Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-22 / 302. szám
14 ÉSZAK-Magyarország Szólástér 1994» December 22-, Csütörtök Pontosítások a bombázásokról Második világháborús emlékek 1944-ből címmel jelent meg Rónaföldi Zoltán írása az Észak-Magyarország 1994. november 17-i, csütörtöki számában. Két, 1944 októberében Bánréve elleni légitámadásról számol be, amelyeknek szemtanúja és szenvedő alanya volt. Mint bánrévei lakos és a miskolci Gépipari Középiskola harmadéves tanulója, a helybeli MÁV fűtőházban töltötte a kötelező nyári termelési gyakorlatot. Visszaemlékezése szerint az 1944. október 21-i légitámadást 2x3 darab FGP-38 Lightning típusú, kéttörzsű gép hajtotta végre, egészen alacsonyan. Még ötven év távlatából is borzalmasnak ítéli a következményeket. Tíz nappal később, október 31-én szovjet gépek támadták ezt az akkor fontosnak vélt vasúti csomópontot. Szerinte az öt, hat szovjet gép PE-2 típusú (Petljakov) két vezérsíkú, kétmotoros frontbombázó volt. Míg az amerikai gépek gépágyúval tettek nagy kárt, a szovjetek bombáztak. A riportszerűen izgalmas és részletes leírásban név szerint szerepelnek az áldozatok is. Hivatkozva a Légi háborúk Magyarország felett c. „kiadványsorozatra” azt a sommás megállapítást teszi, miszerint „A fent említett könyv nem foglalkozik a szovjet csapatok által elkövetett repülötámadásokkal.” Ezzel ellentétben elegendő lett volna a Pa- taky Iván-Rozsos László-Sárhidai Gyula: Légiháború Magyarország felett című kétkötetes könyv tartalomjegyzékeit fellapozni. Ezekben ilyen címek olvashatók: „A szovjet és román légierő bombázóbevetései; A szovjet, illetve román hadijelentésekből kigyűjthető bombázási időpontok; Magyarországi helységeket ért bombatámadások; A magyarországi célok támadása előtt, vagy után bombázott városok, amelyek vasúti, olaj-, vagy hadiipari kapcsolatban voltak a magyar térséggel; Bombatámadások magyar helységek ellen...”; Részletes műszaki leírás ismerteti a légitámadásokban részt vett szovjet repülőgéptípusokat, a bombafajtákat, de még a ledobott bombamennyiségről is található összesített adat. Az 1944 októberi angol, amerikai és szovjet légitámadások, célpontjai ebben a régióban a könyv szerint Ózd, Szilvásvárad, Putnok, Vad- na, Barcika, Sajószentpéter, Edelény, Bélapátfalva és Miskolc környéke, Füzesabony, Kál, stb. Az alacsonytámadásokkal a vasúti közlekedést akadályozták az által, hogy vasúti szerelvényeket, mozdonyokat semmisítettek meg az állomásokon és a nyílt pályán. Ami a támadó géptípusokat illeti: FG P-38 Lightning típus, így nem létezett. Volt viszont a Lockheed gyár P-38J típusú, zuhanóbombázásra is alkalmas távolsági, póttankokkal ellátható vadászrepülőgépei. A számmal ellátott FG, a Fighter Group rövidítése, amely harcászati egységet jelölt. Egy ilyen vadászcsoport csapat három önálló hadrendi számú századból áll, századonként 25 vadászrepülőgéppel. A magyar légtérben tevékenykedő szovjet gépek között nem szerepel P-2 típusú, kétmotoros frontbombázó, amiről az emlékező írás részletes leírást közöl. Volt viszont a szovjet Petljakov PE-8 típusa szerint TB-7 bombázó, ez azonban négymotoros volt. Ezért feltételezhető, hogy a 31-i támadást a híres Iljusin (IL-4) rombolók hajtották végre, amelyek két nagyteljesítményű motorral rendelkeztek és kimondottan a fronttevékenység támogatására konstruálták. Mindezek mit sem vonnak le a visszaemlékező írás értékéből. A Bánrévét ért támadások valóban nem szerepelnek a fent említett nagy lélegzetű, kétkötetes munkában. A szerzők magyarázzák is a „bizonyítványukat” a második kötet egy különálló fejezetében. Eszerint azért nem írnak részletesen a Magyarország elleni szovjet bombatámadásokról, mivel ezeket - eltérően az angol-amerikai bombázásoktól, amelyek hadászati jellegűek voltak. - csak a fronttevékenységgel kapcsolatban lehetne tárgyalni. Ez azonban a mai terminológia szerint harcászati-hadműveleti tevékenységnek minősül. Még igaztalanabb a visszaemlékező megállapítása, miszerint a könyv nem foglalkozik a szovjet csapatok által elkövetett légitámadásokkal, ha átnézzük a szóban forgó mű első kötetét. Bőséges anyag áll rendelkezésre a szovjet légierő „légtérsértő” tevékenységéről a Felvidék és Eszak-Erdély visszacsatolása idején, majd ezt követően. A Kassa elleni bombatámadásról a magyar katonai szakértők azt tételezték fel és próbálták bizonyítani, hogy azt szovjet gépek követték el. Ez szolgált ugyanis a Szovjetunió elleni magyar hadbalépés casus bellijeként. A fel nem robbant bombákról azt állapították meg, hogy azok szovjet gyártmányú ejtőlőszerek. Máig nem tisztázódott a kérdés. Az akkori magyar légtérben igen élénk volt a légi tevékenység; a magyar gépeken kívül az angol, amerikai, német, szlovák, román és szovjet gépek is mozogtak. A hadbalépést követően a szovjet légierő tevékenységéről még több adat található az első kötetben. Többek között a szovjet távolbombázó légierő támadásáról Berlin, Bukarest és Budapest ellen. A kétkötetes Légi háború... egyedülálló vállalkozás a magyar hadtörténelemben. Három kitűnő szakértő-szerző közel húszéves gyűjtőmunkájának eredménye. Nem befejezett, nem tökéletes, de nem szorul különösebb védelemre. A tények makacs dolgok... Oravec János Egy lakótelep „szennybemenetele...” A por és zajártalom mellett mérgező hatású gőzfelhők terítik be a lakókörzetet Fotó: Fojtán László ,Magyarország szennybemenetele” a tervezett címe Moldova György új könyvének, mivel tapasztalatai szerint úgy véli, az egész ország egy nagy-nagy szeméttelep, katasztrofális környezetszennyezés - nyilatkozta az Eszak-Magyarország munkatársának, elmondva azt is, hogy jelenleg az adatgyűjtés bejárása során nem hagyja ki a diósgyőrvas- gyári, Miskolc város mértani kellős közepén elterpeszkedő és ma is teljes kapacitással szennyező salakhalna térségét, melyről akár önálló kötetet is megjelentethetne: .Akiket a salakhalna füstje megcsapott” címmel. Mint ahogyan a bányaművelésnek is van meddőhányója, úgy a kohászati eljárásoknak is természetes velejárója a salak, melyet üríteni, tárolni kell. Csak az nincs előírva, hogy egy kohászat minden szeny- nyét, salakját, szemetjét egy ősrégi lakótelep térségére zúdítsa, kéndioxid tartalmú gőzfelhőjével, porával levegőjét mérgezze, az acélosta- padványok robbantásaival boszniai állapotokat idézve lakóházait rongálja évtizedek óta büntetlenül, kártérítés nélkül. Ez á több évtizedes környezetszennyezés nemcsak a salakhalna alatt elterülő közvetlen lakótelep problémája, hanem a Győri kapui és az Avas-nyugati lakótelepé is, hisz a salakhányó finom pora déli, nyugati szél esetén messze eljut, éppúgy, mint a gyakori hatalmas méretű robbantások falremegtető hatása. Nem volt ez mindig így, egész az ötvenes évek elejéig. Sokan, még a gyárvezetők, a városvezetés illetékesei sem tudják, hogy mi volt előbb, a vasgyár, avagy a lakótelep. Köztudott, hogy 1868-ban települt jelenlegi helyére a hámori vasgyár. Az időben a mai salakhalna alatt elterülő városrész utcái (Wesselényi, Bercsényi, Damjanics, Hutás, Salétrom, Füzes stb.) azonos nevekkel szerepeltek a korabeli várostérképeken. A két háború között ebben a térségben a MÁV állomáshoz közel téglagyár működött agyagbányájával, gyártó üzemeivel, szárítóival, lakókolóniájával. Az állomás alatt négy lakásból álló MÁV kolónia létezett nagy kerttel, közelükben kis tavakkal, ahol korcsolyáztak a környék fiataljai, s a meredek rézsűk jó alkalmat kínáltak szánkózásra. Az alagút felett akáclombos ligetek, virágos rétek tarkállottak. A MÁV állomáshoz tartozó úrház sorom- pós átjáróján kacskaringós dűlőút vezetett a Varga-hegyi és komlósi szőlőkhöz. Az elátkozott meddőhányó kialakulása az ötvenes évek gigantomá- niás iparfejlesztés időszakára esett, amikor is eléggé el nem ítélhető módon az akkori ipari vezetés a városi tanács áldásával jelölte ki salak és szemétlerakónak ezt a térséget, mindezt az érintett lakosság megkérdezése nélkül, diktatórikus módon a sokat emlegetett „legfőbb ér- „ ték az ember” szellemében. A városvezetés tisztában lehetett a salakhalna környezeti ártalmaival, mert gyorsan rendelkezett, nevezetesen építési tilalmat rendelt el a Szövő utca vonalától az üveggyárig és a Szent József temetőig, egyben szanálásra ítélve, lassú sorvasztásra kárhoztatva ezen területet, megfosztva minden fejlesztési lehetőségtől. A szanálandó lakótelep helyére a városvezetés zöld 1969-től élek Riese községben, amiről eddig azt sem tudták az országban sokan, merre van. Most viszont újságírók tömege, TV-sek, rádiósok jönnek. A híradóból tudtam meg, hogy az ügyeletes orvos ellen vizsgálat indul, amit az Ablak műsora is megerősített. Ezzel kapcsolatban lenne néhány észrevételem, megjegyzésem. Kezdem azzal, hogy 1994. október 26-i számban a megyei állategészségügyi főorvosnő, Sedlák Mária számadatokat közölt a veszett állatokról. Megdöbbenve olvastam, hogy tizenegy házimacska szerepel a listán. Megyében ez a szám jelentéktelen, és ezért nem tettek felhívást, figyelemfelkeltést sem, hogy vigyázni emberek, a macska is lehet veszett! A tünetek ezek és ezek... Alig van a községben ház, ahol ne lenne egy vagy két, de néhol több macska is. Én magam is tartok. 1994. október 27. számban a szüövezetet szánt, erdős ligetet a megmaradó lakóterület és a salakhányó közé. De hát amint lenni szokott ez a terv is csak terv maradt, anyagiak hiányában a szanálás is elmaradt, a halna pedig egyre jobban hízott. A családi házak eladhatatlanná váltak, tatarozások, építkezések elmaradtak, miközben tonnaszámra hullt a por, a salakgyapot egész a Győri kapuig, megkeserítve az itt lakók életét, akik mozdulni sem tudtak családi házaik elértéktelenedése miatt. Ráadásul ide telepítették a törő és robbantó üzemet, s most már nemcsak a por, a kénes salakgázok, hanem a robbantások is elkeserítették a gazdákat, kimutatható károkat fedezve fel lakóházaik falszerkezetében. A sorozatos lakossági panaszokra a kohászati vezetés felülvizsgáltatta a műszaki egyetemmel a robbantások lakóházakra gyakorolt hatását és másfél millió forintért azt a kedvező eredményt kapta, hogy „azok a lakóházak, melyek megfelelő alapozással, épületszerkezettel készültek, azokban a robbantások nem tehetnek kárt...” A városvezetés a lakossági fórumokon elhangzott indulatos panaszok hatására kötelezte a gyárvezetést a külső öntés megszüntetésére, a meddőrézsű végleges kialakítására, termőfölddel történő leszórásá- ra, rekultivációjára. Történt is némi fásítás a tanácstól kapott milliókból, de ezekből ma már alig látszik valami. Ugyanis ezen rekultivációs törekvésnek határt szabott a nyugatnémet Mayer cég vitatható gazdasági haszonnal végrehajtott teljes halnaszakaszt átforgató tevékenysége, mely csak növelte a környék porszennyezését. Manapság a visszafogott acéltermelés nem érződik az igen élénk halnai üzemmenetben, rendszeresek a belső salaköntések, a hűtővíz hatására óriási gőzfelhők törnek a magasba, a külső szemétürítés folyik, a halna bővül, a robbantások korábban keddre és csütörtökre korlátozódtak, ma már mindennaposak. A halnai vezetés december 10-től „tűzszünetet” ígért... Minden bizonnyal az ünnepi hetekre, hogy azután az összegyűlt tapadványo- kat, öntvényeket sorozatban robbanthassák... Tévedés ne essék, a környéken lök nyilatkozatát olvastam. A cikk írója: F.J. ha úgy mondták volna el az orvosnak, ahogy a cikk írója leírta, biztosan az orvos jelenti az esetet tovább. Kérdezem: Mi a természetes védekezés a macskáknál űzés, zavarás esetén? Marás, harapás. Ki fordul orvoshoz macska marással? (Mivel otthon is be tudjuk kenni „kencével”. Az orvost, a falu lakosságát is lejáratják a leírt kifejezések. Ha a macska úgy viselkedett, ahogy leírták, miért nem ölték meg a szülők? Hibázott az orvos, mert az egyszerű marásról nem gyanította a veszettség jeleit. (Szüleimtől, nagy- szüleimtől sem hallottam, hogy veszett házimacska marásától meghalt volna valaki. Hála Istennek szép kort megéltek.) Hibáztak a kórházi orvosok, mert ők sem ismerték fel a betegség okozóját - marást -, csak a boncolásokból tudták meg a halál okát. nincs kohászatellenes hangulat. A jórészt gyári dolgozók és nyugdíjasok eddig is nagy kompromisszumkészségről tettek tanúságot, őszinte szolidaritással szorítanak a nagymúltú gyár fennmaradásáért, talpra állításáért, ugyanakkor - érthetően - el tudnák képzelni életüket a rájuk erőszakolt salakhalna nélkül. Manapság felerősödni látszanak a környezetvédelmi törekvések, a város légszennyezettségét több exponált ponton mérőműszerekkel ellenőrzik. Érthetetlen, hogy ebben a legszennyezettebb térségben a lakók nem tudnak ilyen mérőállomásról. Úgy tűnik, ez a kerület kívül esik a környezetvédők védőernyőjén, teljesen magára hagyva küszködnek a rájuk hulló szennyel-mocsokkal, elszenvedve a robbantások okozta épületkárosodásokat. Mert évtizedek alatt egyetlen környezetvédelmi intézkedés nem történt a szennyező üzem részéről, mindössze annyi, hogy többszöri reklamációra a gyárvezetés elrendelte, ha déli a légáramlat, ne folytassanak rostáló tevékenységet. Ez az elátkozottnak nevezett lakótelep élni akar. Összetétele fokozatosan változik, mint ahogyan a gyár sem a régi már, állami státusa szűnőben van, a privatizáció decentralizálta, Kft.-re, betéti társaságokra szabdalta a régi tizennyolc- ezer főt foglalkoztató nagyvállalatot. A kialakult helyzetben a jövőben számítani kell a lakótelep határozott követelésével illetékes szervek felé, egész a környezetvédelmi minisztériumig, a por és zajártalom, a robbantások felszámolása, a régen elrendelt rekultiváció folytatása érdekében. Az utóbbi években feloldották részlegesen az építési tilalmat, a körzetben kiépítést nyert a gáz és telefonhálózat, valami fejlődés végre elindult, ami a normális életvitelhez szükségeltetik. Hiány továbbra is a tiszta, jó levegőjű környezet, melyet előszeretettel ígérnek a választások előtt a polgármester és képviselőjelöltek. A lakótelep szavazó polgárai szívük szerint azon önkormányzati képviselő- illetve polgármesterjelöltre adják szavazataikat, akik végre felvállalják ezen szavazókörzet (16) mind ez idáig megoldatlan környezetvédelmi problémáit. Jó lenne, ha az újságírók, TV-sek nem éleznék ki az amúgy is súlyos helyzetet, hanem együttérzően, nyugtatóan írnának. A baj megtörtént. A szükséges intézkedést az illetékesek megtették, ezzel zárnám le a tragédiát. De: a veszett rókák ellen irtást még nem rendeltek el. Sok ember meghalt, meghal, és még meg fog halni, mert az orvos esetleg nem ismerte fel pontosan a diagnózist. Nem Isten, csak ember, aki tévedhet, pláne, ha nem szándékos - ez esetben nem az volt - felmenteném őket. A macskákra pedig elrendelném a kötelező oltást. A kóbor kutyát, macskát kilövetném. (A falurádió szerint hetvenezer kutya, százezer macska kóborol.) Megérne ez a figyelem annyit, mint amit jelenleg kap a községünk. Szóvá Józsefhé tanítónő A levegő tisztasága is fontos A november 9-i számban a környezetvédelmi szakemberek tanácskozásáról szóló tudósításban leírtak miatt kénytelen vagyok tollat ragadni. A polgármesternő összegző szavaiból az derül ki, hogy jelentősen javult a városban a levegő minősége és a fő szennyezést a széntüzelés okozza. A kohászat felett szálló vörös és barna felhők, amelyek a Vargahegyről, Kisbakosról, az Ostorosról és más magaslati pontokról, sót a Győri kapuból szabad szemmel is láthatók több százezer ember életét veszélyeztetik nem csupán a vasgyári völgyben, hanem az Avasi lakótelepen is. Diósgyőr felől utazva a Stadiontól már érezhető, az Újgyőri főtértől az Eszperantó térig pedig szinte néha már kibírhatatlan a levegő. Éjjelente pedig a kohászat helyén lévő leányvállalatok dohognak, sisteregnek, vastömbök zuhanását és egyéb zajokat produkálnak. Fontos néhány ezer ember munkahelye. De többszázezer ember és a gyár környékén felnövekvő újabb generáció levegője, pihenése, életének minősége cseppet sem esik a latba? A gyógyításukra fordított költségek, a kórházak üzemeltetése stb. is költségeket emésztenek, amelyekbe ezek az emberek kerülnek, kiknek egészségkárosodásában a gyár is ludas, az szóra sem érdemes? Műszeres adatok nélkül, józan észszel, orral és szemmel is mérlegeim kellene ezeket a tényezőket, (a gázbekötések előnyeit nem vitatva). KJ., Miskolc Válasz a vonatok késése ügyében A lap november 9-i számában írás jelent meg Fecske Csaba tollából „Vonat” címmel. A cikk írójával telefonon történt beszélgetés alapján nem tudtam érdemben vizsgálatot folytatni, mivel az általa közölt napon a kérdéses vonat menetrend szerint indult Miskolc Tiszai pu.-ról. Vizsgáltam azonban a történet lehetséges időpontjait augusztus 11- től. Október hónapban indult két esetben késve a 35412 sz. vonat, mindkét esetben 20 perc alatti késéssel. Valószínű a cikk íróját nem az késztette írásra, hogy ez alapján felelősségre vonással büntessük azt, aki - az egyébként jogosan elvárható - követelménynek nem tett eleget. Valamennyi dolgozónktól maximális udvariasságot, figyelmességet várunk el munkájuk során, amit egyébként a munkavégzésüket szabályozó utasítások is előírnak. Hogy mégis előfordul a cikkben leírt eset, ezért elnézést kell kérnem. Elnézést kell kérnem azoknak az utasoknak a nevében is, akik több órás utazás után csak úgy folytathatták útjukat a „Bódva-völgyé- ben”, hogy más utastársuknak - vonatjuk késése miatt - kellemetlen perceket okoztak. Ä vasút állapota olyan, amilyen. A menetrend sem minden vonatkozásban a legsikeresebb. A kérdéses vonat azonban július 10-ig nem a menetrendszerkesztés hibájából várt a Budapestről érkező 5012 sz. vonat csatlakozására, hanem pálya- építési munkák miatt. Ezt azonban valamennyi lehetséges formában az utazóközönség tudomására hoztuk. Azt gondolom az a törekvés is az utasok érdekeit szolgálta, hogy Budapestről megérkezvén - egy ilyen elkerülhetetlen pályaépítési munka miatt - 11 órától 15 óráig ne kelljen vonatra várniuk, hogy Tornanádas- ka felé utazni tudjanak. Természetesen a jövőben is figyelemmel kísérjük az utazóközönség jogos észrevételeit és azokat igyekszünk munkák során hasznosítani.” Mező Ferenc állomásfőnök Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem á szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Újra a veszett macskák ürügyén
