Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24 / 304. szám
4 ÉSZAK^Magyarország Megyei Körkép 1994- December 24», Szombat Betlehemes a téren Miskolc (ÉM) - Élőképes betlehemes játékot mutatnak be a miskolci minorita szerzetes- rend szervezésében a város katolikus hittancsoportjai ma és holnap délután két órától a Hősök terén. Az elképzelések szerint a téren egy fészerszerű építményben bárányok, szamarak, kecskék lesznek. A görög katolikus ifjúsági csoport tomavidéki pásztorjátékot elevenít fel, majd a kisebbek kántálása után a tér vidám forgataggá alakul, ahol zeneszóval, énekkel, tánccal örvend együtt gyermek és felnőtt Jézus Krisztus születésének. Ózdi alpolgármesterek Ózd (ÉM) - A város önkormányzata az alakuló ülésen két új alpolgármestert választott. Ezeket a tisztségeket Filep Gyula (MSZP) és Bárdos Balázs (EKGP) töltik be a most induló ciklusban. A képviselő-testület Berecz Istvánt a peremkerületek koordinációs fejlesztésének felügyeletével, a városüzemeltetést biztosító vállalatok ellenőrzésével Seffer Ferencet, a civil szervezetek, egyházak, karitatív szervezetek kapcsolatainak ápolásával Obbágy Csabát, a térségi fejlesztési feladatok koordinálásával pedig Fónagy Jánost bízta meg. Valamennyien mint tanácsnokok látják el feladatukat a most hivatalba lépett önkormányzat működése idején. Fogyott a ruha Miskolc (ÉM) - A karácsony közeledtével a napokban ingyenes ruhaosztást tartott Miskolcon, a Centrum Aruház mögötti parkolóban a Hit Gyülekezet helyi csoportja. A közösség tagjai két teherautónyi, főként téli ruhát és cipőt ajánlottak fel erre a célra, ezt még kiegészítették a Hites Adakozók Hálózatának adományaival. A jól sikerült akció eredményeként mintegy háromszáz rászoruló vihetett haza magának és családjának használt, de jó minőségű ruhát, cipőt. Az akciót a szervezők rendszeressé kívánják tenni. A város kiadásai Tiszaújváros (ÉM) - A település következő évi költségvetési koncepciója szerint a város- üzemeltetés területén 1995-ben a tennivalók, feladatok növekedésével, és így természetesen a városi kiadások emelkedésével kell számolni. A városüzemeltetési feladatokat az önkormányzat zömmel saját részvénytársaságával oldja meg, és feltétlenül biztosítják a napi feladatok ellátását. Ezért az erre a célra fordítható összeg nem csökken, sót növelése lenne indokolt. Lopj, vagy véged! Miskolc (ÉM - FJ) - Nem haszontalanul készültek megkülönböztetett figyelemmel az ünnepekre a miskolci zsaruk: az utóbbi napokban garmadával fogtak el a városban és környékén rosszban sántikáló nőket, férfiakat, fiatalkorúakat. Vozár Ferenc százados, a Miskolc Városi Rendőrkapitányság vagyonvédelmi alosztályvezetője néhány gépkocsifeltörésre, illetve elkötésre specializálódott mákvirág lebukásáról számolt be tegnap lápunknál?. Az időrendet véve alapul, kezdjük azzal a tizenegy tagú galerivel, amelynek fiatalkorú tagjai Ladákat, Trabantokat és Renault 11-eseket próbáltak ellopkodni - több-kevesebb sikerrel.- December 18-án este érkezett ügyele- tünkre az állampolgári bejelentés, miszerint gyanús alakok éppen egy garázs feltörésén fáradoznak Szirmán - kezdte ismertetőjét Vozár százados. Azonnal járőrkocsi indult a helyszínre, ám a jómadarak megneszelhettek valamit, és elinaltak mire a rendőrök a helyszínre értek. Szerencsére a bejelentő remekül megfigyelte a kis társaságot, és az általa szolgáltatott információk (személyleírás, autó színe, típusa, menekülés iránya) alapján a kollégáknak sikerült elfogniuk a három fiatalembert. A kapitányságon folytatódó beszélgetés során az ifjak beismerték, hogy valóban őket látta a garázs körül ólálkodni a jó szemű állampolgár. Hamarosan fény derült arra is, hogy nem egyedi esetről van szó, s legalább tizennyolc rendbeli balhé van hármójuk, illetve nyolc társuk rovásán. Az egy híján tucatnyi suhanc egyébként minden esetben valamelyikük édesapjának kocsijával indult „akciózni”, sőt az ellopott járműveket is a szülői udvaron szedték szét. Hogy nem tűnt fel a felmenőknek az éjszakázás, a sok idegen autó a portán? A kérdés - sértődés ne essék - maradjon költői. Az ügy másik érdekessége, hogy a Trabik, Ladák mellett miért próbálkoztak (szerencsére hasztalan) a Renault 11-esekkel. Azért - tudtuk meg a tiszttől -, mert egy ismerősük rájött, hogy nem csupán a matek-házifeladat miatt éjszakáznak a fiatalurak, s megfenyegette őket: amennyiben nem lopnak neki egy Re- nault-t, feldobja őket a rendőrségen... Mozaik a Jobbágy családról A Jobbágy család. A gyerekek balról jobbra: Dávid, Marcsi, Lídia, Eszter és Tamás Fotók: Fojtán László M. Szabó Zsuzsa Miskolc (ÉM) - Nem mi vagyunk igazán fontosak, hanem az üzenet, amit a nagy család közvetít a társadalomnak. Mert a család a társadalom pillére, a család intézménye pedig recseg-ropog. Mi lesz így a társadalommal? - kérdi Jobbágy József. Nagy családot egyáltalán nem köny- nyű találni. Különösen pedig olyat nem, amelyik nem a társadalom peremén él. A miskolci Jobbágy Józsefre, feleségére és gyermekeikre az iskola segítségével leltem rá: négy gyerek hozzájuk jár a hétből. Szépek, okosak, tiszták, látszik, hogy jó a hátterük. Rövid bemutatás Kinek van manapság hét gyermeke? A református templom közelsége némi magyarázattal szolgál, de mint kiderül, véletlen.,Akkor kaptuk ezt a száz négyzetméteres lakást, amikor megszületett a negyedik” — mondja a családfő, Jobbágy József. Korábban a volt Szabó Lajos utcában laktak, 36 négyzetméteren, oda várták a negyedik babát. Épp időben költözhettek el onnan, már minden helyiség tele volt dobozokkal -jelezve a helyszűkét. A családfő idén 47 éves, üzemmérnök, az Antenna Hungáriánál, Ernődön osztályvezető. Több mint húsz éve egy helyen dolgozik. Felesége, Mária asszony (37) ápolónő volt a megyei kórház általános sebészetén. Bár Szerette a munkáját, arról egy darabig szó sem lehet, hogy visszamenjen dolgozni, hiszen vajon mi is lenne anya nélkül egy ekkora családdal? A Jobbágy gyerekek születési sorrendben: Péter, Tamás (9 évesek, ikrek), Eszter (7), Marcsi (6), Márta (5), Lídia (4), Dávid (3). Egy fontos momentum: a fiúk mind a hárman szeptember 20-án születtek meg! Van egy száz négyzetméteres belvárosi lakásuk, amit nemrég vettek meg a várostól, egy régi Barka- suk („Végre, tudunk együtt utazni is!”), automata mosógépük, színes tévéjük és videójuk (pardon, ez kölcsön!). Ha fejenként 3 pár cipőt leraknak az előszobába, az 27 pár, azaz: 54 darab lábbeli - mondja a családfő, miközben felesége egyetértőén mosolyog. „Segítőtársat, hozzá illőt...”- Későn nősültem, 37 éves koromban - mondja Jobbágy József - és magammal hoztam otthonról, az abaúji Pányokról, hogy a nagy család az igazi, a természetes. Mi négyen voltunk, sajnos, az ikrek közül az egyik testvérem még gyermekkorában meghalt. Máriáék miskolciak, ők öten vannak, ma is épen, egészségben. Egyikünk családja sem volt gazdag, mégis, adni mindig szerettünk. Bement minden, amiért megdolgoztunk, a közös „bankba”, amiből aztán jutott mindenkinek. Nemcsak nekünk, a szegény erdélyi menekültnek, másoknak is. Azért nősült későn, mert meggyőződése szerint a házasságot az Isten szerezte, ahogy az a Bibliában, a teremtés történetében van megírva: „nem jó az embernek egyedül lenni, teremtsünk néki segítőtársat, hozzá illőt.” Ha pedig megteremtette, meg is tudja mutatni, hogy ki az, ha ezt kérik tőle - mondja. „Nálam ez a szokásosnál hosz- szabb ideig tartott. így nem zsákbamacska a házasságom.” A család - mint olyan - válságban van, jegyzi meg, majd előveszi a Reformátusok lapját. Az adatok szerint a magyarság 84 százaléka él családban. (,Akkor a maradék 16 százaléknak fogalma sincs a családról, annak a belső melegéről?”) Az országban évente 55 ezer házasságot kötnek és 84 ezer pár válik el. — Ez bizony nagyon nagy baj, mert a társadalom tartópillére a család, a család intézménye pedig recseg-ropog. Mi lesz így a társadalommal? Azt remélem, tudunk adni valamit, egy pozitív gondolatot, ami egy picit jó irányba állíthat valakit, aki talán éppen most kínlódik az életével, s akkor már megérte. Egy hétköznap A család fél hatkor kel - meséli Mária -, Dávid ébreszt mindenkit. A szokásos öltözködés, egy kis rendrakás, porszívózás, reggeli után a négy legnagyobb elmegy a közeli iskolába. Egyedül, mert nem kell főúton átmenniük. A két kislányt anyukájuk viszi az óvodába, aki otthon marad Dáviddal, mert ő még nem éri el az ovis korhatárt. — Hogy semmi dolgom, hiszen ki is porszívóztak? — haj aj, de még mennyi van! - mondja Mária. Ott a sok mosni-, vasalnivaló, és főzni is muszáj. Hétközben kevesebbet, de kell, mert hiába esznek az iskolában, óvodában, csak jobban szeretik a hazait. És ott a bevásárlás. A nagybeszerzést a férjjel közösen ejtik meg valamelyik diszkontban, de naponta kell a tej, a kenyér. Almából telente 3-3 és fél mázsa fogy. A két nagyobb srác már bekap egyszerre 5-6 szelet kenyeret. Ruhanemű, gyerekcipő? Kapják, adják tovább a használtat. Es szerencsére ott a Zsamai, a Potom bolljai. „Nem a pénz álí a középpontban egy ilyen családnál, bár az is nagyon fontos - teszi hozzá a félj - lényegesebb a szeretet, egymás megértése.” Iskola után a nagyok tanulnak, majd jön a játék. Szerencsére, van egy belső udvar, ahová ki lehet engedni őket. Este 6, fél 7 körül fürdés, vacsora, fél 8-kor mind a heten ágyban vannak. És jön az esti mese, élőben, könyvből, a szülőktől. — A 365 bibliai történet gyermekeknek című könyvvel kezdtük, majd jöttek más gyermekkönyvek, olvasás után valamennyit megbeszéljük. Az iskolások sokáig nem szerettek olvasni, de a mesélés varázsa, meghittsége rávette őket. Mese után énekelünk, imádkozunk, majd befejeződik a nap. Nagyon fontos, hogy a szülő időt áldozzon erre, kamatostól megtérülő befektetés, semmivel nem pótolható. Nagy szerepe van abban, hogy a három nagyobbik iskolás már „könyvmoly” lett - állapítja meg az apa. Isten ajándékai A templom közelléte véletlen, de szerencsés véletlen. Jobbágy József, bár reformátusnak született, keresztelték, konfirmált, csak felnőtt korában jutott személyes hitre.- Azt mondom, a gyermek Istennek, az élet urának ajándéka. Ajándékot visszautasítani és elfogadni lehet, kikényszeríteni viszont nem. Mi elfogadtuk, és gazdagabbak is lettünk általuk. Fáradtabbak, és gazdagabbak - mondja a családfő. Azzal folytatja, hogy bár reformátusok, nem ez az igazán fontos. A vallást és a hitet szerinte nem szabad összekeverni. A különbséget is megmagyarázza: Isten mindenütt jelen van, ha máshogy nem, lelkiismeret formájában. Jelentkezik mindenkinél, csak az emberek az utóbbi időben arra szoktak rá, hogy elnyomják, elhessegessék. Ezért áll úgy az emberiség, ahogy. Tele a világ éhezőkkel, szenvedőkkel, háborúkkal. „Mintha egy autó a jeges úton a szakadék alja felé rohanna, menet közben még élvezi is a sebességet, pedig lent, a mélyben ott várja a megsemmisülés.” Ha nem figyel az emberiség Isten szavára, akkor tönkreteszi magát. Idő kérdése csak, mikor. Jobbágyék szerint a telekommunikáció is sok mindenről tehet. A televízió tele erőszakkal, még a gyermekeknek szánt rajzfilmek is. „Hogy lesz akkor a gyermekből olyan felnőtt, aki felsegíti a nyomorékot, aki ad a szegénynek, amikor mindenütt azt látja, hogy ütnek, gyilkolnak, az emberi élet semmit sem ér?” Akikért minden van Amíg beszélgetünk, apránként mindegyik gyermek megmutatja magát. A legtöbbször Lídia tartózkodik a közelünkben, szeret a felnőttek dolgairól minél többet hallani. A legkisebb, Dávid berobog, kirobog, látszik, hogy valódi kis imposz- tor. Eszter és Marcsi légies kis hölgyek, Tamás és Péter már nagyfiúkhoz illően tartózkodóbbak. Márta mosolygós, kerek arcú... A betegségek végig mennek rajtuk, legutóbb a bárányhimlővel jártak így. Dávid, a legkisebb szenvedte meg leginkább. Egy, igazán emlékezetes ‘ esetet mondanék. Tamás pár hónaposán vírusfertőzést kapott, leállt a bélműködése. A mama napközben vele volt. A kisfiút többször operálták. (,A GYEK-nek köszönhetjük, hogy még kétszer visszakaptuk az életnek”) Tamás lemaradt a fejlődésben, de ott volt az ikerpárja, Péter, ő segített neki mindent behozni. „S mindezt pár hónaposán, amikor még nem is hinné az ember, hogy mennyire képesek kommunikálni.” Karácsonyi üzenet- Hogy milyen nálunk egy karácsony? - ismétlik mindketten a kérdést. Nagy. Sokan összejövünk, dédszülők, nagyszülők, sógorok, unokatestvérek, úgy huszonötén. Kaláka ajándékozás megy, mindenki kap és mindenki ad valamit, ruhaneműt, játékot, előtte persze kipuhatoljuk, ki mit szeretne - mondja Mária.- De nem az anyagiakon van a hangsúly - folytatja a férj. - Hanem az együttléten, a szeretetem Mert ahogy az írás mondja: „Immánuel, velünk az Isten, az Isten a szeretet.” A családfő a karácsony üzenetén töpreng, idézi, majd hogy én is pontos lehessek, egy bibliát ad ajándékba. Ennek első lapjára úja: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ür Krisztus- Lukács 2:10-11.”
