányzó is. Magyar és török részről egyaránt kiemelték a két nép barátságát, a közös múlt ápolásának szükségességét. Az ünnepség megszervezésében és a látogatásunk lebonyolításában nagy segítséget nyújtott kísérőnk Erdogán Erken, a Magyar Köztársaság tekirdagi tiszteletbeli konzulja. Ma is áll az egykori ebédlőház A magyar küldöttség örömmel látogatott Rodostóba a nemzet e „zarándokhelyére”. Szomorúan hallottuk a ház magyarul is jól beszélő gondnokától, hogy havonta csak néhány csoport látogatja meg az emlékmúzeumot. Meglepő ez azért is, mert tudjuk, hogy sok hazánkfia látogat el Törökországba, s főleg Isztambulba. Érdemes lenne megtenni azt a kis kitérőt, és ellátogatni II. Rákóczi Ferenc ebédlőházába, a berendezett, márványtáblával megjelölt kis magyar múzeumba. A saroképület közvetlenül a tengerparton vezető főútról már jól látható. Az egykori magyarok utcájában álló egyemeletes ház ma is, hála a törökök múlt tiszteletének, a Magyar utcában (Macar Sokak) található. A múzeum megtekintése után érdemes végigsétálni a régi utcán, bekukkantva a házakba, átélve ezzel a környezet hangulatát. Mikes Kelement idézve invitálom önöket: ,A város elég nagy és elég szép, a tengerparton lévő kies és tágas oldalon fekszik. Az is való, hogy Európának éppen a szélyin vagyunk, lóháton innét Constan- tinápolyba két nap könnyen el lehet menni, tengeren pedig egy nap. A bizonyos, hogy submit a fejedelemnek jobb lakóhelyt nem adhattak volna.” (A szerző a pataki Rákóczi Múzeum történész-muzeológusa) _Műkedvelő poéták __ K ét álom között Felébred, álmából az ember, már nem kíván több álmot. A kifeszített sötétség határán ma újra hiszi, hogy van még remény. Szófoszlányok ütik meg fülét, fel-felvillanó kényszerképzetek. Nincs más választás? e korban kell, hogy éljenek. Ide születtek, e kételyekkel teli világba, hol nincsenek határok. Együtt kell, éljenek. Nem csak idegen ajkú szomszédaikkal. hanem azzal a tudattal, hogy tehetetlenek. Pusztító járványok hódítanak ma, nem a fennkólt szónoklatok. Mert mondd, hogy nem halsz meg soha, mondd, hogy boldog vagy, hogy nem lesz már több tél! Mondd! Mondhatod. Be minek, ha tudod, hogy úgysem igaz. Ha volt mit enni adni, újra elaltatja gyermekét az asszony, hogy lásson szépet is. S, ha maga erre vágyik, melléje fekszik és álmodik. Csík Tímea Szendrő Köszönetét mondtak az éves támogatásért Sajóvárkony (ÉM) - A helyi ÁMK dolgozói: pedagógusok, népművelési szakemberek és a diákok nyilvánosan mondtak köszönetét a Városgondnokság és Közérdekű Foglalkoztató, valamint a Caritas helyi munkatársainak az egész évben nyújtott támogatásáért, aminek eredményeként az iskola területén egy esztétikus játszóudvar létesült, valamint az év végi ünnepségeken - a rászoruló diákoknak - téli meleg ruhákat adományoztak. A Bölcs Bagolyvetélkedő győztesei Edelény (ÉM) - Decemberben tartották a 8. osztályos általános iskolások Bölcs Bagoly-vetélkedőjét, amelyen a következő eredmények születtek: I. helyezett lett: I. sz. Általános Iskola Vadócok csapata: Lukács Gyöngyvér, Mezei Nikoletta, Takács Renáta, Vincze Anita. II. helyezett: II. sz. Általános Iskola Vikingek csapata: Kovács Béla, Motkó Mária, Szemán Edit, Szilasi Melinda. III. helyezett: II. sz. Általános Iskola Vadrózsa csapata: Kis Edina, Ötvös Ágnes, Puskás Melinda, Széplaki Ildikó.
