Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-27 / 305. szám
6 B Itt-Hon 1994. December 27., Kedd LIPTÁK RICHARD NAGYBARCA SZÜLETÉSNAPOD ALKALMÁBÓL NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁN ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET AZ EGÉSZ CSALÁDNAK: MAMA, NAGYAPA, BETTI, TIBI, ERIK. NÉMETH TAMÁSKA Alberttelep, Béke út 21. Névnapod alkalmából nagyon sok boldogságot és jó egészséget, valamint kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván: anya, apa, Lovas mama, papó és keresztapa. -ammMÁTÉ ISTVÁN Edelény, Mező út 2. Drága Édesapánk! 55. születésnapodra és névnapodra jó egészséget és sok boldogságot kíván: négy gyermeked, vóid, menyed és hat aranyos unokád. *60979/ 1K* KISS ANDRÁS KISS ANDRÁSNÉ és KISS ÉVA Születésnapod és névnapotok alkalmából sok örömet és jó egészséget kíván a Tarján család. HORVÁTH RÓBERT Tibolddaróc 13■ születésnapod alkalmából sok boldogságot, jó egészséget és hosszú életet kívánunk: szüleid, öcséd Danika, nagymama és dédnagymama. PÁRICSI ORSOLYA Borsodszirák 9. születésnapod alkalmából jó egészséget és az életben minden szépet és jót kívánnak: szerető szüleid. •61100/1K* BENCZE GABRIELLA Boldva Névnapodon és 1 éves születésnapodon sok-sok szeretettel köszöntenek: hangácsi mama, nagyapa, Pisti és mama. *61115/1K* ‘KÜELL'EM'ES XmáCSONj)! m(NEPEjéjüT és gazvAg TOLDOg ÚJ ÉÚBT kíván minden kedves ‘VásáríójánaÉ a Sajóidéi TŐHl WC. 1994. December 27., Kedd Itt-Hon B 3 Kossuth Lajos, a természetkutató (1.) A tudomány több ágában is hírnevet szerezhetett volna Boros Anikó (EM) - Kimagasló személyiségek életében gyakori jelenség, hogy nagy életműveik mellett az alkotó szellemi tevékenység egész más területén is tanúbizonyságot tesznek kivételes képességeikről. Néhány példa: Franklin Benjamin - a nagy amerikai államférfi - egyben fizikus is volt, neki köszönhetjük többek közt a villámhárító feltalálását. Goethe, a nagy német költő, idős korában a fizika, ásványtan és botanika titkainak kutatásába mélyedt. Rákóczi Ferenc fejedelem ro- dostói ebédlőszobáját művészi faragványai díszítik. De említhetők még költőink, íróink, akik - például Arany, Jókai, Gárdonyi - pályájuk delelőjén kiválóan, szakképzett módon kertészkedtek. Kossuth névének hallatán mindenki az 1848-as szabadságharc lánglelkű vezérére, a kimagasló politikusra és államférfire, a közismert hírlapíróra és a felülmúlhatatlan szónokra gondol. Csak keveset és kevesen tudnak arról a másik Kos- suthról, akit - ha sorsa nem erre a pályára vitt volna - talán a természettudományok több ágában, szintén hírnevet szerezhetett volna nemzetünknek. Jártasságot szerzett a tudományágakban Kossuth természettudományi érdeklődésének „kivirágzása” az 1867-es kiegyezés egyenes következménye volt. Elveszíti Vilma lányát, majd feleségét is, magányossá lesz. Az Irataim az emigrációban II. kötetben ezt írja magáról: „Egy hét alatt nem szólok ötven szót és ez így lesz a sírig, mely lábom előtt tátong.” Az olaszországi önkéntes száműzetésben élő politikus 1870-től kezdve egyre behatóbban foglalkozott, és meglepő jártasságra tett szert az asztronómiában, a palentológiában, a spelegológia valamint a botanika terén. Ismerte a korabeli geológiai irodalmat, foglalkoztatta a csillagok világa, saját teleszkóppal megfigyeléseket is végzett. Minden fölmerülő jelenségről önálló véleményt alkotott, legyen az a Jupiterbolygo szín- változása és a színképelemzés, a sarki fény, a földtan problémái, és az élet keletkezése, vagy az aggteleid barlang, őskori temetője. Ez utóbbiról, mintegy önmagával beszélgetve, emlékirataiban negyven oldalon keresztül elmélkedik. Kossuth érdeklődését az őslények világa is felkeltette, sajnos szép ősmaradvány-gyűjteményéből csak kevés csiga és kagyló maradt meg. 1876-ban az idős „turini remete” a Magyar Természettudományi Társulatnak, mely őt örökítő taggá választotta, többek között ezeket írta: „Kerestem a természet csodás nyilatkozványainak tanulmányozásában, a végtelenség világaitól a lábam alatti porszemig. Nagyon keveset tudok, de a kevéssel is többet találtam, mint amennyit keresők. Csak vigasztalást kerestem, de lelki kincset is találtam, melynek becsével semmi sem mérkőzhetik. És mióta ezt feliélem, életemet nem érzem oly örömteli ridegnek, mint aminővé azt emberek tevék.” A törvények mögött az „alkotót” kereste A természettudományok mélységéig behatolt örökké kíváncsi és filozofikus alkatával. Leveleiből kitűnik álláspontja, amelyek a korabeli - akkor modernnek tartott - német eredetű materealista világnézet egyoldalúsága ellen fordulnak, s melyekben hitének, vallásosságának adja tanúságát. Felhívja a német materealis- ták figyelmét arra, hogy leg- álább egyetlen egy növénysejtet állítsanak elő. Vitalista felfogásából fakad, hogy a természet és törvényei mögött annak „Alkotóját” keresi, s így ír Zafírt Lászlóhoz és Szontagh Miklóshoz intézett fejtegetéseiben: „Meglehet, hogy az a valami, aminek műve az, hogy élünk, gondolkozunk és öntudattal bírunk, szintúgy nem egyéb, mint ama ősanyag egy sajátos csoportosulása, melynek sajátos mozgása élettüneményeiben nyilatkozik, éppúgy, mint más-meg másnemű mozgásai: hő, fény, villamosság, stb. tüneményeiben nyilatkoznak.” Továbbá: „A mechanika és a vegytan törvényei sem az élet, sem annak...csak legalsóbb nyilatkozatait, a táplálkozást, növényt, generatiot, sőt még csak az anorganicus anyagnak szerves substantiává átalakulását sem magyarázzák meg.(...) Természetbúvár nem lehet atheista..” Tanulmányai során rájött a Darwin megalapozta korszerű biológia egyik alaptételére: „...A szerves élet egységesen kezdődik. Végtelen láncolat első láncszemében növény és állat együtt van, majd az élet fokozatosan két irányban tovább fejlődik: növényekké imitt, állatokká amott, de szerveik hasonlatában eredetük egységénekjeleit folyvást fenntartják” Sokszor Chateaubriand mondására hivatkozott Kossuth gyönyörűen íija le vonzódását a természettudományokhoz 1872. szeptember 23-án, Szontagh Miklóshoz (orvos, növénygyűjtó) írt első levelében: „Az első ösztön, mely engem a természettudományok temploma felé nógatott, mi tűrés-tagadás benne, csakis önzés volt. Nagyon sok szenvedés ért az életben. Vigasztalásra vala szükségem. Megemlékeztem Chateaubriand mondására: ’boldogok, akik szeretik a természetet, azt megtalálják s csak is őt találják meg a szerencsétlenség napjaiban.’ Hát én rá is ráadtam életfáradt öreg fejemet, hogy megtaláljam a vigasztalót! Es beszóltam hozzá a sziklarétegek, je- geczek, kövületek műhelyébe, de azt meg kell vallanom, hogy ha nemleges vigasztalást nyújtottak is úgy a nebulák oda fenn, mint a homokszem ide lenn... S ha jól esett is lelkemnek megismerni s imádni tanulni Isten a természetben, melynek bámulatos törvényeiből a végtelen bölcsesség minduntalan felénk kiált, de örömet, pozitív s örökön megújuló örömet a természettudomány egyik ága sem nyújtott annyit, mint a botanika.” (Megjegyzés: Chateaubriand - francia író - aki többek között még 1848 előtt meghirdette a burzsoázia és proletariátus összeütközését.) Forrásanyagok: Moesz Gusztáv: Kossuth Lajos és botanika, Bp., különlenyomat a „Természettudományi Közlöny” CXVII-CXVIII. pótfüzetéből 1915. S. Katona Magdolna: A botanikus Kossuth Elet és Tudomány, III. évfoly. 20. szám. 1948. máj. 16. Jávorka Sándor (Kossuth Lajos Élet- és Tudomány 1953. 3/18 8,11. Priszter Szaniszló: Kossuth Lajos és a természettudományok Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarája Bp., 1993. HETI TEGYZET Pályázatok Nagy József Elsőként talán mindannyiunknak azok a pályázatok jutnak eszünkbe, amelyek segítségével az elmúlt években és a most véget érő esztendőben is számtalan település jutott hozzá alapvető szolgáltatásokhoz, egészséges ivóvízhez, jó utakhoz, földgázhoz, újabb te- ~lefonokhoz, csatornához, televíziós kábelrendszerhez. Most mégsem ezekről ejtenénk szót, hanem azokról a tudományos, vagy éppen csak valamelyes szakmai felkészültséget és némi egyéni gondolkodást követelő pályázatokról, amelyeknek se szeri se száma hazánkban. Akadnak olyan pályázatok is, amelyek még a szakmai felkészültséget sem követelik meg szigorúan, viszont a hangsúlyt éppen a sajátosan egyedi megoldások keresésére fektetik. Ne csűrjük csavarjuk a szót, beszéljünk azokról a munkákról, amelyek a legtöbb esetben egy ambiciózus csoport keze alatt születnek és a sikerből szinte mindenki egyenlő arányban részesedhet. Ha például lakókörnyezetünk levegője, tisztasága a téma, ha a környezetünkre ügyelő főhivatal a mi véleményünkre kíváncsi, mivel a szakemberek tudományos munkáit már pontosan, jól ismeri, ne kíméljük magunkat, ragadjunk tollat, fényképezőgépet és gyűjtsük szorgalmasan, mi az, ami rontja a közérzetünket, mert a lakótelepünk, az utcánk piszkos, vagy éppen elhanyagolt, mert a közeli üzem szennyezi a környezetünket. Nem lesz nehéz dolgunk, mert jószerivel lépten- nyomon ütközhetünk ilyesmibe. A belváros levegője nitrózus gázokkal dúsított, a közlekedés keltette por és korom lerakódása a frissen mosott autók tetején pár óra alatt tetten érhető. És persze nem csak az autók tetején, a lakásokban is. Ezt a levegőt szívjuk és kö- hécselünk is tőle csillapíthatatlanul. Igen ám, de ebből még, bármilyen szépen panaszoljuk is föl sokféle bajunkat, nem lesz automatikusan pálya- nyertes munka. Ha csak ezt tudatjuk, akkora főhivatallal azt közöljük, aminek nélkülünk is a birtokában van. De ha lenne néhány alternatíva a dolgozatunkban, hogy miként képzeljük el ezeknek a környezetszennyezőknek a megszüntetését, megzabol ázását, akkor már jobban odafigyelnek a pályázatunkra. A miskolci Gábor Áron Műszaki Középiskola lányai ezt tették, miután alaposan informálódtak helyben az itteni szakemberektől. Nem is minősítette munkájukat senki sem amatőr színvonalúnak. Amit pedig hozzátettek az egyenesen magával ragadta a pályázatok elbírálóit. A lányok merészen gondolkodtak, és ezt díjjazta a zsűri, az álmodva gondolkodást, a béklyóktól mentes gondolkodást.
