Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
10 A SZELLEM VILÁGA Ismét Atlantiszról A különféle hipotézisek közül, melyek Atlantisz totális pusztulására és szinte nyomtalan eltűnésére próbálnak magyarázatot adni, kettő különösen nagy népszerűségre tett szert. E két elmélet megegyezik abban, hogy a „katasztrófának” földönkívüli eredetet tulajdonít, de míg az egyik egy kisbolygó (vagy üstökös) becsapódását, addig a másik a Hold „foglyul ejtését” teszi felelőssé a titokzatos birodalom pusztulásáért. Az első hipotézis ismertetésére legutóbb M. Wissing vállalkozott. 1979-ben, Hamburgban megjelent könyvében - mely elsősorban a sokoldalú német tudós, Otto H. Muck kutatásain alapul - Atlantisz pusztulását az i. e. 9. évezred tájékára teszi, s ez nagyjából megegyezik a Platón által megadott időponttal is. Az elmélet szerint a katasztrófát egy több mint kétmillió tonnás aszteroida okozta, mely összeütközött a Földdel, és a jelenlegi Bermuda-háromszög térségében az óceánba zuhant. A légkörbe belépő kisbolygó a súrlódástól felizzott, s még a levegőben két nagyobb, valamint számtalan kisebb részre szakadt. A becsapódások helyén támadt repedésekből nagy erővel tört a felszínre az izzó magma, amely az óceán vizével keveredve hatalmas mennyiségű gőz és pára keletkezéséhez vezetett. Ez a nagy mennyiségű gőz a légkörbe került vulkáni hamuval együtt özönvízszerű szennyes esőket és az eget hosszú időre elsötétítő, sűrű, fekete felhőtakarót eredményezett. A becsapódás következtében feltomyosuló több kilométer magas szökőár többször megkerülte a Földet, virágzó városokat és birodalmakat pusztítva el, szinte nyomtalanul. Talán ezekre az eseményekre emlékeznek azok a világ szinte valamennyi népénél fellelhető ősi mítoszok, melyek az eget elborító feketeséget, és az özönvizet mesélik el, a legkülönfélébb formákban és változatokban. Egy maja mítoszgyűjtemény, a „Chilam Bálám” könyv például így ír erről: „...És a tizenhárom istent megragadta a kilenc isten. És nagy, zivatar hullott, és sziklák és fák zuhantak. És az ég nyilai lecsaptak az árvákra, az öregekre és az özvegyekre, kiknek már nem volt erejük tovább élni. És eltemette őket a partok homokja és a tenger habja. És a vizek föltornyosultak, és a vizek kiáradtak. És amikor a nagy kígyó elragadtatott, az ég lehullt, és a szárazföld el- nyeletett.” A másik népszerű elmélet a Hold megjelenésével hozza összefüggésbe Atlantisz pusztulását. A századforduló táján a legtöbb tudós még úgy vélte, hogy a Hold a Földből szakadt ki évmilliárdokkal ezelőtt, amikor bolygónk még jóval gyorsabban forgott a tengelye körül, mint jelenleg. Ez az elmélet ma már elavultnak tekinthető, ugyanis a Holdról származó kőzetminták elemzése kimutatta, hogy égi kísérőnk - bár egyidős a Földdel, vagyis 4,5-4,6 milliárd éves - tőle függetlenül jött létre. Vagyis a Hold valaha önálló bolygó volt és a Földhöz közeli pályán keringett a Nap körül, egészen addig, amíg egy kozmikus katasztrófa le nem térítette pályájáról és a Föld „fogságába” nem került. MacDonald amerikai csillagász számításai szerint a két égitest közötti távolságnak 64 000 km-re kellett lecsökkennie ahhoz, hogy a Föld kaptálja (elragadja) a Holdat. A két égitest távolsága még a foglyul ejtést követően is tovább csökkent, mindaddig, míg a Hold 17 000 km-nyire meg nem közelítette a Földet. Ezután a távolság növekedni kezdett, s ez - bár igen kis mértékben - máig is tart. A Hold közepes távolsága tőlünk jelenleg 384 400 km. Elérkezik majd az idő, amikor a Hold újból közeledni fog felénk, s végül annyira megközelíti bolygónkat, hogy a Föld által keltett árapályerők hatására szétrobban, és darabjaiból gyűrű képződik a Föld körül, hasonlóan a Szaturnusz gyűrűihez. Addig azonban még évmilliárdoknak kell eltelniük, mint ahogy a Hold foglyul ejtése óta is 1750 millió év telt el a csillagászok szerint. Az elmélet szerint, miután a vészesen közeledő Hold elérte az ún. „Roche-Darwin”-féle határt, újból eltávolodott a Földtől és ráállt jelenlegi pályájára. Akkor a felduzzadt egyenlítői tengerek újból szétáramlottak, de nem annyira, hogy az elöntött földrészek előbukkanhattak volna. Misztika i zz: 1995. Tanuár 3«, Kedd Ötzi, a kőkorszak késel követe Ötzi - premier plánban. Még a szemgolyók és a fülkagylók is teljesen épek maradtak. Fotó: ÉM-repró Szepesi Sándor A tudósok által „Ötzi”-nek elkeresztelt ősember múmiája mindmáig az egyetlen teljes egészében megmaradt koronatanú az emberi fejlődés utolsó szakaszából, a kő- és bronzkorszak között átmenetből. Ötzi időszámításunk előtt körülbelül 2700 évvel mászhatott föl az Ötz-völgyi Alpokba, s ott - eddig még ismeretlen okból - meghalt. A test a hegyi levegőben mumifiká- lódott, kiszáradt, majd hó födte be, és gleccserbe záródott. A jég mintegy ötezer éven át őrizte „vendégét”, mígnem a közelmúltban - a történelem egy töredék másodpercére - előtűnt a múmia feje. Egy német hegyi turista megpillantotta..., s ettől a perctől kezdve öt zavaros, ellentmondásos jelenetekkel teli nap telt el a hivatalos, szakértők által végrehajtott leletmentésig. A látogatók hol álló, hol fekvő helyzetben találták a tetemet, néha csak a feje volt látható, máskor előtűnt a teljes felsőtest. A múmia többször belefagyott a jeges vízbe, ilyenkor - óvatlanul és el-elmozdítva - csákánnyal szabadították ki. „Megtalálásakor nem bántak vele elég óvatosan” - összegezte Markus Egg, a mainzi Német-római Központi Múzeum restaurátora, aki — Ötzi fegyvereinek, szerszámainak és ruházatának viseli gondját. Egg még hozzátette: -„Csodába illő véletlen volt, hogy egyáltalán fölfedezték őt, napokkal később ismét eltűnt volna a hó alatt - talán örökre.” A múmiát egy elektronikusan ellenőrzött hűtőkamrában helyezték el, melyben a hőmérsékletet mínusz hat Celsius-fokon, a levegő nedvességtartalmát pedig állandó hetven százalékon tartják. (Ilyen módon próbálják „szimulálni a gleccser biztosította körülményeket.) Előre nem látható események, illetve vészhelyzet esetére egy másik hűtő- box is készenlétben áll, az áthelyezés körülbelül tíz percet venne igénybe. Eddig több mint húsz tudóscsoportot hívtak meg, s kértek fel az Ötzi titkainak megfejtésében való közreműködésre. A nehézfémvizsgálatokat Zürichben folytatták, a tetoválásokat Rotterdamban vették nagyító alá, a biostatisztikát Stockholmban végezték, a táplálékmaradványok iránt pedig olasz tudósok érdeklődnek. A régészeti kormeghatározást többek között Oxfordban kivitelezték, a tartósítási módszereket Dániában dolgozták ki, a klasszikus antropológiát Bécsben rendszerezik, a ruhák és a szerszámok restaurációja pedig Mainzban történik. Ötzi koponyájáról például komputertoKétségtelenül, a legizgatóbb kérdés a repülőcsészealjakkal kapcsolatban az, hogy távolról úgynevezett remote-controllal irányítják-e azokat, vagy élőlények ülnek-e bennük? Erre a kérdésre nehéz tárgyilagos választ adni. Sok olyan jelentés van, amely szerint robotembereket, tehát gépeket láttak mozogni a földre szállt ufók köpül. Egyes jelentések viszont élőlényeket véltek felfedezni bennük. A legtöbb észlelés azonban semmiféle lényt nem említ. Hermann Oberth, az erdélyi származású, világhírű tudós, aki a rakéta elvet felfedezte és a V-l és V-2 esetében gyakorlati tökéletesítéséhez vezetett - a legnagyobb szakértőnek számított az űrbéli repülőjelenségek tekintetében - kijelentette és kijelentését szó szerint idézzük: „Ezeket a repülő tárgyakat igen magas rendű, intelligens lények alkották meg és irányítják. Valószínűleg nem a mi Naprendszerünkből, talán nem is a mi Galaxisunkról (a Tejút) származnak.” Ez a nyilatkozat az ,irányítás” kifejezést használja, ez viszont lehet távoli is. A legbőségesebb anyagot áttanulmányozva — természetes emberi hitetlenséggel nem tudtuk rávenni magunkat az űrlények személyes vezetésének elfogadására. Miután nem vagyunk szakértők, tehát ez kizárólag és hangsúlyozottan érzés csupán. Azt hisszük ez az a kérdés, mográf (CT) segítségével képmetszeteket készítettek, s ezekből a számítógép egy háromdimenziós alakzatot hozott létre. Ezt szemlélve a tudósok a koponya homlokrészén felfedezték két - szabad szemmel nem érzékelhető - lyukat, melyeknek ismeretlen eredete s különös formája ismét jó néhánnyal gazdagította az Ötzivel kapcsolatos, megválaszolatlan kérdések sokaságát. Ugyancsak a komputertomográf által készített képmetszetek megtekintése adhat kiindulási pontot ahhoz is, hogy milyen vizsgálatokat lehetséges és érdemes elvégezni a múmia többé-kevésbé épen maradt belső szerveit illetően. „A lehető legkevesebb mintából a lehető legtöbbet megtudni” elv alapján több tudósnak sokszor egyetlen mintán kell osztozkodnia. Itt éppen a gyomortartalom vizsgálata adhat sok kérdésre választ. Információk szerezhetők a kőkorszaki ember táplálkozásáról, s ezen keresztül növényi, állati környezetéről. Markus Egg restaurátor - aki Ötzi felszerelését vallatja - az alábbi tárgyak fölött rendelkezik: egy íj, egy bőrtegez 14 nyíllal (ezek közül csak kettőnek van hegye) egy tűzkőből készült tőr, egy fanyeles rézbalta, egy hordfelszerelés maradványai, fűszálakból font zsinórok, és a ruházat foszlányai, egy „tűzgyújtó” és egy bőrből készült lábbeli. A vizsgálatok kezdetekor minden egyes tárgyat lemosatnak desztillált vízzel. A visszamaradó amelyben a legtöbb hallucináció, érzéki csalódás, sőt kifejezett csalás is előfordulhat az állítólagos szemtanúk részéről. A magunk részéről csupán azt hisszük el az áttanulmányozott adatok és tudományos valószínűségek alapján, hogy a Földünkre látogató ufókat minden valószínűség szerint távolból irányítják. Lehetnek rajta robot-emberek, azaz gépek, mert ez technikailag még általunk is megvalósítható, de nem tudunk hinni abban, hogy szerves élőlények ülnek bennük. Bármennyire előrehaladott is legyen tudásuk, az idegen égitestekről esetleg idevetődött lényeknek - a földi légkör és gravitáció hatásával szemben nem lehetnek ellent állók. Bár minden lehetséges, mégis azt hisszük, hogy kizárólag távolról irányított repülőtestekről van szó, amelyeknek anyahajója valahol közel van hozzánk az űrben. Lehet ez a Holdon, esetleg Ids valószínűség szerint Naprendszerünk más, bolygóján, de lehet magában az Űrben is. Ez utóbbi a legvalószínűbb, hiszen ilyen űrállomásokat már régebben szándékoztak felállítani, sőt azóta már meg is valósultak. Közben egymás után jeleztek ufo-leszállásokat a Föld minden részéről. Különösen 1950 és 54 között igen sűrű volt az ufók észlelése. Ezek közül az első, talán legpontosabb, leírás 1950-ből származik. Egy kanadai bányaigazgató-mér- nök feleségével egy tó menti sziklás telepen szikláktól jól eltakartan szennyeződést többszörösen átengedik szitákon és szűrőkön, hogy még a legutolsó pollenszemet is fölfoghassák. Az eddigi zsákmány: levelek nyomai, fenyőtűlevelek és gabonaszemek, ezek kiértékelése folyamatban van. A bőr esetén a lemosóvizet alkohollal elegyítik, mert így később - a tartósítás előtt - egy semleges zsiradékkal vissza lehet azt „zsírosítani”. Ötzi felszerelésének vizsgálatánál az egyik legérdekesebb feladat a ruházat összerakosgatása, rekonstrukciója. Annyi már bizonyos, hogy az öltözet sok irhadarabból lett összevarrva, s ezt nem bőrcsíkokkal, hanem összefont fűszálakkal végezték. Ötzi nyílvesszői közül mindössze kettő volt használható állapotban. Ezek fölhelyezett nyílvéggel és madártollakkal voltak ellátva, míg a többit csupán félkész állapotban vitte magával. Épp így nem volt kész az egyszerű íj sem, amin jól láthatóak a - be nem fejezett-faragás nyomai. Markus Egg restaurátor ezzel kapcsolatban így vélekedik: „Ez az ember semmi esetre sem érezhette magát különösebben fenyegetve, másképp jobban fölfegyverezte volna magát. Útját biztosan csak egy rövid távú expedíciónak szánta a fagyos vidékre, s mielőbb vissza akart térni.” Mit akarhatott Ötzi annak idején az életet nem tűrő, 3200 méteres magasságban? Egyedül volt, vagy esetleg társakkal? Hogyan halt meg? Vajon meg tudja fejteni a tudomány a jégember titkát? több mint félóráig figyeltek egy vízre leszállt ufót és pontosan leírták azt a tíz lényt, aki a csészealj körül szorgoskodott. Valamennyien ragyogó sisakot viseltek és valamennyien mintegy 120-140 centiméter magasságú törpék voltak. A leírás szerint vizet szivattyúztak a tóból és egy másik csövön ugyanazt visszaengedték a tóba. Feltehetően vízmintát vettek. A legfeltűnőbb azonban az volt a dologban, a szemlélők előtt, hogy ezek a lények gép- szerűen mozogtak, nem tudtak emberi lény módjára megfordulni saját tengelyük körül, hanem ügyetlenül, mereven ütemesnek látszó mozdulattal tették ezt. A szemtanúk szerint automata robotgépeknek látszottak. Ez az alapos megfigyelés azért különösen jelentős, mert egy képzett mérnök és jó ítélőképességgel rendelkező, hideg fővel gondolkodó vezető tisztviselő hosszú időn át folyamatosan figyelte őket feleségével együtt. Körülbelül majdnem azonos lényekkel találkozott más földrészen — egy sereg szemtanú is. 1951-ben Ausztráliában tanulatlan primitív bennszülöttek láttak ugyanilyen öl- tözékű és magasságú lényeket, két- a sivatagban leszállt ufó körül. Ennek jelentősége pontosan abban van, aminek az ellenkezőjére gondol először az ember, hogy tudniillik pont olyanok látták, akik az ufókról soha sem hallottak, tehát nem lehettek egy terjedő hisztérikus látomás áldozatai. (A Kanadai. Magyar Szó nyomán.) A NASA szerint valóban léteznek James Fletcher, az amerikai űrutazásokat és űrkutatást irányító NASA (National Aeronautics and Space Administration) igazgatója mondotta egy interjú alkalmával a következőket:- Szinte teljesen bizonyos, hogy a világűr más bolygóin létezik szerves élet, és rendkívül valószínű, hogy egyes bolygókon a civilizáció fejlődési foka nemcsak elérte a földi civilizációját, hanem azt jelentős mértékben felül is múlja. A Földre látogató titokzatos űremberek valódisága tehát egyáltalában nem tartozik a lehetetlen feltételezések közé.- Amerikának jelenleg egyetlen olyan rádióteleszkópja van, amely képes arra, hogy a világűrben valószínűleg létező egyéb civilizációkkal felvegye a közvetlen kapcsolatot. Eimek a rádióteleszkópnak a kódjelzése olyan, hogy bármilyen nyelven, bármilyen civilizációban könnyen érthető, a NASA szakértői azonban úgy vélik, hogy ez a „világűrbeli” kódjelzés egyelőre nem hozható nyilvánosságra, nemzetbiztonsági és nemzetközi tudományos érdekek miatt. Véleményem viszont az, hogy az Egyesült Államoknak legalább 8 billió dollárt kellene fordítania arra, hogy több ilyen rádióteleszkópot helyezzen üzembe. Érre vonatkozó javaslatunk a kongresszus előtt van, a hangulat egyáltalában nem kedvező.- Mi, a NASA szakértői úgy véljük, hogy a más bolygókon létező, a mienknél fejlettebb civilizációkkal való kapcsolat mindenképpen előnyös lehetne számunkra. Ne feledjük el: a világűr egyéb bolygóin létező civilizációk sok millió esztendővel lehetnek idősebbek, mint a földi civilizáció. Egyetlen dolog bizonyos: a régi elképzelés, amely szerint szerves élet nem létezhet oxigén nélkül, ma már a múlté. Az igazság az, hogy valójában nem tudjuk, mi szükséges a szerves élet fenntartásához.- S ha valaki azt kérdezné tőlem: léteznek-e a titokzatos, Földre látogató űremberek, kénytelen volnék így válaszolni:-Egyáltalában nem lehetetlen... * (A kanadai Magyar Szó nyomán.) Könyvismertetés: Nálam nincs! Ennek a magas színvonalú tudomá- nyos-oknyomozó műnek a szerzője arról híres, hogy mániákusan és megszállottan szeretne földönkívüliekkel találkozni. Sajnos - noha kb. 40 éve kitartóan és a legváltozatosabb módszerekkel kísérletezik - ez eddig még nem sikerült neki. Illetve... dehogynem! Merész fantáziájú toliforgatónk legújabb könyvében hiteles okfejtések tömkelegével bizonyítja, hogy igenis, ő már ezer-, sőt százezerszámra találkozott földönkívüliekkel, s jelenleg is nap mint nap tanulmányozza őket, azon egyszerű oknál fogva... mivelhogy közöttük él! „Mert tulajdonképpen mitől Föld a Föld?” - teszi fel a kérdést könyve elején az író. Azért mert valakik valamikor így nevezték el ezt a boldogtalan bolygót? „Ez egyáltalán nem elégséges ok!” - érvel a szerző, áld szerint egy defektes bicikliből sem lesz Yamaha motorkerékpár csak azért, mert valaki annak nevezi. Ebből a briliáns példából is látható tehát, hogy - az elnevezés ellenére - semmi garancia sincs rá, hogy a Föld valóban a Föld. Ha viszont a Föld nem a Föld, akkor a lakói sem földlakók, hanem nyilvánvalóan földönkívüliek! Ilyenformán elég, ha az átlagember reggelenként belenéz a tükörbe, és máris egy földönkívüli gyűrött fizimiskáját látja maga előtt. Ha köszön a szomszédnak, akkor már. kapcsolatba lépett egy földönkívülivel, s ha esténként megnézi a TV Híradót, akkor tulajdonképpen egy földönkívüli civilizációt tanulmányoz. Igen ám - merülhet fel az olvasókban - csakhopr ahhoz, hogy földönkívüliek egyáltalán létezhessenek, valahol lennie kell egy Földnek is! S ha ez a bolygó nem az, akkor hol van, hová lett a Föld? „Nálam nincs!” — állítja az író a mű címében, s hogy végképp elterelje magáról a gyanút, kifordított zsebekkel áll a könyv címlapfotóján. Valakiknek ülniük kell az ufókban Ufó-láz Rajz: Sajdik Ferenc
