Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-06 / 288. szám

SÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994» December 6., Kedd TÉKA Fókuszban... Miskolc (ÉM - M.L.) - A kéthavonta megjele­nő lap, a Fókusz legújabb számának gyújtó­pontjában - mint azt már megszokhattuk - a köz­oktatás és a közművelődés áll. Nem a pillanat szülte a Fókusz napvilágot látott, Hivatástudattalanítás címmel megje­lent írás konklúzióját: „Kormányok jönnek, kormányok mennek (beleértve a legújabb kor­mány időközben eltávozott legújabb államtit­kárát is)... az iskola marad és vegetál.” Szerző­je szó szerint idézi Jánosi György novemberi, miskolci tájékoztatóján elhangzott gondolato­kat, amelyekből arra a következtetésre jut, hogy a nemtermelő szféra továbbra is a mara­dék-elv alapján lesz hivatott ellátni a feladata­it. Folytatódik a pedagógusok „hivatástudatta- lanítása”, a vázolt kormányprogram pedig - ironizáló szójátékkal, amely a nemzeti alap­tantervre is utal - NATurista jellegénél fogva még meztelenebbre vetkőzteti a mezteleneket. Létéért azonban nem csak a közoktatás, hanem a közművelődés is napi harcát vívja a mindent felfalni látszó állami óriással szem­ben, „aki” csupán azt kéri: bírálják fölül... Hogy mit is? Tevékenységüket, életképessé­güket, egymás közötti viszonyaikat, létjogo­sultságukat... Nem lehet hát csodálkozni azon, ha a művelődési házak és a művelődési egye­sületek közötti létharc - mint azt a művelődé­si otthonok országos konferenciájáról szóló be­számolójában Mezei István említi - ezekre a szavakra ragadtatták az egyik hozzászólót: „Akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is!” Ha jól értelmezem, szavaival arra célzott, ha az egyik közművelődési szervezet képtelen életben maradni, ne létezzen hát a másik sem. Hadd említsek még két írást, kapcsolódva az oktatáshoz és a közművelődéshez. Az egyik Szerkezetváltás és innováció címmel az isko­lák ma még inkább elméletben létező megúju­lásáról szól vázlatosan. Leírja, hogy az utóbbi években kialakult iskolaszerkezeti formák ka­otikusán sokszínűek: négyezerféle program szerint tanítanak az országban, de nincs egy­séges alap, amelyhez hozzáigazíthatnák tevé­kenységüket. A másik cikk a művelődési otthoni törvény előkészítéséhez kapcsolódik. Hídy Péter átte­kinti a közművelődési intézmények hagyomá­nyos, valamint az utóbbi évekre átalakult kul­túraközvetítő és -teremtő, közéleti funkcióit. Ez alapján fogalmazza meg a készülő törvény­hez kapcsolódó ajánlásait. S hogy ez eljut-e a törvényelőkészítők kezébe...? Körös-parti óvónők Szarvas (ÉM) - A Körös-parti kis város, Szar­vas, festői környezetén túl, nevezetes arról, hogy több mint másfél évszázada folyik mező­gazdász- és pedagógusképzés a városban. A Brunszvik Teréz Óvónőképző Főiskola 35 éves fennállása óta ebben az évben a legmagasabb a hallgatói létszám. Közel négyszázan a nap­pali és ezerkétszázan a levelező tagozaton ta­nulnak. A felsőoktatási és közoktatási törvé­nyek kimondják, hogy csak felsőfokú képesí­téssel lehet valaki pedagógus, illetve első dip­lomát csak nappali képzésben lehet szerezni. A törvény lehetőséget adott arra, hogy az óvo­dában dolgozó középfokú képesítéssel rendel­kező óvónők főiskolai képesítést szerezzenek, így az 1972-re megszüntetett levelező képzést megújulva folytatja a főiskola. Igen meglepő az az adat, ami az 1993-as jelentkezéseknél ta­pasztalható. Többszázan dolgoznak ma is ké­pesítés nélkül óvópedagógusként a főiskola vonzáskörzetében. Középtávon így biztosított­nak látszik a nappali tagozaton végző hallga­tók elhelyezkedése, igaz az is, hogy a városok­ban nehezebb elhelyezkedni a kezdő óvópeda­gógusoknak. Még ma is nagy az óvópedagógus hiány. Talán ez is az oka annak, hogy a Brunszvik Teréz Óvónőképző Főiskolán évek óta két-, háromszoros a túljelentkezés. Azok, akik a középiskolában jól tanultak - 50 vagy azon felüli pontot hoznak—a középiskolából, vizs­ga nélkül kerülhetnek be a főiskolára. Minden je­lentkezőnek alkalmassági vizsgát kell tennie a tavaszi szünetben. Ezen a pályázó szakmához, hivatáshoz elengedhetetlen készségeit kell be­mutassa. Azoknak a középiskolásoknak, akik még döntés előtt állnak, január 11-én, szerdán 9 órakor a főiskola nyílt napot szervez. A felvé­teli vizsgákra előkészítő tanfolyamot szervez­nek a tavaszi szünetben, április 3-8-ig. Világbajnoki tánc Szombathely (MTI) - Nagy sikerrel mutatta be vasárnap a szombathelyi művelődési ház­ban a jövő heti brémeni tánc-világbajnokságra készített új produkcióját a Savaria Táncklub. A formációs versenyprogram zenéjét - népsze­rű operaáriák latin-amerikai táncritmus-át- iratát - a fővárosi Rock Színház karnagya Né­meth Pál hangszerelte, a koreográfiát Hor- váthné Berta Agnes művészeti vezető készí­tette. Szakértők úgy vélik: az új műsorral si­kerrel szerepelnek majd a jövőre éppen ne­gyedszázados klub tagjai a latin táncok for­mációs világbajnokságán, ahova a magyar együttesek közül rajtuk kívül csak a fővárosi Botafogó együttes kapott meghívást. A hetvenes évek szelíd bája Holnap: Stoller Antal koreográfus portréműsora a „Vasasban" Stoller Antal munka közben... (A koreográfus portréműsorának premierje holnap este lesz Miskolcon, a pesti be­mutatót december 16-án tartják a Művész Színházban) Fotó: Hidas György Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Verbunk, Ke­ménykalapban, Samu a káplár, Ennyi az egész... Mennyi is? Nem tudni, még nincs vége. De azért múlt már van. Emlékezni, összefoglalni lehet. Holnap este 7 órától a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban Stoller Antal koreográfus portréműso­rát láthatják az érdeklődők a Vasas Művészegyüttes Táncka­rának előadásában. Huba tehát ötvenéves. Na nem ne­kem Huba, de sokaknak, akik rég­ről ismerik Stoller Antalt, esetleg abból az időből, mikor még a mis­kolci Avas Táncegyüttest vezette. Például Jóna Istvánnak, a Szinva- völgyi Táncegyüttes művészeti ve­zetőjének, egykori Avas-táncosnak. Tőle érkezik a hír is, hogy meghív­ták, eljön... hogy Miskolcon lesz,a portréműsorának bemutatója... És idéződnek a táncos emlékek. A het­venes években a néptáncmozgalom­ra valamiféle forradalmiság volt jel­lemző. A koreográfiák tele voltak utalásokkal az akkori világ hibáira, ellentmondásaira. Az avasi együt­tesben pezsgő élet folyt, bármelyik akkori-mai táncosnak összeszorul a szíve, ha eszébe jut ez az időszak. „Hogyan is lehetne egy ilyen egé­szen fantasztikus korszakot vissza­idézni, visszahozni a mának, megé­reztetni a maiakkal?” - tör fel a kér­dés Jóna Istvánból. Aztán mesél az eufórikus munkáról, arról, hogy szinte minden szabadidejüket a táncteremben töltötték. „Mi csak táncoltunk, táncoltunk, táncoltunk, mialatt egyetemet végezhettünk volna... De megérte, nagy táncosok dolgozódtak ki a Huba neve fémje­lezte avasi időszakban, a munka felszínre hozott sok tehetséget... És a hetvenes éveknek volt valami sze­líd bája: nem volt erőszakos, már ki lehetett mondani dolgokat, viszony­lagos anyagi jólétben éltünk, lehe­tett május éjszakáján sétálni a főut­cán... A ma direktebb, erőszakosabb; a mai fiatalok, akik a kezünk alatt táncolnak, talán érzéseikben, céljaik­ban ugyanolyanok, mint mi voltunk, de a világ mást kényszerít rájuk...” *- Pestről csábítottak az Avashoz... - kezdi történetét Stoller Antal... Ami pedig úgy történt, hogy Bihari Já­nos Táncegyüttesben táncolt és asszisztenskedett, mikor meghívást kapott az Avas vezetésére. Elvállal­ta, mert nagy kihívás minden fiata­lembernek, mikor abszolút önálló feladatot kap. Abban az időben pe­dig nagy rangja volt az Avasnak. Két évig Pestről járt Miskolcra, majd le is költözött táncosaihoz. Sorra készítet­te a koreográfiákat, ami általában természetes, ha valaki együttest ve­zet. Bár akkor még ilyen sokan, mint ma, nem próbálkoztak ezzel. Ma mindenki kísérletezik, aminek vagy lesz eredménye, vagy nem. Nem állít­ja, hogy egykor minden próbálkozás­ból érték született, azt viszont igen, hogy egy kicsit más volt a hozzáállás. Ő is a hetvenes évekről beszél. Hogy akkor még a fesztiválok job­ban inspirálták a munkát. „Valamitől ma nem jönnek elő azok az izgalmak, úgy tűnik, kevesebb a gondolat. Rengeteg sematikus mű­vet lehet látni. A táncosok nagysze­rűen táncolnak, de egyformák az előadások. Bejönnek a lányok, a fi­úk... Az Avasban tényleg baromira izgatott minket az egész világ. Bent volt a levegőben, hogy a hatalom, meg az egyén... Benne volt a koreog­ráfiákban is, de nem nagyon vették észre. A portréműsorom első száma, a Verbunk bizony arról szólt, hogy milyen keményen, vaskalaposan nem hagyták megnyilatkozni az egyént. MHSZ-díjat kaptam érte...” Vallomásában is szerepelnek ezek a gondolatok, írja, az avasi tánckar bátran foglalkozott társa­dalmi problémák táncos színpadi megfogalmazásával, a politika em­bert megalázó, emberi kapcsolato­kat próbára tevő kegyetlenségével. Ám mikor megkérdezem, hogy vala­milyen szinten politikusnak tartja- e magát, tiltakozik és magyarázza, hogy nincs itt ellentmondás: „Soha nem politizáltam, párttag sem vol­tam, de ebben a közegben léteztem, és ezek voltak a reakcióim.” * A lehetőséget azonban nem lehetett kihagyni. Ugyanis Stoller Antalt ér­te az a megtiszteltetés, hogy Györgyfalvai Katalin után átvehet­te az ország akkori legjobb együtte­sét, 1979-ben.- Ez még nagyobb kihívás volt — mondja -, de nagyon nehéz volt az elválás. Ma is vallom, a legizgalma­sabb időszakomat töltöttem Miskolcon. Felhívja még a figyelmem arra, hogy a műsor első három száma Miskolcon született. S elmondja, hogy miért nem a Rónai Sándor Mű­velődési Házban (Az Avasi Tánc- együttes otthonában) tartják meg ezt a bemutatót: a vasas-szakszervezeti együttesek között élő maradt a kap­csolat, ezért hívta meg a Szinvavölgyi (Vasas) Táncegyüttes vezetője a bu­dapesti Vasas Művészegyüttes Tánc­karát a Vasas Művelődési Központ­ba. De az Avassal sem szűnt meg tel­jesen a kapcsolat, kiderül, az együt­tes mai vezetője is tanítványa volt az ünnepelt koreográfusnak... Elfeledett feljegyzések nyomán Ha sikerül támogatókat találni, jövőre megjelenik az ongai református egyházközség évszázados múltjáról szóló könyv Fotó: Dobos Klára Onga (ÉM - M.L.) - Baksy Rezső harmincharmadik éve teljesít Ongán református lelkészi szol­gálatot. Falu- és egyháztörténe­ti kutatásainak eredményét jö­vőre szeretné könyv formájá­ban is közreadni. S hogy miért pont akkor? A hagyomány sze­rint fennállásának négyszáza­dik évfordulóját ünnepli 1995- ben az ongai református egy­házközség. Ungára, a színtiszta református fa­lucskába, csak ennek a századnak az első éveiben települtek be a kato­likusok. A települést - amely erede­tileg nem azon a helyen feküdt, ahol jelenleg -, ma már Ongának neve­zik. A falu Szikszó felé eső része - az úgynevezett Pusztatemplom - azonban elnevezésében máig őrzi a múltat. Talán az ongaiak sem tud­ják, hogy századokkal ezelőtt ott, az akkori templom és az azt övező né­hány utcácska jelentette a település egészét. A Pusztatemplomot és az egykori falu maradványait viszont eltüntette az idő.- A levéltárak máig őriznek bir­tokleveleket, anyakönyveket, lelki­pásztori feljegyzéseket — mondja Baksy Rezső -, de az anyaföld sem annyira titkolódzó, mint gondol­nánk. A földművelők még manap­ság is rábukkannak egy-egy, a régi korokat idéző tárgyra. Ebben a pil­lanatban még nem tudni biztosan, hogy a község a tatárjárás idején, vagy a török időkben települt át mai helyére. Az erre a korra utaló doku­mentumok rég eltűntek a történe­lem útvesztőiben. Arra a tényre viszont fölösleges bizonyítékokat keresni, hogy a régi világban az egyház közösségszerve­ző erővel bírt: egyházi gondnokok naplóiban írásos emlékek találha­tók magtárakról, amelyek gabona­kölcsönzéssel segítették ínséges időkben a falu szegényeit; a falu egykori lelkipásztora, Bartal János naplójában — 1814-es keltezéssel — leírja, hogy „az úri házak is zabke­nyéren élnek”, valamint azt is, hogy 1822. augusztus 28-án, déli tizenkét órakor tűzvész tört ki a faluban, mi­kor is a házak egy része mellett „hamuvá lett a templom”..., amely aztán leégésének második évfordu­lójára újra felépült.- A település lakosságával kap­csolatos anyakönyvek az 1700-as évektől találhatók a sárospataki és az abaúji levéltárakban — mondja a református lelkész. Az ongai egyház történetéről szóló könyvének nagy része tulajdonképpen már készen van. Lelkészi feladatainak ellátása mellett öt évig gyűjtötte hozzá az anyagot. Hozzáfűzi azonban: - Pó­tolni még lehet -, és megemlíti, hogy a közeljövőben szándékában áll Kassára is elmenni. Hátha az ot­tani levéltárban talál még ide vo­natkozó, értékelhető adatokat. Vajdaságból jöttünk Miskolc (ÉM) - Vajdaságból jöt­tünk címmel politikai és irodalmi estet tart a Páneurópa Unió Miskol­ci Szervezete és a Mandorla Közmű­velődési Egyesület december 7-én, szerdán este fél 6 órától Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban. Az est vendégei vajdasági közéleti sze­mélyiségek: Ladik Katalin költő, Fehér Kálmán, a Fórum Kiadó igaz­gatója, Spritzer Éva politikus és Sinkovics Péter költő, újságíró. A továbbtanulásról Miskolc (ÉM) - A Miskolci Katoli­kus Gimnázium és Diákotthon tájé­koztatja a nyolcadikos gyermekek szüleit, hogy a továbbtanulással kapcsolatban december 7-én, szer­dán délután 5 órakor szülői érte­kezletet tartanak, melyen a kép­zésre vonatkozó kérdéseikre kap­hatnak választ az érdeklődők. Sze­retettel várnak mindenkit a nyílt napokra is december 20-án, január 12-én és február 17-én reggel há­romnegyed 8-kor. Gyermekkönyvhét Miskolc (ÉM) - A Gyermekkönyv­hét holnapi, december 7-i program­ja: délelőtt fél 10-től Színre-szín, színjátszó szakkör és foglalkozás bemutatója a József Attila Könyv­tárban. AII. Rákóczi Ferenc Könyv­tár Gyermekrészlegében 10 órától Téli népszokások címmel komplex könyvtári óra lesz, majd délután fél 3-tól harmadikosok és negyedikesek karácsonyfadíszeket készítenek. Szikszóról Pesten Budapest (ÉM) - A Borsod-Abaúj- Zemplén Megye Budapest Baráti Köre évadzáró rendezvényét tartja december 13-án, kedden délután 5 órától Budapesten, az Andrássy u. 124. alatt, az ENSZ Társaság, Real­bank és a Magyar Nők Szövetsége székházának első emeleti díszter­mében. Az eseményen Ravel: Vo­nósnégyes című négytételes művét a Danubius Vonósnégyes adja elő, majd Laczkó András irodalomtörté­nész, a Somogy volt főszerkesztője tart előadást Vallomások az iroda­lomról, műveimről és szülővárosom­ról, Szikszóról címmel. Az est közre­működője Cséby Géza műfordító. Magyar filmhét Havanna (MTI) - Szombaton Ha­vannában magyar filmhét kezdő­dött a latin-amerikai filmművészet e napokban zajló fesztiváljához kap­csolódva. A kortárs hazai filmgyár­tás keresztmetszetét bemutatni igyekvő szemlén nyolc mozifilmet vetítenek. Az eseményre magyar szakmai küldöttség érkezett a ku­bai fővárosba, Bereményi Géza ve­zetésével. Az író-rendező a filmhét megnyitása alkalmából sajtótájé­koztatón válaszolt a magyar film­művészet jelenlegi irányzataival kapcsolatos kérdésekre. A fesztiválon a latin-amerikai or­szágok alkotásainak versenyprog­ramjában részt vevő kubai filmek között több olyan található, amely burkolt formában, az allegória vagy a groteszk eszközeinek igénybevéte­lével, de határozott bírálatot mond a kubai társadalom mai, válságos állapotáról, a kiüresedő szocialista jelszavak és a valóság éles ellentété­ről. Bereményi Géza ezzel kapcso­latban rámutatott: kétségtelen a közvetett vagy nyílt politikai tartal­mat illető hasonlóság a rendszervál­tás előtti évek magyar és napjaink kubai filmművészete között, ám magyar társaikhoz hasonlóan a ku­bai filmkészítőknek is meg kell ma­jd tanulniuk, hogy e témaválasztás nem elegendő a tartós sikerhez. A demokrácia körülményei között a film e sajátos szerepe háttérbe szo­rul, s ha ezt a szakma nem ismeri fel, elveszítheti közönségét. Nyelvvizsga Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egye­tem Idegennyelvi Oktatási Köz­pontja tájékoztatása szerint Miskol­con angol, francia, német és orosz nyelvből lehet alap-, közép- és felső­fokon A, B és C típusú általános nyelvvizsgát tenni. A következő nyelvvizsga időpontja: 1995. január 20. - február 4. A jelentkezéseket december 15-ig várják. ü­k.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom