Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-20 / 300. szám

6 A Itt-Hon 1993. December 20., Kedd Minden Kedves KÉKEDI Lakosnak kellemes karácsonyi ünnepeket, sikeres 1995-ös esztendőt kíván, bizalmukat és támogatásukat köszönve az Önkormányzat tagjai és Ilunkár Gyöngyi polgármester f o MINDEN KEDVES VÁSÁRLÓNKNAK ÁFÉSZ ENCS ÉS SZÖVETKEZETI TAGUNKNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! •60718/1 H‘ ENCS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1994. December 20., Kedd Itt-Hon A 3 Szántói diákok Párizsban Abaújszántó ÍÉM - K.S.) - Több ezer kilométert tett meg az az autóbusz, amely az aba- újszántói szakközépiskola di­ákjait egy párizsi útra vitte. A kirándulás hat napig tartott. Negyven diák és néhány tanár várta izgalommal a hajnali in­dulást. Párizs! Mindenki a ma­ga álmainak a láthatóvá vá­lását várta az úttól. Minden­ki a saját igénye szerint. Ahá- nyan voltak az indulók, annyi „Alompárizsba” utaztak. Ahá- nyan voltak Álompárizs-indu- lásnál, annyian tértek vissza a valóságban minden elképze­lést felülmúló valóságos pári­zsi élménnyel. Éjjel-nappal ment az autó­busz két sofőr váltásával, négy óránként néhány perces meg­állással. Érdekes volt végigro­bogni Ausztrián, Németorszá­gon és Franciaországon, min­dig új tájakon, s azok mögött mindig elképzelve az ottani életformát. Megállás a szálloda előtt, amely Párizs külvárosában fek­szik s naponta majd negyven­perces utat tesz meg autóbu­szunk, hogy bevigyen és vissza hozzon bennünket a belváros­ba. Szálláshelyünk a Hotel For- mule egy láncnak a tagja, amely Európa legnagyobb vá­rosainak zöld övezetében tart fenn szállodát, így Budapesten is, Törökbálinton. A bejáratnál mindenki megkapja a kódszá­mát, ami valójában a szobaszá­ma, egy ötjegyű számsor, és ez addig él, amíg itt tartózkodik a vendég. Ezzel nyitható a szál­loda bejárata, a szoba ajtaja, kapus, portás, éjjeliőr nincs, mert itt minden automatizált. Automatizáltak a mellékhelyi­ségek és szuperül tiszták. Ha valaki a kódszámát elhagyja, végleg kimarad. Majd következett Párizs. Legelső cél az Eiffel-torony. Csoda volt és marad is. Három­százhuszonhat méter és 75 cen­timéter magasra emelkedik a város fölé, ezentúl van még a televízió-adóállomás. Az építés korabeli matematikusok kiszá­mították, hogy nem lehet ilyen magas épületet építeni, ám ki­derült, hogy az elméletet meg­cáfolta a gyakorlat. A kezdetek­től vannak egyesületek, ame­lyek le akarják bontani, de ugyanakkortól más egyesületek védik az „Öreg hölgyet”. A vá­ros egyik legnagyobb örököse, sok ember hagyja rá a vagyo­nát. Nem csoda, hiszen nyolc­vanöt kilométerről lehet látni, és így naponta tízmillió ember látja. A Louvre. A világ kincseiből. Az épülettömb közepén a világ legérdekesebb múzeumi bejá­rata az üvegpiramis. Innen már látható a 'három diadalív. A kis diadalív, a Champs- Élysées végén a nagydiadalív, s, végül a Defense-negyedben az Új diadalív. A három diadalív egy vonalban helyezkedik el. Az új diadalívet 1982-ben kezd­ték el építeni, és a forradalom 200. évfordulójára adták át, 110 méter magas, 35 emeletes és 106 méter széles. Az épület­ben irodaházak helyezkednek el és gyorslifttel lehet benne közlekedni. A Defense-negyed a XXI. század városa, a kétezres évek mintanegyede. Központja a Vé- delem-körönd. Az ’50-es évek végére épült meg a tér mellett az első, merészen modern épü­let, az óriási kiállítási csarnok: a CNIT, az ipar és a technika országos központja. Ide fut be a R.E.R., a regionális expressz, vasúti megállót is találni itt, valamint számos autóbusz­végállomást. Óriási gépkocsi­parkolót is kiépítettek. Az ért­hetően nagy forgalmat a föld alá terelték. A CINT mellett van a FIAT toronyháza, azon túl - Párizs irányában - az olajtársaságok, újságok, rádió- állomások, palotái magasod­nak. A körönd környékén ban­kok, biztosítótársaságok to­ronyházai emelkednek és kü­lönböző áruházak és üzletek, mozik, éttermek. A köröndön sétálgató híres francia színészek neveit és kéz­lenyomatait is megtalálja a tér kövein. PL: Marie Jósé Nat, Myléne Demongeot, Roger Va­dim, Michéle Merrier, Annie Girardot. Amilyen mozgalmas és lüktető a Defense-hétköz- nap, olyan üres vasárnap, mert itt nem lakik senki, itt csak épületek, intézmények és üz­letek vannak. Minden automa­tizált és a legújabb itt. Majd következett a Szajna- part, a Latin-negyed, a Szent Mihály útja, ahol annak ide­jén Ady sétált, a Pantheon, a Notre Dame s mindaz, ami a néhány napba belefért. Utunk hazafelé a champa- gne-i borvidéken vezetett. Bú­csúzóul megálltunk a reimsi Notre Dame-nál, a francia ki­rályok koronázási városában. Colbert a város szülötte és Jeanne Darc-nak nagy kultu­sza van itt. Ezután elhagytuk Francia- országot és Luxemburgban töl­töttünk még el fél napot. Tamás-napi disznóölések (ÉM - K.L.) - Bár változnak az idők, s vele együtt változnak a szokások is, maradnak ha­gyományok, amelyek túllépik a divatokat, átvészelik azokat. Ilyen többek között a disznó­ölés hagyománya, amely nap­jainkig megmaradt, s valóságos családi esemény. Most is sor kerül rá, mert akik nem a szo­kásos András-napján vágták le a hízót, azok most az év végi ünnepeken tartják a Tamás­napi disznótorokat. A Tamás-napi disznóvágás­nak különös jelentősége volt a népi gyógyászatban. A falusi háztartásokban ugyanis eltet­ték a disznó háj át. Ezt az úgy­nevezett „tamásháját” használ­ták fel aztán például az égési sebekre, kelések gyógyítására. Ez adta a Tamás napján vágott sertések különös becsét. A disznóölés napjainkban is szinte hozzátartozik a falusi élethez. A portákon az idén is igyekeztek a család szükségle­tére sertést vágni, de a városi háztartások is megkeresték a módját ennek. Lehetőség is sok helyen adott, mert a sertést eladók lehetővé tették a hely­ben történő feldolgozást. A húsárak változásával, a meg­emelkedett élősertés árak el­lenére, aki csak teheti, sertést vásárol, és feldolgozva tartósít­ja azt. Ez sem okoz különösebb gondot, mert a legtöbb helyen a fagyasztóládákban akár nyer­sen, akár pedig felfüstölve tud­ják tárolni a már feldolgozott, konyhakész húst. A sertésvágás szertartása a korábbiakhoz képest alig válto­zott. Legfeljebb annyiban korsze­rűsödött, hogy nem szalmával, hanem propán-bután gázlánggal perzselik meg, ami persze sok veszéllyel jár. A feldolgozást - a család asszisztálásával és közre­működésével - tapasztalt böllér végzi. A faluban jól ismert mes­tereket már jó előre megfogad­ják, s mert évek során átjár azo­nos családokhoz, jól ismeri az íz­lést, s készíti a tájjellegnek, az egyéni fűszerezésnek megfele­lően a hurkát, kolbászt, porci- ózza a húst, készíti el a páclevet. Ha a munka befejeződik, nem marad el a hagyományos disz­nótoros, már a friss húsból ké­szül az ünnepi pecsenye, szil­veszteri kocsonya. __HETI TEGYZET Csillag Nagy József A hétköznapokra nagy árnyékokat ve­tő időkben, amikor az átalakulással já­ró átrendeződések közvetlenül bele­szólnak az emberek életébe, sokan jut­nak el a lelki nemesség rangjáig. Pedig nincs könnyű dolguk annak megszer­zésében, mert a lemondás, a nélkülö­zés szigorú tanító a tisztesség oldalán. A derék családfő már évekkel ezelőtt jelezte, annál már nem lehet beosztób- ban élni, mint ahogy ők teszik, annál kevesebb már a létüket kérdőjelezné meg. Pedig azóta semmi sem lett ol­csóbb egy petákkal sem, a kétkezi szor­gos ember pedig, ha megfeszül sem tud bérnövekményével nyomába eredni a még mindig magas inflációnak. Karácsonykor kiengednek bennünk a megszíjasodott indulatok, csoda és csillagvárókká leszünk mindahányan. Gelléri Andor 1942 telén ekként me­rengett a máramarosi havasokban:... olvastam, hogy a hold közelében csil­log kétezer év óta az a csillag, amelyik a kis jézus születésekor ott csillogott Betlehem egén és most újra megjelent. Én hiszem, hogy az a csillag valóban az a jézusi csillag ott a mi holdunk kö­rül... jelenlétével és ígéretével. A csil­lagász sem láthatja mindig, s ha mi lát­hatjuk, tekintsünk rá mint ritka vendég­re, akiről érkeztekor nem tudjuk még mit rejt a szívében, a tarisznyájában. Miközben ma úgy látszik, lesz még al­kalmunk tovább fényesíteni lelkünk nemességén, a reményteli várakozás­ról sem mondhatunk le, készíthetjük szívünket az örömök befogadására. Sütő András Advent a Hargitán című művében az egyik várakozó így sóhajt: Uram, aki fent vagy az egekben, tekints le most kegyesen a te szolgáló leá­nyodra. Erős próbára tettél, ne vess most újabb terhet az én megkopott szí­vemre. Ha csodát tennél is Uram, tud­nod kell, sok erőnket elvesztettük a vá­rakozásban. Elszoktattál minket a jóté­teményeidtől, ürömmel és bánattal tápláltál minket, s most felkészületle­nek vagyunk a jóra. Tedd újra képessé szívünket az örömök elviselésére. Ha igaz, hogy a karácsonyi fények most az ajándékvásárlások, az ünnepi asztal­ra tervezett ételek beszerzésének idején felnagyítják, kiemelik a bajainkat, gond­jainkat, akkor abban is bíznunk kell, hogy az ünnep fényei, melege kiemel minket a bajainkból, gondjaink vermé­ből, s nem csak egy-két napra. Az a csillag most is ott ragyog, és hin­nünk kell benne, rajtunk is múlik, ész- revesszük-e?

Next

/
Oldalképek
Tartalom