Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-20 / 300. szám

8 Z Itt-Hon 1994. December 20., Kedd ZEMPLÉNI PORTRÉ Földy István Tállya (ÉM - K.S.) - Lehet valaki­nek bármilyen szakmája: kereskedő, vasboltos, mérnök, ügyvéd vagy tanár, de ha a Hegyalján született, akkor va­lahogy, valamilyen formában mindig visszatalál a szülőföldhöz, no meg a bolder meléshez. így van ez Földy Istvánnal is. Az in­dulás, és a fiatalkori élmények megha­tározóak lettek élete során. Tállyán született, majd — gyerekkorában - Mádra került a család. így aztán min­dig is a szőlő közelében élt. Tállyai in­dulása során Encsy Györgyné volt a ta­nítója, s így gyerekként kerülhetett kö­zel Encsy György gyűjteményéhez. Há­zassága révén olyan családba került, ahol kedvező körülmények adódtak a szőlővel való foglalkozásra. Ma már el­jutott oda, hogy a hagyományos borá­szati eszközökből gyűjtemény kialakí­tását kezdte meg. Hiszen úgy van az, hogy először hobbiként megismeri a szakmát, majd elmélyül abban, aztán rokon szakmákban tájékozódik és vé­gül elkezd foglalkozni annak a törté­nelmével. Valahol itt tart most Földy István- Ismertem a szőlőt, mint minden hegyaljai gyerek, hiszen a tőke nyakán nőttem fel, de sokat tanultam az apó­somtól és az anyósomtól, meg Takács Miklós bácsitól, aki a régi hagyomá­nyos dolgokra tanított meg, s amit ő is a szüleitől tanult. Földy István kereskedelmi iskolát végzett, iparcikk előadói szakon. A sze­rencsi Keravillnál töltötte gyakorlati idejét, majd a vállalat átalakulása után a Borsodi Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalatnál volt eladó. Közben elvégezte a kereskedelmi szakközépis­kolát. Aztán hazahívták Mádra, itt volt boltvezető mindaddig, amíg a szeren­csi áfész alegységvezetője nem lett. így munkahelye Szerencs volt. De akkor ismét visszahívta Mád. Azóta a Ga- mesznál dolgozik. Közben megnősült, felesége Késmárki Ilona vezető óvónő. Két gyermekük van, István és Fruzsina. Hivatali munkája mellett szőlő- és almatermeléssel foglalkozik. Gyümöl­csösében a legújabb almafajták is meg­találhatók, így az Idared, Jonagold és Gloster. Tamás-napi disznóvágások (ÉM - K.L.) - Bár változnak az idők, s vele együtt változnak a szokások is, maradnak ha­gyományok, amelyek túllépik a divatokat, átvészelik azokat. Ilyen többek között a disznóölés hagyománya, amely napjainkig megmaradt, s valóságos csalá­di esemény. Most is sor kerül rá, mert akik nem a szokásos András-napján vágták le a hí­zót, azok most az év végi ünne­peken tartják a Tamás-napi disznótorokat. A Tamás-napi disznóvágás­nak különös jelentősége volt a népi gyógyászatban. A falusi háztartásokban ugyanis eltet­ték a disznó háját. Ezt az úgy­nevezett „tamásháját” használ­ták fel aztán például az égési sebekre, kelések gyógyítására. Ez adta a Tamás napján vágott sertések különös becsét. A disznóölés napjainkban is szinte hozzátartozik a falusi élethez. A portákon az idén is igyekeztek a család szükségle­tére sertést vágni, de a városi háztartások is megkeresték a módját ennek. Lehetőség is sok helyen adott, mert a sertést eladók lehetővé tették a hely­ben történő feldolgozást. A hús­árak változásával, a megemel­kedett élősertés árak ellenére, aki csak teheti, sertést vásárol, és feldolgozva tartósítja azt. Ez sem okoz különösebb gondot, mert a legtöbb helyen a fa­gyasztóládákban akár nyersen, akár pedig felfüstölve tudják tárolni a már feldolgozott, konyhakész húst. A sertésvá­gás szertartása a korábbiakhoz képest alig változott. Legfeljebb annyiban korszerűsödött, hogy nem szalmával, hanem propán­bután gázlánggal perzselik meg, ami persze sok veszéllyel jár. A feldolgozást - a család asszisztálásával és közreműkö­désével - tapasztalt böllér vég­zi. A faluban jól ismert meste­reket már jó előre megfogadják, s mert évek során átjár azonos családokhoz, jól ismeri az ízlést, s készíti a tájjellegnek, az egyé­ni fűszerezésnek megfelelően a hurkát, kolbászt, porciózza a húst, készíti el a páclevet. Ha a munka befejeződik, nem ma­rad el a hagyományos disznó­toros, már a friss húsból készül az ünnepi pecsenye, szilvesz­teri kocsonya. Az idén kiváló a bükkmakktcrmés Parasznya (ÉM - KL) - A nagy nyári aszály ellenére is „kitett magáért” a Bükk hegy­ség őshonos fafajtája, a bükk, amely az idén igen jó termést hozott. Az Északerdő Rt. lilla­füredi, répáshutai és parasz- nyai igazgatóságának erdősé­gében mintegy 22 mázsányit gyűjtöttek össze a „bükk- makkból” értékesítésre. Nyolc mázsányi jutott az erdőgazda­ság saját csemetekertjeiben ké­sőbbi telepítésekhez szükséges csemete nevelésére. A bükk- makk összegyűjtése kifizetődő volt azoknak, akik ezzel foglal­koztak. Szorgalmas munkával egy nap akár ezer forintot is megkerestek. Igaz, nem köny­nyű munka a gyűjtés, mert egy kilogrammban mintegy négy­ezer szem található. Hasonló­képpen jó termést „takarítottak be” a bükki vidéken csermakk- bélből is. Olyannyira, hogy eb­ből mintegy 140 mázsányit tud­tak értékesíteni. Nem mondha­tó ilyen jónak a kocsányos, il­letve a kocsánytalan tölgyek termése. A nyári aszály „elvitte” a termést, a szárazság miatt a magok összetöppedve, elszáradva lehullottak. Ko­csánytalan tölgyből olyan mini- mális volt a termés, hogy a leg­több helyen nem volt érdemes összegyűjteni. Ami ebből a két fajtából valamelyest össze­gyűjthető volt, az a sárospata­ki, a tállyai erdőségekben ter­mett. A szükséges csemeteker­ti vetéshez szükséges magot így importból kell majd beszerezni. Nem tervezik a fenyőtobozok gyűjtését, mert ebből a koráb­bi évek maradványaként jelen­tős, értékesítésre is alkalmas készletei vannak az erdőgazda­ságnak. De összegyűjtik a Mo­nok környékén telepített vörös- fenyó-ültetvény terméseit, az erre a célra kijelölt állomány­ból. Gondoskodnak a szórvány­ként található különlegességek mint például a feketedió mag­jának gyűjtéséről a Bodrogköz­ben és a Hegyalján, s ezekből továbbtelepítésre nevelnek cse­metéket. Gyerekek honi rajzasztala A királyfi eljött a királylányért Rajzolta: Molnár Anita 6 éves, Sátoraljaújhely, Jubileumi Óvoda Békés karácsonyi ünnepeket! A TARTALOM BŐI. Gázfáklyagyújtás a Bodrogközben A Tisza-híd avatása után, december 3-án a gázfáklya is fellobbant Cigán- don. Négyszázötven telektulajdonos fi­zette ki a 35 ezer forintos hozzájáru­lást, és kérte a gázcsonkra való rá­kapcsolást. (2. oldal) Negyvenezer fenyőfa karácsonyra Még néhány nap és itt a karácsony. Mint azt megtudtuk az Északerdő Rt.-nél a ke­reslet növekedését, a piac élénkülését re­gisztrálhatták, hiszen sok magánkereske­dő érdeklődött a nagybani fenyőfa vásár­lási lehetőségek iránt. (2. oldal) Kossuth Lajos a természetkutató Kossuth, amikor hányatott pályafutá­sának viszonylagos nyugvópontjához érkezett, a természettudományokkal foglalkozott. (3. oldal) Betlehemesek, kántálók, regösök Kettős ünnepet ülhetnek december 24- én azok, akik ősszüleink nevét viselik az Ádámok és az Évák Vajon, jut-e nekik dupla ajándék? Majd kiderül.. (5. oldal) Az Itt-Hon konyhája A karácsonyi ételek között fontos he­lyet foglalnak el a tésztafélék. Néhány éve még a karácsonyi viccek témája volt a „bejgli mérgezés”, ugyanis a leg­több asztalról nem hiányozhat a diós, és a mákos bejgli. (5. oldal) Készül már a Luca széke December 13-ához, Luca-napjához kap­csolódó népszokások közül is egyik leg­ismertebb az úgynevezett Luca széké­nek a készítése. A falusi emberek, el­sősorban az erdős vidékeken - a zemp­léni Hegyközben, Mogyoróskán, Regé- cen, de a dél-bükki részeken — ezen a napon kezdtek hozzá a székek össze­állításához. (5. oldal) >

Next

/
Oldalképek
Tartalom