Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-05 / 287. szám

1994. December 5., Hétfő EM - ÜNNEP ESZAK-Magyarország 15 i Bodnár László nyerte a százezer forintot Szombaton volt az ÉM jubileumi, műveltségi versenyének döntője Ötven év mögöttünk - jubileumi ünnepség a színházban Az ötvenéves Észak-Magyaror­szág 100 ezer forintot jelentett Bodnár Lászlónak. Az Eszakker Részvénytársaság pénzügyi osz­tályának vezetője szombat dél­előtt tíz órakor azzal az elhatáro­zással ült le az asztalhoz, hogy nyer. Nyert. Pedig kemény ellen­felei voltak, és valamennyien nyerni akartak, szerettek volna. Aid ide, a vetélkedő döntőjébe el­jutott, az tudott. Nagyon. Borsod­ról, Abaújról, Zemplénről, híres emberekről, jeles eseményekről, műemlékekről, sportolókról. Az elmúlt hét végén a miskolci Vö­rösmarty Művelődési Házban megrendeztük a több héten át, lapunk hasábjain tartó műveltsé­gi vetélkedő - Nem térkép e táj... - döntőjét. Ízelítő a döntő feladataiból, kérdései­ből (amelyeket egyébként - a korábbi fordulókhoz hasonlóan - Hajdú Imre, az Észak-Magyarország főszerkesz­tő-helyettese állította össze): hol zaj­lott le a 15 éves háború legnagyobb csatája? (Mezőkeresztesen); ki volt az a tanár, aki Gárdonyi Gézát megbuk­tatta magyar irodalomból? (Répássy János); ki volt az a királyi saij, aki 1888-ban Miskolcon járt, ahol a 12. huszárezred „tulajdonosa” lett? (Al­bert Edwars walesi herceg) 1965-ban Miskolc, amikor városi, helytörténeti vetélkedőt rendeztek, azon én, illetve iskolám, a Berzeviczy Gergely - akkor még közgazdasági technikum - az ötödik, hatodik he­lyet érte el. Lokálpatriotizmusomat elsősorban Deák Gábor történelem tanáromnak köszönhetem, neki tar­tozom hálával azért, hogy ezt a vá­rost, ezt a megyét oly’ annyira megis­merhettem, hogy ezen a versenyen bátran elindulhattam. Korábban per­sze beiratkoztam egy idegenvezetői tanfolyamra is, itt pedig kritérium, hogy nagyon sok mindenről tudjunk, eseményekről, történésekről, neves személyiségekről, épületekről - szó­val ez is segített. Es hát az Észak- Magyarország, amelynek különben az előző hasonló vetélkedőjén is részt vettem, igaz, akkor csak a kilencedik lettem. Szóval, a lap. Az itt megjelent cikkek alapján állították most össze a kérdéseket, s az az igazság, hogy' ren­getek olyan ismeretre tettem szert ezekből az újságcikkekből, amely egyetlen útikönyvben sem szerepel. A vetélkedésen egyébként Sólyom Sándor (Sajószentpéter) lett a máso­dik, míg Csallósné Radeczky Mária (Kazincbarcika) a harmadik. Nekik is, és a huszadik helyezettig bezáró­lag a Belvárosi és a Kossuth Köny­vesbolt értékes könyvajándékát adta át Kondás Vilmos, a boltok tulajdona. A győztes tehát a döntőben induló 52 versenyző közül Bodnár László lett. 0 mondta az eredményhirdetés után (nyereményét egyébként Veres Mihály, az Eszak-Magyarország Lapkiadó Kft. ügyvezetője adta át).- Bár nem Miskolcon születtem, de itt élek negyvenhat éve. A vetélke­déssel, a vetélkedőkkel tulajdonkép­pen a középiskolában ismerkedtem, barátkoztam meg. Hatszáz éves volt Az Észak-Magyarország, illetve jog­elődje, a Szabad Magyarország 1944. december 6-án jelent meg először. Ez alkalomból köszöntöttük szombaton este a Miskolci Nemzeti Színházban az eltelt fél évszázadot, és koccintottunk az elkövetkező fél évszázadra. Ünne­peltük magunkat, és ünnepeltek ben­nünket. Országgyűlési képviselők, pol­gármesterek és polgármesteijelöltek, intézményi és vállalati vezetők, egy­házfik, nyomdászok jöttek el, és persze és mindenekelőtt az olvasók. Akiknek írjuk a lapot, és akikért vagyunk. Díszvendégeket is meghívtunk erre a jeles eseményre. Olyan neves szemé­lyiségeket, akik sok szállal kötődnek a térséghez, akik Borsodban, Abaújban, vagy a Zemplénben születtek, illetve akik itt jártak iskolába, akiknek pályá­ja innen indult el. Színpadra lépett Németh Miklós egykori miniszterelnök, aki Monokon született, Miskolcon járt középiskolá­ba, s aki jelenleg az Európai Újjáépítési Munkában a győztes - amikor még csak remélte, hogy ő lesz a legjobb Fotó: Farkas Maya Vajh' milyenek a londoni titkárnők? Németh Miklós szerint racionálisak. Első a munka. Eszmecsere a pénzről és a bankárokról. A bankárral. Béres Ferenc Sárospatak díszpolgára, aki szeretett városának képzőművésze­ti gyűjteményt adományozott - Seres Ildikó primadonnával. Csak nem monoki bort iszunk? Rög­tönzött borverseny a színen, a bírá­lók Béres Ferenc és Németh Miklós. A bor egyébként valóban monoki volt. A Németh-pincéből való. így persze könnyű. Az Észak-Magyarország felelős kiadó­ja: Thomas Koch: - Csak így - illetve jobban - tovább... Fogadás - jobbról, balról, középről Gyarmati Dezső, a lányok kedvence, bálványa. Még most is, még mindig. Fotók: Fojtán László Bank (EBRD) alelnöke. Üdvözölhet­tünk egy másik bankárt, a valamikori miskolci középiskolás Bőd Péter Ákost, a Magyar Nemzeti Bank leköszönő el­nökét. (- Még tizenegyet kell aludni, addig tartozom felelőséggel a bankért - mondotta kissé keserédesen a bankel­nök a műsorvezető Gyarmati Bélának.) Annak a Gyarmati Bélának, aki a Ki kicsoda? című kiadványban - elmondá­sa szerint - Gyarmati Andrea és Gyar­mati Dezső között szerepel. Gyarmati Dezső is itt volt. Háromszoros olimpiai bajnok, vízilabdázó, Miskolcon szüle­tett, Kistokajban és Nyékládházán ne­velkedett, és áld még mindig a nők bál­ványa. Legalábbis a Miskolci Nemzeti Színház két primadonnája, Seres Ildi­kó és Nagy Ibolya szerint, akik igazán szívéhez szólóan énekeltek. Neki. És természetesen nekünk is. Elfogadta meghívásunkat Béres Fe­renc is, Sárospatak díszpolgára, dal­énekes, aki — mint kiderült - nem is hangjáért, hanem furulyajátékáért ka­pott VTT-díjat. Kapott volna itt, és most is egy furulyát - ám ahogy mondta volt -, az egy vacak darab. És visszaadta. A forgatókönyv Kupsa János színre lépé­sével borult. Gyarmati Béla jószerivel szóhoz sem jutott, Nagy Ibolya neve­téstől kicsordult könnyei áldottak sminkjének, Kupsa brillírozott. Itt, Miskolcon, az ötvenes években még Kupsa volt. Az ország Koós Jánosként ismeri. Mindössze egy nótát énekelt el. Az el­sőt, a harmincöt évvel ezelőttit. Anek- dotázott, viccelt, bohóckodott — szóra­koztatta a közönséget. És - mint mond­ta - szereti a bort. A bort, amelyből ő nem ivott a szín­padon, Bőd Péter Ákos, Németh Mik­lós, Béres Ferenc viszont igen. Ők kós­toltak, minősítettek, értékeltek - Far­kas Attila nemzetközi szaktekin­tély inspirálására -, és jól érezték ma­gukat. Mint a fináléban a Bogácsi Asszony kórus. Visszatérve a borkóstoláshoz. A volt miniszterelnök díszes oklevelet vehe­tett át, mint a legjobb minősítő. Az ok­iratot aláírta Miskolc polgármestere, az Észak-Magyarország főszerkesztője, és a lap tulajdonosa, Thomas Koch. (Lapunk jelenleg 80 százalékban az osztrák érdekeltségű FVD tulajdona, s ez a kiadója a nyíregyházi Kelet-Ma- gyarországnak és a debreceni Hajdú­bihari Naplónak is.) Thomas Koch volt az, aki a műsor előtt köszöntötte a né­zőket, a vendégeket, és jó szórakozást kívánt. Ha lehet, mi magunkat még ötven évet. Legkevesebb ennyit. Most Koós Jánosnak énekelnek. Nagy Ibolya a mikrofonnal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom